12.Chapter-Halovány emlékek

  Madarak csicsergése ütötte meg fülem. Sajnos nem igazán maradt meg az éjszakából semmi se. Erőltettem fejemet, hogy gondolkodjon, de semmi. A fejem szét repedni készült, a szörnyű másnaposságtól. Szememet még mindig lecsukva tartottam. Féltem a felismeréstől, hogy lehet annyira, lerészegedtem, hogy valaki kihasználta ezt. Már egy ideje fent lehetettem, mikor csörömpölést hallottam. Szemeim kipattantak. Fehér falak és lakájos szoba. A bútorok barnák voltak, ami harmonizált a fehér falakkal. Az ablak felé tekintettem, amit egy sötétítő takart, hogy ne érje a szememet világosság. Periférikus látásomban üdvözölhettem egy ismeretlen alakot. Arra néztem és a meglepődöttséget, le sem lehetett vakarni az arcomról. A takarót még jobban felhúztam magamon, ami már így is a nyakamnál volt. Kezemet a takaró alá vezettem, hogy megbizonyosodjak van-e rajtam ruha. Egy melegítőnadrág és a pólóm, ami felett egy pulcsi volt rajtam. Mikor megéreztem a pulcsi puha anyagát, elgondolkodtam, hogy kié is lehet ez. Erőltettem az emlékezetemet, de cserbenhagyott. Tekintetemet félve vezettem fel a Göndörre. Arca meg sem rezdült, a pólója és a farmere rajta volt. Egy bögrét tartott a kezében – gondolom kávét, mivel az egész szobát ez az illat lengte be - . Haja nem úgy állt, mint szokott lenni, látszott rajta, hogy többször végigszántott ujjaival. Szemei táskásak voltak és a fáradtság ütközött meg rajta. Összeszedtem annyi merszet, hogy valamit ki tudjak nyögni.

-Ühm… hol vagyok? – kérdeztem halkan, miközben ujjaimat tördeltem idegességemben. Az ágy melletti éjjeliszekrényhez sétált, - ami nem az én oldalamon volt – és lerakta a bögréjét. Leült az ágyra és a lábánál matatott.

-Ugyan ott. – motyogta mély és dörmögő hangjával. Miután végzett a lába körüli matatással fel állt és ekkor láttam, hogy a csizmáját húzta fel. Mikor megláttam a telefonját az éjjeliszekrényen pihenni, több ezer kérdés fogalmazódott meg bennem.

-Egy ágyban aludtunk? – kérdeztem még mindig halkan, de sokkal kérdőbbre vonóbban. Nekem hátalt állt és láttam, ahogy teste fel-le ugrál a kacagásától. Oda hajol az éjjeliszekrényhez, hogy elvegye onnan a telefonját, és a zsebébe csúsztassa.

-Lehet. – nézett rám és egy percig nekem szentelte pillantását. Felemelte a bögréjét és az utolsó korty kávét is kiitta belőle, majd hajába túrt és elindult az ágynak ahhoz a feléhez, ahol én feküdtem. Szívem egy ütemet kihagyott, ahogy fölém tornyosult. Íriszei enyémbe fonódtak, a takarót egyre erősebben szorítottam magam körül. Egyre közelebb hajolt, majd kb. 10 cm távolság volt köztünk, mikor megállt. Éreztem kávé illatú leheletét magamon. Hihetetlen, hogy még ezt sem találtam undorítónak. Így közelebbről láthattam, hogy arca nyúzott és fáradt volt egyben, de a vidámság pici jele ott játszadozott ajkán. Megszakította a szemkontaktust és még közelebb hajolt. Azt hittem az ajkaim a cél, de helyette a fülemnél éreztem leheletét.

-Ez kéne nekem. Sajnos reggel még nincs annyira meleg. – suttogta, miközben meghúzta a pulcsi anyagát. Éreztem, hogy arcomba felszökik a vér, de még mindig nem tudtam, hogy hogyan került rám. – Most biztos azon gondolkodsz, hogy hogyan került rád vagy hogy történt-e valami. – mondta, mintha gondolat olvasói képességgel rendelkezne. Tényleg valami ilyesmik jártak a fejemben. Hátrébb lépett, hogy visszakerüljön szemkontaktusba velem. Vártam, hogy elmeséli, hogy mi történt, de helyette csak engem nézett. –Sajnos ez a másnaposság átka. – mondta miközben kinyújtózott és még jobban hátrébb lépett. Mintha egy kis kárörvendést hallanék a hangjában.

