16.Chapter-„Jó éjt!H”

„Jó éjt!H”

Mikor elolvastam valamiért, éreztem, hogy megint pirulok.

-Mi az? – kérdezte Jess engem nézve. Megugrottam a helyemen, majd lezártam a telefonomat. . Reméltem, hogy csak álmában beszél, de nyitva voltak a szemei és engem néztek. –Nagyon elpirultál és mosolyogtál. – mondta, amit látott, majd felült az ágyán.

-Semmi, csak egy üzenet. – mondtam hanyagul és elfordultam a fal felé. Ő csak hümmögött és Ő is visszadőlt az ágyba. Nem kérdeztet többet, mert tudta, hogy ha olyan úgy is elmondom neki. Kezdtem egyre jobban megbízni benne és ezt Ő is észre, vette. Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam, jobbra és balra. Melegem is volt, így úgy döntöttem, hogy kimegyek egy picit a folyosóra, a friss levegőre. Szürke rövid ujjú pólómat megigazítottam magamon, még egy szürke rövidnadrágot viseltem. Felhúztam a mamuszomat, felkaptam a telefonomat és kiültem a folyosóra, a földre. Becsuktam a szemem és a fejemet a falnak döntöttem. Elgondolkoztam, hogy ez alatt a két nap alatt, hogy összemelegedtünk a Göndörrel. Sokkal többet beszélgetünk, nem bunkózik annyit és nevet is. Lehet, élvezi a társaságom? Gondolataimból egy ajtónyitódása zavart meg. Elemeltem a fejem a faltól és a hang irányába néztem. A szemben lévő ajtó nyitódott és a Göndör lépett ki rajta. Pici mosolyra húzódtak ajkaim, amikor megláttam, álmos tekintetét rám emelte. Elnézett a másik irányba, majd oda sétált mellém, és leült. Fejét a falnak támasztotta, majd ajkait szólásra nyitotta.

-Hogy hogy nem alszol? – suttogta rekedtes és mély hangjával. Ránéztem, majd megvontam a vállam. Megnyomtam telefonomon a lezáró gombot, hogy megnézzem az időt, ami éjfélt mutatott.

-És te? – kérdeztem én is suttogva, mert nem akartam senkit felébreszteni.

-Nem tudok aludni. – csukta le a szemeit. Éreztem, hogy az aggodalom kezdi uralni testem és kicsúszott a számon is ennek jele.

-Valami történt? – kérdeztem, ezen csak elmosolyodott és rám nézett. Megrázta fejét, amire göndör fürje jobbra-balra ugráltak. Bólintottam egyet, majd elnéztem. – Tényleg, nem is láttam még a szobatársad. – váltottam témát. Picit furcsán nézett, majd megvonta vállát. Egy bő póló és egy szürke melegítőnadrág volt rajta. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ezt se találom rajta nem vonzónak. A gondolatra elmosolyodtam, amire rám nézett. Megköszörültem halkan a torkom, majd felálltam. –Én szerintem visszamegyek aludni. – mondtam és küldtem felé egy mosolyt. Most már tényleg úgy éreztem, hogy akár állva is el tudnék aludni. Bólintott, de nem mozdult el a helyéről. Miközben a szobámba sétáltam küldtem neki egy üzenetet, viszonozva az övét.

„Jó Éjt!Nx”

Pötyögtem be, majd az Elküldés gombra nyomta. Hallottam, ahogy csipogott a folyosón egy telefon, elmosolyodtam és visszafeküdtem az ágyamba. Nyomban el is nyomott az álom. Reggel egy kedves cirógatásra ébredtem az alkaromnál. Kipattantak szemeim és Jess ült az ágyamnál. Kedvesen mosolygott rám fekete cuccában. Viszonoztam, majd felültem az ágyon. -Mennyi az idő? – töröltem meg szemeimet és a telefonom után, kezdtem keresgélődni, ami valószínűleg az este folyamán leeshetett a földre.

