11.Chapter-Hiába játszuk a "Mi lett volna, ha..?" játékot.

Rám nézz, és szívdöglesztően beletúr, göndör – egy picit szénaboglyára hasonlító – fürtjeibe. Íriszei engem figyelnek. Tekintete, most nem olyan ködös és átláthatatlan, mint általában. Látom benne a vágy és a kíváncsiság keveredő színeit. A tisztes távolság még mindig be van tartva. Érzem, ahogy mellkasom egyre jobban siet fel és le. Lenézek lábára és egy lépése, közelebb hozza hozzám. Felvezetem tekintetem testén, de valahol félúton megakadt a „V” vonala alatt. Érzem, hogy arcomra enyhe pír szökik így elnézek, de még közelebb lép. Felnézek és csak pár centi, választja el ajkainkat egymástól. Tekintetét először ajkaimra vezeti, majd szemeimbe néz.

-Kívánatosak. Ha szabad kölcsönkérném Őket egy táncra. – suttogta, és miután befejezte ajkait lágyan, nyomta enyémre. Tényleg, mintha egy lágy táncot jártak volna. Nem versenyeztek egymás ellen, tudták, hogy melyik lépés következi és egyensúlyban voltak. Oldalamon lágy simítást éreztem.

-HAHÓ! - ordított rám enyhén erőteljes hangjával Jess. Rá néztem és oda- visszajárt folyton ugyan akkora távolságot. Álmomban mintha valóságban lettem volna, de ott volt a rút igazság. A Göndör volt az és csak egy álom volt. MIÉRT ÁLMODOK ÉN ILYENEKRŐL? Hihetetlen, hogy az ember annál az embernél érez ilyet, aki nem is érez iránta talán semmit sem. Mintha „Mi lett volna, ha..?” játékot játszottam volna, csak tudatosan jött. Inkább el akartam terelni gondolataimat más fele.

-Ki jön értünk? – ez is megfelel gondolat elterelésnek.

-Rosetie, és már fél órája szóltam neki. – panaszkodott, de a járkálást még mindig nem hagyta abba. Majd megcsörrent a telefonja, amit az óta a kezébe szorongatott.

-Igen?...MOST KOMOLYAN?...oké…mond neki, siessen! – nyomta ki a telefont és levetődött az ágyamra.

-Hé, az be volt vetve normálisan! – mondtam neki mikor összegyűrte rajta a lepedőt. Felült és rám nézett, majd lustán elkezdte nyomogatni a telefonját. Becsuktam a szemem és én is hátra dőltem. Megint csak előjöttek a képek. A Göndör közelebb hajol, és ajkai szélén eltávolodnak a piercingek egymástól, ahogy mosolyra húzza azokat.

-A PICSÁBA! – hallom meg Jess ordítását, ami kizökkent álomvilágomból, ismét. Kinyitom szemem, és nem látok semmit, Jess telefon fényén kívül.

-Elment az áram. – állapítom meg.

-Remek megállapítás. Ezért már oszthatnának diplomát. – jegyezte meg bunkón. Megforgattam szemeimet és felálltam.

-Megyek, megnézem. Remélem, elkap valami, és nem hozz vissza. – jegyeztem meg az utolsó mondatomat halkabban. Kibotladoztam az ajtón. Kint is mindent sötétség borított. Elkezdtem a Főbejárat felé sétálni, mikor meghallottam egy zörejt. Megrezzentem és inkább egy helyben álltam. Mivel csak az orrom hegyéig láttam el, nem igazán akartam bele ütközni valakibe. Helyette Ő ütközött belém. Én hátra estem Ő, pedig rám. Kezei – a refexének köszönhetően – testem mellé estek. Fejemet elfordítottam jobbra. Lehelete csiklandozta arcomat. Igaz, hogy talán csak pár másodpercig feküdtünk így, de nekem több óra hosszának tűnt. Lemászott rólam és felsegített. Elővettem telefonom és megvilágítottam arcát. Ő is és Én is hunyorítottam az erős fény hatására.

-Oh..öhm..Helo! – köszöntem én először. Meglepődtem, aki az előbb rajtam feküdt, arról aligha két perce „álmodtam”. Hunyorítva vizslatott engem.

-Örülnék, ha kivinnéd a pofámból ezt a szart. – mondta egy picit sem bunkón. Remélem, érződik az irónia. A padlóra irányítottam telefonom fényét. Nem tudtam, mit kéne, mondjak neki, hiszen már egy ideje nem beszéltünk és igazából nincs is témánk. Elő vette Ő is telefonját és előre világított, elindult a fény irányába, majd megállt. – Nem kéne itt maradnod. – köhögött egyet, majd elindult. Miután leesett, hogy azt akarja, hogy utána menjek én is elindultam az irányába.