-Szóval te nem is rúgtál be? – bukott ki belőlem. Rám emelte ismét tekintetét és mosolyra húzta ajkait. Ezt vehetem nemnek. Szememet idegesen vettem le róla és a hajamba túrtam. Ekkor vettem észre, hogy abból hiányzik a hajgumi. Mikor levezettem a kezem a nyakamhoz, észre vettem, hogy a kedvenc nyakláncom sincs rajtam. Kipattantam az ágyamból, -amit lehet, nem kellet, volna, mert – egy hatalmas nyilallást éreztem a combjaim között és visszaültem az ágyra. Elszörnyűködve néztem magam elé. Megerőszakolt? Ez az egy gondolat járt a fejemben. Óvatosan felnéztem rá, arca kifejezéstelen volt.

-T-te...te...-nem tudtam kimondani. Éreztem, hogy könnycsatornám szabadon fogja magát engedni nem sokára.

-Nem! – mondta hangosan és magabiztosan. Felnéztem rá, szememet egy könnyfátyol hátráltatta, abban hogy leolvassam róla, igazat mond-e. Majd visszaejtettem fejem az ölembe és kezeimmel támasztottam meg, hajam egy burokként praktizált most.

-Jaj, ugyan már baby! Tudom, hogy Te is akarod. – dörmögte fülembe egy ismeretlen férfihang. Homályosan láttam mindent és forgott velem az egész világ. Felkapott az ölébe és kirúgott egy ajtót. Lerakott egy ismeretlen ágyra egy ismeretlen szobában. Míg Ő visszaszaladt becsukni az ajtót. Szemeimet lecsuktam, de azok kipattantak, mikor valaki csókolgatta a nyakamnak a legérzékenyebb pontját. Élveztem. Tudatlannak éreztem magam és egyben szabadnak is. Mikor újra feleszméltem már csak a fehérnemű volt rajtam.

-Ohh… Édes Istenem. De meg foglak baszni. – mondta az ismeretlen férfi. Sikerült felmérnem a helyzetet, hogy egy ismeretlen férfi fekszik rajtam, aki épp mindenemet összenyálazza. Az undortól hányingerem lett és elkezdtem kapálózni.

-Engedj el, Te faszkalap! – mondtam neki kiabálva. Lefogta mind két kezem, szorítása erős volt, ujjai belevájtak a csuklóimba. Letépte rólam a fekete csipkés tangámat. Könnyek marták szemeimet, kezdtem egyre jobban kijózanodni. Voltak barátaim, de a sex-ig még sosem jutottunk el. Nem akartam így elveszíteni ártatlanságom jelét. Sikoltottam, mikor megéreztem magamban egészét és egy erőset lökött rajtam. Zsibbadt mindenem és hangosan zokogtam. Éles fájdalmaim voltak ott lent. Egyre erősebben és erőszakosabban tolta magát belém, ami egyre gyengébbé és fájdalmasabbá tett. Hirtelen kicsapódott az ajtó és…

-ÚRISTEN! – zokogtam fel, mikor csak ennyire sikerült emlékeznem. Éreztem, hogy testem szétesik pici darabokra. Leestem a földre, Göndör oda sietett hozzám és leguggolt. Testem rázkódott a zokogástól. Újra éreztem a fájdalmat, amit ott akkor éreztem. Láttam, hogy a Göndör nem tudja, mit kezdjen. Csak ott guggolt mellettem és engem nézett. Egy puha érintést éreztem csuklómon, ami fájt. Csuklómra emeltem tekintettem és ekkor vettem észre, hogy az lila, zöld, sárga foltokban „pompázik”. Egyre rosszabbul éreztem magam. Érintése, még mindig nem engedte el a csuklómat. Rá néztem, arca eltorzult. Szemeit rám emelte és azok most melegséggel töltöttek el. Soha nem éreztem még ezt, mikor a közelemben volt. Különös érzés. Szemeimet még mindig marták a könnyek.

-Sajnálom. – mondta miközben kezét, leejtette maga mellé. Ez az egy szó nagyon jól esett. Nem Ő tehet róla és még is sajnálja. Próbáltam visszafojtani sírásom, ami sikerült is. Próbáltam megint felállni, most már nem estem össze. Nagy levegőt vettem és a még mindig guggoló Göndörre néztem. Kibújtattam a pulcsijából egyik, majd másik csuklómat. Meleg volt és kellemes illatú. Majd elétartottam. Nem nézett fel rám, csak elvette a melegséget, adó pulcsit.

-Húzd vissza! Visszaviszlek. – állt fel, majd rám terítette pulcsiját. Arcára néztem, amin most teljesen kiolvasható volt minden érzelem. Bánat, fájdalom, együtt érzés és csalódás. Tekintette aggódó volt. Levettem tekintetem róla és a cipőm után kezdtem keresgélni. Ezt a Göndör észre vette és onnan, ahonnan nem rég Ő húzta fel a csizmáját, elő vette az én cipőmet is. Miután felhúztam a többi ruhámat, kerestem, mikor nem találtam kérdően néztem a Göndörre. Ezután tekintete még savanyúbb lett.