-Ühm…még van majdnem egy órád. De mondta Harry, hogy szóljak, ha felébredtél, hogy menj át hozzá. – nézett rám egy ilyen „Én sem értem, minek mondta ezt.” Fejjel, majd felállt. Bólintottam és én is felkeltem. A földre pillantottam, ahol megtaláltam a telefonomat. Kerestem a szekrényemben valami ruhát, megfésültem a hajam, majd lustán Jess-hez mentem.

-Khm, akkor én átmegyek. Pár perc és itt vagyok. – intettem neki, majd kimentem a szobából. Megálltam a Göndör ajtaja előtt és hallgatózni kezdtem. Pontosabban olyan jel után kerestem, ami arra adott bizonyítékot, hogy Ő is fent van. Hogy ne úgy járjak, mint a múltkor. Hallgatóztam, mikor egy kedves férfihang tett felém egy kérdést.

-Segíthetek, Szép hölgy? – hátra néztem és egy kékeszöld szempárral találkozott tekintetem. Haja nem volt olyan hosszú, mint a Göndöré, egy kendő volt a fején, ami itt hajpánt ként szimbolizált. Gödröcskés mosolya volt neki is, és gyönyörű fehér mosolya.

-Öhm én csak…- kerestem az olyan, magyarázatott, ami nem hangzik idiótaságnak.

-Bocsánat, még be sem mutatkoztam. Ashton, Ashton Irwin. – küldött felém megint egy fehér mosolyt, majd a mögöttem lévő kilincsért nyúlt.

-Ugh..é-én Nicole Bell vagyok. – mondtam, miközben kinyitotta a Göndör szobájának ajtaját.

-Örvendek Nicole! – mondta miközben bement a szobába. Én csak ott álltam és figyeltem, ahogy belépked, majd tekintetem felfedezett egy félmeztelen, napsütötte, tetkóval teli, izmos felsőtestet.  Szemét törölgette, majd hajába túrt hátra fele. Tekintetét először újdonsült „barátomra”, majd Rám vezette. Intett fejével, majd beljebb léptem és becsuktam az ajtót.

-Ja egyébként Harry nem találtam még senkit, aki tudna segíteni. – mondta Ashton, miközben a táskáját pakolta. A Göndör nem reagált rá semmit, szekrényéhez sétált, kinyitotta az ajtaját és megcsapott az a kellemes tipikus „Göndör illat”. Élvezve szívtam be egy mély levegővétellel az orromon keresztül, majd elnéztem. –Nem is tudtam, hogy ilyen szép hölgyek a barátaid. – mondta egy picit kacagva Ashton. A Göndör Rám vetett egy pillantást, majd rá nézett.

-Höh, nem a barátom. – mondta közönséges és bunkón a Göndör. Egy ilyen „Oh, oké.” játszódott le bennem. Legalább azt is megtudtam, hogy nem vagyok a barátja.

-Hát az nagy kár. – mondta és rám nézett, egy huncut mosoly kíséretében. Elpillantottam egyből, majd a cipőm érdekesebbé kezdett válni.

-Jaj, Ash húzz már a picsába! – mondta a Göndör szenvedő hangon, majd visszadőlt az ágyába.

-Jól van, már itt se vagyok. Fasz! – mondta az utolsó szót suttogva, amin hangosan elkezdtem kacagni. Mikor a Göndör rám emelte tekintetét kíváncsian, befogtam a számat, majd Ashton-ra néztem, aki közeledett felém. –viszlát, Szép hölgy! Remélem még lesz szerencsénk találkozni. – mondta, majd meg sem várva válaszom vagy köszönésem, itt hagyott minket kettesben. A Göndör még mindig az ágyán volt elterülve, de tekintete engem figyelt.

-Jess mondta, hogy valamit szerettél volna. – magyaráztam el neki, hogy miért jöttem. Ő felült, intett és megpaskolta az ágyát. Nem szívesen ültem volna le az ágyára, de valamiért mégis vittek a lábaim. Lassan helyezkedtem el az ágyon, ujjaimat piszkáltam és azt figyeltem.

