18.Chapter-"..Harreh Styles nem bőghet.."

-Nyolckor indulunk. A parkolóból. – mondta, majd visszafele lapozgatott a füzetében, mikor megláttam egy rajzát a lap szélén. Megállítottam a lapozásban, majd kivettem a kezéből. Csak egy rajzfilm figura volt. Talán a Rózsaszín párduc lehetett.

-Hé, ez tök jó lett. – mondtam neki egy mosoly kíséretében. Csak megrántotta a vállát, majd kivette kezemből a füzetét. Telefonja rezegni kezdett, az éjjeliszekrényén. Visszatette füzetét, majd a telefonjáért nyúlt. Mikor meglátta, ki hívja, megváltoztak vonásai.

-Öhm…ez magán ügy. – rám nézett, tekintette zavart volt. Bólintottam, majd kimentem a szobájából. Jess nem volt a szobánkban, amit már nem is furcsálltam. Ledőltem az ágyamra, és azon kezdtem gondolkozni, hogy az én regényem miről szóljon. Nem akartam sablon sztorit. Sem szerelmes nyáladzóst. Semmi ötletem nem volt, talán tényleg segíteni fog ez a „kiruccanás”, ahogy a Tanár úr nevezte. Egy hangos csörömpölésre figyeltem fel, ami a szemben lévő szobából jött. Átszaladtam, mikor kinyitottam az ajtót a Göndör állt a falnak támaszkodva. Vérzett az ökle – gondolom a falba, verhette-. Telefonja a földön terült szét darabjaiban. Meg akartam kérdezni, hogy mi történt, de gyorsabb volt.

-Kérlek, húzz ki a picsába! – mondta majdnem kiabálva. Nem tudtam, hogy tényleg ezt akarja-e vagy sem. Általában mondanak az emberek olyan dolgokat, amit nem úgy gondolnak. Sajnáltam, az ismeretlen ok – amit valószínű nem fogok megtudni – így kiborította. Közelebb léptem hozzá, de Ő csak hátrébb ment és megtörölte véres kézfejét a ruhájában. – Kibaszottúl megkértelek valamire! – emelte még feljebb a hangját. Nem volt határozott, sőt mintha, mintha ne. Ne, ne, ne, ne Harreh Styles nem bőghet. Nem tudtam leplezni, hihetetlen arckifejezésem, ezt Ő is észrevette. – Nem szeretnélek bántani. – mondta halkan. Még közelebb mentem, majd véres kezét megfogtam. Egy könnyet se hullajtott, csak lehajtott fejjel bámult lefelé.

-Nekem bármit elmondhatsz. – suttogtam, és ujjperceit simogattam. Kihúzta kezemből, majd megint megtörölte ruhájába.

-Kérlek, csak…takarodj ki. – suttogta még mindig lehajtott fejjel. Kezem magam mellé ejtettem, majd próbáltam arcát nézni. Sötét is volt és nem is engedte, hogy lássam, így ennek értelmét nem láttam. Majd megfordultam és a telefon darabkáihoz sétáltam. Összeraktam neki, majd bekapcsoltam. Visszatettem a szekrényére, és ott hagytam. Szobámba érve egy könnycsepp csúszott végig arcomon. Nem értettem, hogy miért teszi ezt testem, mikor igazából szart se érzek iránta. De ha nem így lenne, nem bőgnék, azon hogy elküld a picsába, mikor legnagyobb szüksége van rá, rám. Ágyamba dőltem és a plafont kezdtem bámulni. Szemhéjaim lecsukódtak és elragadott álmaim világa.

Mikor felébredtem Jess horkolása ütötte meg fülem. Telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. 01.15 Nem jött egy SMS-sem se, hívásom se. Nagyon rossz előérzetem támadt, így végig se gondolva az egészet átsétáltam, Göndör szobájába. Az ajtó halkan nyikorgott, először a másik ágyra vittem tekintetem, ami üres volt, majd a Göndörére. Nyakig be volt takarózva, haja kuszán állt. Telefonja ugyan ott pihent, ahol én hagytam. Közelebb sétáltam hozzá, s leültem a földre az ágya elé. Levettem telefonját, majd megnyomtam a képernyőzárat. Csomóhívás fogadott és pár üzenet. Lezártam és visszatettem.

-Nem érted az anyanyelvem? – kérdezte egy mély dörmögős hang. Göndörre néztem, akinek csukva voltak szemei, de tudtam, hogy fent van.

-Csak megnéztem, rendben vagy-e. – mondtam, és az arcához csúsztam. Szemei lassan nyitódtak ki, majd rám emelte azokat.  Kinyújtózkodott, majd megdörzsölte szemét és ismét rám nézett.

-Véleményem szerint, rendben vagyok. – mondta és visszatakarózott nyakig.

-Kezed? –egymás arcát fürkésztük, még sötétben is kirajzolódtak arcvonásai. Az ajtón beszűrődő apró fénynyaláb megvilágította.

-Rendben lesz. – suttogta hanyagul. Alsó ajkamba haraptam, majd indulni készültem, mikor megfogta kezemet.

-Mennyi az idő? – suttogta rekedtes hangjával. Telefonján megnyomtam a feloldó gombot, majd megmondtam neki.

-Sokan kerestek. – közöltem vele, miközben visszatettem a telefonját.

-Tegyék. – rántotta meg picit, vállát, majd elmosolyodott.

-Mi az? – kérdeztem rá reakciójára.

-Gyere közelebb. – utasított. Közelebb mentem, kezét tarkómhoz vezette, majd még közelebb húzott, s homlokomra nyomott egy édes csókot. Talán ezzel akarta kifejezni köszönetét? Nem kérdeztem, sem tettem megjegyzést, mert kínos lett volna.

Másnap reggel a telefonom ébresztett. A szobámban voltam. Felkeltem és elvégeztem a szokásos teendőimet, még egyszer átnéztem a táskámat, majd megigazítottam a ruhámat. Még gyorsan elmeséltem Jess-nek a tegnap történteket, kivéve AZT a részt. Majd, ha akarja, biztos vagyok benne, hogy elmondja neki.

-Vigyázz magadra! – mondta Jess és ölelésbe vont.

-Te is. De nem világgá megyek. –nevettem, majd a táskámért indultam.

-Segítek. – felkapat a másik táskám, mindenféle badarságot mesélt nekem a parkolóig. Szívem valamiért kihagyott egy ütemet, mikor megláttam az ismerős göndör fürtöket. Egy szőke cicababával beszélgetett. A lány zavarban lehetett, mert folyton csavargatta szőke tincsét. A Göndör csak beszélt és beszélt hozzá. Egy „sexi vagyok és tudom” vagy „ellenállhatatlan” mosolyát sem vetette be. Miután megunta a szőke társaságát, Rám nézett, majd ott hagyta. Szőke szeme végig mért, majd kérőzve elkezdte nyám-nyogni rágóját.

-Hello! – küldött egy nagyon halvány mosolyt. Én nem mosolyogtam, mert láttam, hogy még mindig nincs valami rendben.

-Szia! – szemébe néztem, azok fátyolosak voltak. Ő is az enyémbe nézett, meghitt pillanat lett volna, ha nem zavarják meg.

-Szép Jó Reggelt! – köszönt Ashton és a Göndör nyakába ugrott.

-Neked is Jó Reggelt! – motyogta, majd lerázta magáról.

-Jó Reggelt, Szép Hölgy! – köszönt nekem is, majd megcsókolta kézfejem, amin elmosolyodtam.

-Neked is, Ash! – mondtam, majd a Göndörre néztem. Elnézett másik irányba, míg Ash megtette ezt a gesztust felém.

-Te is jössz velünk? – kérdezte a Göndör, majd a sapkája alatt beletúrt hajába. Ashton bólintott, majd rám nézett. Még mindig szépek voltak a szemei, de valami oknál fogva a Göndöré vonzóbbnak tűnt. Én sem ismertem, azt az ismeretlen okot, csak.

