22.Chapter-"Ugyan, máris jobban érzem magam."

Reggel a nap fényére ébredtem. Göndör keze köztem és közte volt. Nem közeledett felém. – állapítottam meg keze állásából. Arca piros volt, és nyúzott. Fejemet elemeltem a párnától, hogy közelebbről is megnézzem, amire megmozdult, majd lassan kinyitotta szemét.

-’Reggelt! – suttogta, majd oldalára fordult, felém nézve. Kezem, kezéhez ért, ami tűz forró volt. Közelebb hajoltam, majd ajkaimat homlokához tettem, becsukta szemét – élvezte az érintésemet -, majd aggodalommal váltam el onnan.

-Lázas vagy! – suttogtam, és szemébe néztem. Halvány mosolyra húzódott ajka, majd feljebb húzta a takarót, ezzel megszüntetve a kilátást a rá eső izmos testére. Ki akartam szállni az ágyból, de megfogta csuklómat.

-Ne menj el! – elhaló hangon mondta, majd közelebb húzott félmeztelen testéhez.

-Valakinek kell szólni, hogy nem vagy jól. Látnád magad… - nem hagyta befejezni, szavamba vágott.

-Szóval Bell azt mondod, nem vagyok jó látvány? – mosolyodott el és becsukta szemét várva válaszom.

-Azt mondom, hogy betegen senki sincs a toppon. – kinyitotta szemét és megtörölte azt.

-Lehet egy puszi, segít a gyógyulásomon. – elmosolyodott megint, majd közelebb hajolt.

-Nem halálos beteg vagy! – megforgattam a szemem, amire a Göndör hülyén elkezdett nevetni.

-A puszi jár! – jelentette ki és szemembe nézett.

-És ugyan miért? – elmosolyodtam, majd megigazítottam a felsőmet.

-A sáros pulcsimért, mert megbetegedtem miattad, mert belerántottál a sárba, vízbe és ezek miatt most beteg vagyok. – sorolta az indokokat. – Szerintem ezek közül az egyikre foghatnánk. – mosolyodott el diadalittasan. Megforgattam szemem, majd közelebb hajolva az arcára akartam hinteni egy puszit, de reakciója gyorsabb volt. Elfordította fejét és ajkaira került a puszim, amit nem engedett el, hanem egy csókba invitált. Megfogtam a láztól meleg arcát, majd eltávolodtam, ajkaink pár centire voltak egymástól.

-Nem erről volt szó. – végigsimítottam hüvelykujjammal ajkán, majd szemébe néztem.

-Ugyan, máris jobban érzem magam. – mosolygott rám. Gödröcskéi előbukkantak, amik aranyossá tették, ellenállhatatlan mosolyát. Lágyan elmosolyodtam, majd kimásztam mellőle. Felkaptam egy pulcsit, majd a Tanár úrhoz siettem. A sátrában aludt, kopogtam, - amit nem értek, miért tettem egy sátor ajtaján – majd vártam, hogy reagáljon.

-Ki az? – nyöszörögte, majd kidugta álmos fejét, amitől megugrottam, mert olyan hirtelen tette. – Oh, Ms Bell. – ismert fel, majd kimászott a sátrából. –Mit tehetek Önért? – túrt hajába.

-Harreh beteg lett. Láza van, és nem fest ki a legjobban. – bólogatott, majd elindult a faház felé. Követtem, a Göndör a faház lépcsőjén ült és egy szál cigaretta volt ajkai között. Honnan szedet cigarettát? – kérdeztem magamban. Látszott, hogy nem először szívja. Rutinosan fogta két ujja közt a szálat, ajkaihoz emelte, majd szívott belőle egyet.

-Oh, a beteg Styles. – jegyezte meg szarkasztikusan a Tanár. A Göndör lustán felnézett, majd elmosolyodott. Hitetlenkedve néztem rá, nem hittem el, hogy az a mérgező szál a kezében van. Sejthettem volna, hogy a „rosszfiús imidzshez” tartozik a dohányzás is. De valahol a tudatalattimban, azt sejtettem, hogy ez csak a látszat. – Mondja, mi baja? – nézett rá. Elnyomta egyik lépcsőfokon a csikket, majd hajába túrt.

-Azt állítják lázam, van. – féloldalas mosolyra húzta ajkát, majd rám nézett. Elítélve ráztam a fejem, majd a Tanár úrra néztem. Közelebb ment és kézfejével megnézte, tényleg van-e láza.

-Tényleg lázas, de azt tudja, hogy a dohányzás nem segít rajta? – mutatott az elnyomott csikkre. Megvonta vállát, majd felállt. –Menjen pihenjen le, felhívok valakit, aki haza tudja vinni. – monotonon közölte, majd visszasétált a sátrához. Göndör bement  faházba, én pedig követtem. Lehúzta pulcsiját, ami alatt csak fedetlen felső teste volt.

-Nem is húztál alá valami pólót? – kezdtem egyre mérgesebb lenni, hogy ennyire nem érdekli épsége.

-Amint látod. – vetette oda, majd visszafeküdt ágyába, nyakig betakarózott, majd becsukta szemét. Trappolva mentem táskámhoz, kivettem valami ruhát, majd a fürdőbe viharoztam. Meleg víz folyt végig testemen. Valamennyire megnyugodtam, de ott lappangott a csalódottság is, amit Göndör miatt éreztem. Felhúztam ruhámat, megfésültem hajamat, majd kiengedve hagytam pihenni vállamon. Lassan nyitottam ki az ajtót, Tanár úr hangját hallottam a szobából, így résnyire hagyva az ajtót kezdtem hallgatózni.

 Köszönöm az építő kommenteket az előző részhez!

Nagyon örülök, hogy a blogom még tanácsokat is tud adni. Hihetetlenül jól esett, mikor írta az egyik olvasóm, hogy emiatt lett nagyobb önbizalma vagy nem is tudom. 
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és várom a kommenteket, pipákat!
Nóry xoxo