2014. augusztus 31., vasárnap

41.Chapter-Több.

-Bell! – nyöszörögte – Bell, ne hagyj el! – szívem azonnal hevesebben kezdett verni, miután egy könnycsepp is távozott szeméből. Megráztam vállát, amire felébredt, s letöröltem szeméből feltörő könnycseppet. Zihálva ült fel, s temette kezébe arcát.
-Shh..semmi baj. – simogattam meg kezét. Hirtelen felém fordult, s egy heves csókba hívott, amit viszonoztam, hiszen már hiányoztak telt ajkai. Majd lassan, de elvált. Nem nézett szemembe, inkább lehajtotta fejét. Beharaptam alsó ajkam, majd visszafeküdtem az ágyba. A Göndör is visszadőlt. Pár perc csend után megszólalt.
-Kedvelsz engem? – suttogva kérdezte. Enyhén szólva meglepett ez a kérdése.
-Több. – válaszoltam egyszerűen, majd felé fordultam, hogy szemébe nézhessek.
-Több? – kérdezett vissza.
-Több, mint kedvellek. – haloványan, de elmosolyodtam, hogy mutassam: nem hazudok.

-Én is többet érzek, mint puszta kedvelés. – jelentette ki. Hasamban több ezer pillangó repkedett össze-vissza. Felállt, s az ablakhoz sétált, hogy meggyújtson egy cigarettát. Arra fordultam, hogy tökéletes testéből - a Hold fényének hála – kilátást nyerjek. Csak egy melegítőalsó volt rajta, párszor hajába túrt, majd a falnak dőlt vállával, s az ablakon kifele nézelődött. 
            Többször felébredtem éjszaka, nem tudtam most elaludni ölelő karok nélkül. Göndör felé fordultam, s gyönyörű arcával találkoztam. Halkan szuszogott, mivel nyitva volt résnyire ajkai. Homlokán elterült rakoncátlan tincsei. A takarót mellkasáig húzta csak fel. Legszívesebben elhalmoztam volna, gyengéd csókokkal fedetlen bőrét, de tudom, hogy most nem állunk olyan állásponton.
-Érzem, hogy nézel. – suttogta, de szemét nem nyitotta ki. Gyorsan kaptam el tekintetemet róla, s néztem magam elé. Kinyitotta szemét, s felém fordult. Lassan néztem fel rá. Gyönyörűen csillogó zöld íriszei hívogattak. – Tudod, nem érzem úgy, hogy nagy hibát követtem el. – tekintetével az én szemem bűvölte. Enyhén ledöbbentem. Komolyan nem fogja fel mit tett? – Ha te lennél az én helyzetemben, te sem tudtál volna mit tenni. Csak megdöbbentem és furcsa érzés kerített hatalmába. De ez nem azt jelenti, hogy őt szeretem vagy hogy téged nem. – hirtelen zúdította rám. – Azt is tudom, hogy csalódtál bennem, hiszen pont ma.. – láttam arcán, hogy szégyelli magát, így el is nézett. Sóhajtott, s lecsukta szemét. – Inkább aludjunk és beszéljük meg… beszéljük meg bármikor csak ne ma. – suttogta, és nyakáig felhúzta a takarót. Továbbra se szóltam semmit, csak őt figyeltem. Gondolatában biztos a falnak csapkodja a fejét, hogy ekkora egy idióta. Tudom, hogy nem tud várni ezzel, hiszen őt szintén bántja, de tiszteletben próbál tartani engem és ezt a napot is. Elmondhatnám neki, hogy már nem haragszom rá annyira, hiszen belegondolva én se tudtam volna mit tenni, és nem is ő tehet arról, hogy pont ma történt.
-Harreh? – lehunyom szemem, s megfordulok ismét az ablak felé. Csak hümmög és várja, hogy mit fogok mondani. – Megölelnél? – érzem, hogy arcomra pír szökik, zavarom miatt. Nem kellet megismételnem, azonnal közelebb csúszott és átölelte derekam. Máris jobban éreztem magam, hogy a közelemben volt. Mintha megvédene minden rossztól. Nem szóltunk semmit, csak hallgattuk egymás levegővételeit. Már egy ideje így feküdtünk, mikor egyik keze pólóm alatt, a hasamat kezdte gyengéden simogatni. Libabőrös lettem, s megfordultam ölelésében.
-Ne haragudj! – vette el kezét. Csak halványan elmosolyodtam, s közelebb hajoltam arcához és egy gyengéd csókot nyomtam rá. Furcsán nézet, nem értette miért kapta. – Tudod,.. 
-Shh, csak aludj! – hunytam le szemem, s a mellkasán pihentettem fejem és egyik kezem.
            Lassan nyitottam ki szemem, s állapítottam meg, hogy reggel van. Felnéztem a Göndörre, aki tekintetével engem fürkészett.
-Jézus, te mióta nézel? – temetem arcom a párnákba. Rápillantok, és nagyon nehezen tartja vissza mosolyát, így beharapja alsóajkát. – Remélem, folyt a nyálam vagy valami ilyesmi. – erre már felnevetett, s lecsúszott, hogy velem egy szinten legyen. 
-Sajnos nem. Viszont akkor se változott volna a véleményem. – suttogta, s mélyen a szemembe nézett. Az a tekintet, minden lány fejét elcsavarná vele, de neki mégis én kellettem. Levándoroltak szemeim ajkaira, amik egy gödröcskés mosolyra húzódtak. Nem tett semmit, csak engem figyelt, hogy mit fogok tenni. Közelebb csúsztam, s orcájára nyomtam egy csókot. Lehunyta szemét érintésemre, élvezte azt. Derekamnál közelebb húzott, s lenézett rám. Kezemet felvezettem hajába, és fürtjeit simogattam. Nagyon meghitt pillanat volt, s próbáltam örökre megőrizni ezt is emlékeimben. Fedetlen felsőtestét simogattam, míg ő arcomat. – Tudod, felőlem maradhatunk egész nap az ágyban. – nem akartam egész nap itt fenteregni, hiszen túl sokat járnának az agytekervényeim, és megint csak egész nap sírnék.
-Nem, csináljunk inkább valamit. – ajánlom és felpillantok rá.
-A Hölgy mit ajánl? Talán megmutathatná New York-ot.
-Talán. -Mosolyodok el, s megcsókolva ajkai szélét szállok ki az ágyból.
-Talán vehetnénk együtt előtte egy kellemes fürdőt. – felül az ágyamban és várja beleegyezésem. Ez feljebb emelné kapcsolatunkat. Látott már meztelenül, szóval ezzel számomra már nincs baj.
-Talán. – ismétlem meg magam, hátra pillantva a Göndörre és a fürdőbe megyek, hogy előkészítsem a fürdővizünket. A Göndör két bögrével a kezében lép be, s adja a kezembe az egyiket. Suttogok egy „Köszönöm!”-öt és a kád szélére rakva kezdem levenni pizsamámat. A csuklómról leveszem a hajgumit, s egy kontyba kötöm hajam, majd beszállok a meleg habos vízbe. Göndör még csak most áll neki vetkőzni, így biztos voltam benne, hogy végig figyelte, mit csinálok. Befekszik velem szemben, és kezébe fogja bögréjét. Szemei csillognak, s nem veszi le tekintetét rólam. Közelebb csúszok, lábam derekát öleli körül. – Nem haragszom. – nézek fel szemébe, és csak remélem, hogy érti, mire mondom. Leteszi a bögrét, s az ölébe húz, így majdnem találkoznak erényeink. Kezét arcomhoz vezeti, majd közelebb húz egy csókra. Kezemmel tarkójánál ölelem át, a csók után nyakhajlatába temetem arcom.
-Komolyan néha akkora seggfej vagyok. – suttogja. Nem szólók semmit, hiszen tényleg így van, inkább bőrébe harapok, amire halkan felszisszen. Közelebb csúszok, így mindenünk összeér, s a Göndör halkan felnyög hirtelen közelségemre. Keze, hátamon fel-le jár.
-Több ezer lány közül, miért pont azt választod, akit igazából gyűlöltél? – suttogva kérdezem, hogy ne szakítsam meg a pillanatot.
-Azért gyűlöltelek, mert te más vagy. Egy egyéniség, ami számomra igen vonzó és itt most nem az alakodra értem vagy a kinézetedre. A belsődre. – elmosolyodom válaszán, s fülébe harapok, amire gyorsabban veszi valamennyivel a levegőt. – És te hogy, hogy egy ekkora seggfejt választottál, mikor szinte bárki fejét el tudnád csavarni? – felnevettem, hiszen nem tudnám. 
-Ez a seggfej, igen helyes és akár milyen bunkónak mutatja magát és érzéketlen fasznak-
-Héé! – nevet fel.
-Ne szakíts félbe! Igazából egy szeretetre éhes, gyerekes és nagyon megnyerő személyiségű fiú. –hajtom fejemet vállára.
-Édes. – vállamra nyom egy gyengéd csókot, majd halad egyre feljebb. –Édesanyád mikor jön haza? – két csók közt dörmögi. Lehunyom szemem, s csak élvezem a pillanatot.
-Szerintem ma este. – nyögöm a választ. Nem tétovázva tovább, ajkaimat az övének nyomom és egy szenvedélyes csókot folytatunk.

Szóval, holnap suli..ehh. 
De próbáltam örömöt okozni és remélem sikerült!
A részek hozatal nem változik, ugyan úgy Szerdán és Szombaton jönnek!(Kivéve, ha nem vagyok büntetésben, amit nálam sose lehet tudni.
Szóval Mindenkinek SZERENCSÉS HOLNAPOT! <3
Nóryxoxo

2014. augusztus 30., szombat

40.Chapter-Régi érzések?

