54.Chapter-Angyal.

       Hiányára ébredek fel, lassan nyitom ki szemem, majd látom meg alakját, amit a hold fénye világít meg. Olyan, mint egy földre szállt angyal.  Haja kuszán áll, csak egy melegítőnadrág lóg csípőjén, s így V vonala tökéletesen látszik. Ajkamba harapok a látvány miatt. Hátán nagy piros csíkok húzódnak, amit én okoztam neki. Kezemet számhoz kapom, majd jobban megnézem. Az a csoda, hogy nem vérzik. Hosszú, vörös csíkok húzódnak hátán és nem csak pár darab. Halkan telefonál valakivel, miközben az ablak felé fordul. Felállok, majd a földről felkapom egyik pólóját és felhúzom. Háta mögé sétálok, s mintha egy porcelán baba lenne, olyan gyengéden karolom át. Megcsókolom sebes hátát, amire picit beleremeg. Leteszi telefonját, majd megfordul ölelésemben.

-Felébresztettelek? – suttogja, s arcomba lógó hajtincseimet pesztrálja. Nemlegesen megrázom fejemet, s tekintetét nem engedem el.

-Kivel telefonáltál? – csípőjét simogatom, s arcát fürkészem.

-Az itt lakó régi barátaim hívtak. – rántja meg a vállát, mintha őt ez nem igazán érdekelné.

-És? – húzom el, ezzel arra célozva, hogy folytassa.

-És elhívtak bulizni. – arcomat nézi, hogy erre mi a reakcióm, de nem mutatok semmi különöset.

-Rendben, és elmész? – újra arcára nézek.

-Nem akarlak egyedül hagyni. Furcsa lenne, most khm..és utána elmegyek. – elmosolyodtam, hogy nem mondta ki. Pedig ő a nagy „Mocskos szájú Harreh Styles”. Egyik kezét levezette derekamról, combomra, majd vissza, majd megint le, s megállapodott fenekemen.

-Nyugodtan elmehetsz egy kicsit kikapcsolódni. – nyugtatom meg, majd nyakhajlatába csókolok.

-Kegyed nem bánná? – feljebb gyűri a pólót, majd meztelen bőrömet simogatja. Nemlegesen hümmögök, majd csupasz vállára nyomok egy csókot és felnézek rá. Mosolyog, önzetlenül, saját szántából, s mert boldog. Ez az a mosoly, amin minden nő elolvad. Ez az a mosoly, amitől minden női szív felgyorsul, s ez az, amitől én is boldog leszek.  Visszafekszem az ágyba, s betakarózok. Onnan figyelem, ahogy felöltözik, majd haját igazgatja. Sajnos pólója nem takarja el szívásom nyomát, amit ő nem vett észre.

-Oh, Harry? – háttal van nekem.

-Igen? – suttogva beszélünk, hiszen nem akarunk felébreszteni senkit.

-Látszik a nyakadon a szívás. – pirulva mondom, amire csak elmosolyodik, s büszkén méregeti. Miután kész van, hozzám sétál és egy szűzies csókot nyom ajkaimra. – Vigyázz magadra! – szemeit fürkészem, ahogy ő az enyémet. Válaszul csak közelebb hajol, s egy mindent elmondó csókot nyom ajkaimra, majd hirtelen elválik és elindul.

            Egyedül vagyok a szobájában már vagy négy órája. Annyi mindent megtehetnék, de csak fekszek és figyelem, ahogy a hold fénye beszűrődik az ablakon. Azon gondolkozom, hogy kapcsolatunk mekkorát is fejlődött. Hirtelen ugrottunk egyik pillanatról a másikra. Egyik pillanatban még utáltuk egymást, míg a másikban már randevún voltunk. Most meg már, mintha ezer éve együtt élnénk. Ha rá gondolok, kiráz a hideg, csak a tudattól, hogy van, akinek talán az életénél is fontosabb vagyok. Ahogy elhalmoz szeretetével, ahogy gyengéden, mintha porcelán lennék, ami egy érintésre eltörhet ér hozzám. Igazából egy csodálatos ember, s ezt kevesen értékelik. Csodálatos érzés, hogy egy ilyen emberbe lehetek halálosan szerelmes.