-Reggelt, népség! – köszönt rikácsolós hangjával a Tanár úr. Egy kórusos visszaköszönés után elkezdte vázolni a helyzetet.

-Szóval csak pár óra az út, oda, ahova megyünk. Nem, nem Párizs az! Túl sablonos hely lenne. – mondta közben a kezében lévő lapokat, rendezte. – Mindenki foglalja el a helyét, – ami nincs megszabva – majd helyezze kényelembe magát, mert nem lesz zökkenőmentes út. – mondta és mindenkit a busz felé tessékelt.

-Harry, ülsz mellém? – kérdezte tőle Ash, amire Ő csak megvonta a vállát. Csak most tudatosult bennem, hogy én egyedül fogok ülni, vagy Rosetie-val, de vele már egy jó ideje nem beszéltem.

-Rosetie is jön? – hajoltam közelebb a Göndörhöz.

-Nem beszéltem vele már egy ideje. – mondta, majd felszállt a buszra. Egyedül, a gondolataimmal ültem a buszon. Közben el is aludtam párszor.

-Mindjárt oda érünk. 

17.Chapter-„REGÉNY!!!”

Bent az osztályban nagy nyüzsgés, mindenki a helyén ül és egy füzet, vagy lap mellet gubbaszt. Leülök szokásos helyemre az első padba, ahol csak én ülök egyedül. Előkaptam én is egy füzetet és elkezdtem nézni becsöngetésig.

-Reggelt, Diákok! – mondta a tanár úr és ledobta a cuccát a tanári asztalra. Az ajtó felé indult becsukni maga után, mikor megtorpant és megforgatta a szemét. –Szegye a lábát, Styles. – becsukta az ajtót miután bejött az osztályba és leült leghátulra. –Styles, ne hátra! – mondta és felém mutatott. – Ms. Bell mellé üljön az első padba. – mondta hanyagul, rá se pillantott, de nem is kellet neki, hogy tudja, hogy a Göndör nem szegi meg, amit mond. Hiszen akár ezen is a jegye múlott. Ledobta táskáját a pad széléhez és elhelyezkedett mellettem. Picit kellemetlenül és feszengve éreztem magam. Negyvenöt perc egy ilyen kábító illattal. Nem néztem rá az órán egyszer se, de – hála a periférikus látásomnak – mindig láttam, amikor épp a hajába túrt, vagy beszívta alsó ajkát. Igen, talán egy picit vonzónak találtam.

-Szóval, mivel megkértelek titeket, hogy írjatok egy kis saját regényt. De mondtátok egy páran, hogy nem jön az ihlet s a többi s a többi. Süket duma. Mert az ember minden apróságból tud meríteni ötletet. De mivel az igazgató megelégelte, így elmegyünk pár napos kiruccanásra. – mondta, és a naplót kezdte lapozni. Ja, igen. Jó tudni, hogy ilyen feladat is volt. Mondjuk, akit kizavarnak óráról, mert van egy seggfej, aki hagyja, hogy elaludjon az ember, de ezt nem mondhatja el, mert félreértenék, így tűrnie kell, hogy kizavarják óráról, az nem is tudhat róla. Oldalra billentettem a fejem és a Göndör füzetére tekintettem. „REGÉNY!!!” – ez volt felírva a lap szélére nagy betűkkel. Elmosolyodtam, majd újra a tanár úrra figyeltem.

-Ez a kiruccanás holnaptól kezdődik. Igen, tudom. Vannak itt kollégisták, akiknek be kell szerezni egy pár cuccot. Azok kivételesen, elhagyhatják az iskola területét. De este tízig vissza kell mindenképpen érniük! – majd utána még beszélt pár szót a regényről, hogy hogyan képzeli el, majd kicsengettek. Összeszedtem a cuccomat és kimentem az osztályból, a következő órámra sietve.

„Elmegyünk együtt vásárolni vagy nem?H”

Már a következő órámra vártam az osztályban, mikor jött az üzenet. Igazából nem tudtam volna, hogyan elmenni, bevásárolni, így beleegyeztem. Ez a nap különlegesen gyorsan telt. Miközben mentem vissza a szobámba írtam a Göndörnek egy SMS-t, hogy mikor indulunk, de mikor kinyitottam a szobám ajtaját Ő már Jess ágyán ült. Küldtem felé egy halvány mosolyt, majd Ő felállt és zsebébe csúsztatta a telefonját. Táskámból kipakoltam a fölösleges dolgokat, majd a Göndör után mentem. Furcsa volt és kínos ez a csend köztünk. A kocsiban halkan szólt a rádió, még nem indította el az autót, csak bekötötte magát.

-Hova megyünk vásárolni? – kérdezte, majd a telefonjáért nyúlt. Nem ismertem Londont, így meg kellet bíznom benne.

-Tudod, én más kontinensről jöttem. Te a közelben laksz. Biztos ismered Londont. Most rád hagyatkozom. – tisztáztam vele, majd elindította egy elégedett mosoly kíséretében az autóját.

-Én a helyedben nem bíznék egy ilyen srácban. – mondta erősen az utat pásztázva. Ránéztem, de komolyan előre nézett. Szemöldökömet összevontam és inkább nem szóltam semmit. –Lehet, elrabollak és megerőszakollak. – szóval erre akart kilyukadni. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Csöpörgött az eső és nekem nem volt kabátom. Egyre felemelőbb élmény lesz ez a nap.

-Helló te Fasz!..ja…akkor ott jó lesz? Kösz. – vette fel a telefont a Göndör, majd mikor letette rám nézett. Lehet, nem fejeztem ki tekintetemmel az érdeklődést, de nem mondta el, hogy ki volt az, vagy hogy érint-e engem. Leparkoltunk egy lámpánál, sötét volt már, a műszerfalra tekintettem, ahol az óra nyolc órát mutatott.

-Várunk valakit? – kérdeztem a Göndörre nézve. Ő is rám nézett, majd a telefonjáért nyúlt.

-Igen. – válaszolt rá nemes egyszerűséggel. Hirtelen kopogtak a Göndör, felöli ajtó ablakán, Ő lehúzta az ablakot és akkor megpillantottam Ashtont.

-Szia Ashton! – köszöntem neki kedvesen, rám nézett és egy ellenállhatatlan mosolyra húzta ajkait.

-Szóval mindent megvettél? – kérdezte a Göndör, megszakítva pillanatunkat. Ashton bólintott, majd a hajába túrt. –Kösz, Haver! – kiszállt a kocsiból, majd egy másik kocsihoz sétáltak. Egyedül ültem a Göndör kocsijában. Még mindig imádtam, ezt a platós kis autót, de nem tudom rá megmondani az indokot, hogy miért. Kinyílt a hátsó ajtó és a Göndör kezdett bepakolni.

-Segítsek? – kérdeztem felé tekintve, Ő csak nemlegesen rázta a fejét, majd nyitva hagyva az ajtót ismét visszament a másik kocsihoz. Közben Ashton beült a volán mögé, mellém.

-Csak pihenek. – mondta felemelt kézzel. Bólintottam, majd az ölemben pihenő kezemre tekintettem.

-Azt hittem, hogy mi vásárlunk be. – mondtam el neki őszintén. Nem tudom miért tettem ezt is, csak kellet valaki, akivel tudtam beszélni.

-Harry nem az a típus. – mondta és rám nézett. –Viszont nem gondoltam volna, hogy téged is elhoz „bevásárolni”.  – mutatta a bevásárolni szót az ujjával. Elmosolyodtam halványan, majd a Göndörre néztem, ahogy Ashton kocsijánál mérgelődik, mert elszakadt egy szatyor füle és abból kiesett minden. Ezen megint mosolyognom kellet, majd Ashton is arra nézett.

-Azt hiszem, megyek neki segíteni, mert teljesen felhúzza magát ezen a kis apróságon. – mondta és kiszállt mellőlem. Átpakoltak együtt, majd haza fele indultunk. Ashton nem jött velünk, mert neki más dolga akadt.