Sóhajtottam, s kiszálltam a kocsiból. Felvettem kalapom, majd lépteimet figyeltem, egészen, míg, az ajtóig nem értem. Göndör lépett mögém, kezeivel közre fogta derekam, majd nyakhajlatomba csókolt. Furcsa volt hirtelen tette, de megmelengette fájdalmasan szomorú és összetört szívem. Összekulcsolta kezünket, s beléptünk a házba. Hirtelen mindenki felénk kapta tekintetét. Anyámat egy pár ember körbe állta és beszélgettek. Konyhába sétáltunk, amekkora sebességgel tudtunk, hiszen mindenki jött és részvétét nyilvánította, amivel én már nem mentem semmire, de ők jobban érezték magukat tőle. Öntöttem két borospohárba bort, s leültünk egy üres asztalhoz. Csak anyám miatt jöttem el erre a Torra. Hiszen Ő ragaszkodott hozzá. Semmi értelmét nem találtam ennek, sok ember, aki sajnálkozik, és apámról beszélget, hogy milyen volt. Undorító. Göndör kezét éreztem, ahogy végig simít combomon egyre feljebb, picit felgyűrve a szoknyámat.
-Harreh! – suttogom felszólítóan, hogy hagyja abba, amit művel. Fülemhez hajol, majd megcsókolja a gyenge területet. Lehunyom szemem, hiszen belőlem is kivált dolgokat, de elhúzom fejem és ránézek. –Keresek egy mosdót. – mondom és felállok ott hagyva őt egyedül. Katherine.el összeakad tekintetünk, miközben sétálok a lépcső felé, hogy az emeletre menjek. Nem sejtek jót a nézéséből. Peter, nagybátyámba erősen kapaszkodik, mintha egy szakadék szélén állna. Miután sikeresen megtaláltam a mosdót, megnéztem a sminkem – ami még volt rajtam -, majd leültem a wc fedelére. Kellett egy kis magány, egy nagyon kicsi. Igazából most inkább feküdnék otthon a puha ágyamban a Göndör meleg ölelésében, simogatásában, minthogy itt legyek sok ismeretlen ember között, akik sajnálkoznak, és az apámról beszélnek. Ha apám élne biztos, kedvelné a Göndörömet. Csodálatos ember, akárcsak az apám. Lenne témájuk, nem lenne kínos pillanatuk. De hiába gondolkozok ezen. Inkább felállok és visszasétálok a Göndörhöz. Lépkedek le a lépcsőn, figyelve, hogy ne essek el, mikor felemelem tekintetem a lábaimról csak két emberen, akad meg. Göndör mosolyogva suttog valamit Katherine fülébe, amire Katherine csak mellkason csapja. Mintha a szívem pici része letört volna. Lenéztem remegő kezeimre, majd vissza rájuk, gyorsabban szedtem a lábaimat, s arra fele sétáltam. Csak őket figyeltem, miközben a szívem összetörni készült. Már majdnem ott vagyok, mikor Katherine Harreh.hez hajol és vagy csókot vagy, puszit akar nyomni, de szinte sprintelve oda futottam, amire a Göndör pár lépést távolodott tőle. Nem tudom, mit mondjak. Katherine csak gúnyosan rám néz. Míg a Göndör végig futtatja tekintetét rajtam. Érzem, ahogy felmegy bennem az a bizonyos „pumpa”.
-Tudjátok mit?! Nem is zavartam. – ezzel otthagytam őket és szinte szaladva mentem ki az ajtón. Nem érdekelt, hogy gyalogolnom kell, de minél hamarabb el akartam innen tűnni. Nem hiszem el, ha picivel tovább maradok a mosdóban, vagy nem sietek oda, lesmárolja a barátomat, és a Göndör garantálom, hogy el se tolta volna magától. Elhiszem, hogy egy álma válhatott volna valóra, de van barátnője, csessze meg! Gombóc egyre nagyobb lett a torkomban, sírás kerülgetett. Csalódtam a Göndörben. Nem gondoltam volna, hogy nem hogy máskor, de az apám temetésén ezt tenné. Egy könny végig folyt az arcomon, majd azt követte a többi. Nem sikerült visszatartanom sírásomat. Főleg ma. Találtam egy padot, arra leültem, és arcomat kezembe temettem. Ez a mai nap különösen elcseszett volt. Anyámat egyedül hagytam, de azt mondta, hogy a Házban alszik ma meg talán holnap is. Mivel magányra vágyik. Az ismerős fekete autó hajtott el előttem. Tekintetem pont találkozott a Göndörével. Visszatolatott, s sprintelve jött hozzám.
-Bell, .. – kezdte volna, de belevágtam.
-Nem érdekel, Harreh! – fordultam el másik irányba, hogy ne lássa az arcomat. Beharaptam alsó ajkam, s lehunytam szemem. Furcsa volt a tény, hogy Ő az egyetlen ember, aki meg tudna vigasztalni. Még ha Ő is ennek az okozója. Leült mellém, amire én reflexszerűen csúsztam lejjebb. Felsóhajtott, de nem szólt semmit. Nem bírtam tovább, szóvá kellett tennem a tettét. –Mi a faszért? – szinte ordítottam rá, amire egyből rám kapta tekintetét.
-Mi csak beszélgettünk. – összehúzta szemöldökét. Tipikus szöveg. Felnevettem kínomban, amire láthatóan Ő is idegesebb lett.
-Fogalom zavarod lehet, mert nálam a „csak beszélgetés” nem arról szól, hogy random a partnerem felé hajolok és lesmárolom. – idegesen a hajába túrt és elnézett. Igazam volt. – Tudom, hogy nem te kezdted, de benne lettél volna, ha nem jelenek meg ott. – halkultam el – Én nem is értem, hogy minek jöttél utánam. – idegesen felállt, majd felém fordult. Tekintete perzselt a haragtól.
-De nem szeretem őt, csesszed meg! – kiabálta. Egyből azt vontam le, hogy engem szeret. Ugyan, Nicole. Ne gondolj egyből a pozitív dologra. Csak bólintottam, s lehajtottam a fejem.
-Vigyél haza! – álltam fel és a kocsi felé sétáltam. Nem szólt semmit, csak jött mögöttem. Bekötöttem magam, lábamat keresztbe tettem, hogy még véletlenül, se érjen hozzám, s az ablak felé fordultam. Egész úton káromkodott. Minden apróságon. Legszívesebben ráordítottam volna, hogy hagyja abba, de csak egy újabb veszekedést szított volna. Így csak tűrtem.
-Kurva anyádat! Te is úgy kaptad ajándékba a kikúrt jogosítványod! – ránéztem egy „most már igazán abba hagyhatnád” fejjel, amire ő is rám emelte tekintetét, amiből szinte kiugráltak a szikrák. Utána már csak az orra alatt motyogott. Miután leparkolt a ház előtt, azonnal kipattantam, s beviharoztam a házba. Fejem sajgott a sok kiabálástól és a káromkodás ezer meg annyi fajtájától. Tudtam, hogy nekem most csak egy nyugtató zuhany és egy alvás kell. Sajnos a fürdőszobai ajtómon nem volt zár, így nem tudtam bezárni, de a kabin ablakain nem lehetett átlátni. Egy bő pólót és egy francia bugyit megfogva sétáltam a fürdőbe. Vagy negyed órát csak álltam a zuhany alatt, majd mikor a tusfürdőért nyúltam észrevettem egy alakot, aki nem lehetett más, mint a Göndör. Lassan mosakodtam, majd kinyúltam a törölközőmért, magam köré tekertem, s kiszálltam a kabinból. Göndört figyelmen kívül hagytam, s vizes hajamat kezdtem fésülni. Majd felé nézve – de még mindig nem rá – megráztam a hajam. Göndör szeme először kulcscsontomra, majd mellkasomra tévedt. Beharapta ajkát, de nem szólt semmit.
-Bell. – hangja már nyugodtabbnak tűnt. Nem néztem még mindig rá, felhúztam a törölköző alatt a francia bugyim, majd Harreh.nek háttal állva, felhúztam a pólómat is. Lekapcsolva a villanyt sétáltam el mellette, mintha ott se lenne. Bekentem testápolóval kezem, lábam, majd az ágy legszélére lefeküdtem, hogy távol legyek tőle. Pár perc elteltével jött ki ő is a fürdőből, megcsapott kellemes tusfürdőjének illata. Besüppedt az ágy másik fele is, majd sóhajtott egyet. Rossz érzés volt, hogy nem a karjai közt aludhattam el, de tudnia kell, hogy a dolgoknak súlya van. Az ággyal szemben lévő ablakon néztem kifele, hideg volt, mégis ki volt nyitva valamennyire, hogy friss levegő jöjjön be.

Arra ébredtem fel, hogy a Göndör nyöszörög mellettem, s forgolódik. Hozzá fordultam, homloka ráncos volt, arca meggyötört, s izzadtság cseppek arcán ott éktelenkedtek.

2014. augusztus 29., péntek

39.Chapter-Temetés.

