20.Chapter-"Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?”"

-Nyugi Baby, nem mindenkinek van ilyen formás segge, mint neked! – mondta még mindig nevetve az egyik. Az állam a padlót súrolta. Hogy volt képük?

-Na jó, menjetek a dolgotokra. – küldte el őket a Göndör, gondolom miután észre, vette, hogy nem tudok rá mit reagálni. Miután kikísérte őket, én még mindig ott álltam szerencsétlenül.

-Te hagytad nekik?! – háborodtam fel egy picit. Elmosolyodott, majd bement a szobába és leült az ágyára.

-Talán. – mikor Rám nézett szemei csillogtak. Ja, hogy csak egy törölköző van körülöttem, megint. Szorosabban fogtam magam körül az anyagot.

-Ne nézz így! – csak elmosolyodott, majd elnézett. Visszatrappoltam a fürdőszobába, majd felöltöztem, fogat mostam és megigazítottam a hajamat. Egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér toppot húztam fel éjszakára. Hajamat egy laza kontyba kötöttem, majd visszamentem a szobába, ahol a Göndör a laptopján ügyködött. Szóval nem csak én vagyok egy nagy kocka, de az övé legalább működik.- jegyeztem meg magamban, miközben visszapakoltam a táskámba, majd befeküdtem az ágyamba. Fal felé fordultam, majd lehunytam szemeimet és el is ragadott álmom világa. Hangos villámcsapásra riadtam fel, a Göndörre néztem, aki nyugodtan aludt. Takarója a mellkasáig fel volt húzva, haja szanaszét állt és arckifejezése nyugodt volt. Oda sétáltam az ablakhoz, amin keresztül beáramlott a hideg levegő, megborzongtam erre, majd a rolóért nyúltam, hogy lehúzzam.

-Nem tudod lehúzni. – közölte velem egy rekedtes, mély hang. Arra tekintettem, de a szemei csukva voltak. Makacsságom miatt megpróbáltam, és tényleg nem mozdult se le, se fel. Halkan felsóhajtottam. – Félsz a vihartól? – suttogta a Göndör, ránéztem, íriszei lyukat égettek az én tekintetembe. Bólintottam, mire megpaskolta maga mellet, a helyet.

-Nem hiszem, hogy elférnénk. – mondtam miközben oda sétáltam.

-Amit még nem próbáltál, ki addig nem tudhatod. – mondta majd beljebb csúszott, hogy én is elférjek. Megint gyorsabban vettem a levegőt, pedig csak egymás mellet ültünk. Illata megbabonázott. –Ülve nehezen lehet aludni. – nézett rám. Én is rá néztem tekintete, szokásosnál közelebb volt. Elmélyedtem tekintetében, mint oly’ sokszor már. Megköszörültem torkom, majd lefeküdtem. Göndör is ugyan ezt tette, majd pár perc múlva szuszogását lehetett hallani. Én is próbáltam aludni, de a mennydörgés miatt, egyre nehezebben ment. Felültem az ágyon, majd megrázkódtam, mikor egy nagy villámcsapás kereteiben hangosat dörgött az ég.

-Ez csak a vihar. – ült fel a Göndör is. Egy mély levegőt vettem, majd bólintottam egyet. – Te tényleg nem bírod az ilyet. – mosolyodott el, majd engem magával húzva az ágyba feküdt. Magával szembe fordított, majd megfogta egyik kezem. Nyugtató érzést adott ez a cselekedete. Véletlenül a sebéhez értem, mire felszisszent.

-Ne haragudj! – suttogtam neki. Tekintetével rám nézett, majd még közelebb jött. Ha távolodtam volna, leestem volna az ágyról.

-Semmi baj. – suttogta, mentolos lehelete csiklandozta orromat. Elmosolyodtam, majd szégyenlősen rá néztem. Túl közel volt, ajkai szinte hívogattak egy táncra, ahogy tekintete is. A lehető legközelebb jött, majd elmosolyodott azon, hogy én képtelen vagyok akár mit is tenni. Mellkasom egyre csak fel és leemelkedett észveszejtően. Ha csücsörít egyet, összeérnek ajkaink. De nem tette, talán azt várja, hogy én tegyem? Ezen töprengtem, miközben egy irtó sexi pasi az én tettemre vár. Elmosolyodtam, majd szemébe néztem.

-Megcsókolhatlak? – kérdezte suttogva szinte az ajkaimra. Ettől a kérdéstől minden fal, ami eddig fel volt építve körülöttem lebomlott és ajkai után hajoltam pár centit. Majdnem olyan finom volt, mint a „mennyországos csókunk”, de annál ezerszer több érzés volt benne. Nem vad, nem a vágy fűtötte csók volt. Mintha a szerelem fűtené most ezt. Erre a gondolatomra hirtelen elszakadtam tőle, majd eltoltam. Értetlenül nézett rám, amire még egy mosolyt se tudtam erőltetni reakció képen. Kezemet az ajkaimhoz kaptam, elfordultam a másik irányba, majd erősen lecsuktam szememet.

-Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?” – suttogta, majd Ő is elfordult. Talán tényleg igaza van. Ha nem tettem volna, ezt hajkurásznám egy darabig vagy talán egész életemben.

            Másnap reggel hangos „júj”-ogásra és visítozásra ébredtem. Lustán nyitottam ki szemem és kaptam magamhoz a takarómat, mikor megláttam, hogy a Göndör haverjai állnak az ágy előtt. A Göndör még mindig aludt, így erősen megböktem, amire felült és megtörölte a szemét.

-Basszátok már meg! Takarodjatok ki! – mondta mérges hangnemben, amikor felmérte a helyzetet. De Ők még akkor sem mentek ki. Erre felállt a Göndör és kizavarta Őket a szobából. Szégyenemben a takaró alá bújtam, aminek mára már kifejezetten Göndör illata volt. Mélyet szippantottam belőle, majd felültem ismét az ágyon. –Fasszopók! – mormolta az orra alatt, miközben visszajött a szobába.

-Mindig is ekkora taplók voltak? – leült az ágy szélére a lábamhoz.

-Az életben nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, de sajnos Ők mindig is ilyenek voltak. – neveti el magát, majd visszadől az ágyba. Göndör tincsei elterültek a takaróján, szemét lecsukta, ajkai elváltak egy picit egymástól. Nem csinál semmit és még így is sexin néz ki. Telefonja elkezdett csörögni, utána nyúlt, majd felvette.

-Szia Gem!...nem…oké minden…figyelj most nem…oké…Szia! – mikor letette láthatóan feszült lett.

-Minden rendben? – kérdeztem meg félve, amire nem kaptam választ. Leült mellém az ágyra, majd a hajába túrt. Mikor felnézett mosolygott, teljesen összezavart.

–Ne vágj már ilyen képet! – mondta mosolyogva. Közelebb hajolt, majd eltűrt egy kontyomból kilógó tincset. Fülem mögötti gyenge területet megérintette kezével, amire beleremegtem. Észre vette, majd szélesebb lett a mosolya. Elvettem kezét onnan, amire felszisszent, mert megint megérintettem a sebét.

-Ne haragudj, megint! – suttogtam, lenéztem kezére, még mindig tele volt sebbel. Nagyon lassan gyógyult.

Egész nap, magunkra voltunk utalva egyedül. Mivel a „Csend adja a nyugalmat az íráshoz.” – idéztem a Tanár urat. Semmi ihletem nem volt, így úgy döntöttem lefekszem aludni. A faházban csak én voltam egyedül, mivel a Göndörnek máshol kellet írni. Nem bírtam elaludni, csak forgolódtam, mikor megjött AZ ihlet. Többször is álmodtam egy középkorban játszódó báli jelenetet. Talán ezt fogom leírni. Elkezdtem lapra vetni gondolataimat, ahogy ebből szövődött az egész történet. Nem fejeztem be teljesen, mert közben elaludtam az asztalon. Egy érintést éreztem a vállamon, felemeltem fejemet az asztaltól, majd a kéz tulajdonosára néztem.

-Nem akartalak felébreszteni. – mondta, majd az ágyára feküdt. Megtöröltem szemem, majd becsuktam a füzetet, amire írtam és a táskámba süllyesztettem. – Ma lesz tábortűz. – közölte, szemei csukva voltak, keze a feje alatt volt. Bólintottam-, nem mintha látta volna-. Kerestem valami kényelmes ruhát, mert sétálni volt kedvem. –Nem jössz? – ült fel és rám nézett.

-Öhm…nincs kedvem. – mondtam és elindultam a fürdő felé. Utánam jött és megfogta csuklóm, gyengéden visszarántott és a falhoz szorított.

-Én is ott leszek. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Remek. – mondtam és nevettem egyet. Értetlenül nézett rám, én sem értettem, hogy miért teszem ezt.

-Rendben. – mondta, majd elengedett és visszadőlt az ágyára. Bementem a fürdőszobába, átöltöztem, megfésültem a hajam, és kiengedve hagytam, így lágy hullámokban pihent a vállamon. Visszamentem a szobába, ahol már a Göndör hűlt helye volt. Felkaptam telefonom, megnéztem – bár nem volt térerő – és elindultam kifelé. Mikor kinyitottam az ajtót, a Göndört találtam ülni a lépcsőn. Felnézett rám, majd felállt.

-Elmegyek sétálni. – közöltem vele, nem mintha bármi köze is lenne hozzá.