-Tudod, mi is be tudtunk volna vásárolni. – mondtam neki, és rá néztem. Csak megvonta a vállát, az út többi részében nem szóltunk egymáshoz. Az iskola parkolójában leállította a motort, majd kicsatolta az övét. Megnéztem telefonomon az időt, ami fél kilencet mutatott. Kiszállt a kocsiból, én is ugyan ezt tettem, majd a hátsó ajtóhoz léptem, hogy kivegyek két szatyrot. A Göndör is kivett, csodámra nem is volt több. Bezárta a kocsi ajtaját, majd csendben egymás mellett sétáltunk az iskolába. A Főbejárat előtt a Göndör egyik szatyra elszakadt, én nevettem volna, de ő hangosan elkáromkodta magát, így visszafogtam. Csak elmosolyodtam és lehajoltam, neki segíteni. A Göndör rám nézett, én is rá néztem. Tekintete lyukat fúrt enyémben. Még sötétben is káprázott smaragd szeme. Hány száz lányt kábíthatott el vele. Hihetetlen, hogy csak rá néz egy lányra, és azonnal elolvad tőle a többség. Eddig azt hittem én nem ide tartozok. Zavarosan lenézett, majd folytatta tovább a pakolást. Az ajtajaink előtt megálltunk, vártunk hogy valaki mondjon valamit. Az ajtó elé tettem le a szatyrokat, míg elő kerestem a kulcsaimat.

-Mikor indulunk? – kérdeztem meg tőle közben. Ő krákogott egyet, majd a kilincs után nyúlt.

-Leírtam a füzetembe, ha végeztél, gyere át, elmondom. Mert van, AKI figyelt. – mosolyodott el, majd bement a szobájába. Kipakoltam a szatyorból egy bőröndbe, majd csomagoltam pár ruhát. Közben hajamat egy laza kontyba fogtam, egy top és egy szürke melegítőt húztam fel. Sminkemet lemostam, nem érdekelt, hogy a Göndör így fog látni. Én most így éreztem kényelmesen magam, és nem fogom kicsípni a jelenléte miatt. Miután kétszer is átnéztem a táskám, felkaptam telefonom és átbandukoltam a Göndörhöz. Gondolkoztam, hogy kopogjak-e vagy ne, az utóbbi mellet döntöttem. Tekintetemmel Őt kerestem, de nem találtam, majd lepillantottam a földre. Ki volt terülve, mellette a táskája. Keze a szemén és félmeztelenül feküdt.

-Öhm..Szia! – elvette kezét, majd hirtelen felült. Megdörzsölte szemét, majd felállt és felhúzott egy pólót. Felőlem, maradhatott volna póló nélkül is. Én kis huncut.  Majd miután visszasétált nem észrevehetően de végigmért. Tekintete egy darabig arcomat fürkészte, majd lenézett a cuccaira.

-Mindjárt kész vagyok vele. –mondta, majd a füzetéért indult, kikapta és visszaült mellém az ágyára. 

16.Chapter-„Jó éjt!H”

„Jó éjt!H”

Mikor elolvastam valamiért, éreztem, hogy megint pirulok.

-Mi az? – kérdezte Jess engem nézve. Megugrottam a helyemen, majd lezártam a telefonomat. . Reméltem, hogy csak álmában beszél, de nyitva voltak a szemei és engem néztek. –Nagyon elpirultál és mosolyogtál. – mondta, amit látott, majd felült az ágyán.

-Semmi, csak egy üzenet. – mondtam hanyagul és elfordultam a fal felé. Ő csak hümmögött és Ő is visszadőlt az ágyba. Nem kérdeztet többet, mert tudta, hogy ha olyan úgy is elmondom neki. Kezdtem egyre jobban megbízni benne és ezt Ő is észre, vette. Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam, jobbra és balra. Melegem is volt, így úgy döntöttem, hogy kimegyek egy picit a folyosóra, a friss levegőre. Szürke rövid ujjú pólómat megigazítottam magamon, még egy szürke rövidnadrágot viseltem. Felhúztam a mamuszomat, felkaptam a telefonomat és kiültem a folyosóra, a földre. Becsuktam a szemem és a fejemet a falnak döntöttem. Elgondolkoztam, hogy ez alatt a két nap alatt, hogy összemelegedtünk a Göndörrel. Sokkal többet beszélgetünk, nem bunkózik annyit és nevet is. Lehet, élvezi a társaságom? Gondolataimból egy ajtónyitódása zavart meg. Elemeltem a fejem a faltól és a hang irányába néztem. A szemben lévő ajtó nyitódott és a Göndör lépett ki rajta. Pici mosolyra húzódtak ajkaim, amikor megláttam, álmos tekintetét rám emelte. Elnézett a másik irányba, majd oda sétált mellém, és leült. Fejét a falnak támasztotta, majd ajkait szólásra nyitotta.

-Hogy hogy nem alszol? – suttogta rekedtes és mély hangjával. Ránéztem, majd megvontam a vállam. Megnyomtam telefonomon a lezáró gombot, hogy megnézzem az időt, ami éjfélt mutatott.

-És te? – kérdeztem én is suttogva, mert nem akartam senkit felébreszteni.

-Nem tudok aludni. – csukta le a szemeit. Éreztem, hogy az aggodalom kezdi uralni testem és kicsúszott a számon is ennek jele.

-Valami történt? – kérdeztem, ezen csak elmosolyodott és rám nézett. Megrázta fejét, amire göndör fürje jobbra-balra ugráltak. Bólintottam egyet, majd elnéztem. – Tényleg, nem is láttam még a szobatársad. – váltottam témát. Picit furcsán nézett, majd megvonta vállát. Egy bő póló és egy szürke melegítőnadrág volt rajta. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ezt se találom rajta nem vonzónak. A gondolatra elmosolyodtam, amire rám nézett. Megköszörültem halkan a torkom, majd felálltam. –Én szerintem visszamegyek aludni. – mondtam és küldtem felé egy mosolyt. Most már tényleg úgy éreztem, hogy akár állva is el tudnék aludni. Bólintott, de nem mozdult el a helyéről. Miközben a szobámba sétáltam küldtem neki egy üzenetet, viszonozva az övét.

„Jó Éjt!Nx”

Pötyögtem be, majd az Elküldés gombra nyomta. Hallottam, ahogy csipogott a folyosón egy telefon, elmosolyodtam és visszafeküdtem az ágyamba. Nyomban el is nyomott az álom. Reggel egy kedves cirógatásra ébredtem az alkaromnál. Kipattantak szemeim és Jess ült az ágyamnál. Kedvesen mosolygott rám fekete cuccában. Viszonoztam, majd felültem az ágyon. -Mennyi az idő? – töröltem meg szemeimet és a telefonom után, kezdtem keresgélődni, ami valószínűleg az este folyamán leeshetett a földre.

-Ühm…még van majdnem egy órád. De mondta Harry, hogy szóljak, ha felébredtél, hogy menj át hozzá. – nézett rám egy ilyen „Én sem értem, minek mondta ezt.” Fejjel, majd felállt. Bólintottam és én is felkeltem. A földre pillantottam, ahol megtaláltam a telefonomat. Kerestem a szekrényemben valami ruhát, megfésültem a hajam, majd lustán Jess-hez mentem.

-Khm, akkor én átmegyek. Pár perc és itt vagyok. – intettem neki, majd kimentem a szobából. Megálltam a Göndör ajtaja előtt és hallgatózni kezdtem. Pontosabban olyan jel után kerestem, ami arra adott bizonyítékot, hogy Ő is fent van. Hogy ne úgy járjak, mint a múltkor. Hallgatóztam, mikor egy kedves férfihang tett felém egy kérdést.

-Segíthetek, Szép hölgy? – hátra néztem és egy kékeszöld szempárral találkozott tekintetem. Haja nem volt olyan hosszú, mint a Göndöré, egy kendő volt a fején, ami itt hajpánt ként szimbolizált. Gödröcskés mosolya volt neki is, és gyönyörű fehér mosolya.

