2.ÉVAD- 01.Chapter

Történt..

*

            Összegörnyedve támaszkodom a WC felett, s csak mély levegőket próbálok venni. Nyugodj meg, semmi gond. Biztos csak elrontottad a gyomrod! – nyugtatom magamat, hiszen tudom, hogy egy ember ok nélkül nem dobja ki a reggelijét. Picit szédülve sétálok a mosdókagylóhoz, hogy kiöblítsem számat, s megmossam arcomat.

-Harry, minden rendben? – Gemma hangja szűrődik át a bezárt ajtón. Lehunyom szemem, s azon gondolkozom, hogy elmondjam-e neki vagy jobb, ha titokban tartom. Az első mellett döntök, így oda baktatok az ajtóhoz, elfordítom a kulcsot, s résnyire kinyitom az ajtót; ezzel jelezve, hogy jöjjön be. Megrémülve kapkodja tekintetét köztem, s a WC között.

-Csak egy kis rosszul lét. – próbálom nyugtatni ezzel, de még magamat sem tudom.

-Azonnal elmegyünk orvoshoz! – határozottan jelentette ki, majd csuklómat megfogva húz ki a helyiségből.

*

-Mr. Styles, sajnos az eredményei nem örömhírt közölnek Önnel. – próbálja magát a lehető legszebben kifejezni, hogy ne hangozzon a kijelentése úgy, ahogy annak én hallom. –Felléptek Önnél olyan tünetek, ami egy új, még nem ismert rákfajta tünetei. Erre még gyógymódot nem találtak.  – finoman, burkoltan közölte velem, hogy rákos vagyok és meg fogok halni. Mellettem a nővérem, hirtelen levegőt sem kapott. Csak bólintottam, s zavartan elnéztem más fele. –Ne aggódjon! Minden gyógymódot tesztelni fogunk. – szorította meg vállam, majd együtt érzően nővéremre nézett, s elsétált a rákomat igazoló papírokkal a kezében. S a papírral, ami bebizonyítja, hogy nem élhetek örökké.

-Oké, semmi gond! Biztos meg fogsz gyógyulni! – hangja sírásba fullad át. Szorosan megölelem, s próbálom nyugtatni. Kezemet barna szőrmés kabátján futtatom fel, s le. Míg ő fejét mellkasomba túrja. Nem bírom felfogni, ami most történt.

-Menjünk! – suttogom. Csak bólint, s megtörli arcát.

-Menjünk! – ezzel adva tudtomra, hogy beleegyezett.

*

            Felhívtam Katherine.t, hogy találkozzunk. Katherine egy csodálatos lány, talán életem szerelme. Igen, picit elhamarkodott döntés tizenhét évesen, de még nem voltam ennyire szerelmes. Egy mosolyától megáll a szívem, s lepkék csapkodnak a gyomromban. Érintésétől megremeg minden porcikám, s csak arra várok, hogy mikor láthatom újra, mikor ölelhetem, s szívhatom be kellemes, jellegzetes citrom illatát.

            A parkban, egy tó melletti padra beszéltük meg a találkozónk helyét. Én már vagy fél órával előbb ott voltam. Nem bírtam várni. Célom van azzal, hogy elhívom őt ide. Ami számomra még különleges, s új. Így az izgalmam jele nagyon is szembetűnő. Tökéletes alakja tűnik fel távolról a ködben. Ahogy csípőjét ringatja egyik oldalról a másikra, ahogy formás lábait szedi, ahogy feje félénken mozog jobbra, s balra engem keresve. Fekete tincsei ugrálnak, ahogy jár, s szétborzolja a bele kapó szél. Izgatottan beletúrok hajamba, majd veszek egy mély levegőt; ezzel próbálva nyugtatni magam. Mikor alakja elém ér, örömmel szívom be kellemes citrom illatát. Közelebb hajolok, hogy egy csókkal köszöntsem, de ő meghátrál. Összezavarodva nézek rá, de nem teszem szóvá.

-Szia, Kath! – próbálok mosolyogni, de ő meg sem erőlteti magát, hogy mutassa: minden rendben.

-Hello! – hajába túr, majd leül a padra. Zavartan én is leülök mellé, s kezem térdére teszem.

-Azért hívtalak ide, hogy – a téli hideg miatt folyamatosan krákognom kell, megviseli a torkomat – tudod, mit érzek irántad. Vagyis remélem, tudod. Nem szeretnék több időt elfecsérelni, így azért hívtalak ide, hogy megkérjelek, hogy légy a barátnőm! – tekintetét keresem, de az csak előre mereng. Nem is tudom, jobb reakcióra számítottam. Kényelmetlenül érzem magam, hiszen most tettem ilyet először.