          Elérhetetlen minden. Sötétség, hideg és félelem. De miért? Mindenki
eltávozik így vagy úgy. Ez a sors vagy saját tettek. Nem lehet szabályozni igazából. A sors nem válogat. Ez nem egy kívánságműsor. Ha lehetne, senki sem halna meg, de az élet egy idő után unalmas lenne, hiszen semmi sem változna. Az egyhangúságot, pedig senki sem szereti. Így meg kell halnia mindenkinek, hogy egy új élet kezdődjön. A halál változtat dolgokon. Összehord, embereket vagy eltaszít. Ebben az esetben összehozott embereket. Édesanyámnak kellet valaki, aki támogatja, ápolja ilyen állapotban. Hiszen kétségtelenül megviseli. Összeesett, nem eszik, sokat alszik, gyógyszert szed. Nekem itt van a Göndöröm, aki engem támogat és az Édesanyámat.
            Csak itt állok a tükör előtt, és magamat nézem. Összeroskadt arcvonásaimat figyelem, ahogy szomorúan lankadnak lefele. Sose gondolkodtam azon, hogy egyszer a szüleim közül is meg fog halni valaki. És hogy ez az Édesapám temetése, a nyomasztónál is rosszabb. Hiszen ki szeretne az apja temetésén lenni? Nézni, ahogy az élettelen testét eresztik le a földbe. Ahogy mindenki sír és csak előtörnek az emlékek. Próbálom fent tartani a kemény, érzelemmentes maszkom, de néha megtörök. Testem mély fekete ruhában, arcom sápadt, szemem alatt csúnya sötét karikák éktelenkednek. Arcomat egy nagy fekete kalap fogja fedni a sok sajnálkozó tekintettől. Letörlöm utolsó könnycseppemet az arcomról, felveszem a kalapomat és kisétálok az ajtón a kocsiban várakozó Göndörömhöz és Édesanyámhoz. A Göndör ül a volánnál, Édesanyám hátra ült be. Mindenki feszült és szótlan. Hiszen ilyenkor mit lehet mondani? Csak irigykedem az olyan emberekre, akik ebben a pillanatban boldogok és mosolyognak a szeretteikkel. Ahogy elindul a kocsi csomó ház mellett, elhaladunk. Mint egy pillanatkép, úgy váltogatják egymást a más- és más házak. Miután egyre ritkulnak, jön egy nagy, sötét erdő, majd megáll a kocsi. Kinézek a szélvédőn és több fekete kocsi, parkol előttünk. Csoportokban állnak a „rokonaim”, akiket igazán nem is ismerek. Egy mély és fájdalmas sóhaj szakad fel anyámból, majd csak azt hallom, ahogy az ajtó kattan, majd becsapódik. Göndör megakadályoz ujjaim tördelésében, ráviszem tekintetem. Szeme sajnálattal, együttérzéssel és szomorúsággal van tele.
-Van egy szál cigarettád? – suttogom, és leviszem tekintetem az ölemben lévő kezeinkre. Csak sóhajt, majd odanyújt egy szál cigarettát. Ránézek, s egy csókot lehelek puha arcbőrére, és kiszállok. Körbenézek, de fákon és sírköveken kívül nem látok semmit. Meggyújtom a cigarettát, és egy mélyet szívok belőle. Valamennyivel megkönnyebbülök, de tudom, hogy ez nem segít semmit. Göndör mellém, sétál, s derekamnál fogva húz a fekete tömegbe. Mindenki megnéz, mintha egy kirekesztett ember lennék vagy egy idióta, akit most visznek a diliházba. Próbálom kalapommal rejteni arcom, és csak a cigarettámra koncentrálni. Göndör keze szorosabb lesz, mire én felviszem tekintetem rá, de Ő egy fekete, feszülős, mellnél mélyen dekoltált ruhába burkolózott, hosszú fekete hajú nőt figyel.
-Ki az? – kérdeztem.
Hirtelen kapja fejét felém, és tekintete picit ijedtebb. Keresi a választ, közben a nő is ránk szegezi tekintetét. Fekete íriszei szinte égetnek.
-Ő-Ő az a lány. – dadogja. Először nem értettem, majd párperc gondolkodás után tisztult a kép.
-A lány, aki nem szeretett viszont? – félve néztem rá és rettegtem a válaszától. De ő csak bólintott. Egy mély levegőt vettem, majd megint a nő irányába néztem. Nem volt rokonom, még csak ismerősöm se. Mintha pánikba estem volna. Több millió kérdés játszódott le a fejemben. Elcseszettnek éreztem magam, mikor észrevettem, hogy a nő felénk közeledik.
-Hello, Nicole! – hangja aranyos, selymes volt. Göndört figyeltem, ahogy enyhén ledöbbent hirtelen közelségétől. Most fel lehetett volna vele törölni a padlót, mert nem érdekelte semmi.
-Öhm..Hello! – néztem el zavartan a nőre. Arca tökéletes volt, egy ránc se volt rajta, mellei teltek, alkata nőies, lába hosszú, kecses. Fájdalmasan néztem vissza rá.
-Nem ismersz. Peter nagybátyád barátnője vagyok. – nyújtotta kezét. Peter, apám öccse. Miután kimondta a nő az utolsó mondatot, éreztem, hogy a Göndör, mintha ismét kettétörne, lehajtotta a fejét. Elengedtem a Göndör kezét, és ujjaimat kezdtem tördelni. Tisztán látszott, hogy nem ismerte fel a Göndört.
-Nem, nem ismerlek. – erősítettem meg. A Göndörre nézett, akinek a feje még mindig le volt hajtva.
-Csak részvétet akartam nyilvánítani. – nézett ismét rám. Csak bólintottam, s a Göndörre néztem. Sóhajtott, felemelte a fejét és erősen és jól láthatóan összekulcsolta a kezünket. –Harreh. – döbbent le a nő, miután felismerte. Csak bólintott egyet és közelebb húzott magához. Mintha tudatni akarta volna vele, hogy talált mást. Kárpótlást.
-Katherine. – köszönt, s lenézett rám. Kellemetlenül éreztem magam.
-Ő a..? – nézett rám, a válaszomra várva. Most mit mondhatnék? Tudom, tisztáztuk a Göndörrel, de előtte is az vagyok, mint más ember előtt?
-A barátja vagyok. – mintha büszkeséggel töltené el, hogy előtte ezt mondhatja.
-Megváltoztál. – méri fel, ami egy picit idegesített.
-Te nem. - Válaszol egyszerűen, majd a fülemhez hajol. – Menjünk innen. – lehelete csiklandozza fülem és egyszerre, mintha bizsergés is futna át a hátamon.
-Mennünk kell! – mondom, s elindulok ott hagyva a nőt. A Göndör nem szól semmit, csak csendben sétál mellettem. Hihetetlen, hogy a nő annyi idős, mint én vagy Harreh és annyi idős ember a barátja, mint az Édesapám. –Sajnálom! – csak ennyit tudok kinyögni, amire ő felnéz rám.
-Nem kell, nem bánom, hogy „nem jött össze” – mutatja az idéző jeleket. –Hiszen egy nála ezerszer értékesebb lányt tudhatok magamnak. – hízelgő mosolyt küldött, majd ismét lenézett a földre. Biztos bántja valamennyire, mert látom rajta. Besétáltunk a templomba, és leültem Édesanyám mellé az első sorba. „Első sorba”, mintha egy előadásra vettem volna jegyet. A Göndör beült mellém, s a kezemet egy percre sem engedte el. Nem tudtam, hogy Katherine miatt vagy csak nyugtatni akart. Minden esetre valamennyire megnyugodtam. A pap elmondta a szokásos szövegét, majd ismerősöket kért, hogy utoljára köszönjenek el tőle. Az Édesapámtól. Utoljára én mentem. Göndör biztatóan megszorította a kezem, majd elengedte. Lassan lépdeltem a koporsóig, amiben az Édesapám feküdt. Le volt csukva, de így is éreztem, mintha figyelne. Megfordulva a „népség” felé levettem a kalapom, s felmértem az embereket. Volt, aki sírt, volt, aki visszatartotta, s volt, aki meg se rezzent. Ilyen volt Katherine. Lehunytam szemem, majd kinyitottam és a Göndörre néztem, hogy egy kis erőt gyűjtsek. Ajkát harapdálta idegességében, így inkább elnéztem róla.
-Tudják én nem maguknak készültem beszéddel. Hiszen szinte nem ismerek itt senkit. Ezt vehetik úgy, ahogy akarják. – fordultam el tőlük és a sír felé fordultam - Édesapám, te voltál a világ legjobb embere! Csodálatos férfi, apuka és férj. Van, aki apuka nélkül nő fel, én nem tudnám elképzelni az életem nélküled. De most elkövetkezett az, az időszak, amikor kénytelen leszek ezzel élni tovább. Nem ismerheted meg a barátomat, nem láthatod, ahogy sikeresen végzem a tanulmányaimat, majd találok egy csodálatos munkát. Nem láthatod, majd ahogy férjhez megyek, és nem láthatod majd, ahogy az unokáid szaladnak és a te nevedet, hajtogatják. Nem élhetsz boldog életet a szerelmeddel. Nem lehet több részed az élet örömeiben. És ami a legjobban fáj, hogy itt hagytál minket. Tudom, hogy nem direkt tetted, tudom, hogy ez a sors. De akkor is.. – elcsuklott a hangom, és éreztem, hogy a torkomban egyre csak nő a gombóc - ..és ..itt hagytál engem és az anyukámat. Egyedül. – vettem egy mély levegőt, így az eddig visszatartott könnycseppjeim utat találtak maguknak – Nagyon hiányzol és fogsz is. Tudod, nem vagyok az ilyenekben jó, így remélem, hogy csak egy jót nevetsz rajtam, hogy ilyen csöpögősre sikerült ez. Csak…Csak találd meg a boldogságot ott is! – lehajtottam a fejem, s visszasétáltam a helyemre. Több ember szipogását hallottam.
-Édesem! – ölelt meg anya. Könnyeim patakként hullottak. Pedig nem terveztem, hogy sírok. Göndör közben kezét combomra simította és így próbált nyugtatni.
 A ceremónia végén kikísértük azt a négy embert, aki vitte a koporsót, mindenki dobott egy marék földet a koporsóra, s útjára engedtük Édesapámat az örök nyugalomba. Zokogva, szipogva mentek a kocsijukhoz, hogy elinduljanak a temetés utáni Torra. Anyámat elvitte Peter, így én itt maradhattam még egy picit. Ledobtam magassarkúm, s a sírkőnek támaszkodva sírtam. Túl hamar és túl egyszerűen hagyott itt. Ő is. Göndör csizmája sétált velem szemben. Leguggolt elém, majd kezemnél fogva felhúzott egy ölelésbe.
-Édes. – suttogta, s közben nyugtatóan simogatta a hátamat.
-Miért? – zokogtam. –Miért tette ezt? – fejemet a Göndör nyakhajlatába fúrtam, s próbáltam abbahagyni a sírást.

-Tudod jól, hogy nem ő tette. – suttogta. Tudtam, de valakit hibáztatnom kellet. Ennyi veszteséget nehéz elviselni. Felkapta cipőmet, majd engem is felvett, s a kocsihoz vitt. Beültetett, becsatolt, majd a vezetői oldalra sétált, s beült mellém. Megigazítottam a tükörben a sminkemet – ami még maradt rajtam – felhúztam a magassarkúm, s a Göndört figyeltem, ahogy az útra koncentrál. Levette szmokingját, már csak a fekete ingje volt rajta, de annak is az ujjai fel voltak hajtva. Haja gondosan beállította, de a sok ideges hajba szántástól összekuszálódott. Különösen kilógott az arcánál egy tincs, így oda nyúltam, s megigazítottam, amire Ő csak halványan elmosolyodott.  Nagyon érzékeny állapotomba kerültem, éreztem magamon, hogy akár azon is sírni tudtam volna, ha leesik egy falevél. Megérkeztünk a Házhoz, ami egy jobban elzárt helyen volt.  Szintén gyülekeztek a kocsik, de csak a ricsaj hallatszott ki a házból. Még pár percig csak ülni akartam csendben, a kocsiban, mielőtt megtámadna a sajnálkozás tengere. Göndör is csendben volt és a szélvédőn nézett ki.
-Azon gondolkozol. Igaz? – suttogom. Hirtelen kapja fejét felém, nem nézek arcára, de látom, ahogy homlokán megjelennek a ráncok és összehúzza szemöldökét. 