-Öhm én csak…- kerestem az olyan, magyarázatott, ami nem hangzik idiótaságnak.

-Bocsánat, még be sem mutatkoztam. Ashton, Ashton Irwin. – küldött felém megint egy fehér mosolyt, majd a mögöttem lévő kilincsért nyúlt.

-Ugh..é-én Nicole Bell vagyok. – mondtam, miközben kinyitotta a Göndör szobájának ajtaját.

-Örvendek Nicole! – mondta miközben bement a szobába. Én csak ott álltam és figyeltem, ahogy belépked, majd tekintetem felfedezett egy félmeztelen, napsütötte, tetkóval teli, izmos felsőtestet.  Szemét törölgette, majd hajába túrt hátra fele. Tekintetét először újdonsült „barátomra”, majd Rám vezette. Intett fejével, majd beljebb léptem és becsuktam az ajtót.

-Ja egyébként Harry nem találtam még senkit, aki tudna segíteni. – mondta Ashton, miközben a táskáját pakolta. A Göndör nem reagált rá semmit, szekrényéhez sétált, kinyitotta az ajtaját és megcsapott az a kellemes tipikus „Göndör illat”. Élvezve szívtam be egy mély levegővétellel az orromon keresztül, majd elnéztem. –Nem is tudtam, hogy ilyen szép hölgyek a barátaid. – mondta egy picit kacagva Ashton. A Göndör Rám vetett egy pillantást, majd rá nézett.

-Höh, nem a barátom. – mondta közönséges és bunkón a Göndör. Egy ilyen „Oh, oké.” játszódott le bennem. Legalább azt is megtudtam, hogy nem vagyok a barátja.

-Hát az nagy kár. – mondta és rám nézett, egy huncut mosoly kíséretében. Elpillantottam egyből, majd a cipőm érdekesebbé kezdett válni.

-Jaj, Ash húzz már a picsába! – mondta a Göndör szenvedő hangon, majd visszadőlt az ágyába.

-Jól van, már itt se vagyok. Fasz! – mondta az utolsó szót suttogva, amin hangosan elkezdtem kacagni. Mikor a Göndör rám emelte tekintetét kíváncsian, befogtam a számat, majd Ashton-ra néztem, aki közeledett felém. –viszlát, Szép hölgy! Remélem még lesz szerencsénk találkozni. – mondta, majd meg sem várva válaszom vagy köszönésem, itt hagyott minket kettesben. A Göndör még mindig az ágyán volt elterülve, de tekintete engem figyelt.

-Jess mondta, hogy valamit szerettél volna. – magyaráztam el neki, hogy miért jöttem. Ő felült, intett és megpaskolta az ágyát. Nem szívesen ültem volna le az ágyára, de valamiért mégis vittek a lábaim. Lassan helyezkedtem el az ágyon, ujjaimat piszkáltam és azt figyeltem.

-Semmi komoly, csak..khm.. – krákogott és rám emelte tekintetét – a segítségedre lenne szükségem. – mondta, majd mikor csodálkozásomban rá néztem, elnézett. Egy enyhe mosolyra húzódtak ajkaim.

-Csak nem? Harreh Styles segítséget kér Tőlem? – emeltem ki a „tőlem” szót. A Göndör csak megforgatta szemét, de nem szólt semmit. Egy kis büszkeséggel töltött el, hogy valamiért rám került a sor. Bárki mást is megkérhetne, és biztos vagyok benne, hogy ugorna is neki.

-Na szóval Irodalomból kellene. – mondta, majd a telefonjáért nyúlt rajtam keresztül. A szívem kétszer gyorsabban kezdett verni, ahogy közeledett, majd megéreztem kellemes illatát. Majd úgy is múlt el az érzés, ahogy eltávolodott. –Mondta a tanár, hogy ha nem produkálok valamit, meghúz és hát én, meg nem igazán szeretnék megbukni. – magyarázta el, közben megvakarta tarkóját és a hajába túrt. Bólintottam, majd rá néztem. Tekintete az enyémbe vésődött, majd ajkait szólásra nyitotta. – Szóval tudnál segíteni? – kérdezte, majd várta a válaszomat, tekintetemet nem eleresztve.

-Segíthetek. – mondtam kedvesen. Lehet a tekintete befolyásolt. Azok a gyönyörű zöld íriszek. Megkérdezhettem volna, hogy miért pont én. De most megelégedtem azzal, hogy ennyit sikerült kimondanom normálisan. Miután kimondtam ezt az egy szót, elkapta tekintetét, majd a telefonját kezdte nyomkodni. Még mindig a bűvölet csapdájában voltam, de egy nem észre vehető fejrázással segítettem ezen. – Khm.. szóval csak ennyi? – kérdeztem, közbe nézve, hogy mit ügyköd a telefonján. Épp üzenetet írt, egy „Ash” nevű címzettnek. Ő csak bólintott, majd miután a gyorsan bepötyögött üzenetet elküldte neki, lezárta telefonját és rám nézett. Megcsillantak szemei, majd lerakta telefonját és lassan közeledni kezdett.

-Mit csinálsz? – kérdeztem nevetve. Ő csak vállat vont, majd ujjait éreztem kézfejemen. Arcát figyeltem, ajkain mosoly ült, tekintete az ujjait figyelte. Haja az arcába hullott, ami megzavarta cselekedetében, így elvette kezét és megigazította haját. Elmosolyodtam, majd elnéztem a szoba egyik sarkába. Többször nem tette ezt a számomra kellemes gesztust, felállt és ruháért kezdett kutakodni szekrényében.- Öhm… azt hiszem én, megyek. – mondtam, majd felálltam én is. Bólintott, majd elkapta csuklómat, mikor mellette mentem el. A szekrényéhez nyomott, majd a fülemhez hajolt.

-Tudod, ez nem maradhat viszonzatlan. – suttogta, majd kezét lecsúsztatta az oldalamon. – Szeretem, ha kvittek vagyunk egy illetővel. – suttogta, majd egy lágy csókot nyomott a fülem mögötti részre, amire megborzongtam. Kezem-rátettem mellkasára és eltoltam, ami csodámra sikerült is.

-Köszönöm, de nem kell semmivel se kárpótolni vagy ilyesmi. – mondtam és próbáltam elmenekülni kezei közül, ami nem járt már akkora sikerrel.

-Jól meg gondoltad? – kérdezi nyugodtan.

-Ne haragudj, de nem akarok lenni a ribancod. – mondtam, és ott hagytam egyedül a szobájában. Tudtam, hogy hogyan akar kárpótolni, ezért is tagadtam ezt meg. Nem mintha nem akarnám, de ez bonyolult, amit még én sem értek. Összekaptam a cuccom és elindultam az első órámra, ami miért is ne lenne más, mint az irodalom. 

Ps.Véleményeteket még mindig várom. Következő rész, szombaton jön.
xoxoNóry

15-Chapter-Szép a kilátás.

 – kérdeztem egy picit hitetlenkedve. Megtámaszkodott könyökein és rám nézett, de még mindig hunyorítva a napfénye miatt.

-Nincs kedved oda feljönni? – mutatott a tetőre az iskola tetején. Hanyagul megrántottam a vállam, míg a gondolataimba temetkeztem. Felállt és megfogta csuklómat, hogy magával húzzon. Futottam utána, mivel már csak fél óránk volt nem tölthettünk ott sok időt.  A Göndör szaladt előttem a lépcsőn Én, pedig utána. Annyi volt a lépcső, hogy az az érzés kerülgetett, hogy soha nem ér véget. Mikor hirtelen kicsapott hangosan egy ajtót, amin fény szűrődött be. Miután kiértem a sötét helyiségből, napfény érte a bőrömet. Csak az épületek tetejét lehetett látni. A kilátás innen fentről gyönyörű volt. A Göndör az épület szélénél ült és lógatta lefelé a lábait.