-Khm… elszakadtak. – mondta rekedt hangjával és nem nézett a szemembe. Álljunk csak meg! A Göndör adta rám ezeket?

-Ki öltöztetett fel? – kérdeztem suttogva. Göndör rám emelte tekintetét és a kifejezése átváltott egy picit huncutabbá.

-Én voltam.

Mikor kicsapódott az ajtó, oda kaptam tekintetem. Egy magas alakot láttam. Haja kuszán állt és zihált.

-TAKARODJ ONNAN, TE UTOLSÓ SZARHÁZI! – kiabálta az alak. Közelebb jött és felismertem. Göndör fürtök kuszán álltak minden hol. Teste izzadt volt és kapkodta a levegőt.

-TE VOLTÁL! – mondtam neki hangosan, és felé néztem. Kikerekedtek szemei és kérdően nézett rám.

-Igen, én is ezt mondtam. – mondta és elnézett.

-Nem, nem arról beszélek. Te voltál az én megmentőm! – mondtam neki próbáltam hálát kifejezni tekintetemmel, de nem nézett rám. Közelebb bandukoltam, - ahogy akkor tudtam – és megfogtam a csuklóját. Rám nézett és megint csak a sajnálatot tükrözött tekintete.

-Köszönöm! – mondtam és ölelésbe vonta testét. Megfeszült és nem ölelt vissza. Gondolhattam volna, hogy ez lesz a reakciója, de engem most ez érdekelt a legkevésbé. De rá egy percre megéreztem érintését hátamnál és végigsimított rajta. 

-Khm.. – tolt el magától, mikor már egy ideje ölelkeztünk. – Induljunk. –mondta és felkapta a kocsi kulcsot az éjjeliszekrényről. Komolyan ha a Göndörre néztem melegség árasztotta el szívemet, mert az jutott eszembe, hogy a megmentésemre sietett. Bár későn ért oda, de sokat számított. Csendben ültünk az autójában és halkan szólt a rádió. Miközben mentünk ki a házból, visszaemlékeztem, hogy itt volt a buli, ahova Jess mondta, hogy menjünk el. Egy életre megundorodtam a buliktól. Hirtelen beugrott az is, amikor még józan voltam, hogy a Göndörrel volt hét perc „mennyországunk”, amiből nekem csak az utolsó fél perc volt az. Gondolkodtam rajta, hogy felhozzam-e vagy sem. Az utóbbi mellett döntöttem. Sok kérdésem volt és sok mindenről tudtam volna vele beszélni, de még is kényelmesebb volt csendben hallgatni a rádió susmotolását és az autó motorját. Mikor a Göndörre néztem, tekintetem elbarangolt rajta éreztem, hogy ezt Ő is észre vette. Ezt egy krákogásával jelezte, aminek okán én le is buktam, mert elkaptam tekintetem. Egy mosoly játszott ajkán. Nem voltunk még ennyi ideig együtt, talán még nem is beszéltünk ennyit még egymással és nem volt ennyi érzelem közöttünk. Miután megérkeztünk a suli parkolójába leállította a motort, aminek hatására kikapcsolt a rádió. Kényelmetlen volt már így, hogy nem szólt a rádió. Nekem kínos csendnek tűnt.

-Khm… nekem még van dolgom. – szólalt meg közönyös hangon. Ezzel jelezve, hogy szálljak ki. Vettem a lapot és kicsatoltam a biztonsági övet.

-Ö.. a pulcsi. – kérdezve mondtam neki, hogy mit kezdjek vele.

-Nincs rajtad igazán ruha. Majd oda adod valamikor. – emelte Rám tekintetét. Bólintottam és kiszálltam a kocsiból. A motort még mindig nem indította el. Mikor már egy picit eltávolodtam a kocsitól, hátra néztem, mert égetett tekintete. Hirtelen elkapta és beindította a motort. Visszafordultam és önkéntelenül is egy mosoly kúszott ajkaimra. Kihalt volt az iskola. Sehol egy lélek. Kezdtem megijedni, hogy bezártak, de szerencsémre nem. Besétáltam a szobámba, ahol Jess pihent az ágyában. Az ajtó nyikorgására felébredt, így felemelte fejét, hogy rám nézzen.

-Mi történt veled? – kérdezte álmos hangján. Végig futott minden az agyamon.

-Igazából… semmi. – mondtam neki egy picit, nagyot lódítva. Felült az ágyán és engem nézett.