-Hallottam! – szólal meg pár kínosan eltelt perccel később. Kezemet lesöpri térdéről, s szemembe néz. Mielőtt kérdezném, hogy mit hallott, már folytatja is tovább. – Hallottam, hogy rákos vagy! –Lehunyom szemem, s próbálom magamnak bemesélni, hogy ez nem akadály.

-De még nem biztos, Katherine! – mintha kétségbe esnék, pedig nem kellene. Vagyis, nem kellene, ugye?

-Ne haragudj, de én ezt nem bírnám. Én is nagyon szeretlek, sőt.. De nem menne. Ezt meg kell értened. Nem bírnám elviselni, hogy téged pátyolgassalak. Nekem is meg van a saját bajom, s te csak még plusz teher lennél. – szavai megdöbbentenek. Tehernek nevezett, az, aki állítólag szeret. Torkomban a sírást keltő csomó már szorongatja azt. –Nem bírnám végig nézni, ahogy minden hajad kihull, s egyre rosszabbul nézel ki. Nem bírnék azzal a tudattal kelni, hogy bármikor rosszabb lehet, meghalhatsz. – azt hiszem itt telt be, az a bizonyos pohár, s pattantam fel, ezzel félbe szakítva őt. Szemeim megtelnek könnyekkel, így nagyon nehéz úgy beszélni, mintha nem sírás előtt lennék.

-Tudod te egyáltalában, hogy mi a szart is jelent az, hogy szerelem? Mert szerintem kurvára nem! – lenyelem könnyeimet, s mikor már megfordulnék, hogy ott hagyjam, nézek rá ismét, hogy felé intézzem még utolsó szavaimat. – Baszódj meg, tudod? Kurvára remélem, hogy legalább te is fogod magad fele ennyire szarul érezni, mint én. – ennél durvábbat nem tudok már rá mondani, hiszen még mindig ugyan úgy érzek, ahogy pár perccel ezelőtt. Csak annyi különbséggel, hogy a szívem már darabokban hever.

            Lehajtott fejjel sétálok, bár nem tudom hova, csak visz a lábam. Szégyenkezve érzem magam, megbántva, s összetörve. Talán még szomorúnak is, de ez nem biztos. Életemben először próbálom meg, s akkor is kudarcot vallok. Miért csap a sors?

Ahogy felpillantok, egy dohány boltba ütközik tekintetem. Úgy hallottam, hogy ez valamennyire megnyugtat. Nem kell magamat sokáig győzködnöm, hiszen nekem most pont egy kis feledésre, nyugtatásra van szükségem.

            Miután megvettem a cigarettát kapkodva bontom ki, s veszek ki egy szálat. Ennél rosszabb már úgy sem lehet, nem igaz? – gondolom. Picit ügyetlenül, de harmadszori próbálkozás után sikeresen gyújtom meg a mérgező szálat, s szívok belőle egy mélyet. Az első pár szívásnál még köhögök, majd kezdi megszokni szervezetem. A harmadik szál szívása közben haza indultam, hogy vegyek egy fürdőt, s aludjak. Fürdőt csak a szagom miatt veszek, hiszen hányingerem van a szám leheletétől.

            Kabátom zsebébe mélyen elrejtem a mérgező dolgot, s halkan nyitok be a házba. Ledobom cipőmet az ajtónál, s nesztelenül topogok fel a lépcsőn, ami a második emeletre vezet. Ott van két szoba, s egy fürdő. Az egyik Gem szobája, a másik az enyém. A fürdő pedig közös, mindenki használja. Lent a földszinten van a konyha, étkező, nappali, vendégszoba, fürdőszoba, kamra, Anya és Tom szobája. Tom nem az apám, még csak nevelő apám se. Tom Anyám pasija, akit egy éve hozott ide. Hogy miért hozta ide, és miért nincs itt az igazi apám? Teljesen jogos és ésszerű kérdések. Édesapám elvállt anyámtól, s itt hagyott minket. Meg sem látogatott, még csak érdeklődni, se érdeklődött irántunk. Mintha kitörölt volna minket az életéből.

            Próbálok úgy benyitni szobámba, hogy az ajtó ne adjon ki nyikorgó hangot. Biztos mindenki alszik már, nem igen keltenék fel senkit. Halkan zárom be magam után, s nyomom fel a villanyt. Mélyet sóhajtok; picit megkönnyebbülök, hogy sikeresen beértem. Épp hogy fordulnék meg, mikor megpillantok egy alakot az ágyamon ülni. Ijedtemben megugrok, s felismerem őt. Gemma.

-Kurva élet, Gemma! – teszem kezemet szívemhez, hiszen szabályosan éreztem, ahogy kiugrana. Halványan elmosolyodik, majd visszaveszi ezt a gesztusát, s komolyan figyel. Leveszem kabátomat, s a székemre dobom. Hajamba túrok, s eldőlök az ágyamon.