-Jészus! Normális vagy? – kérdeztem, miután felmértem a helyzetet. Rám nézett és nevetett az aggodalmaskodásomon. – Leszarom, ha leesel én, nem fogom megnézni, majd a boncolásnál, hogy tényleg te vagy-e. – mondtam neki feltartott kézzel, amin még jobban nevetett. Majd felállt és elkezdett felém sétálni az épület szélén, miközben úgy tett, mintha nem lenne egyensúlya. Már majdnem előttem volt, mikor megbillent és eldőlni készült, de Én, elkapta a karját és visszarántottam. Rám esett, erre Én egy hangos nyögésnek adtam hangot a súlya miatt. Ő csak engem nézett és nevetett rajtam.

-Mi olyan vicces? – kérdeztem már egy picit feszülten. A mosolya erre csak még nagyobb lett, a gödröcskéit is lehetett látni.

-Nem esetem volna le. – mondta nemes egyszerűséggel. – De aranyos, hogy aggódsz miattam. – mondta és közelebb hajolt. Mentolos leheletét lehetett érezni az arcomon. Mikor ajkaimra tekintett tudtam, hogy mire készül, így megfogtam a mellkasánál, hogy megállítsam. Szemei elváltak ajkaimtól és szemembe nézett.

-Nehéz vagy. – közöltem vele, ezzel egyben jelezve is, hogy szálljon le rólam. Nem adom magam ilyen könnyen. Főleg nem egy kalandra. Lemászott rólam, felállt és megigazította a sapkáját és alatta a haját. Én is felálltam és leporoltam a ruhámat. Oda sétáltam az épület széléhez, mikor valaki meglökött, mélyen kezdtem venni a levegőt, már fel voltam készülve arra, hogy leesek, de valaki elkapott. Magával szembe fordított és megcsókolt. Göndör ajkait észveszejtően sürgette.  Én nem csókoltam vissza, csak eltoltam magam. Valahogy a „mennyországos csókunk” finomabb volt, mint ez. Kapkodta a levegőt, pedig nem tettünk semmit. Lehettem volna udvarias is, de felment bennem az a bizonyos „pumpa”.

-Azért lelöktél majdnem, hogy megcsókolhass? Seggfej! – mondtam és elmentem mellette. Miután leértem az udvarra, ott hagyva a Göndört gondolataiba,- ha egyáltalán gondolkozik- elindultam a következő órámra. Egyik órám se volt közös az irodalmon kívül vele. Talán ez egy kis megkönyebülést okozott nekem. Az utolsó órámról csengettek ki, amikor rezgett a telefonom a zsebemben. Kivettem, feloldottam egy rutinos mozdulattal és cseppet sem örültem, hogy ott lebegett a „Harreh” felirat.

„5 perc. Találkozzunk a kocsimnál.H”

Ennyi állt csak az üzenetben. Nem tudom, hogy mit akar tenni vagy mi ezzel a célja. Mivel krónikus kíváncsi ember vagyok, így megtettem, amit kért. Miközben sétáltam a kocsijához egy festet szőke hajú, barna szemű, túl sminkkelt velem egy korú lány oda jött hozzám.

-Hello, Ribi! – köszönt „udvariasan”. Megrebegtettem szempilláimat a becézése hallatán. Bólinottam neki, majd szedtem a lábaimat. – Tudod, látom jól kijöttök Harry-vel. –mondta vékony irritáló hangján. Furcsa, hogy csak Én nem szólítom ezen a nevén. Nem találom neki annyira találónak.

-Persze. – dörmögtem az orrom alatt, de ezt Ő észre se vette.

-Ugye tudod, hogy mindenki csak egy alkalomra kell neki? – kérdezte tetetve az aggódást. Elmosolyodtam ezen, hogy azt hiszi Én, vagyok a kis naiv. Megláttam a Göndört támaszkodni a kocsija oldalához, miközben engem, minket néz.

-Ühüm. – hümmögtem neki válaszként. Mikor leesett neki, hogy arra fele tartok, csak még jobban szedte a lábát. Mikor pár méter volt köztem és az autó között, a szőke lány oda sétált a Göndörhöz. Közelebb mentem, hogy intsek neki, vagy valami olyasmit tegyek. A szőke lány rámászott és egy csókkal üdvözölte. Nem mutattam, de az állam mai napon már másodjára súrolja a földet. A Göndör még viszonozta is neki, de csak rövid ideig.

-Épp most beszélgettem.öhm...vele. – mutatott rám. Tisztán látszott rajta, hogy csak a Göndör miatt tette ezt. Elmosolyodtam, pedig igazából nem esett jól. Rám emelte tekintetét kérdőn nézve. Én csak nem észre vehetően megvontam a vállam és elnéztem más fele.

-Nézd, most mennem kell. – mondta végre ki, amire vártam vagy negyed órája. Nyavalygott neki a csaj egy darabig, de éreztem, hogy a Göndör nem bírja már sokáig türelemmel. –A kurva életbe! Mennem kell. Bazdmeg! – mondta az utolsó szót halkabban és beszállt a kocsiba, intett nekem, majd én is ugyan ezt tettem. Beindította a kocsiját, ami nem a szokásos kocsija volt. Ez a kocsi platós volt, de ez jobban tetszett, mint a másik kocsija. Elindultunk valamerre, de szerintem még Ő sem tudja merre.

-Khm… szóval miről szerettél volna beszélni? – kérdeztem egy picit félve a haragja miatt. Nem nézett rám csak a vezetésre koncentrált. Ujjai fehéredtek, ahogy szorította a kormányt.

-Minek hoztad ide ezt a ribancot? – kérdezte még mindig feszülten és idegesen. Megforgattam a szememet, hogy még midig ezen van fenn akadva.

-Ő jött utánam. Nem ismerem. Szerencsére. – mondtam neki és az ablak felé fordultam.

-Mondott valami-valami furcsát? – kérdezte a Göndör miközben rám pillantott egy pillanatra. Ráztam a fejem nem legesen.

-Csak le „Ribi”-zett. – mondtam neki nevetve. Egy picit gyengültek vonásai. – ja, meg kioktatott, hogy vigyázzak veled. – mondtam és rá nézve kacsintottam neki. Csak mosolygott rajta, de nem szólt semmit. – ő már csak biztos tudja. – mondtam és megint az ablakot, kezdtem fürkészni. Az út további részében nem beszéltünk. Unalmas volt az út, míg nem vettünk egy éles kanyart és egy földes úton kezdtünk menni. Ami egy emelkedőn vitt fel minket. Majd megállt, leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam és ekkor vettem észre, hogy egy hegynél vagyunk, nagyon magasan, ahonnan be lehetett látni egész Londont. Csodálatos hely volt. A Göndör felugrott a kocsi háztetőjére és elfeküdt azon. Én is felültem mellé, de nem feküdtem le.

-Na, most már elmondhatod, hogy miről akartál beszélni. – mondtam neki és ránéztem. Szeme csukva volt kezei a feje alatt, kezén az izmok megint megfeszültek.

-Csak szarul éreztem magam a tetős dolgok miatt. – mondta csukott szemmel. Reménykedni mertem, hogy bocsánatot kér, de nem tette.

-Értem. – mondtam neki és elnéztem róla. Mikor elnéztem az Ő tekintete figyelt engem, majd felült. Levette sapkáját és megigazította haját, majd visszatette.

-Máshogy is elérhettem volna, hogy megcsókolj. – mondta és elnézett rólam.

-Hah, kíváncsi lettem volna rá. Mert én akkor se csókoltam vissza. – bukott ki belőlem. Elgondolkozott, majd rám nézett.

-Hidd el, hogy el tudnám. – mondta nagyon megbízva magában. Elnéztem és elmosolyodtam úgy, hogy Ő ne lássa.

-Amúgy az a szőke cica baba, kicsodád neked? – nem kerítettem semmi széppel, bár kifejezhettem volna ennél csúnyábban is. Elmerengett a távolba, majd beszélni kezdett.

-Csak párszor megdugtam. – mondta lazán és megrántotta a vállát.

-Oh, értem. – ennyit tudtam csak mondani. – Szép itt a kilátás. – mondtam, és rá néztem, hogy várjam a válaszát.