-Ez a pulcsi volt tegnap Harry-n. – mondta egy perverz mosollyal fűszerezve. Oda bicegtem az ágyamhoz és beledőltem. Fejem még mindig szét akart hasadni, de már a sok gondolkozás is rá segített.

-Remek megfigyelő vagy! – mondtam neki hanyagul és elfordítottam a fejem a fal felé.

-Miért bicegsz? – kérdezte lágy hangon. Éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt, és kezem elkezd remegni.

-Csak..csak.. – megint elkezdtem dadogni.

-Történt valami, Nicole? – kérdezte és közben oda sétált az ágyamhoz, majd leült. – Bántott Harry? – kérdezte félénken.

-Mi? Nem, dehogyis. – mondtam felülve és a hátamat a falnak támasztottam. – Tudod tegnap… öhm… nem igazán emlékszek mindenre, csak egy pár dolog ugrott be. Arra emlékszem, hogy… hogy… megerő… – nem tudom, hogy el tudtam volna mondani, ha nem szakít félbe Jess.

-Értem! Édesem, gyere ide. – mondta és karjába húzott. Orromat megcsapta parfümjének kellemes illata. Éreztem, ahogy egyenletesen veszi a levegőt.

-És…Harreh jött a segítségemre. – suttogtam a ruhájába és éreztem, hogy a könnyeim elkezdtek potyogni. Megsimogatta hajamat s még erősebben szorított.

-Mondtam, hogy nem olyan, amilyennek képzeled. – suttogta a fülembe és egy mosolyt küldött felém. 

Kész lett a 12. Chapter is.
VÉLEMÉNYEKET NAGYON SZÍVESEN FOGADOK!
Kérlek titeket kommentáljatok és pipáljatok.
Köszönöm.
Nóryxoxo

11.Chapter-Hiába játszuk a "Mi lett volna, ha..?" játékot.

Rám nézz, és szívdöglesztően beletúr, göndör – egy picit szénaboglyára hasonlító – fürtjeibe. Íriszei engem figyelnek. Tekintete, most nem olyan ködös és átláthatatlan, mint általában. Látom benne a vágy és a kíváncsiság keveredő színeit. A tisztes távolság még mindig be van tartva. Érzem, ahogy mellkasom egyre jobban siet fel és le. Lenézek lábára és egy lépése, közelebb hozza hozzám. Felvezetem tekintetem testén, de valahol félúton megakadt a „V” vonala alatt. Érzem, hogy arcomra enyhe pír szökik így elnézek, de még közelebb lép. Felnézek és csak pár centi, választja el ajkainkat egymástól. Tekintetét először ajkaimra vezeti, majd szemeimbe néz.

-Kívánatosak. Ha szabad kölcsönkérném Őket egy táncra. – suttogta, és miután befejezte ajkait lágyan, nyomta enyémre. Tényleg, mintha egy lágy táncot jártak volna. Nem versenyeztek egymás ellen, tudták, hogy melyik lépés következi és egyensúlyban voltak. Oldalamon lágy simítást éreztem.

-HAHÓ! - ordított rám enyhén erőteljes hangjával Jess. Rá néztem és oda- visszajárt folyton ugyan akkora távolságot. Álmomban mintha valóságban lettem volna, de ott volt a rút igazság. A Göndör volt az és csak egy álom volt. MIÉRT ÁLMODOK ÉN ILYENEKRŐL? Hihetetlen, hogy az ember annál az embernél érez ilyet, aki nem is érez iránta talán semmit sem. Mintha „Mi lett volna, ha..?” játékot játszottam volna, csak tudatosan jött. Inkább el akartam terelni gondolataimat más fele.

-Ki jön értünk? – ez is megfelel gondolat elterelésnek.

-Rosetie, és már fél órája szóltam neki. – panaszkodott, de a járkálást még mindig nem hagyta abba. Majd megcsörrent a telefonja, amit az óta a kezébe szorongatott.

-Igen?...MOST KOMOLYAN?...oké…mond neki, siessen! – nyomta ki a telefont és levetődött az ágyamra.

-Hé, az be volt vetve normálisan! – mondtam neki mikor összegyűrte rajta a lepedőt. Felült és rám nézett, majd lustán elkezdte nyomogatni a telefonját. Becsuktam a szemem és én is hátra dőltem. Megint csak előjöttek a képek. A Göndör közelebb hajol, és ajkai szélén eltávolodnak a piercingek egymástól, ahogy mosolyra húzza azokat.

-A PICSÁBA! – hallom meg Jess ordítását, ami kizökkent álomvilágomból, ismét. Kinyitom szemem, és nem látok semmit, Jess telefon fényén kívül.