-Hol jártál? – úgy kér számon, mintha Édesanyám lenne és én még csak tizenkét éves lennék. Megforgatom szemem, de burkoltan válaszolok.

-A parkban.

-Cigaretta szagod van. – teljesen elfelejtettem. Kezemet szám elé kapom, majd felülök. Szemébe nézek, s felállok. –Harry, ugye nem..! – tekintetében ott a csalódottság, mikor nem válaszolok.

-Csak kellett valami, ami megnyugtat. – próbálom magam védeni, de nagyon gyenge kifogás.

-Mi történt? – nem feszíti tovább a témát. Szomorúan nézek el róla, ahogy újra eszembe jut minden.

-Elhívtam Katherine.t a parkba.

-A Ribanc Katherine.t? – vág mondandómba. Sose bírta a lányt. Állítólag Ő látta, ahogy minden sráccal kikezd, vagyi sszerintem  beszélget. De ez nem bűn.

-Igen, őt. – bólintok, s nem jegyzek meg semmit rá, mivel nincs kedvem veszekedést szítani. Már úgyis mindegy lenne. –Azért hívtam el, hogy..

-Ugye nem mondtad el neki?! Még semmi sem biztos, Öcskös! – áll fel ágyamról, s magához ölel. Krákogok egyet, a gondolatától is borzongás fut végig rajtam.

-Gemma, ha szavamba vágsz, nem tudom befejezni! – intem csendre, mire ő enged szorításából. –Szóval, azért hívtam el, hogy megkérjem, legyen a barátnőm. – miután kiejtem számon ezt a mondatot, azonnal ellök magától, s hitetlenkedve néz rám. Mielőtt megkérdezhetné, hogy miért vagy elhordana mindennek; folytatom. –Végig gondoltam, hogy nem sok időm van hátra és eddig még egy igazi kapcsolatom se volt. Katherine szeretett és én is őt. Még nem éreztem ilyet egy lánynál, ő más volt. Kaptam az alkalmon, gondoltam ne vesztegessek semmi időt. Elhívtam találkozni, el is jött... –elhalkultam. Kellemetlen volt, s csupa negatív dolgot juttatott eszembe. Legszívesebben újra a cigarettához nyúltam volna, ami kabátom legmélyebb bugyrában pihen. –Szóval el is jött, meg is kérdeztem, de indokokat keresett. Megtudta, hogy rákom van, vagyis hogy több mint valószínű, hogy az van. Ez volt az indokának lényege. – torkomban ott a szorongató érzés, de szívem már ennél jobban nem tud összetörni. Fanyar mosolyra húzom számat, s nővérem szomorú arcát figyelem.

-Öcskös! – tesz egy lépést, ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot, s megölel. Mellkasomba fúrja fejét, s nyugtatóan simogatja hátam. Viszonzom ölelését és fejemet fejére teszem. Lehunyom szemem, ahogy kicsordul egy könnycsepp. Ez igazságos, hogy ezt felhasználják egy indokként? Hogy ezért nem lehet szeretni? Nem lehet boldog életet élni?

*

            Vagy fél órán keresztül csak ölelkeztünk, s próbált vigasztalni. Igen, Gemma.val vagyunk mi azok a tesók, akik mindent megosztanak egymással, nagyon szeretjük egymást. Tökéletes testvérek.

            Miután Gem elaludt az ágyamon, karjaim közt, átvittem az Ő szobájába, s ott folytatta az alvást. Lehetett vagy hajnali négy, de engem nem érdekelt. Kivettem kabátomból a cigarettát, s elszívtam még vagy két szálat. Csak utána zuhanyoztam le, s feküdtem az ágyamba. De utána se tudtam aludni. Csak forgolódtam, az agyam nem akart pihenni.

            Titkon vártam, hogy ez csak egy idióta álom, s mindjárt felébredek belőle, de nem történt semmi. Ugyan úgy fájt a szívem a megaláztatástól, s mert úgy tudtam szeretni valakit, mint eddig senkit. Ugyan úgy krákogtam, de már nem csak a hideg miatt, hanem a cigaretta miatt is. Ugyan úgy élt bennem a tudat, hogy nem élhetek örökké vagy átlag időt.

___________________________________________________________________
Szóval itt az ÉVADNYITÓ rész.
Most még lehet zavaros, de majd idővel minden kitisztul.
Remélem elnyeri a tetszéseteket ez az évad is.
Véleményeteket ne sajnáljátok nem megosztani velem!
Örömmel várom és reagálok is rá. Ismét tudtok pipálni, így hajrá!
Ja és a részek hozatala egyenlőre csak hétvégenként, aztán, majd meglátjuk!(:
Noraxoxo