2014. augusztus 27., szerda

38.Chapter-"..Föld nevű szar helyre száműzték.."

+18!! 


Megállt a kanapé mögött, majd egy „ohh”-t nyögött, mikor meglátta, hogy a Göndör ölében ülök.
-Csak nem tudtam hova tűntél. – suttogta – De most, hogy tudom, biztos kezekben vagy, visszafekszem. – és visszasétált a szobámba.
-Ezek a kezek nem csak biztonságot nyújtanak. –suttogta rekedten fülembe, amire ajkamba haraptam piszkos megjegyzésére. Kellemetlen érzés volt kielégítetlenül lenni, pár perc csend után kerestem meg a Göndör kezét és vezettem le, amire rekedtesen felnevetett. De nem tett semmit, ajkával úgy artikulált, mintha meg akarna csókolni, de nem tette. Lassan simította kezét nadrágomra, kijelenthetem, hogy kínzás ez, amit tesz.  Fejemet hátravetettem érintésére, pedig csak nadrágomon keresztül tette.
-Ugyan Harreh! – nyögtem, már szenvedve.
-Mi az? – szórakozottság játszott hangjában. Most azt várja, hogy könyörögjek érintéséért? Picit felháborodva huppantam le mellé, majd alsóneműmbe vezettem Én kezemet. Göndör tág szemekkel figyelt. –Mit csinálsz? – ledöbbent.
-Megoldom. – válaszoltam egyszerűen. Egy ujjamat felvezetve kezdtem vonaglani mellette. Furcsa lehetett neki, mivel teljesen le volt dermedve mellettem. Mellkasom fel-leemelkedett egyre gyorsabb tempóban.
-Állj már meg! – szinte kiabált. Kérdve tekintettem rá. Letérdelt elém, s lehúzta a nadrágom, majd a fehérneműt, s kivette kezem. Nem tudtam, mire készül, bár sejtettem. Egyik lábamat nyakába helyezte, majd combom belső felén egyre beljebb hintett csókokat. Számomra, és számára is az volt a legizgalmasabb, hogy jelen volt a „lebukás” veszélye. Majd ajkai lassan érintették érzékeny pontomat, amire egy visszafogottat felnyögtem és a Göndör hajába, vezettem kezem. Nyelve és ajkai tökéletes munkát végeztek, s miután elélveztem elégedetten nyalta meg száját. Lassan visszaadta rám ruhámat, és visszaült mellém. Kapkodtam rá egy percre is a levegőt.
-Úristen. – adtam végül hangot gondolataimnak. Göndör elégedetten nézett rám, majd egy csókot lehelt nyakamra.
-Mit ne mondjak tökéletes a nyelvmunkám. – önelégülten elmosolyodott. -Remélem anyukád, tényleg alszik. – nevetett fel halkan, amire kezébe boxoltam. Nadrágjára pillantottam, ami kidudorodott egy helyen. Halkan felkuncogtam, majd szemeibe néztem. Biztos elpirult vagy zavarba jött. Felpattant és a lépcsőn fellépkedve a fürdőszobába ment. Furcsa érzéssel töltött el, hogy nem akarja, hogy én…

Én is felsétáltam, s benyitottam a fürdőbe. A zuhanyzóban állt, nekem háttal. Tökéletes fenekére volt kilátásom és izmos hátára. Szinte csodálattal figyeltem minden mozdulatát. Ő nem tudta, hogy bent vagyok. Elzárta a vizet, épp fordult meg, mikor felfogtam, hogy nem kellene itt lennem. Ijedten kapta kezét férfiassága elé, míg én alma piros arcomat a kezeimbe temettem.
-Nicole? – szinte sipákolta a nevem. Hátat fordítottam neki, s kezemet se vettem el.
-Ne haragudj! Ne haragudj! Ne haragudj! – szégyenérzet hatalmasodott el rajtam. Felnevetett, majd mögém lépett. Lassan levittem tekintetem, hogy megnézzem felhúzta-e már legalább az alsóját. Megkönnyebbülve sóhajtottam, mikor megláttam az anyagot a V vonala alatt. Mély levegőt vettem, s szembe fordultam vele. Arcán gödröcskéi ültek, szemei csillogtak. Ritkán látni őt komolyan vidámnak.
-Velem szerettél volna tusolni? – hangja játszadozott. Arcomra megint pír került.
-Ne haragudj..é-én csak azt hittem, hogy…hogy.. – kerestem a szavakat és közben próbáltam nem elpirulni ennél jobban.
-Nem vártam el. – őszintének hangzott. Szemeibe néztem, és egy halvány mosolyt küldtem. Magamban vagy ezerszer megköszöntem neki, hogy nem kényszeríttet, arra hogy kimondjam. Nem tudtam, ezután mit is kéne, mondjak. Csak hülyeségek jutottak eszembe, mint például „És nem is szeretnéd?” de ez arra utalna, hogy én szeretném. Vagy „Nem is akarod, igaz?” de ez is arra következtetne. Nem parancsolhatok rá, hogy „De most igen is le foglak cuppantani!”. „Cuppantani” világ legbizarrabb szava.
-Öhm… visszamegyek, biztos kihűlt már a teám. – ismét zavarba jöttem. Hajamba túrtam, s magam után becsuktam az ajtót. Miközben lépkedtem le a lépcsőn egy mélyet sóhajtottam. Tökéletes teste van. Az arca is tökéletes. Minden vonás tökéletes rajta. Mintha az Istenek teremtették volna és a „Föld” nevű szar – Írói megj.:elnézést, ha valaki nem így gondolja. – helyre száműzték. Megviselte az élet, ez tisztán látszik rajta, de mégis mosolyog, és itt van, nem adta fel. Törökülésben bambultam a sötétségbe, s gondolataim repkedtek. Holnapi nap lesz életem egyik legszörnyűbb napja. Muszáj erősnek maradnom, hiszen Édesanyámban tartanom, kell a lelket. Ha nekem most nem lenne a Göndör, nem tudom, mit kezdenék. Támogat, segít és próbálja elterelni gondolataimat a temetés és a gyász felől. Göndör ereszkedett le mellém a kanapéra. A szürke pulcsi és egy melegítő volt rajta, a haja kuszán állt. Ölébe vont, s kezemet cirógatta. Megnyugtatott egyenletes légzése és közelsége. Elnyúltunk a kanapén, lejjebb húztam felsőjén a cipzárt, s végig simítottam puha bőrén. Nem húzott a pulcsi alá pólót.
-Tetszik, amikor ilyen gyengéden érintesz meg. – dörmögte rekedt hangjával, amibe beleremegtem. Álvonalára mértem egy lágy csókot, majd lehunytam szemem. 


Megszeretnélek kérni titeket, hogy véleményt hagyjatok magatok után. 
Akár kifejtős, akár nem.
Hiszen most már nem kell profilodnak se lenni, hogy tudj hagyni egy kommentet. 

Nóryxoxo

2014. augusztus 26., kedd

37.Chapter-Öltöny.