-Elment az áram. – állapítom meg.

-Remek megállapítás. Ezért már oszthatnának diplomát. – jegyezte meg bunkón. Megforgattam szemeimet és felálltam.

-Megyek, megnézem. Remélem, elkap valami, és nem hozz vissza. – jegyeztem meg az utolsó mondatomat halkabban. Kibotladoztam az ajtón. Kint is mindent sötétség borított. Elkezdtem a Főbejárat felé sétálni, mikor meghallottam egy zörejt. Megrezzentem és inkább egy helyben álltam. Mivel csak az orrom hegyéig láttam el, nem igazán akartam bele ütközni valakibe. Helyette Ő ütközött belém. Én hátra estem Ő, pedig rám. Kezei – a refexének köszönhetően – testem mellé estek. Fejemet elfordítottam jobbra. Lehelete csiklandozta arcomat. Igaz, hogy talán csak pár másodpercig feküdtünk így, de nekem több óra hosszának tűnt. Lemászott rólam és felsegített. Elővettem telefonom és megvilágítottam arcát. Ő is és Én is hunyorítottam az erős fény hatására.

-Oh..öhm..Helo! – köszöntem én először. Meglepődtem, aki az előbb rajtam feküdt, arról aligha két perce „álmodtam”. Hunyorítva vizslatott engem.

-Örülnék, ha kivinnéd a pofámból ezt a szart. – mondta egy picit sem bunkón. Remélem, érződik az irónia. A padlóra irányítottam telefonom fényét. Nem tudtam, mit kéne, mondjak neki, hiszen már egy ideje nem beszéltünk és igazából nincs is témánk. Elő vette Ő is telefonját és előre világított, elindult a fény irányába, majd megállt. – Nem kéne itt maradnod. – köhögött egyet, majd elindult. Miután leesett, hogy azt akarja, hogy utána menjek én is elindultam az irányába.

-Jól van, ne hisztizz. Inkább induljunk el. – hallom meg a Göndör hangját mikor az ajtónkba értem. Elmosolyodom rajta, de a mosolyom el is illan, mikor rám nézz.

-Nicole, kész vagy? – kérdezte Jess. Én csak bólintottam, amit szerintem nem igen láttak. Jess megfogta csuklóm és húzott maga után. Kimentünk a nagy, és sötétség lepte épületből és egy fekete kocsi irányába vettük utunkat. Jess megállított az autó anyósülésénél, lévő ajtajánál, Ő, pedig beült hátra.

-Öhm… nem lehetne, hogy..? – folytattam volna tovább, ha Jess nem vágott volna közbe nemleges válaszával. Közben Göndör ment a vezető ülés felöli ajtóhoz.

-Beszállsz, vagy itt maradsz és sétálhatsz egyedül. – közölte velem a lehetőségeimet, majd arra jutottam, hogy inkább beülök. Hátranyúltam a biztonságövért és becsatoltam magam,  a lehető legtávolabb ültem tőle. Elindította a motort, majd kitolatott a parkolóból. Nagyon gyorsan vezetett, úgy fogtam az autó karfáját, mintha az életemért küzdenék. Jess és a Göndör folyamatosan beszélgettek mindenről. Én csak kifele néztem az ablakon. Hirtelen megállt az autó, ha nem lettem volna bekötve biztos, hogy előre esek. Jess csak bénán felkacagott rajta és kiszállt. Biztonsági övem kapcsolójáért nyúltam, de egy hideg érintést éreztem meg csuklómon. Göndörre néztem, és egyből elkapta kezét a biztonsági öv kapcsolójáról, s elnézett. Magamban mosolyogtam ezen, majd kiszálltam a kocsiból. Egyik lábamat szedtem a másik után, míg az ajtóhoz nem értem. Kinyitottam és megcsapott az alkohollal áztatott emberek tipikus szaga. Valahogy éreztem, hogy ez a mai nem az én estém lesz. Letámadtam az italos pultot és öntöttem magamnak egy hűvös sört és inkább kimentem az udvarra egy jól eldugott helyet keresve. A ház mögött volt egy magas fa, amin volt egy faházikó. Oda felmásztam, szerencsémre nem telepedett meg itt semmi és senki. Nagyon aranyos belül babaháznak nézhető helyiség, mindenhol rózsaszín cuccok és babák. Volt egy kisasztal, amit körbe vettek azzal megegyező kisszékek. Mivel, ha ráültem volna egy székre garantáltan, eltörik, így a földre ültem le. Bal oldalt volt egy kis ablak, ott leláthattam az udvarra és egy kis belátást is, nyerhettem a lakásba. Jess-t valami öt fiú körbe vette. Látszott rajtuk az a szándék, hogy csak egy jó baszásra kellene nekik. Kevés volt az ismerős arc. Tekintetemmel, egy hozzám hasonló embert kerestem, aki egyedül ül és nézz ki a fejéből. De ilyet ritkán látni akár melyik buliban is. Tekintetemmel megláttam a Göndört, ahogy egy asztalnak nekitámaszkodva beszélget Rosetie-vel. Előbújtak aranyos gödröcskéi és szeme alatt a nevetőráncok. Rosetie nem érezte magát sem, zavarba, sem pedig kellemetlenül. Élvezte a társaságát. Göndör Rám, vagyis a faházra kapta tekintetét. Szinte égetett tekintete.  Elfogott egy érzés pillantása hatására, aminek nem így kellet, volna lennie. Inkább úgy döntöttem le megyek és szólok Jess-nek, hogy haza megyek. Minden részeg ember nekem jött, mintha direkt tennék. Mikor megláttam Jess-t, a megkönnyebbülés sóhaja hagyta volna el ajkaimat.