-Jól van, ne hisztizz. Inkább induljunk el. – hallom meg a Göndör hangját mikor az ajtónkba értem. Elmosolyodom rajta, de a mosolyom el is illan, mikor rám nézz.

-Nicole, kész vagy? – kérdezte Jess. Én csak bólintottam, amit szerintem nem igen láttak. Jess megfogta csuklóm és húzott maga után. Kimentünk a nagy, és sötétség lepte épületből és egy fekete kocsi irányába vettük utunkat. Jess megállított az autó anyósülésénél, lévő ajtajánál, Ő, pedig beült hátra.

-Öhm… nem lehetne, hogy..? – folytattam volna tovább, ha Jess nem vágott volna közbe nemleges válaszával. Közben Göndör ment a vezető ülés felöli ajtóhoz.

-Beszállsz, vagy itt maradsz és sétálhatsz egyedül. – közölte velem a lehetőségeimet, majd arra jutottam, hogy inkább beülök. Hátranyúltam a biztonságövért és becsatoltam magam,  a lehető legtávolabb ültem tőle. Elindította a motort, majd kitolatott a parkolóból. Nagyon gyorsan vezetett, úgy fogtam az autó karfáját, mintha az életemért küzdenék. Jess és a Göndör folyamatosan beszélgettek mindenről. Én csak kifele néztem az ablakon. Hirtelen megállt az autó, ha nem lettem volna bekötve biztos, hogy előre esek. Jess csak bénán felkacagott rajta és kiszállt. Biztonsági övem kapcsolójáért nyúltam, de egy hideg érintést éreztem meg csuklómon. Göndörre néztem, és egyből elkapta kezét a biztonsági öv kapcsolójáról, s elnézett. Magamban mosolyogtam ezen, majd kiszálltam a kocsiból. Egyik lábamat szedtem a másik után, míg az ajtóhoz nem értem. Kinyitottam és megcsapott az alkohollal áztatott emberek tipikus szaga. Valahogy éreztem, hogy ez a mai nem az én estém lesz. Letámadtam az italos pultot és öntöttem magamnak egy hűvös sört és inkább kimentem az udvarra egy jól eldugott helyet keresve. A ház mögött volt egy magas fa, amin volt egy faházikó. Oda felmásztam, szerencsémre nem telepedett meg itt semmi és senki. Nagyon aranyos belül babaháznak nézhető helyiség, mindenhol rózsaszín cuccok és babák. Volt egy kisasztal, amit körbe vettek azzal megegyező kisszékek. Mivel, ha ráültem volna egy székre garantáltan, eltörik, így a földre ültem le. Bal oldalt volt egy kis ablak, ott leláthattam az udvarra és egy kis belátást is, nyerhettem a lakásba. Jess-t valami öt fiú körbe vette. Látszott rajtuk az a szándék, hogy csak egy jó baszásra kellene nekik. Kevés volt az ismerős arc. Tekintetemmel, egy hozzám hasonló embert kerestem, aki egyedül ül és nézz ki a fejéből. De ilyet ritkán látni akár melyik buliban is. Tekintetemmel megláttam a Göndört, ahogy egy asztalnak nekitámaszkodva beszélget Rosetie-vel. Előbújtak aranyos gödröcskéi és szeme alatt a nevetőráncok. Rosetie nem érezte magát sem, zavarba, sem pedig kellemetlenül. Élvezte a társaságát. Göndör Rám, vagyis a faházra kapta tekintetét. Szinte égetett tekintete.  Elfogott egy érzés pillantása hatására, aminek nem így kellet, volna lennie. Inkább úgy döntöttem le megyek és szólok Jess-nek, hogy haza megyek. Minden részeg ember nekem jött, mintha direkt tennék. Mikor megláttam Jess-t, a megkönnyebbülés sóhaja hagyta volna el ajkaimat.

-ÜVEGEZÉS! – kiáltotta el magát egy ember. Egy tömeg sodort be a lakás nappalijába. Jess, Rosetie is beszálltak az üvegezésbe. Oda „osontam” Jess-hez, hogy szoljak neki. Lehajoltam, és az össze pasi,- aki körülötte volt -engem néztek.

-Öhm..Jess. Én szerintem haza megyek. Nem érzem jól magam. – mondtam neki, hogy csak Ő hallja. Elkezdett rajta nevetni. Nem ezt a reakciót vártam.

-Dehogy mész! Még csak most kezdődik a buli! – megfogta felkarom és lehúzott maga mellé. Oldalra tekintettem és egy néger, fehér mosolyú fiúval találtam szembe magam.

-Helo! – erőltettem mosolyt, majd elnéztem kínosan.