-Nincs itt öltönyöm, se semmilyen ruhám, amit ilyen alkalomra fel tudnék venni. – dörmögte a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Veszünk! – másztam ki öléből és felkapva a szürke baglyos pizsamámat, -amit már nagyon régen húztam fel – elindultam a fürdőbe. Miután ott végeztem, halkan nyitottam ki az ajtót. A villany le volt oltva, és az ablak, pedig kinyitva. A Göndör az ablakban ült és egy szál cigaretta tengett ajkai között. Holdfénye világította meg, szinte tökéletes arcát. Mélyet szívott a káros szálból, majd rám nézett. Szemét végig futtatta fedetlen combomon, majd arcomra nézett. Közelebb sétáltam, majd kivettem kezéből a cigarettát. Várta következő cselekedetem, de amit tettem azt semmiképpen sem várta. Mélyet szívtam a szálból, majd elfordítva fejem kifújtam.
-Bell, ne! – vette ki kezemből, majd elnyomta.
-Ugyan. – mosolyodtam el, majd ajkaira akartam vetni magam, de eltávolodott. Összehúzta szemöldökét, erősen figyelt engem.
-Inkább feküdj le! – javasolta, majd az ágyba feküdt, nyakáig felhúzva a takarót. Oda sétáltam, majd én is bebújtam a takaró alá, vele szembe. Arcom minden egyes szegletét felmérte. Ilyenkor szokott jönni a „Gyönyörű vagy!” megjegyzése, de nem mondta ki, csak lecsukta szemét. Kezemet arcára simítottam. Bőre puha volt és meleg.
-Szép Álmokat! – suttogtam, majd kezemet magam mellé rakva hunytam le szemem. Pár perc elteltével egy leheletet éreztem arcomon.
-Még mindig gyönyörű vagy! – suttogta mély rekedt hangja. Beleremegtem, de nem reagáltam rá. Keze arcomat simogatta gyengéden.
-Csókolj meg! – suttogtam határozottan, amire simogató keze megállt. Leheletét egyre közelebb éreztem, majd ajkait enyémre nyomta és lágyan megcsókolta. Nem mozdultam felé, csak visszacsókoltam. Két cigaretta szagú lehelet találkozott.
-Jobban tetszik a csókunk, mikor nem olyan az íze a szádnak, mint a cigarettámnak. – váll el ajkaimtól. –Két káros szenvedélyem egyben. – neveti el magát. Elmosolyodok, de szemem még mindig csukva van. Hízelgő, hogy egy szenvedélynek talál.
            Madarak csicsergésére ébredtem. Lassan nyitottam ki szemem, ami a Göndör smaragd tekintetével találkozott. Elmosolyodott, majd közelebb jött.
-Jó reggelt! – suttogta, ajkait arcomra nyomta. Csak elmosolyodtam, majd felkeltem az ágyból, s a ruhámat felkapva indultam a fürdőbe. Kíváncsi voltam, hogy ez a mai nap, hogyan fog telni. Érzem, már most reggel, hogy nem vagyok jól. Nem tettem fel sminket, attól félve, hogy csak elfolyna. Mikor kimentem a Göndör félmeztelenül ült az ágy szélén és maga elé bambult. Nem nézett ki valami jól.
-Harreh, jól vagy? – leültem mellé. Csak bólogatott és bement a fürdőbe a ruháival. Hagytam édesanyámat még aludni, hiszen sok erő kell neki holnapra. Mindenkinek sok erő kell holnapra. A Göndör egy fekete felsővel, a szürke pulcsival és a feszülős csőnadrágjában lépett ki a fürdőből. Haja most be volt állítva, késztetést éreztem, hogy bele túrjak. Szemeiben fájdalom csüngött, közelebb mentem, s derekára tettem kezem. Arcát fürkésztem, nem nézett szemembe. Szóval már ketten vagyunk, akik rosszul érzik magukat. A Göndör indokát nem értettem. Hátán végig simítottam kezem, majd nyakhajlatába temettem arcom. Tudtam, ha rá kérdezek, úgy se árulná el. Így inkább vigasztaltam. Pár perc után megszakítottam az ölelésünket, s kezét megfogva húztam az ágyra. –Nem kérlek, hogy mondd el mi történt. Hiszen ha akarod, úgyis elmondod. – arcát figyeltem, miközben ő az összekulcsolt kezünket, ami az ölében pihent – De tudd, hogy bármi történt, Rám számíthatsz! – utolsó mondatomnál rám nézett, majd egy lágy csókba vont.
-Köszönöm! – suttogta ajkaimra, majd lehunyta szemét, de nem távolodott el.
-Menjünk, vegyünk öltönyt. – erőltettem egy mosolyt, majd felálltam.
            Három próbálkozás után, meg is találtuk a megfelelő öltönyt. Tökéletesen passzolt mindenhol és észveszejtően festett benne. Folyton ajkaimat harapdáltam, ahogy felmértem minden szegletét. Mikor elment az úr, aki adogatta a Göndörnek az öltönyöket, megragadva az alkalmat sétáltam mellé.
-Állhat valakinek ennyire jól egy öltöny? – simogattam meg a mellkasán az anyagot. Széles mosolyra húzta ajkait, s a tükörben figyelt. Felnéztem arcára, a gödröcskék ott ültek mosolya szélén. Imádtam a mosolyát, imádtam a szemeit, az arcát, a haját, a mámorító illatát, az ajkait, mindent imádtam rajta, és nem zavartak a tetoválásai, hiszen azok mutatják, hogy igazából milyen élete is volt. Talán túl sokáig figyeltem, de nem szólt a Göndör. Kezét derekamra tette, majd a fülke felé kezdett húzni. Pimaszul elmosolyodott, majd magunkra húzva a függönyt csókolta meg ajkaimat. Követelőző és szenvedélyes volt a csók. Keze egyre csak magához közelebb húzott. Ajkai finoman játszadoztak enyémmel, nem bírtam ki hajába kellett túrnom, amire egy picit elszakadt.
-Tudod nem pár másodperc volt, míg megcsináltam. – nevetett fel halkan. Megforgattam szemeimet, majd visszatértem ajkaihoz, s hajába vezettem kezem.
-Uram, megfelel az öltöny? – jött kintről a hang. Zilálva váltunk el hirtelen egymástól és csak reménykedtem benne, hogy nem tudja, hogy én is bent vagyok.

-Öhm..igen azt hiszem, ezt vesszük meg! – krákogott, majd elkezdte levenni magáról. Kérdően néztem rá, amire csak legyintett. Már csak a nadrág volt rajta. Elpirultam, hiszen nappal nem láttam még alsónadrágban. Még a teste is tökéletes volt. Kocka has, izmos kéz, hát. Nem tudtam nem észre venni, hogy még a feneke is tökéletes. Magára húzta a ruháit, majd rám nézett, s nyomott egy csókot szám szélére. –Elintézné addig a számlát? – kiabált ki, amire csak egy „Természetesen!” jött válaszképpen. Halkan felkuncogtam, majd miután kinézett a Göndör, hogy tényleg elment-e, invitált ki engem is. Összekulcsolta kezünket, majd a pénztárhoz sétáltunk, kifizettük az öltönyt, s elindultunk haza. 

Remélem tetszett ez a rész is!
Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy egy csomóan kommenteltetek, hogy szeretitek az írásaimat, nagyon örültem neki! 

Viszont, a csoportban említettem, hogy támadt egy új blog ötletem, amit meg is valósítottam, bármint a kinézetét, meg a szereplőket. Szóval örülnék, ha bekukkantanátok:LINK 
Az a történet valamennyivel más, mint ez. Sokkal szomorúbb a hangleejtése, de remélem, hogy megragadja a figyelmeteket és szívesen fogjátok olvasni. Akár csak ezt a blogom!
Nóryxoxo

2014. augusztus 25., hétfő

36.Chapter-"Szeretném, ha elkísérnél.."

Kisírt szemekkel ültem az ágyamon és bámultam magam elé. Úgy éreztem, mindenki és minden elhagy. Ledőltem és én is aludtam inkább. Jobb idő elütésnek tűnt.
Telefonom üzenet jelzőhangja zökkentett ki. Gyenge látásommal oldottam fel, majd néztem meg az üzenetet.

„Megírod a címet és hívok egy taxit.H”

Üzenete, nagyon zárkózott és rideg volt. Leírtam neki a címet, majd telefonomat az ágyamra dobtam. Valahol a szívem legmélye repdesett az örömtől, hogy idejön, viszont a másikat bántotta, hogy ennyire nem érdekli. Hangos dudaszó jelezte, hogy megérkezett. Kinéztem az arra fele nyíló ablakomon. Pont akkor szállt ki a kocsiból. Fején egy zöld sapka, egy fehér pólót és rajta egy dzsekit viselt. Fekete csőfarmerja és a barna csizmáját húzta fel. Feltekintett az ablakokhoz, mikor tekintetünk egybe akadt. Halvány mosolyt küldött, majd elé siettem. Megálltam az ajtó előtt és vettem egy mély levegőt, s kinyitottam. Fölém magasodva tekintett le rám. Arcán gödröcskéi mutatkoztak meg. Hirtelen léptem előre egyet, és kiejtve kezéből csomagjait ölelt vissza.
-Bell. – simogatta meg hátam. Nyakába hintettem egy csókot, amibe beleremegett. Mélyet szívtam illatából, majd picit eltávolodtam.
-Hiányoztál! – vallottam be, amire elmosolyodott.
-Édesem, hol találom a tea filte…oh. – döbbent meg édesanyám. A Göndör hirtelen elengedett, majd felvette a szemkontaktust anyámmal.
-Khm...anya Ő itt Harreh Styles! – mutattam őket be egymásnak. Anyám arcán nem enyhén jelent meg a meglepődöttség színvilága.
-Öhm...örvendek! – intett kezével, majd zsebébe csúsztatta. Anyám közelebb jött, én beljebb invitáltam a Göndört. Hevesen közeledett, majd megölelte. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy édesanyám öleli a Göndört, aki meglepettségében azt se tudja, mit tegyen.
-Köszönöm! – suttogta a Göndörnek, aki halványan elmosolyodott.
-Mit, Hölgyem? – udvariasság lesült róla. Nem ilyennek képzeltem, tisztelettudó, imádni való.
-Hogy vagy a lányomnak és nem hagyod cserben! – arcán egy könnycsepp folyt végig, majd elengedte.
-Ezért jöttem, és hogy magának is segítsek. – ölelte át derekamat. Mély levegőt vett anyám, majd a konyhába sétálva beszélt nekünk közben.
-Gondolom már aludtatok együtt. Szóval Harreh, nyugodtan aludhatsz a szobájában. – arcomra egy halovány mosoly kúszott és felkapva egyik táskáját invitáltam a szobámba. Letettem a földre, majd becsuktam az ajtót. A Göndör levette csizmáját és kabátját, majd közelebb jött. Kezét derekamra tette, majd közelebb húzott magához. Ajkai vészesen közeledtek felém, érintették egymást. Lágy táncba hívta, majd pár perc után elvállt.
-Minden rendben? – suttogta nem messze ajkaimtól. Fájdalmasan hunytam le szemem, s megráztam nemlegesen fejem.
-Két nap múlva édesapám temetése, édesanyám nyugtató vagy altató nélkül nem tud békésen aludni. És én sem érzem magam a toppon. – néztem el fájdalmasan egy sarokba. Kezét arcomra simította, majd leültünk az ágyamra. Ledőlt velem, majd hátamat simogatta.
-Azt hiszem nekem is, hiányoztál. – jelentette ki, amin belül mosolyogtam, hogy talán még magának se tudja bevallani. Levettem sapkáját, majd hajába túrtam, amire lehunyta szemét.
-Milyen volt az út? – hajoltam arcához. Nyúzott és fáradt volt.
-Tűrhető, bár én nem találkoztam kedves hölggyel, akinek mesélhettem volna rólad. – mosolyodott el. Fülénél lévő tincseivel játszadoztam.
-Köszönöm. – suttogtam, majd ajkaira nyomta egy csókot. –Nem tudod, hogy jelenléted mekkora nyugalmat és biztonságot ad. – vallottam be picit elszégyellve magam az őszinteségem miatt.
-Ez a legkevesebb, Bell. – suttogta, majd nyakhajlatomba hintett egy csókot. Pár perc után kikeltem az ágyból, hogy anyát lefektessem. –Én addig letusolnék. – mondta bátortalanul a Göndör.
-A fürdőben találsz törölközőt. – mondtam, majd anyám szobájába mentem. Már ágyában pihent. Gyógyszeres doboza a kezében volt. Betakartam, majd egy puszit hintve homlokára mentem ki szobájából. Főztem egy kellemesen meleg teát, magamnak és a Göndörnek, majd felvittem a szobámba. Az éjjeliszekrényemre tettem, s vártam, hogy végezzen a Göndör. Pulcsija még mindig rajtam volt, de már kezdte átvenni az én illatom. Lehajtottam fejem a párnámra, hátamat meg az égnek emeltem, hogy megnyújtsam valamennyire. Túl sok volt az ülve eltöltött idő. Az ajtó kinyitódott, s a Göndör lélegzete egy pillanatra elállt. Felültem, majd furcsán rá néztem.