-ÜVEGEZÉS! – kiáltotta el magát egy ember. Egy tömeg sodort be a lakás nappalijába. Jess, Rosetie is beszálltak az üvegezésbe. Oda „osontam” Jess-hez, hogy szoljak neki. Lehajoltam, és az össze pasi,- aki körülötte volt -engem néztek.

-Öhm..Jess. Én szerintem haza megyek. Nem érzem jól magam. – mondtam neki, hogy csak Ő hallja. Elkezdett rajta nevetni. Nem ezt a reakciót vártam.

-Dehogy mész! Még csak most kezdődik a buli! – megfogta felkarom és lehúzott maga mellé. Oldalra tekintettem és egy néger, fehér mosolyú fiúval találtam szembe magam.

-Helo! – erőltettem mosolyt, majd elnéztem kínosan.

-Akkor kezdjed, Te Styles! – mondta egy férfihang. Arra tekintettem és egy gödröcskés mosolyra húzta ajkait. A körközepén elhelyezett üveget megfogta és egy erőteljesett pörgetett rajta. Az üveg kipörgött – ez jelentette a 7 perc mennyországot - és az a szerencsés, aki kimehet vele -mintha megéreztem volna, hogy nem kellene itt lennem– én voltam. Göndör rám nézett és arcáról lefagyott a mosolya. Mindenki hangos huhogásba kezdett és hangosan nevetett.

-Hát barátaim, 7 perc mennyország. – nézett rám egy szőkésbarna hajú enyhén részeg fickó. – De nem akarok utánatok takarítani. – kacsintott, majd kinyitotta egy gardrób ajtaját. Göndör bement – ha nem tette volna, lőttek volna az imidzsének – én csak szerencsétlenül álltam az ajtó előtt, míg a szőkésbarna hajú fickó be nem lökött, majd ránk csukta az ajtót. A gardrób ajtó kis résein bevilágított a fény, ami megvilágította arca néhány részletét. Kezemet tördeltem és vártam, hogy valami történjen.

-Nem hallunk hangokat, Styles! – mondta egy férfihang, amire mindenki elkezdett nevetni. Göndör hátra döntötte fejét és lecsukta szemét.

-Figyelj, ismered a szabályokat? – kérdezte suttogva. Bólintottam.- Sajnos náluk nem ugyan az, mint a rendes játékban a szabályok. – mondta és láttam rajta, hogy egy picit kellemetlenül érzi magát. Hova tűnt a bunkó énje? – Ha ránk nyitnak pár perc múlva akkor Ők jelentett, akarnak látni. – mondta, majd rám nézett. A komolyság halálosan lerí róla.

-Ühm..akkor? – kérdeztem bizonytalanul.

-Styles, már csak 3 perc és még mindig nem hallunk semmit! – mondta megint ugyan az a hang, de mintha egy pici csalódottságott hallottam volna hangjában.

-Basszad meg! – mondta halkan mérgelődve, ami engem megmosolyogtatott. – Ühm… kellemetlen helyzet, de…ühm…adj ki nyögdécselős hangokat. Olyat, ami hihető is egy picit. – mondta, majd rám nézett. Éreztem, ahogy arcom paradicsom vörössé kezd válni. – Kérlek. – tette hozzá azt a szót, amit soha el nem mertem képzelni az Ő szájából. Ránéztem és láttam azt a gyötört tekintetet. Elmosolyodtam kedvesen és elkezdtem nyögdécselős hangokat kiadni, amin a Göndör elkezdett halkan nevetni.

-Basszad meg, ne nevess! – mondtam én is neki mosolyogva.

