2.ÉVAD-12.Chapter

Esetenként

            Padló nyikorgására ébredtem fel, s hogy mellettem már nem melegít senki testmelege. Lassan nyitottam ki szemem, s hunyorogva konstatáltam, hogy nem lehet több hajnali hatnál. A Nap még épp hogy csak süt, s hűvös van. Oldalamra tekintve, csak a gyűrött lepedőt és takarót látom. Picit felpipiskedve megtörlöm arcom kezemmel, s hajamba túrok, hogy megigazítsam. Picit lejjebb húzom ujját pulcsimnak, mert kezemim; nem vagyok messze a valóságtól, ha azt mondom megfagytak. Egy halk „Au!”-ra leszek figyelmes és a fürdőszoba felé tekintek, ahonnan ez a hang kiszűrődött. Rá pár percre ki is battyog, picit sántikálva Bell.

-Jó reggelt! – motyogja, majd visszafekszik mellém. Lehunyja szemét és hajába túr, majd rám emeli gyönyörű tekintetét. Arcát csodálom, hisz’ nem tehettem idáig ezt meg. Vagy ha igen, ő nem látta. Most szemtől szembe gyönyörködtünk egymás arcában. Nem közeledek, nem tudom, hogyan reagálna, így megvárom, míg Ő teszi.

-Hogy aludtál? – csúszok lejjebb, hogy arcunk egy szintben legyen.  Jobban magunkra húzom a takarót, hiszen nincs itt valami meleg és a takaró se vastag.

-Furcsa volt valaki mellett aludni, de egész kellemes. – mosolyodott el halványan, majd közelebb bújt.

-Mit csináltál a fürdőben? – kacagok fel halkan, míg Ő lehunyja szemét.

-Csak megcsúsztam és bevertem a fenekem. – forgatja meg szemét, s felém fordul testével.

-Itt? – vezetem kezem derekára, majd onnan lassan formás fenekére.

-Harreh! – csap rá kezemre, s hitetlenkedve kapja rám tekintetét.

-Csak meg akarok róla bizonyosodni, hogy minden rendben van-e! – vezetem kezem vissza derekára, míg elégedett mosolyra húzom ajkam.

-Gondolkodtam és..

-Ssh! – szakítom félbe, s mutatóujjam ajkára teszem, míg lehunyom szemem. Ő picit idegesen és feldúltan forgatja meg szemét, míg én magamba nevetek reakcióján. –Túl sok a beszéd, megfájdul az ember feje. Csak pihenj! - húzom közelebb magamhoz, s arcát nyakamba temeti. Minden lélegzetvételét érzem, s ahogy elmosolyodik. Egyik kezét mellkasomra vezeti, míg a másikat hajamba. Én derekát ölelem, s másik kezem feje alatt pihen. Nagyon-nagyon rég feküdtünk már így, s ez az érzés egyszerűen felülmúlhatatlan.  Na, jó talán mikor már közelebbi testi kapcsolatba kerültünk az jobb ennél, de egyelőre ez teljesen kielégíti sokat kérő vágyaimat. A szapora lélegzetvételei lassulnak, mígnem meg hallom halk szuszogását

Telefonom rezgésére ébredek, ami zsebemben pihen. Lassan veszem le derekát ölelő kezemet, s nyúlok zsebembe. Gemma az.

-Igen? – szólok bele suttogva, s próbálok úgy beszélni, hogy Bell ne keljen fel.

-Hol vagy? Minden rendben? – hihetetlen, hogy még csak fél nap telt el mióta látott és ő már idegeskedik.

-Minden a legnagyobb rendben. – letekintek mondandóm közben Bell.re, s fekvőkezemmel megsimítom puha arcát, amire összeszorítja szemét és alszik tovább. –Mennyi az idő?

-Dél múlott. – Bell szemei azonnal kipattannak, s felül. Hajába túr és kiszáll az ágyból, mikor ismét megbotlik. Hangosan felkacagok, s felállok én is, hogy segítsek neki.

-Később beszélünk. – nyomom ki ennyivel, s felsegítem Bell.t . –Mi történt? – nézek le rá, míg Ő kikerül engem, s a fürdőbe megy.

-Elkéstem. – kiabálja ki onnan.

-Honnan? Volt valami találkozód? – vonom össze szemöldököm, s bemegyek a fürdőbe. A tükör előtt gumizza a haját, míg tükörképemet követi szemével.

-Nem, tudod, én még mindig iskolába járok.  Nem maradhatnak csak úgy ki napok! – megforgatom álszentségére szemem és mögé megyek, de a távolságot megtartom.

-Már mindegy, talán két óra és vége tanításnak. – mosolyodok el elégedetten, míg Ő megfordul velem szemben.

-Akkor is el kell mennem. – magabiztosan tekint szemembe, s nem engedi, hogy elnézzek. Ajkaimra tekint, s szemem közt cikázik tekintete, s várom, hogy mikor lép. Mikor illeszti formás ajkát enyémre és forrunk össze. De a pillanatból azonnal felébredek, mikor kikerülve ott hagy a fürdőszobában. Becsukja maga után az ajtót, így egyedül hagyva ott. Mélylevegőt veszek, s ki fújom, majd a tükörbe nézek. Hajam szörnyen rendezetlen, s arcom is sápadt picit. Megmosom hideg vízben, s megtörölve azt megyek ki, de őt nem látom sehol. Felhúzom csizmám és kabátom, majd kimegyek a házból, mikor megpillantom őt. Kezében egy cigaretta szál pihen, s keresztbe tett kezén tartja egyik könyökét. Gyönyörűen néz ki, s nem lehet látványával betelni.