-Igen, az. – mondta és Rám nézett. Valami oknál fogva éreztem, hogy arcom kezd megint elpirulni, így leszálltam a háztetőről.

-Holnap suli. Szóval korán fekszem. – vázoltam neki, hogy most már vigyen haza. Bólintott fejével és Ő is leszállt róla és beszállt a kocsiba. Bekapcsolta a rádiót, amiben halk zene szólt, én az ablakon néztem kifelé. Éreztem, hogy az álmosság már húzza a szememet. Hamar a kollégiumhoz értünk. Kipattantam a kocsiból, majd meg sem várva Őt bementem a szobámba. Vettem egy gyors fürdőt és már dőltem is az ágyamba. Telefonom rezget, feloldottam és megnéztem az üzenetet.

Véleményeket és pipákat nagyon szívesen várom.
Köszönöm az eddigi feliratkozókat, komikat és pipákat.
Nóryxoxo

14.Chapter-"Sajnálom, de Önök nem vehetnek részt a mai órán!"

Küldte a Göndör, miután végig olvasta, gondolom, amit írt. Éreztem, hogy megint a sírás kerülget. Feltekintettem a plafonra, hogy könnyeimet visszafogjam, mikor jött megint egy üzenet tőle.

„Hanem, hogy így incselkedtél… tuti rád gerjedt és a faszán nem tudott uralkodni. Vagy nem is akart. H”

Magyarázta meg. Mintha mérges lenne rá, bár lehet csak én, fogom úgy fel. De aranyos, hogy ilyen őszinte. Régebben tuti, hagyta volna lógni, nem magyarázta volna meg.

„Nem is hibáztatom azért, mert nem akart. Ki ne akarna?!H”

Jött megint, hangosan felnevettem, mert mintha magában beszélgetett volna.

„Nem magadban beszélgetsz, Faszjancsi:DDNx”

Válaszoltam neki vissza, a hangos gondolkodására.

„Most megsértődtem..H”

„Nem akartam. Pedig ez csak egy cuki becenév. Nekem is kitalálhatsz. És akkor kölcsönös lesz.Nx”

Írtam neki. Kíváncsian vártam, hogy vajon milyen becenevet talál ki nekem. Bár tudom, hogy úgy se használnánk.

„Faszjuliska.H”

Jött az üzenet, amiben becenevemet írta le. Elmosolyodtam rajta, majd letettem a telefonom és kiszálltam a kádból. Megtörölköztem, közben megint küldött egy üzenetet. Miután végeztem a teendőimmel, lefeküdtem az ágyba és kezembe vettem a telefonom.

„Azért ez, mert Faszjancsi nem halhat meg magányosan Faszjuliska nélkül. Xoxo H”

Jött a magyarázó üzenet, hangosan elkezdtem rajta nevetni, majd jött megint az üzenet.

„Innen hallom a nevetésed.:DH”

Abba hagytam az üzenet olvasása után, majd válaszoltam neki.

„Cukin nevetek. De álmos vagyok. Szóval Jó éjt, Faszjancsi!Nx”

Pötyögtem be, majd letettem a párnám mellé. Éreztem, hogy szemhéjaim húznak álomba engem. De a telefonom csörgése, ezt nem hagyta. Egyből felkaptam és elolvastam.

„Nem mondtam, hogy nem. Jó éjt, Faszjuliska.

Ps.elszomorító, hogy még szívet se kapok..H”

Elmosolyodtam rajta, majd visszaejtettem a telefonom és elaludtam. Reggel a telefonom ébresztett. Annyi kedvem volt felkelni, amennyire egy ember ott hagyná a szeretőjét csak úgy. Na én ugyan így voltam az ágyammal. Öt percet forgolódtam jobbra és balra, míg nem ki sikerült esnem az ágyamból. Egy hangos puffanás jelezte, hogy földet értem. Jess felriadt, lenézett a földre hagyott rám egy hanyag pillantást, majd elfordult és aludt tovább. Felálltam és összekészítettem valami ruhát, amit felhúzhatok.

 Hajamat laza kontyba kötöttem. A fáradtság miatt nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy nézek ki. Táskám szerencsére be volt pakolva, így csak fel kellet kapnom. Telefonom kijelzőjére nézve megállapítottam, hogy van még negyed órám. Így visszadőltem egy picit az ágyba. Lecsuktam szemem, és csak hallgattam a csendet. Éreztem, hogy valaki a hajamat húzza. Kipattantak szemeim és az illetőre néztem.

-Nincs első órád? – kérdezte, miközben felállt.

-Miért? Mennyi az idő? – kérdeztem felkapva a fejem. Kivette zsebéből telefonját, és mozgásra nyitódtak telt ajkai.

-Egy perc múlva becsengetnek. – mondta és egy mosolyra húzódott ajka.

-Ez nem vicces, Styles! – mondtam neki és felkaptam a táskámat. Az ajtóhoz siettem, majd hátra néztem. Nyugodtan állt ott, ahol volt és engem nézett. –Te nem jössz? – kérdeztem tőle, amire Ő csak megvonta a vállát és felém sétált. Volt addig időm végigmérni őt. Egy fekete- fehér póló, fekete térdnél kiszakított csőgatya és a tipikus barna csizmája. Fején egy szürke sapka volt, gondolom nem volt ideje elkészíteni a haját.

-Szerintem nem baj, ha egy kicsit késünk. – mondta a játszadozás, csenget hangjában és egy gödröcskés mosoly ült ajkain. Szemeibe néztem, amik valami oknál fogva csillogtak. A csillogás okát, nem lehetett leolvasni. Mellkasára tettem kezemet, ezzel megfékezve, hogy még közelebb jöjjön.

-Nem. Gyere, vagy maradj itt egyedül. – mondta és elindultam a főbejárat felé. Szorosan mögöttem, lépkedet, majd mikor utolért a fülembe súgott.

-Tudod, mindenki azt fogja hinni, hogy volt valami. – mondta és megint széles mosolyra húzódott ajka. Hanyagul rá néztem, majd visszavezettem tekintetem az útra. Az osztályterem előtt álltunk, már becsengettek tíz perce.

-Nyiss be! – mondtam neki, mire kikerekedet a szeme.

-Mi? Csak nem félsz? – kérdezte bohókásan és a falnak támaszkodott. Nem mertem kinyitni az ajtót, mert féltem az irodalom tanártól. Ahogy szerintem Harry is. Mivel nem rég még kiabált vele. Nagy levegőt vettem és lenyomtam a kilincset. Az összes tekintet az osztályteremben ránk szegeződött. A lányok is és a fiúk is összesúgtak. Némelyik lány szúróspillantást vetett rám, némelyik meg hangosan nevetett. Éreztem, hogy arcomba szökik a vérem. A fiúk csak nevettek és hallottam, hogy volt, amelyik dicsérte Őt.

-Ahh...Szóval itt vagytok! – szóalt meg a tanár. Felénk fordult, de a Göndört nem nagyon érdekelte, hogy lehet, büntetésben leszünk. A haverjaival kommunikált a hátam mögött.

-Elnézést tanár úr mi csak… - kerestem a szavakat, hogy mi is lenne megfelelő indoknak. Az enyémet tudtam, de a Göndörét nem. Tudtam, hogy ha azt mondom elaludtunk, mindenki hangos ujjongásba vagy fújolásba kezdene.  Épp mondtam volna a megfelelő indokot, mikor a Göndör kezét éreztem a fenekemre simulni. A szavak bennem rekedtek és arcomra megint pír szökött. Próbáltam nem észrevehetően elhessegetni onnan, de nem sikerült. A fiúk a háttérben hangosan elkezdtek röhögni és ujjongani.

-Sajnálom, de Önök nem vehetnek részt a mai órán! Viszlát! – mondta a tanár és elfordult a diákok felé, akik társalgásokat folytattak egymással. Állam a padlót súrolta, még sosem történt ez meg velem. Hátat fordítottam és kimentem az ajtón. Hallottam, ahogy a Göndör becsukja maga után az ajtót és követ.