-Hallom beindult a kis csaj! – mondja megint ugyan az a hang. Erre csak megforgatom a szemem és folytatom. – Styles, 1 perc! – figyelmeztette.

Magamban számoltam vissza fele, hogy mikor hagyhatom már abba. 30, 29, ..majd hirtelen a szekrény oldalának nyomott a Göndör és a számra tapadt. Igaz, hogy sötét volt, de láttam, hogy lecsukja szemeit. Hajába vezettem kezeim, és gyengéden meghúztam. Egy ideig, nem csókoltam vissza, erre meghúzta alsó ajkam. Mintha megállt volna az idő. Heves volt és gyengéd is egyszerre. Nem olyan, mint az álmomban; még jobb.  Ez nem volt megbeszélve.  Nem gondoltam volna, hogy ez is meg fog történni. Ajkai akaratosak voltak, kezét felvezette oldalamon ezzel felgyűrve pólómat. Erősen kapaszkodott oldalamba és lábaim, közé helyezte lábát.  Nekem nyomta férfiasságát. Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes. Oldalra pillantottam, volt, aki nevetett, volt, aki megdöbbent. Jess-re néztem és hangosan nevetett. Rosetie arcán a meglepettség látványa ütközött velem.  A Göndör még egy utolsó csókot nyomott ajkaimra, majd kezét végighúzta melleimen keresztül és ott hagyott. Levegőért kapkodtam, mellkasom fel és lejárt. Mindenki hangos huhogásba kezdett és éljeneztek, de nem nekem. Göndörnek, hogy „sikerült” neki. Ajkaimba haraptam és éreztem ajkai ízét.

Hű, nem hittem, hogy ilyen "izgalmasra" sikeredik. 

Nekem eddig ez a rész tetszik a legjobban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele. 

Remélem nektek is legalább  fele annyira tetszik. NAGYON KÖSZÖNÖM A SOK FELIRATKOZÓT és a komikat is!

Komizzatok ehez a részhez is pipáljatok és IRATKOZZATOK FEL.

Nóryxoxo

10.Chapter-Az idő elteltével..

Nicole Szemszöge

Ő még mindig engem nézett, de én nem zavartattam magam. Nem törődtem vele. Bő 2 perc után oda értünk a szobánkhoz. Az ajtónak dőltem, így Ő sem fogott és –nem sokkal, de- biztonságosabb helyzetben éreztem magam. Tekintetem rá vezettem. Semmi arckifejezés, rezzenéstelen arc. Zöld íriszei engem néznek és -gondolom-, várják, hogy magyarázatott, adjak, cselekedetemre vagy megköszönjem neki, amit tett. Bár mint ahogy Ő is bevallotta nem szívesen tette. A gondolatok elkúsztak másik világba és eltévedtem sokat rejtő tekintete, ajkai és göndör hajában. Két piercing a szemöldökében helyezkedik el. Ajka szélén is elhelyezkedik egy piercing. Majdnem ott, ahol a két ajka összeér. Bőre szinte hibátlan, kivéve egy anyajegyet, ami a bal gödröcskéje alatt helyezkedik el. Ezzel meglehet bizonysodni róla, hogy nem valami szent vagy felsőbb nem létező teremtmény. Göndör haja, keretként használ az arcán. Oldalt kuszán állnak a gesztenye barna tincsei. Feje tetején hátra simítva. Mintha a haja azt sugallná, hogy „Csak rád vár ez, hogy beletúrj!” Benedvesítette telt ajkait, de még mindig nem szólt semmit. Nem tudom, hogy Ő is végigmért-e vagy csak vár valamit. De ha így lenne, akkor már rég itt hagyott volna. Tekintetünk összeakadt és mintha csapdába ejtette volna. Nem közeledett és semmi „szexuális kapcsolatba akarok veled kerülni” mozdulatot nem tett. Csak tőlem egy méterre állt és nézett. Lehet, hogy örökre a smaragd szemeknek a rabja lette volna, ha…

-A KURVA ÉLETBE, STYLES. – jött egy mérges erőteljes férfihang. Mintha megbeszéltük volna, hogy háromra elnézünk – de nem tettük -. Egyszerre kaptuk oda fejünket, így megszakítottuk ezt a „nem is tudom milyen szóval illetni” kapcsolatot. Hamil. – Mi a faszt tettél egésznap, Haver? Megbeszéltünk valamit. – mondja még mindig mérgesen. Göndör arcát figyelem. Enyhe megbánás és düh. Ezeket lehetett róla leolvasni. Hajába túr – ezt mindig idegességében teszi. Megfigyeltem. Mikor a lábammal voltunk, akkor is folyton a hajába túrt – és ajkai elkezdenek mozdulni.