-Akkor kezdjed, Te Styles! – mondta egy férfihang. Arra tekintettem és egy gödröcskés mosolyra húzta ajkait. A körközepén elhelyezett üveget megfogta és egy erőteljesett pörgetett rajta. Az üveg kipörgött – ez jelentette a 7 perc mennyországot - és az a szerencsés, aki kimehet vele -mintha megéreztem volna, hogy nem kellene itt lennem– én voltam. Göndör rám nézett és arcáról lefagyott a mosolya. Mindenki hangos huhogásba kezdett és hangosan nevetett.

-Hát barátaim, 7 perc mennyország. – nézett rám egy szőkésbarna hajú enyhén részeg fickó. – De nem akarok utánatok takarítani. – kacsintott, majd kinyitotta egy gardrób ajtaját. Göndör bement – ha nem tette volna, lőttek volna az imidzsének – én csak szerencsétlenül álltam az ajtó előtt, míg a szőkésbarna hajú fickó be nem lökött, majd ránk csukta az ajtót. A gardrób ajtó kis résein bevilágított a fény, ami megvilágította arca néhány részletét. Kezemet tördeltem és vártam, hogy valami történjen.

-Nem hallunk hangokat, Styles! – mondta egy férfihang, amire mindenki elkezdett nevetni. Göndör hátra döntötte fejét és lecsukta szemét.

-Figyelj, ismered a szabályokat? – kérdezte suttogva. Bólintottam.- Sajnos náluk nem ugyan az, mint a rendes játékban a szabályok. – mondta és láttam rajta, hogy egy picit kellemetlenül érzi magát. Hova tűnt a bunkó énje? – Ha ránk nyitnak pár perc múlva akkor Ők jelentett, akarnak látni. – mondta, majd rám nézett. A komolyság halálosan lerí róla.

-Ühm..akkor? – kérdeztem bizonytalanul.

-Styles, már csak 3 perc és még mindig nem hallunk semmit! – mondta megint ugyan az a hang, de mintha egy pici csalódottságott hallottam volna hangjában.

-Basszad meg! – mondta halkan mérgelődve, ami engem megmosolyogtatott. – Ühm… kellemetlen helyzet, de…ühm…adj ki nyögdécselős hangokat. Olyat, ami hihető is egy picit. – mondta, majd rám nézett. Éreztem, ahogy arcom paradicsom vörössé kezd válni. – Kérlek. – tette hozzá azt a szót, amit soha el nem mertem képzelni az Ő szájából. Ránéztem és láttam azt a gyötört tekintetet. Elmosolyodtam kedvesen és elkezdtem nyögdécselős hangokat kiadni, amin a Göndör elkezdett halkan nevetni.

-Basszad meg, ne nevess! – mondtam én is neki mosolyogva.

-Hallom beindult a kis csaj! – mondja megint ugyan az a hang. Erre csak megforgatom a szemem és folytatom. – Styles, 1 perc! – figyelmeztette.

Magamban számoltam vissza fele, hogy mikor hagyhatom már abba. 30, 29, ..majd hirtelen a szekrény oldalának nyomott a Göndör és a számra tapadt. Igaz, hogy sötét volt, de láttam, hogy lecsukja szemeit. Hajába vezettem kezeim, és gyengéden meghúztam. Egy ideig, nem csókoltam vissza, erre meghúzta alsó ajkam. Mintha megállt volna az idő. Heves volt és gyengéd is egyszerre. Nem olyan, mint az álmomban; még jobb.  Ez nem volt megbeszélve.  Nem gondoltam volna, hogy ez is meg fog történni. Ajkai akaratosak voltak, kezét felvezette oldalamon ezzel felgyűrve pólómat. Erősen kapaszkodott oldalamba és lábaim, közé helyezte lábát.  Nekem nyomta férfiasságát. Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes. Oldalra pillantottam, volt, aki nevetett, volt, aki megdöbbent. Jess-re néztem és hangosan nevetett. Rosetie arcán a meglepettség látványa ütközött velem.  A Göndör még egy utolsó csókot nyomott ajkaimra, majd kezét végighúzta melleimen keresztül és ott hagyott. Levegőért kapkodtam, mellkasom fel és lejárt. Mindenki hangos huhogásba kezdett és éljeneztek, de nem nekem. Göndörnek, hogy „sikerült” neki. Ajkaimba haraptam és éreztem ajkai ízét.

Hű, nem hittem, hogy ilyen "izgalmasra" sikeredik. 

Nekem eddig ez a rész tetszik a legjobban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele. 

Remélem nektek is legalább  fele annyira tetszik. NAGYON KÖSZÖNÖM A SOK FELIRATKOZÓT és a komikat is!

Komizzatok ehez a részhez is pipáljatok és IRATKOZZATOK FEL.

Nóryxoxo