-Akkor mit csináljunk? – kérdezte vidáman. Gyanús volt, hogy ilyen felhőtlen vidám még ezek után is. Ránéztem egy ilyen „Hülye vagy?” fejjel, majd visszafordultam. – Most mi bajod? – kérdezte és előbukkant a bunkó énje.

-Egy letaperoltál, kettő kibaszottúl le se szarod, hogy nem ülhetünk be első órára. – mondtam neki felé fordulva és hangosabban a normál hangomnál. Ezen csak elkezdett nevetni, majd tovább sétáltam. Az udvaron egy padhoz ültem,- de mint egy kutya, aki követi hűséges gazdáját,- jött utánam a Göndör is.  Ránéztem és felhúztam a szemöldököm.

-Van még negyvenöt percünk. – közölte, majd leült a pad mellet a fűre és hátra dőlt. Kezén az izmok megfeszültek, ahogy hátán is. Szemét becsukta a hirtelen jött fénytől, ami egyenesen a szemébe sütött, lábát felhúzta és úgy pihent.

-Nem adtál indokot, hogy miért tetted! – mondtam neki próbálva a bunkó hangnemen maradni. Kinyitotta egyik szemét és úgy hunyorított rám fel a padra. Elmosolyodott rajta, majd visszacsukta szemét.

-Bármint melyiket? Hogy hagytam, hogy lekéssük az órát vagy, hogy letaperoltalak? – kérdezte nevetve. Szóval hagyta, hogy elaludjak? És Ő bent volt a szobámban, míg Én aludtam?

-Tessék?

Hi PPL!
Nagyon örülök, hogy ennyire nő a nézettsége a blogomnak. 
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Most is nagyon örülnék, ha hagynátok magatok után véleményt.
Thx.Nóryxoxo 

13.Chapter-"Incselkedni szabad.;)Nx"

A hétvégémet pihenéssel töltöttem. Pihenés alatt annyit értek, hogy a szobámban ülök és nézem a plafont, míg Jess szórakozik. Rosetie se jött meglátogatni. Egyedül feküdtem az ágyamon ezer, és megannyi gondolat repkedet a fejemben. Holnap megint kezdődik a suli. A hétvégék, van, amikor nagyon lassan telnek. Mint például, a mostani. Egy gondolat vezérelt, hogy megnézzem a telefonomat. Péntek óta nem is volt a kezemben. Nem találtam sehol. Megnéztem a párnám alatt, a szekrényekben, a ruhám zsebeimben, de sehol. Kétségbe esetten ültem le az ágyamra és gondolkodtam, hogy hova is tehettem. Biztos valahol a bulin vesztettem el. A buli óta voltak még olyan pillanatok, amik visszajöttek. Mint az, amikor a Göndör élvezettel adta rám a ruhákat, de közben gondoskodó is volt. Nagyra értékeltem, hogy nem ért hozzám úgy. A hideg végig futott az egész testemen, erre a gondolatra. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan sikerült neki megnyugtatnia, de biztos, hogy ez is sikerült neki. Gondolataimat a telefonom csengőhangja zavarta meg. Ez a Nirvana szám volt a kedvencem, ezt bárhol megismerném. De nem a szobámban szólt. Kinyitottam az ajtót és a Göndör szobája felől jött a hang. Nem gondolkodtam csak benyitottam. Arcomra hirtelen pír futott, ahogy láttam, hogy félmeztelenül alszik az ágyában. A takarója a lábaiba tekeredett. Egy melegítő volt rajta, haja kuszán állt, szemei csukva voltak és nyugodt volt. A telefonom ott volt a szekrényén az ágya mellett. Körül néztem, szobatársa nem volt a szobában. Tekintetemet, az izmos felsőtestére vittem. Nem voltam annyira zavarban, mert az a gondolat irányított, hogy ha Ő is, láthatott úgy Én is, láthatom így. Egy picit gyerekes gondolkodás, de megnyugtató. Annyira elgondolkodtam, hogy azt vettem észre, hogy a Göndör tekintete engem figyel. Arca egy ilyen „Segíthetek?” mimikát vett fel.

-Öhm..én csak a telefonomért jöttem. – mondtam egy picit elszégyellve magam. Zavaromat éreztem, így elnéztem a másik irányba. Ő felkelt és a telefonomért nyúlt. Oda adta nekem, majd a szekrényéhez indult, hogy felvegyen egy pólót. Picit sajnáltam, de ennek nem adtam jelét. Majd visszasétált és leült az ágyára. Idétlenül éreztem magam, hogy nem szóltam neki, csak úgy rá törtem.

-Öhm… khm… sajnálom, hogy csak így rád törtem. – tördeltem az ujjaimat. Nem láttam, de éreztem, hogy mosolyog rajtam. –Azt hiszem, hogy én... Most… megyek. – mondtam neki és kimentem a szobájából. Mély levegőt vettem, mikor beléptem az enyémbe és visszadőltem az ágyamba. Feloldottam a telefonom, nem volt semmi célom vele, csak elfoglaltam magam. Egyszer csak jött egy üzenet. Ez furcsa volt, mivel nem szokott nekem üzenetem jönni mostanában. Ez a név állt ott „Harreh”. Nem volt ilyen nevű ismerősöm. Így megnyitottam, mert a kíváncsiságom mindenen túl tesz.

„Legközelebb, ha bemész egy alvó, félmeztelen pasihoz, ne gyere ennyire zavarba.;)H”

Itt ugrott be, hogy a Göndör az. De miért azt írta be, hogy „Harreh”? Nem igazán jó tanácsnak akart hangozni, csak pusztán, hogy szóba álljon velem.

„Tudod nem igazán szokásom ezt tenni.Nx”

Írtam be és elküldtem neki az üzenetet, gondolkodás nélkül. Hallottam egy csipogó hangot a szembe lévő szobából és mosolyognom kellet ezen. Ahelyett, hogy átjönne beszélgetni, üzenetet küld.

„Sokan örülnének neki, ha ezt tennéd.H”

Jött az üzenet. Tudtam, hogy a Göndör néha bunkó, de én nem vagyok ehhez hozzászokva.

„Nem ribanc vagyok.Nx”

Küldtem neki egy kis felháborodottsággal. Nem esett jól, hogy így tekint rám valamilyen szinten.

„Nem is mondta senki, hogy az vagy.H”

Csipogott ismét a telefonom. Megnéztem az üzenetet, de nem válaszoltam rá. Inkább a párnám alá helyeztem és próbáltam pihenni. Éreztem, hogy szemeim nem bírják és elragadnak az álmok világába.

Giccses fények, lámpák. Homályos világosítás. Mindenki báli ruhában és a párjával ringatóznak a lassú, szerelmes dalra. Én egyedül állok egy asztalnál és nézem, ahogy a többiek táncolnak. Tekintetemet végigvezetem a tömegen, míg egy ismerős alakon ott nem ragad. Teste még a szmokingon keresztül is látszik, hogy izmos és kidolgozott. Mosolya, mint az angyaloké, kis gödröcskék a mosolya szélén. Bal állánál egy anyajegy helyezkedik, ami másnak nem hiszem, hogy jól állna. Göndör haja gondosan fel van fésülve és rendezett. Tekintetem kezére téved, ami egy vékony derekat szorít. Felvezetem tekintetem a derék tulajdonosán, és mintha a szívemet törték volna össze..

-Héj, minden rendben? – ébredtem fel erre a mély rekedt hangra. Kipattant szemem és a hang tulajdonosára néztem, aki az ajtóban állt. Bólintottam és visszadobtam fejem a párnára.