-Csak Nicole-nak segítettem. – intett fejével felém. Hamil rám nézett és egy picit enyhültek vonásai.

-Mindegy. – nézett vissza a Göndörre és intett egyet. – Majd dumálunk. – fordított hátat a Göndör válaszát meg sem várva. Újra kettesben maradtunk. A padlóról lassan vezettem fel a Göndörre. Aggodalom ütközött tekintetemmel. Hajába túrt és köszönés nélkül bement a szobájába.

-Oké. – suttogtam magamnak.

♦ 3 hónap múlva ♦

-Sajnálom, Mr.Styles!

-Höh. Tudja a sajnálatával, nem megyek sokra. – köpte, és ott hagyta a negyvenes éveiben járó Irodalom tanárt. Hihetetlen, hogy három hónap alatt, hova nem juthat az ember. Hihetetlen, hogy három hónap alatt így meg változik valaki. Hihetetlen, hogy három hónap alatt így meg változik valakiről más véleménye. Hihetetlen, hogy három hónap alatt valaki így el tudjon felejteni valakit.  Míg más egyhangúan ül egyedül a szobában a könyvei felett és egy laptopba folytja érzéseit. Míg más barátok nélkül foglalkozik magával. Míg más nem jutott sehova. Míg másnak nincs szerelme. Csak ábrándozik, hogy milyen lehet. Az óta a pillanat óta.

-Ne haragudj! – mondja –szinte reflexként- mikor nekem jön az illető. Kiverte a kezemből a könyveimet, így lehajolt érte, hogy felvegye.  Ekkor felismertem a göndör fürtöket, a fehér pólót, a fekete csőnadrágot és a tipikus barna csizmáját. Felemelkedik, mikor végzett. Napszemüveg volt rajta. Mikor Ő is felismert arcvonásai elkomorodtak. Elképedve néztem, hogy szinte meg sem szólal. Csak arra vár, hogy kivegyem a kezéből a könyveimet, és itt hagyjon.

-Khm. – kaparja meg a torkát, jelezvén, hogy vegyem el. Letekintek a padlóra, és mintha a szokványos érzéseimet szomorúság venné át. Lehet, hogy csak csalódottság vagy csak rosszul eső érzés. Lassan a könyveimért nyúlok. Izmai megfeszülnek és érzem, hogy egyre türelmetlenebb. Kiveszem kezeiből a könyveimet, de véletlenül megérintettem a csuklóját. Szemeibe nézek és még így is, látom, hogy kezét figyeli. Enyhén megrázza fejét és szinte a kezembe, löki a könyveimet és már itt se volt. Álltam és vártam, azt hogy felébredjek. Csak sajnos ez nem egy álom. Volt egy pár ember, aki engem nézett és volt, aki nevetett is rajtam. Inkább visszasétáltam a szobámba és bedőltem az ágyamba. Könnyeim elkezdtek potyogni. Szerencsém, hogy Jess nem volt „itthon”, mert különben nem hagyott volna békén. 

♦ Másnap este ♦

-Arra gondoltam, hogy Hamil rendez egy bulit az Ő házában. És mi lenne, ha eljönnél velem oda? Úgyis péntek este van, és nem kell tanulnod semmit. Nekem meg rossz nézni, hogy már három hónapja ki sem mozdultál ebből a szobából. – ül le mellém az ágyra. Hosszas gondolkozás után bele mentem. Végülis igaza van.

-Tudtam, hogy igen meggyőző tudok lenni, ha akarok. – mondta büszke fejjel Jess. Én csak elmosolyodtam rajta és elindultam keresni valami ruhát.

Felforgattuk a szekrényemet, mivel Jess-nek nem igazán tetszenek a ruháim. Végül egy fekete-fehér csíkos ruhát, rá egy bőrkabátot és egy tornacipőt húztam fel. Miután felraktam a sminket befontam oldalra a hajam és Jess segített felrakni a kedvenc nyakláncom.

-Azt a…kibaszott szép vagy! Kíváncsi vagyok hány pasi fog rád mászni! – mondta nevetve Jess.

-Jess, hogyan megyünk el oda? – kérdeztem egy picit kétségbe esetten.

-Ne aggódj, Édes.  Gondoskodtam a fuvarról.  – fordul felém és kacsint egyet. Sejthettem volna rosszat is, de most „nem érdekelt semmi” hangulatomban voltam.

Nagyon sajnálom, hogy így eltűntem. 

Csak büntetésben voltam. Próbálom a nagy elmaradást behozni. Köszönöm a sok kommentet és a sok pipát. JA ÉS A SOK FELIRATKOZÓT!!

Pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel!

Nóry xoxo