-Cigarettázol? – szólalok meg, amire összerezzen, de nem olyan feltűnően.

-Nem mindig. – motyogja, s nem emeli rám tekintetét. Csak a tájat fürkészi.

-Szóval néha. – harapom be alsó ajkam, s én is a tájat figyelem.

-Általában nem. – szív egyet a szálból, s nehezen tartja vissza mosolygását.

-Ritkán. – folytatom tovább a „játékot”.

-Alkalomadtán. – túr szabad kezével összefogott hajába, ami így még kócosabb lesz.

-Időnként. – nézek rá, s ott a mosoly szája sarkában, ami engem is mosolygásra késztet.

-Esetenként. – emeli rám tekintetét és Ő is elmosolyodik.

-Hébe-hóba. – megforgatja szemét, majd visszafordul.

-Néhanapján. – már kezdek kifogyni az ilyen szavakból, s csak remélem, hogy Ő is, hogy „megnyerjem” ezt a játékot.

-Olykor. – kihívóan tekint rám, s érzem, hogy veszteni fogok.

-Alkalmanként. – nézek rá én is, amire Ő játszva eltátja száját.

-Győztél! – tetteti a szomorú imidzsét, s elfordul tőlem.

-Köszönöm, mi jár a győztesnek? – sétálok a másik oldalára, hogy vele szemben legyek. Sunyin elmosolyodik, majd ökölbe szorítja kezét, kinyújtja mutatóujját, középsőujjára teszi hüvelykujját, majd arra „rácsukja” mutatóujját, s orromra teszi. Ezzel mutatva, hogy „fikuszt” vagy „semmit”. Hangosan felkacag humorosságán, amiből egy rekedt nevetés keletkezi a cigarettájának hála, majd köhögés. Én is csak mosolygok rajta, s figyelem arcát, ahogy a nevetőráncai dolgoznak. –Egészen szexi, így rekedten a hangod. – közlöm vele, míg ott hagyom nevetése közepette, amire szinte azonnal abba hagyja. –Legalább van valami előnyei is ennek a szarnak. – hátranézek, s látom, ahogy lehajtja arcát, hogy leplezze zavartságát.

-Legalább van, akinek ez a „szar” nélkül is szexi rekedt a hangja. – jegyzi meg, s engem kikerülve megy be. Picit ott maradva, s nézve a helyet, amit egy perce se hagyott el. Elmosolyodok, s megingatom fejem. Megváltozott viselkedésileg, s tetszik ez a merész éne.

-Arra gondoltam visszamehetnénk Holmes Chapel.be . – avatom be tervembe.

-Nekem vissza kell mennem Londonba. Holnap iskola, nem hiányozhatok több napot! – igazítja meg közben az ágyneműt az ágyon.

-Oh – csak ennyit tudok mondani, azt hittem több időt akar velem tölteni.

-Elkísérsz vagy hazavigyelek? – tekint rám munkássága közben.

-Hogyan oldanánk meg azt, hogy elkísérlek és utána haza is jussak? – hajamba túrok, s neki dőlök az épp közelemben levő falnak.

-Nos, Mr. Mindenttudó-okos-őfelsége Styles szerintem úgy, hogy addig hivatalosan is visszakapod az autód. – elég röhejesen hangzott ez a ’addig visszakapod az autód” .

-Értem, milyen nagylelkű Mrs. Bell. – csak elmosolyodik, s miután rendbe tette az ágyat felhúzva kabátját kimegy. Én csak utána nézek, s figyelem, ahogy csípője ring jobbra és balra, de hamar észbe kapok, így el is nézek onnan.

-Mi lesz, Styles? – kiabál ki a kocsi ablakából, s engem figyel.

            Este értünk csak a kollégiumhoz. Nagyon rég jártam itt, s rám tört az összes itteni emlékem, legtöbbjük Bell.ről.

-Itt vagyunk. – közli –számára- pár perc kínos csend után. Rákapom tekintetem, s halványan elmosolyodom. Lehet nem voltam még kész erre? –Minden rendben? – hunyorít rám, s közelebb jön.

-Ja..öhm..igen, persze! – túrok zavartan hajamba. Ő kiszáll az autóból, míg én átcsúszok a volán mögé. Lehúzom az ablakot, s Ő az ajtónak támaszkodik.

-Vigyázz magadra, oké? – üti meg az autót, de igazából hozzám beszél, mivel utána rám tekintett a reakciómra várva.

-Ezt igazából nekem kéne mondanom. – nevetek fel kínosan, amire Bell megforgatja szemét. Hirtelen hajol közelebb, s nyomja ajkát enyémre, s nem tudom, azért hogy engem teszteljen vagy, hogy magát tesztelje. Visszacsókolok, s közelebb húzom magamhoz, de elég kényelmetlen egy kocsiajtón keresztül normálisan és élvezettel csókolózni. Főleg, hogy neki lábujjhegyre kell állnia, hogy felérjen, bár próbálok én is a lehető leglejjebb ereszkedni. Mielőtt a sima csókolózás határát túllépnénk, elszakad tőlem, s zavartan harap ajkába, amit még fél perce én ajkaim közt tudhattam. Köszönés nélkül hagy engem itt, s én csak távolodó alakját figyelem. 

______________________________________________________________________________

Sziasztok!
Remélem mindenki meg van elégedve a hosszúsággal és, hogy sikerült előbb hoznom.
Komolyan kezdek aggódni, hogy egyáltalán nem tetszik már nektek a második éved, hiszen nem jeleztek. Ez nagyon elkeserít és így kevésbé van kedvem írni. Ha esetleg nem tetszik nektek vagy valami problémátok van ÍRJÁTOK LE NEKEM.
Köszönöm.
Noraxoxo