-Minden rendben? – hajába túrva bólintott. Próbálta elrejteni zavartságát. Egy melegítőnadrágot és egy pólót viselt. Hajából csöpögött a víz. Isteni látványt nyújtott. Ajkamba haraptam, leült az ágyra és oda nyújtottam neki a teáját. Lassan érintette telt ajkait a bögréhez, majd kortyolt bele. Elmosolyodott, de nem nézett rám. Pirulva kaptam el tekintetemet. Letette a poharat, majd felém fordulva közelebb jött. Mélyen szemébe néztem, ami most nem úgy csillogott, ahogy szokott. Kulcscsontomra hintett egy lágy csókot, majd lassan lehúzta rólam a pulcsiját.
 -Teljesen „Bell illata” van már. –nevette el magát. Szóval nekem is van egy külön „illatom”? Vajon tetszik neki? – de meg is kaptam azzal a választ, hogy magára húzta. Elmosolyodtam cselekedetén, majd ölébe bújva temettem arcom mellkasába.
-Szeretném, ha elkísérnél minket a temetésre. Engem és az édesanyámat. – suttogtam mellkasába. Keze végig siklott hátamon. 

Csak annyit kérek, hogy aki szereti az írásaimat, és szerinte jól is írók, az kommentben hagyna egy szívet vagy szmájlit?
Nóryxoxo

2014. augusztus 23., szombat

35.Chapter-Szükségem van rád!

-Vártam hívásod, Bell! – suttogta rekedtes, alvás utáni hangjával.
-Szóval felébresztettelek. – húztam el számat.
-Semmi gond! – nyugtatott meg.
-Csak arra gondoltam, hogy Skype-olhatnánk. – mondtam szégyenlősen.
-Rendben. Csak elő kotrom a laptopom. Addig keress meg. "Stylesherrah". – elmosolyodtam nevén, majd kinyomtam a telefont. Vártam pár percet, majd Ő kezdeményezte is a videóhívást. Örömmel fogadtam el és az a látvány, ami elém tárult.. Párnáján feküdt, haja kuszán pihent a párnán, szemei az álmosságtól voltak terhesek és lehetett látni félmeztelen felsőtestét.
-Hello, Bell! – zökkentett ki gyönyörködtetésemből.
-Szia! – mosolyodtam el halványan, majd én is a takaróm alá bújtam. –Ashton ott van?
-Nem, nincs. – nézett maga mögé, hogy Ő is még egyszer megbizonyosodjon róla. –Le sem fogod venni a pulcsim? – mosolyodott el édesen, amin csak olvadozni tudtam. Nemlegesen megráztam a fejem, amin még szélesebb lett mosolya.
-Meséltem egy öreg hölgynek rólad és Ő is mesélt az Ő történetéről. – pirultam el, bár a sötétben ez nem igazán látszott, de laptopom fénye megvilágította arcomat.
-Remélem semmi rosszat. – nevette el magát.
-Aranyos hölgy volt és a története szomorú. – húztam el a szám.
-Amúgy milyen volt az út? – terelte el a témát.
-Unalmas és fárasztó. És a nélkülem eltöltött Irodalom óra? – hajába túrt, majd hanyatt feküdt.
-Semmi kellemes illat, semmi ölelés, semmi puszi. Szeretet hiányos volt. Bármint nem az Irodalom óra. Amúgy. – szontyolodott el, majd a képernyőt figyelte. Arcomat alaposan felmérte. – Még mindig gyönyörű vagy! – féloldalasan elmosolyodott, majd reakciómat figyelte. Elpirultam, de próbáltam a pulcsiba elrejteni.
-Tudod arra gondoltam, hogy eljöhetnél a téli szünetben ide. – vetettem fel az ötletet, ami már egy ideje az agyamban motoszkált. –Így nem hiányoznál a suliból. – arca meggyötört lett, gondolom a tudatra, hogy haza kell mennie.
-Végig gondolom még. – eresztett egy halvány mosolyt a kamerába.
-Édesanyámnak is meséltem rólad. – pirultam el a beszélgetésünk során vagy századszor.
-És milyen véleménnyel van rólam?
-Tetszik neki a neved. – nevettem fel halkan, hogy ne ébresszem fel anyám.
-Csak neki? – mosolyodott el.
-A repülőről a hölgynek is. – töröltem meg álmos szemem.
-Legalább van, akiknek tetszik. – lecsukta szemét, majd ásított egyet.
-Nekem is tetszik, Harreh. – emeltem ki a nevét, amit megmosolyogtatott.
-A te neved is tetszik nekem, Bell! – suttogta, már csukott szemmel és álmos hanggal.
-El fogsz aludni.
-Nem, dehogy fogok! – nyitotta ki hirtelen szemét.
-Menj és pihenj! Majd holnap beszélünk. – küldtem egy mosolyt.
-Rendben, mindenképpen! Szép Álmokat, Bell! – suttogta.
-Kérlek, vigyázz magadra! – suttogtam, mire kinyitotta még csodálatos szempárját és egy szívmelengető mosolyt küldött.
-Te is magadra és édesanyádra is! – suttogta, majd intett egyet és kilépett. Hihetetlen, hogy nem is ismeri édesanyámat, mégis, mintha már tudná.

pár nappal később

            Napsugarak cirógatták reggel puha arcbőrömet. Lassan nyitottam ki szemem, majd gondolkodás nélkül néztem az ágyam másik felébe. Nincs itt. – esett le. Szomorúan szálltam ki és sétáltam le a konyhába. Édesanyám még pihent, nem is csodálom, de legalább a nyugtatótól tud aludni. Kinyitottam hűtőnk ajtaját. Enyhén meglepett, hogy szinte nincs benne semmi. Ennyire nem törődne semmivel? Visszasétáltam a szobámba, hogy felöltözzek és elmenjek egy boltba. Telefonom üzenet jelzőhangja zökkentett ki gondolataimból.

„Hivatalosan is utálok ezzel a tudattal kelni! H”

Elmosolyodtam, majd reagáltam rá.

„Nem vagy egyedül!Nx”

Felöltöztem, majd felkapva anyám pénztárcáját, indultam le a boltba. Ami meg kell hagyni, nem egy köpésre volt. Holnap vége egy hétre az iskolának. Gondolatom megint a Göndörön lyukadt ki. Hogy vajon el szeretne-e jönni ide. Megálltam egy Starbucks-nál és kértem egy kávét. Egy srác volt a kiszolgáló, szerencsétlen módon közeledett felém, majd tette le a kávémat. Csak hebegett-habogott, zavarba hoztam a jelenlétemmel? Mielőtt elmentem volna elkérte a telefonszámomat, hogy majd összefussunk. Megadtam neki, majd folytattam utamat a boltba. 
            Pakoltam ki a szatyrokból, mikor anyám meggyötört tekintetével találkoztam.
-Minden rendben? – aggódóan siettem hozzá.
-Két nap múlva lesz apád temetése. – lehunyta szemét, s egy könnycsepp is búcsúzott vele.  Leültettem a pulthoz, főztem egy teát, majd az altatójával együtt megitta. Bekísértem a szobájába, lefektettem, majd egy puszit hintve homlokára kimentem a szobából. Friss levegőre volt szükségem, így felkapva telefonom, indultam meg egy parkba. Torkomban egyre csak nagyobb lett a gombóc. Leültem egy fa tövébe és akaratlanul is, tárcsáztam a Göndör számát. Négy kicsengés után vette fel.
-Hello, Bell! – köszönt szokványosan. Kitört belőlem a zokogás. –Hé, Bell. Minden rendben? – hangja aggódó lett. Nem sikerült megszólalnom, hogy megnyugtassam. –Bell, mi történt? – próbáltam megnyugodni és nem sírni.
-N-nem tudnál i-ide jönni? – tettem fel dadogva a kérdést, amire a pozitív válasz valamennyire megnyugtatna. Mélyet sóhajtott és gondolom hajába túrva fürkészett valamit. –Szükségem van rád! – suttogtam. Nem szólt a telefonba.

-Délutáni géppel indulok. – válaszolta közönségesen, majd kinyomta. Semmi érzelem nem volt ebben a mondatában, mintha muszájból tenné. Ismét eluralkodott rajtam a sírás. Arcomat kezembe temettem és rázkódva dőltem a fának. 

Sziasztok!
Most leállok a sok rész hozatalával, és szokásosan csak Szerdán és Szombaton lesz.(Kivéve, ha nem leszek büntetésben.)

Remélem tetszett ez a rész is és véleményeteket ne feledjétek itt hagyni egy komment formájában.
(Ja, és a kinézet is változni fog, hiszen jelezték, hogy nem tudják olvasni. Szóval rajta vagyok!)
Nóryxoxo

2014. augusztus 22., péntek

34.Chapter-"..bebizonyította, hogy Ő ameddig lehet itt lesz mellettem.."