-Paranoiás vagy, hogy kiabálsz? – kérdezte egy kis gyenge humorral a hangjában. Megforgattam szemeimet, és rá néztem. Haja nem olyan, mint az álmomban. Kusza volt még mindig. Egy mosolyt eresztettem el a gondolatra, hogy olyan mintha az álmomból lépett volna ki. –Mit találsz ilyen viccesnek? – kérdezte kíváncsian, míg leült Jess ágyára. Ráztam a fejemet, jelezve, hogy nem lényeges. Elővette telefonját és elkezdte nyomkodni. Hirtelen megcsörrent az üzenetjelző hang a telefonomon. Kikaptam, és a Göndörre néztem. Nem adott semmi féle jelet, hogy Ő küldte volna, majd a képernyőre pillantottam és elmosolyodtam.

„Tudni akarom.H”

Nem értettem, hogy miért nem beszélgetünk. De nekem így is megfelelt.

„Csak egy hülyeség.Nx”

Küldtem neki, rám nézett miután megkapta, majd vissza a telefonjára. Néztem, ahogyan ujjai, milyen fürgén mozogtak a billentyűzeten. Hirtelen sok mocskos gondolat férkőzött a fejembe, de hamar elhessegettem őket.

„Kilóg egy hajtincs a copfodból.H”

Nevettem rajta, ahogy engem nézett, hogy mi lesz a reakcióm. Telefonomra néztem, majd mikor egy leheletet éreztem elég közel, lassan felvezettem tekintetem. Pár centi volt köztünk. Kezét az arcomhoz emelte és a kilógó tincset a fülem mögé tűrte. Tekintete az enyémet nézte és megint rabságba esett. Ajkaira néztem, majd a szemébe. Egy picit közelebb hajolt, mikor már milliméterek voltak köztünk eltávolodott és visszaült Jess ágyára. Csalódott voltam és egy picit mérges. Tekintetét nem szakította el, engem vizslatott és Én is Őt. Egy ajtócsapódásra, mind a ketten oda kaptuk tekintetünket az ajtóra.

-Szia Nic- nézett rám, majd a Göndörre, így nem fejezte be a nevemet. –sziasztok! – mondta és rám nézett kérdve. Én csak egy halovány mosolyt küldtem felé, majd a Göndörre néztem. Pont akkor nézett Ő is rám, majd ismét a telefonját nyomkodta. Lenémítottam, mert tudtam, hogy nekem fog üzenni. Igazam volt, rá egy percre rezgett a telefonom. Jess leült a Göndör mellé és elkezdtek beszélgetni.

„Azt hiszem mennem, kell.H”

Küldte, én csak rá néztem és egy nem észre vehetőt bólintottam, majd felállt.

-Én megyek. Majd még beszélünk. – mondta Jess-nek. Furcsa volt, hogy Jess közelében ilyen felhőtlen kedves. Általában bunkó. Jess felállt és megölelte. Láttam, ahogy arcát a Göndör nyakának a hajlatába temeti. Nem esett jól ezt látni, Göndör keze körbe érte Jess-t és szorosan ölelte magához.

„Akkor indulj is meg.Nx”

Küldtem neki gyorsan az üzenetet. Míg Jess-t ölelte megnézte és elmosolyodott. Elengedte és intett neki egyet. Rám még vetett egy pimasz pillantást, majd becsukta az ajtót. A nap további részében csak pihentem, bepakoltam a táskám és pihentem. Jess nem maradt a szobában sokáig, szóval megint egyedül voltam. Telefonom kijelzőjén megnéztem az időt, ami nyolc órát mutatott. Összeszedtem a neszesszeres cuccom és elindultam a fürdőbe. Engedtem a kádba forró vizet. Míg a kád megtelt vízzel én lehámoztam a ruhámat és összegumiztam a hajam, mert szét esett a nap folyamán. Egyszer csak megint jött az üzenetjelzés a telefonomból, de a telefonom kint volt a szobámban. Egy törölközőt tekertem magam köré, a hajamat nem kötöttem össze és kimentem a fürdőből. Az ágyamra néztem, majd megláttam valakit a másik ágyon. A Göndör idétlen mosolyával találkoztam.

-Mi a francot keresel itt? – kérdeztem a normál hangomnál magasabban. Ő még mindig mosolygott, majd felállt és a telefonomért nyúlt. Odasétált hozzám, de nem adta oda. Tekintetét feltűnően végig vezette rajtam, majd megnyalta ajkát. A törölközőt szorosabban fogtam e cselekedetére.  

-Még szerencse, hogy nem vagy gondolatolvasó. – mondta csíntalanul és széles mosolyt helyezett az arcára. Gödröcskéi előbukkantak, amik nagyon édesek voltak, még a sok tetkó és piercing ellenére is.

-Még szerencse. –egyeztem bele, végig gondolva milyen piszkos dolgokat képzelhet el. De erre csak az én agyam is így kezdett gondolkodni. Ahogy fenekemen keresztül megfog én körbe, tekerem lábam derekán, közben kulcsontómat hinti be lágy csókokkal. Én hajába túrok, amire dörmög egyet. Két lábamra állít, majd a fedetlen combomat kezdi simogatni, miközben egyre feljebb halad a csókolgatásokkal. Egyre jobban kapkodom a levegőt, majd kezét megállítja és lefektet az ágyamra. Kezét megint szabadon ereszti és már az oldalamat, simogatja.

-Most én siránkozok, hogy nem vagyok gondolatolvasó. – zökkent ki a Göndör a buta ábrándozásomból. Elpirultam erre a kijelentésére, mert ha az lenne, már rég nem itt állnánk, mert egyre gondoltunk kb. 

-Khm… elmennék fürdeni. – mondom neki határozott hangon. Ő bólint egyet, majd a kezembe adja a telefonom. Megfordul és kimegy a szobából. Még pár percig ott állok, hogy megbizonyosodjak, hogy nem akar visszajönni. Bezárom a fürdő ajtót, majd beszállok a kádba. Megint csak jön az üzenetjelzés a telefonomon. Kezembe fogom és feloldom a képernyőzárat.

„2 New Messages”  Megnyitom és mind a kettő „Harreh”-től jött. Megnyitom őket, közben élvezem, hogy még a mindig meleg víz simogatja a bőröm.

„Remélem, nem alszol.H”

Ez volt az egyik, erre felkuncogtam, mert utána átjött, hogy megnézze, miért nem válaszoltam.

„Legközelebb szólj, ha fürdesz! Esküszöm, nem teszem többet!H”

Ezen is elmosolyogtam, végig gondolva, hogy mik mehettek végig a képzeletében.

„Rendben :DNx”

Küldtem neki vissza és vártam, hogy írjon. Lehet ez lesz az új szokásunk? Beszélgetés helyett SMS-eket küldünk egymásnak? Vicces. Nem beszéltünk sose ennyit.

„Látom mókásnak, látod szenvedésem. Nem szép!H”

Reagált rá. Kíváncsi lennék, hogy milyen a hangja, amikor ezeket mondja, hogy milyen az arca, hogy hogyan húzódik mosolyra az ajka.

„Incselkedni szabad.;)Nx”

Írtam neki vissza. Tudom, hogy most jönnek majd a perverz válaszai, de rég beszéltem már így egy fiúval. Szórakozni megfelel. Nem olyan fiúnak tűnik, aki könnyen elhiszi, hogy komolyan gondolom. Még mindig nem békéltem meg a megerőszakolásommal, de vele elfelejtődik az egész.

„Csak nem így. Nem csodálom, hogy megerőszakoltak. Ha így incselkedtél vele.H”

Az állam a földet súrolta. Nem tudtam, mit írjak neki vissza. Megbántódva éreztem magam.

„Sajnálom! Nem így értettem!H”

Sziasztok!
Remélem nem okozott csalódást ez a rész sem. 
Igyekszem, amennyire csak tudok. Látjátok, hogy a képzelő erőm nem ismer határokat.
Ps.:Hagyhatnátok kommenteket és sok-sok pipát((komolyan nagyon jól esnek az ilyen vissza jelzések))
Ps1:KÖSZÖNÖM SZÉPEN A -BLOGLOVIN.OS KÖVETÉSEKKEL EGYÜTT AZ-51 FELIRATKOZÓT!
Luv All!
Nóryxoxo