25.Chapter-Randevú?!

-Szia Ash! – erőltettem mosolyt, majd eltávolodtam.

-Hogy vagy? Egyre csak gyönyörűbb leszel! – villogtatta meg fehér mosolyát. Bókjától egy picit elpirultam, intettem kezemmel.

-Ugyan, és köszönöm egész jól. – nem szólt semmit a Göndör, csak állt és hallgatta.

-Majd valamelyiknap kiruccanhatnánk. Elmehetnénk kávézni vagy valami. – ajánlotta fel, Göndör teste megfeszült mellettem. Nem néztem rá, csak bólintottam Ash-nak, majd Ő kiment a szobából azzal az indokkal, hogy sietnie kell valahova. A Göndör valamennyire felengedett, de nem mozdult helyéről.

-Elég bénán csinálja. – végül megszólalt.

-Ugyan micsodát? – néztem rá értetlenül.

-A csajozást. – leült az ágyára, majd a telefonjában kezdett kutakodni, hogy elterelje valamivel figyelmét.

-Nekem nem úgy hangzott, mintha csajozott volna. Csak egy baráti kávézás, de nem mintha ez téged zavarna. – jegyeztem meg halkabban. Tekintetét felvezette rám, mérges volt és feszült.

-Mert nem úgy mutatom ki, mint te? – picit elmosolyodott, majd visszatért.

-Sajnálom, mennem kell. – hátat fordítottam, majd kimentem a szobából.

-Igazad van, könnyebb itt hagyni, mint megbeszélni. – kiabálta utánam, majd rá csaptam az ajtót. Kisétáltam egy füves területre, majd leültem és csukott szemmel pihentem. Rá öt percre megéreztem a cigaretta büdös füstjét. Szemeimet kinyitottam, majd megpillanthattam a Göndört cigarettával a szájában. Beleszívott, majd kivette a szájából.

-Hát itt. – fújta ki a füstöt, amit beszívott. Hajába túrt, majd helyet foglalt mellettem egy picivel odébb. 

-Ha környezetemben óhajtasz ülni, nyomd el! – parancsoltam rá, amire rám nézett, beleszívott még egyet, elnyomta a fűbe, majd a cipőjével biztosította, hogy ne kapjon lángra semmi. Kifújta a füstöt, és ismét rám nézett. – Miért nehéz bevallanod, hogy féltékeny voltál? Vagy talán még vagy is? – néztem szemeibe, amiket megvilágított a Hold fénye. – Ez nem szégyen. – halványan elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Cigaretta füstös lehelete megütötte az orromat, így rá tettem mellkasára kezemet, hogy ne közeledjen.

-Kezdem azt hinni, hogy nem bírod az illatom. – mosolyodott el, majd elvette kezemet.

-Csak a cigaretta füstöt nem szeretem. – mondtam, majd elfordítottam fejemet, hogy egy kis friss levegő után kaphassak.

-Szóval, ha valamit tenni is akarok előbb le, kell tusolnom? – nézett rám még mindig. Csak bólintottam, elnevette magát, majd kezemet megfogta és felhúzott magával. Hirtelen nyomott egy csókot a szívás nyomra, amit pár napja készített, majd visszahúzott a szobájába. Leültetett az ágyára és tiszta ruha után kutakodott szekrényében. Haja ugrált, ahogy keze fel, s lemozgott, arca egy kisfiúéra emlékeztetett a piercing és a tetkók ellenére.

-Akkor egy pillanat. – mosolygott rám és bement a fürdőszobájába. Körülnéztem a szobában, Ash oldala olyan igazi fiús volt. Rendezetlen és kupis, kivéve az asztalát. A Göndör része tiszta és rendezett volt. Nem hinnéd el, hogy egy fiú alszik itt. Ez a gondolat megmosolyogtatott, majd megcsörrent a telefonja az éjjeliszekrényén. Oda hajoltam és megnéztem egy üzenete jött, amiben csak annyi állt, hogy:

„Holnap 9.30!”

A feladót nem láttam, egy kicsit feszültebb lettem. Mit akarhat ez az illető tőle 9.30-kor? – gondolkoztam magamban. Kilépett Göndör a fürdőszobából, megcsapott kellemes megszokott illata, amit már élvezettel szívtam be. Haja nedves volt, és már tiszta ruhát viselt. Felálltam, majd Ő közelebb jött és megölelt. Nyakam hajlatába temette arcát és egy mély levegőt vett. Imádtam gyengéd mozdulatait, ezzel, sokkal jobban ki tudta fejezni szeretetét. Én távolodtam el az ölelésből először, keze derekamon pihent és arcomat figyelte. Szinte már zavarba ejtően viselkedett.

-Öhm… jött egy üzeneted. – néztem rá, arca zavart lett, majd engem elengedve ment a telefonjához. Egy mozdulattal feloldotta, majd elolvasta az üzenetet. Bepötyögött valamit, majd visszatette a telefonját. Leült ágyára, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Halvány mosolyra húztam ajkaimat, majd oda sétáltam és leültem mellé. Szóval azt már tisztáztuk, hogy többek vagyunk, mint barátok. De abban reménykedtem, hogy elhív valahová, vagy mondja, hogy lépnünk kéne vagy valami ehhez hasonlót, tesz, ehelyett semmit nem tett csak egyet értett. Most én kérdezzem meg, hogy lenne-e kedve elmenni egy randevúra? Vagy valahova, hogy fejlődjön kapcsolatunk? Tudom 21. század meg minden, de akkor is kínosnak érezném én meg kérdezni. Göndörre néztem, aki szintén rám nézett és egy széles mosoly kerekedet arcára. Közelebb hajolt, és meg akart csókolni, de kezemmel megakadályoztam.

-Már tusoltam, szóval a szagom nem lehet gond. – állapította meg összevont szemöldökkel. Megráztam fejem, majd az ölembe ejtettem tekintetemet. –Valami történt? – kérdezte sejtelmes hangon. Csak annyi, hogy már kéne lépned valamit, de egyébként semmi! – szinte kiabáltam magamban, de csak nem legesen ráztam a fejem. Kezét combomra tette, hirtelen kaptam oda tekintetem kezére, majd szemébe néztem és eltoltam onnan kezét. –Ne mondd, hogy semmi! Minden feléd közeledésemet megtagadod. – savanyúan mondta, majd elkapta tekintetét, és szerintem törni kezdte fejét. Talán, ha most nem lépek semmit, akkor elgondolkozott. Vagy nem is akar semmi komolyat. Elhessegettem a gondolatokat, majd felhajolva nyomtam egy csókot arcára és felálltam.

-Azt hiszem, megyek. – suttogtam, egyetértően bólintott. Nem kísért ki, sőt el se búcsúzott, hagyta, hogy elmenjek. Talán most tényleg elgondolkozik. 

Sziasztok!
Köszönöm a 90(!!!!) feliratkozót! 
Sose hittem el, hogy ennyi embernek tetszeni fog a történetem.
Nagyon sok hálával tartozom!
Ps.:Mostantól Szerdánként is jön új rész, mivel kezdenek felpörögni a történések és tudom, hogy nem szeretettek várni.
Nóryxoxo