-Semmi komoly, csak..khm.. – krákogott és rám emelte tekintetét – a segítségedre lenne szükségem. – mondta, majd mikor csodálkozásomban rá néztem, elnézett. Egy enyhe mosolyra húzódtak ajkaim.

-Csak nem? Harreh Styles segítséget kér Tőlem? – emeltem ki a „tőlem” szót. A Göndör csak megforgatta szemét, de nem szólt semmit. Egy kis büszkeséggel töltött el, hogy valamiért rám került a sor. Bárki mást is megkérhetne, és biztos vagyok benne, hogy ugorna is neki.

-Na szóval Irodalomból kellene. – mondta, majd a telefonjáért nyúlt rajtam keresztül. A szívem kétszer gyorsabban kezdett verni, ahogy közeledett, majd megéreztem kellemes illatát. Majd úgy is múlt el az érzés, ahogy eltávolodott. –Mondta a tanár, hogy ha nem produkálok valamit, meghúz és hát én, meg nem igazán szeretnék megbukni. – magyarázta el, közben megvakarta tarkóját és a hajába túrt. Bólintottam, majd rá néztem. Tekintete az enyémbe vésődött, majd ajkait szólásra nyitotta. – Szóval tudnál segíteni? – kérdezte, majd várta a válaszomat, tekintetemet nem eleresztve.

-Segíthetek. – mondtam kedvesen. Lehet a tekintete befolyásolt. Azok a gyönyörű zöld íriszek. Megkérdezhettem volna, hogy miért pont én. De most megelégedtem azzal, hogy ennyit sikerült kimondanom normálisan. Miután kimondtam ezt az egy szót, elkapta tekintetét, majd a telefonját kezdte nyomkodni. Még mindig a bűvölet csapdájában voltam, de egy nem észre vehető fejrázással segítettem ezen. – Khm.. szóval csak ennyi? – kérdeztem, közbe nézve, hogy mit ügyköd a telefonján. Épp üzenetet írt, egy „Ash” nevű címzettnek. Ő csak bólintott, majd miután a gyorsan bepötyögött üzenetet elküldte neki, lezárta telefonját és rám nézett. Megcsillantak szemei, majd lerakta telefonját és lassan közeledni kezdett.

-Mit csinálsz? – kérdeztem nevetve. Ő csak vállat vont, majd ujjait éreztem kézfejemen. Arcát figyeltem, ajkain mosoly ült, tekintete az ujjait figyelte. Haja az arcába hullott, ami megzavarta cselekedetében, így elvette kezét és megigazította haját. Elmosolyodtam, majd elnéztem a szoba egyik sarkába. Többször nem tette ezt a számomra kellemes gesztust, felállt és ruháért kezdett kutakodni szekrényében.- Öhm… azt hiszem én, megyek. – mondtam, majd felálltam én is. Bólintott, majd elkapta csuklómat, mikor mellette mentem el. A szekrényéhez nyomott, majd a fülemhez hajolt.

-Tudod, ez nem maradhat viszonzatlan. – suttogta, majd kezét lecsúsztatta az oldalamon. – Szeretem, ha kvittek vagyunk egy illetővel. – suttogta, majd egy lágy csókot nyomott a fülem mögötti részre, amire megborzongtam. Kezem-rátettem mellkasára és eltoltam, ami csodámra sikerült is.

-Köszönöm, de nem kell semmivel se kárpótolni vagy ilyesmi. – mondtam és próbáltam elmenekülni kezei közül, ami nem járt már akkora sikerrel.

-Jól meg gondoltad? – kérdezi nyugodtan.

-Ne haragudj, de nem akarok lenni a ribancod. – mondtam, és ott hagytam egyedül a szobájában. Tudtam, hogy hogyan akar kárpótolni, ezért is tagadtam ezt meg. Nem mintha nem akarnám, de ez bonyolult, amit még én sem értek. Összekaptam a cuccom és elindultam az első órámra, ami miért is ne lenne más, mint az irodalom. 

Ps.Véleményeteket még mindig várom. Következő rész, szombaton jön.
xoxoNóry