Egy coton volt. Amilyen gyorsasággal csak tudtam vissza süllyesztettem, és piruló arccal néztem körül, hogy valaki látta-e. Majd visszafordult a hölgy. –Szóval remélem nektek szerencsés kapcsolatotok lesz, és ez a pillanatnyi távolság nem okoz gondot. – Megköszöntem, majd mondtam, hogy most egy picit pihennék, mert keveset aludtam, s nem zavart tovább. Azon gondolkodtam, hogy a Göndörnek vajon mire kellet ez a gumi. Úgy érzem, csak úgy deríthetem ki, ha felhívom – amit csak akkor tehetek, ha leszállt a gép-. Fejembe húztam a pulcsi kapucniját és mély levegőket véve aludtam el, a Göndörre emlékeztető kellemes illattal.
            -Kedveském, megérkeztünk New York-ba! – ébresztett fel az öreg hölgy. Megköszöntem neki, majd búcsúzásképp adott egy puszit, majd elment. Leszálltam a gépről, megvártam, míg visszajön telefonomon a térerő. Közben lestoppoltam egy taxit. Tárcsáztam a Göndör számát, majd beszálltam a taxiba, ami megállt.
-Hello, Bell! – duruzsolta a telefonba. Kellemes érzéssel töltött el, hallani a hangját.
-Szia! Képzeld el mit találtam becses pulcsid zsebében. – vártam, had gondolkozzon – Egy – suttogtam, hogy ne hallja meg a taxisofőr – cotont. – Nem szólt a telefonba semmit, viszont a sofőr meghallotta, mert a visszapillantóból rám nézett.
-Mindenre fel vagyok készülve. – nevette el magát kínosan. Picit rosszul éreztem magam ez miatt, de nem említettem meg. –Remélem, te nem fogod használni. – célozgatott. Megforgattam a szemem, majd felnevettem.
-Nem ezért jöttem New York-ba. De hamarosan haza érek, majd még beszélünk. – egy „oké” után kinyomtuk a telefont. Kifizettem a taxist, majd csengetés nélkül mentem be a házunkba. Hatalmas csend, és semmi otthonos hangulat. Le vannak húzva a redőnyök, puszta sötétség.
-Anya? – kiabáltam el magam, miközben leraktam a táskámat a földre. Egy villany kapcsolódott fel az egyik szobában, majd édesanyám lépett ki a lehető legrosszabb állapotában.
-Szervusz Édesem! – szaladt oda hozzám, majd szorosan karjaiba vont. Hátát simogattam nyugtatóan, majd arccsontjára hintettem egy puszit. –Annyira hiányoztál! – halkan szipogott, próbálta nem mutatni lelki és testi gyengeségét egyaránt.
-Te is nekem! – suttogtam, majd pár perces ölelkezés után a konyhába ment, hogy főzzön nekem egy meleg teát. –Én addig felmegyek és kipakolom a táskám. – mondtam, miközben már a lépcsőn lépkedtem fel. Valahol a szívem legmélyén jó érzés volt haza jönni. Csak ismét jött az a felismerés, hogy már nem láthatom édesapámat, amint ideges lesz, hogy sokáig alszok, vagy nem érezhetem, ahogy magához von, mikor meg akar nyugtatni. Nem hallhatom bölcseleteit, a nagy betűs ÉLET titkairól. Nem mesélhet nekem több történetet, amiket átélt. Nem adhat engedélyt olyanra, amit az édesanyám igazából nem engedne meg. Nem láthatom, amint édesapám szeretetteljesen néz édesanyámra, ahogy csókolják egymást és ahogy szeretik egymást. Nem láthatom édesanyám mosolyát, ahogy édesapámra néz. Nem érezhetem, tipikus illatát, ami jelenlétéhez csatlakozott mindig. Nem érezhetek, láthatok semmi olyat, ami hozzá kapcsolódik már.
A szobám ugyan úgy nézett ki, ahogy itt hagytam majdnem fél éve. Táskámat ledobva vetettem le magam az ágyamra. Kényelmes és puha volt a kollégiumi ágyhoz képest. Plafont figyeltem, kivettem a Göndör pulcsijából a cotont, majd az én utazó táskámba süllyesztettem.
-Kész a tea! – hozta be anyám. Magának is főzött és leült velem szembe az ágyamra.
-Köszönöm! – suttogtam, majd belekortyoltam. –Tudod, apa haláláról még szerintem ne beszéljünk. Egyikünk se akarja. – suttogtam, közben a bögrém szélén köröztem ujjaimmal. Csak bólintott és lehajtotta a fejét.
-Milyen a főiskola? – nézett fel szemeimbe. Erősen gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki a Göndört vagy ne.
-Csodálatos, bár az ágyak a kollégiumban kényelmetlenek.
-A szobatársad milyen? – szemében a bánat mellett, most kíváncsiság is ült.
-Igazából, nincs sokat a szobájában, de amikor ott van, vagy találkozunk, mindig beszélgetünk. – halványan elmosolyodom, majd kortyolok egyet a teámból.
-Gondolom, biztos van már barát jelölted is. – halvány mosolyra húzta száját, majd közelebb ült. – Mindent hallani akarok! – jelentette ki és mutató ujjával fenyegetően mutogatott.
-Hát, öhm… - megvakartam a tarkóm, majd megigazítottam a szürke pulcsit, ami rajtam volt, és ez fel keltette anyám érdeklődését is.
-Ez nem a te pulcsid! – jelentette ki és gyanakvóan nézett rám. Éreztem, arcom egyre pirosabb és pirosabb lesz. –Nicole, nyugodtan elmondhatod. – simogatta meg arcom.
-Harreh Styles. – hunytam le szemem. Mintha ismerné, pedig nem így van.
-Aranyos név. – küldte reagálásul. Félve nyitottam ki egyik szemem, majd mikor kellemes arckifejezését láttam, kinyitottam a másikat is. Örömmel vettem tudomásul, hogy már mindenre nyitott.
-Velem szemben van a szobája a kollégiumban és a szobatársam barátja. – magyarázom el a kapcsokat, ahogy megismerkedhettünk. Csak bólintott, majd figyelt tovább. –Furcsa érzés, mert a repülőn is meséltem róla egy aranyos hölgynek. – anyukám lágyan elmosolyodott – Igazából nem volt jó az elején a kapcsolatunk. Folyton bunkóztunk egymással vagy jobbik esetben egymáshoz se szóltunk. Majd, ahogy egyre többet beszélgettünk, egyre jobban megismertük egymást. Egy kiránduláson egy csoportba soroltak, de előtte már szorosabb lett a kapcsolatunk. Mivel előző este nem éppen a legjobb formájában volt. – elkeseredtem arra az emlékre, mikor a leggyengébb állapotában láttam véres kézzel. – Szóval azon a kiránduláson egy faházban aludtunk és egyre közelebb kerültünk. Nagyobb lett a vonzalom.
-Lefeküdtetek?! – szakított félbe kétségbe esetten. Összeráncoltam szemöldököm.
-Nem, dehogy is! – arcom megint piros színt vett fel. – Csak elcsattant egy csók. – majd elkezdtem gondolkozni, hogy utána is pár, de anyámnak elég volt erről az egyről mesélni. – Sokkal törődőbb volt és gyengédebb. Nem voltak bunkó szavai felém. Másképp viselkedett. Majd elhívott egy randevúra. – mosolyodtam el büszkén. – Egy csodálatos faházba vitt el, Holmes Chapel-től nem messze. Családjáé volt, vagyis még mindig az övék csak nem megy oda már senki. Pedig tényleg egy csodálatos ház. – halvány mosollyal az arcán hallgatta a mesémet, ami tényleg mesébe illő volt, pár „kisebb„ történéseket kivéve. – Majd elvitt reggelizni, és azon a délutánon hívtál fel. – szomorodtam el, ha el is válunk a Göndörrel ez az első randevú, mindenképpen megmarad emlékeimben.
-Sajnálom, Kincsem! – szontyolodott el Ő is.
-Ugyan, bebizonyította, hogy Ő ameddig lehet itt lesz mellettem. – elmosolyodott megint, közben könnyel teli szemét törölgette. – Nem engedett el azon a napon. Folyton ölelgetett és gyengéd érintésekkel nyugtatott. Nehezen váltunk el a mai nap is. – alsó ajkamba harapva néztem el. –Úgy köszönt el, hogy ne szeressek ki belőle. – szégyenlősen elpirultam, amire anyukám csak egy „Awh” nyögött.
-Megszeretném, majd ismerni! – ekkor bevillant, hogy a külseje nem garantált, hogy tetszeni fog neki. Aggodalmasan kinéztem az ablakomon, majd egy halk „pillanat” után kiment a szobámból. Átöltöztem egy lenge pólóba, visszahúztam a Göndör pulcsiját és összehúztam magamon. –Csak köszönni jöttem, bevettem a nyugtatót. Próbálok elaludni. Jó Éjt, Kincsem! – fejemre egy puszival búcsúzott, majd kiment. Kikaptam laptopomat a táskámból, majd bekapcsolva a Skype-ot vettem elő a telefonomat is, hogy felhívjam a Göndört. Nyögve vette fel a telefonját pár kicsöngés után.

-Ne haragudj, felébresztettelek? – kérdeztem aggódva. 

2014. augusztus 21., csütörtök

33.Chapter-"Csak arra kérlek, ne szeress ki belőlem!"

Másnap a telefonom ébresztett hajnalban. Fáradtan és kialvatlanul keltem ki az ágyamból. Megfésültem a hajam, megmostam az arcom, nem tettem fel sminket. Felhúztam egy farmernadrágot és egy toppot. Átnéztem még egyszer táskám tartalmát, majd lassan sétáltam át a Göndörhöz. Fejemet lehajtottam és lépteimet figyeltem. Nem volt kecses, inkább tudtam volna egy részeg ember járásához hasonlítani, ahogy néha elvesztettem az egyensúlyom. Megálltam az ajtaja előtt, majd próbáltam halkan benyitni. Ashton felére tekintettem, de nem volt a szobájában. Erőt kapva magamon nyitottam ki jobban az ajtót. Összegörnyedve ült az ágya szélén, már felöltözve. Kezébe temette arcát és – szerintem – aludt.
-Harreh. – szólítottam halkan. Lassan emelte ki fejét kezéből, majd rám nézett. Halvány mosoly ült ajkán, bár tudtam, hogy nem őszinte. Közelebb sétáltam, majd leültem mellé.
-Jó Reggelt! – motyogta, majd közelebb hajolt, hogy arcomra hintsen egy csókot. Suttogtam egy „Neked is!”-t. – Mindent sikerült elpakolnod, amire szükséged lesz? – bólintottam, majd fájdalmasan fürkésző tekintetébe néztem.
-Kérlek, ne nézz így. Rendben? – arcára simítottam kezem, amibe beledőlt.
-Túl nyálas lennék, ha azt mondanám, hogy örülnék, ha minden nap beszélnénk? – elpirult azon, amit mondott, de nem nézett el. Nemlegesen ráztam a fejem, egy mosollyal arcomon. Szürke pulcsijára tekintettem, amit már egyszer viseltem, nem is olyan rég.
-Harreh, kölcsön kérhetem a szürke pulcsid? – én is zavarban éreztem magam, így elnéztem. Egy mosollyal az ajkán, ment oda és hozta nekem, felhúztam, és élvezettel szívtam be kellemes illatát, ami Rá emlékeztetett.
Órámra pillantottam, majd, mint egy villámcsapás, hasított belém, hogy mennem kell. Felálltam, Ő is felállt, majd szorosan megölelt.
-Csak arra kérlek, ne szeress ki belőlem. – hajolt fülemhez. Még szorosabban megöleltem, majd nyakhajlatába csókoltam.
-Lehetetlen kiszeretni belőled. – nyomtam ajkára egy csókot, majd köszönés nélkül menetem el. Nem szeretek elköszönni „Viszlát!”-val, mert nekem az olyan végzetes. Semmiféle, olyan végzetes köszönést nem szeretek. Szobámban vállamra kaptam táskámat, majd egy taxit lestoppolva mentem a repülőtérre. Megvettem a jegyemet, majd felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyemet, ami egy kedves hölgy és az unokája mellé szólt.
-Jó Napot! – köszöntem udvariasan, majd elfoglaltam az ablak melletti helyet.
-Jó Napot, Kedveském! – köszönt, azzal a tipikus kedves nagymamás stílussal, amit oly’ annyira imádtam. –Hát Ön, hogy hogy nem az iskolapadban ül? – kezdte a beszélgetést. Igazság szerint, talán most kellet egy beszélgető társ.
-Gyászolni megyek haza egy időre. – összehúzom magamon a Göndör pulcsiját, majd lejjebb húzom ujját.
-Sajnálom, Kedveském! – simogatta meg együtt érzően a vállam. Megmosolyogtattam közvetlenségét. – Erős férfi illata van ennek a pulcsinak, talán a kegyed testvéré? – terelte el a témát. Mosolyogva megráztam a fejem.
-Barátomé. – mosolyodom el, hogy milyen szív melengető is ez a szó. A Göndörre, mint pasimra nem igazán gondoltam, de tetszett ez a gondoltam, most hogy ez így van.
-És aranyos fiú? Meséljen róla, kérem. Nekem csak egy unokám van, de Ő is csak 5 éves és fiú. – mosolyodott el és büszkeséggel nézett unokájára, aki nyugodtan szunyókált.
-Szívesen, legalább nem unatkozom az úton és elterelődik gondolatom. Harreh Styles-nek hívják. – egyből félbeszakított.
-Gyönyörű név egy fiúnak. – mosolyodott el kedvesen, majd hagyta, hogy tovább meséljem.
-Igen, az. – én is elmosolyodtam – Már több mint fél éve ismerjük egymást, de csak pár napja kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője. – elmosolyodtam az emlékeken.
-Szóval nem valami bátor fiúcska. – jegyezte meg, amin hangosan felnevettem.
-Tetszik tudni, mi a legelején, nem igazán kedveltük egymást. Majd ahogy megismerkedtünk, kezdet valami kialakulni. – magyaráztam meg neki. – Van egy pár közös bennünk.
-És helyes a fiú? – rosszabb volt egy tinédzser lánynál, de tetszett a stílusa.
-Igen, - elpirultam – van egy pár lány az iskolából, aki igen helyesnek találja. – húztam el számat, amire csak legyintett egyet.
-Ha igazán szeret az úrfi, akkor nem érdekli a többi lány. – simogatta meg vállam. –És huncut a fiú? Mármint, elnézést az ilyen kérdésért. – szégyelli el magát, amin szintén elmosolyodom.
-Ugyan, kérem. Csak nyugodtan, igazából úgy sem osztottam meg senkivel a kapcsolatom. – szeme megcsillan, majd figyelt tovább.-Nem éppen a szavak embere. Inkább a tetteiben fejezi ki szeretetét. Szeret megcsókolni vagy csak hozzám bújni és dicséri gyengéd érintéseimet. – beleborzongok abba, amit mondok, hiszen ezek gyönyörűen hangzanak. 
-Bárcsak megismerhetném. Tudja, Kedves nekem is volt egy ilyen szerelmem. – kezd bele az Ő történetébe, amit kíváncsian hallgatok. – Az iskolában a leghelyesebb fiú volt. Minden lotyóval leállt, persze nem éppen a szeretgetésükért. – célzott itt arra, hogy csak a szex miatt – Többször láttam, persze csak távolról. Minden lány olvadozott érte, persze én nem. Nem szerettem a tömegbe vegyülni. Egyik nap leszólított egy „Hello, lenne kedved eljönni egy partiba?”-val. Majd abban a partiban jobban megismert, -persze később elmondta, hogy nem akart velem megismerkedni, csak egy trófeának akart a többi lány mellet – elkezdtünk többet találkozni és meg találtuk a közös témánkat is. Kezdett kialakulni a kapcsolatunk, jöttek a féltékeny „trófeái”, majd elhívott egy randevúra. Amit akkor már szívesen fogadtam. Teljesen összemelegedtünk, majd egymásba szerettünk. – egy könnycsepp folyt le arcán az emlékekre.
-És utána? Mi történt? – hajamat a fülem mögé tűrtem és vártam a történet folytatását.
-Háborúban életét vesztette. – elmosolyodott, majd megtörölte szemét.
-Sajnálom. – fogtam meg a kezét és megsimogattam.
-Előtte úgy búcsúzott el, hogy „Ha nem látsz viszont, tudd, hogy én mindig is szeretni foglak. De halhatatlanul csak halandó szerethet halandót.” Ezzel arra célzott, ha nem jön vissza – elhallgatott, majd szemembe nézett mosolyogva – ne várjak rá.  – szívem összeszorult a történetre. Kezemet a pulcsi zsebébe csúsztattam, mikor egy papírzacskó csörgött benne. Az öreg hölgy unokájával foglalkozott, így lassan kihúztam a bal zsebemből. 

MEGLEPETÉSEK MEGLEPETÉSE!
Remélem kellemesen csalódtatok vagy nem. (:D) Gondoltam megleplek benneteket egy - most már - normális méretű résszel. 

Véleményeteket ne felejtsétek kifejteni nekem!
Nóryxoxo

32.Chapter-Túlbonyolítás.

Nem hagyta, hogy elváljak, mélyebbre fogta és hosszadalmasabbra, szenvedélyesebbre. Derekamat megfogván ült fel velem, így én lábán ültem. Hajamba túrt, majd levezette kezét pólóm szegélyére. Vadabb lett csókja, felgyűrte pólómat, majd lassan lehúzta rólam. Nem szakította meg csókunkat, kezemet végig simítottam hasán, majd én is levettem pólóját. Meztelen felsőtestén egy ujjamat végighúztam, amire megremegett. Egy mosollyal jeleztem tetszésemet. Farmerom szélébe akasztotta ujját, majd áttért nyakam kényeztetésére. Hátát simogattam, majd farmer zsebébe tettem kezeimet. Kigombolta, majd lehúzta nadrágom cipzárját és visszatért ajkaimhoz. Derekát fogtam, és próbáltam minél közelebb tudni magamhoz. Kezét nadrágomba mélyesztve, fenekemhez simulva tolta le. Leültetett az ágyára, majd lábaimon leküszködte csőszáru nadrágomat. Közben én is kicsatoltam övét, majd lassan lehúztam róla. Boxere a V vonala alatt fittyeget, a látványra ajkaimba haraptam, majd ránéztem. Tekintette, égette testem minden egyes részletét. Fehérneműben és zokniban döntött be ágyába, majd ránk húzva a takarót nézett. –Akkor most mit csinálunk? – tettem fel kínosnak hangzó kérdésemet.

-Csak csókolózunk. – suttogta ajkaimra, majd mondata végén lágyan megcsókolt.
-Oké, de mi van, ha valaki benyit? – váltam el tőle. Túl bonyolítok mindet, Felhorkantott, majd ledőlt mellém.
-Akkor vedd vissza a ruháidat. – hangjában ott volt a feszültség. Ránéztem, de Ő csukott szemmel pihent. Felkeltem és felhúztam a ruháimat, megigazítottam a hajam, majd leültem az ágyra törökülésbe. Vártam, hogy mond valamit, de nem szólt, semmit. Megcsörrent telefonom üzenet jelző hangja, édesanyám üzent.

„Felhívtam az iskolát. Megértették, részvétüket nyilvánították. Siess haza!
Ps.:Szeretlek és vigyázz magadra!”

Mély levegőt vettem, tekintetem a plafonra vezettem. Tömören írt, gondolom neki se volt ínye beszélni erről. Apám halálával, mintha az érzelem kihalt volna belőlem. Nem tudtam sírni, se fájdalmat érezni. Vagy csak már észre se veszem, hiszen már másodjára megy ugyan az a kör. Hiába próbálom elrejteni szívem legmélyebb bugyrába, hogy a Göndör most az egyetlen boldogságom. Mintha az Isten nekem szánta volna, mert tudta, hogy ez lesz. Ha vele vagyok, mintha csak ez az egyetlen világ lenne. Boldog vagyok, vágyat érzek iránta, és folyton rajta jár az eszem. Most is. Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek, nem de? Eszem ágába sem jutott belé habarodni, de káprázatos, hogy mit művel az emberrel. Tekintettem rá vezettem. Nyugodtan vette a levegőt, szemei csukva voltak, ajkai picit elváltak. Keze a feje alatt pihent, így megfeszültek izmai. Haja kuszán göndörödött a párnán. Takarója, csak köldökéig volt felhúzva, így kocka hasát is csodálhattam. Legszívesebben magammal vinném New York-ba, hogy megismerje az ottani életet és a családomat. Sajnos, apámat már nem tudná megismerni. Gondolatra lefolyt egy könnycsepp az arcomon, letöröltem, majd megpróbáltam feltűnés nélkül felállni. De a Göndör felébredt. Fáradt tekintetével nézett rám. –Elmész? – hangja gyengének és ártatlannak titulálta, ez az egy szó kimondásával. Halványan elmosolyodtam, majd bólintottam egyet. Lecsukta szemét és hajába túrt.
-Reggel mielőtt elindulok még bejövök. – suttogtam, Ő csukott szemmel bólintott egyet, de nem szólt semmit. Kisétáltam a szobájából, még egyszer visszapillantva rá. Jess nem volt bent a szobában. Elővettem egy táskát és bepakoltam szinte az összes cuccomat. Pár óra elteltével sikerült végeznem. Fáradtan dőltem az ágyba, majd egy pici erőt véve még magamon letusoltam és utána lepihentem. Az ágyamban csak forgolódtam. Mindenen járt az agyam. 
Az apámon.

 Anyámon.

 Az iskolán.

 A Göndörön.
 Próbáltam kikapcsolni agyam, majd pár perc után sikerült elaludnom. 

Megint rövid rész, sajnálom! 
Kárpótollak titeket! Ígérem.
Nóryxoxo