Kiabálás és hangos részeges éneklés hangja hallatszik lentről. Az ablakhoz megyek, s meglátom a Göndört pár haverjával a verandán ülni. Mindegyik kezében egy üveg itallal. Felkapok egy melegítőnadrágot, majd mamuszomba bújva sietek le a lépcsőn. Nem felébresztve az alvó szülőket. Kinyitom az ajtót, s halkan csukom be magam mögött. Az összes tekintet rám szegeződik. Göndör arca sápadt és olyan, mintha vagy hússzor kidobta volna a hasát. Barátai idiótán mosolyognak, és fejüket alig bírják megtartani. Elsétálok barátai mellett, majd az egyik rácsap fenekemre. Reflexszerűen fordulok meg és törölném képen, de nem is ismerem. Göndörre nézek, aki nem reagál semmit. Csak lenyelem ezt a tettét, majd Göndörhöz sétálok, s leguggolok elé. Bűzlik az alkoholtól, tekintete bágyadt.

-Gyere, menjünk be. – fogom meg kezét és felhúzom. Picit dülöngél, de fel áll.

-Styles, tiéd a Csinibaba? – fenekembe csíp, amit már nem hagyok szó nélkül, de mielőtt ezt megtehetném a Göndör közbe lép.

-Az enyém, és kurvára örülnék, ha nem basztatnád a formás seggét. Kösz. – motyogja. Alig lehetett kivenni, de megértette. Maga előtt tol be a házba, de ő még visszafordul. –Ha lehet, minél előbb húzzatok el. Nem akarom, hogy felkeljen akár ki is. – itt már volt, amit nem értettem. Becsukta, s bezárta az ajtót, majd hirtelen csapta meg arcom forró alkoholtól bűzlő lehelete. Keze falat támasztja, s közben magát is, hogy ne essen el. Közeledése túl gyors és hirtelen, így mellkasánál fogva gyengéden eltolom magamtól. –Bébi, kurvára szexet akarok. Csak nézd meg! – fogja meg kezem és levezeti nadrágjához. Hangján és beszédstílusán tisztán észre lehet venni, hogy totálisan részeg. Soha nem mondta nekem ezelőtt, hogy „Bébi”. Mindig Bell-nek vagy Édes-nek hívott.

-Hát Bébi – gúnyos hangsúllyal fejeztem ki nem tetszésem e becenév iránt – inkább kapsz egy fürdőt és lefeküdhetsz! – kezénél fogva húzom magam után. Nem ellenkezik, néha „véletlenül” hozzá ér fenekemhez, persze az idióta mosolya ott van, így tudom, hogy nem véletlen. Neki támaszkodik ajtajának, s lehunyja szemét. –Csak nem rosszul vagy? – úgy teszek, mintha aggódnék, pedig cseppet sem. Na jó, talán egy picit.

-Nem, épp elképzeltelek, ahogy alattam nyögöd a nevem. – megjelenik megint mosolya, s érzem, ahogy egyre messzebb kezd menni.

-Tudod mit? – várom, hogy reagáljon, de ő csak kábultan figyel – Old meg egyedül részegséged! – leveszem nadrágom, majd sértődve fordulok a fal felé, és nyakamig betakarózok. Csak nyög egyet, s hallom szenvedését. Öve csattanása hallatszik, majd csak azt érzem, hogy besüpped az ágy. Átmászik rajtam, s velem szemben lefekszik. Egy ideig helyezkedik, majd ő is nyakig betakarózva engem figyel.

-Nem mentél tusolni. Bűzlesz az alkoholtól! – suttogom, de őt nem érdekli az, amit mondtam. Sokkalta inkább köti le ajkaim mozgása.

-Nincs erőm hozzá. – suttogja, majd lehunyja szemét. Próbálok én is aludni, de rá pár percre megszólal. –Bell, ugye tudod, hogy te vagy a mindenem? – nem nyitja ki szemét. Lehet csak álmában, mondja, bár egy picit furcsa lenne.

-Részeg vagy, Harreh! – ezzel csak magamat nyugtatom, hiszen érzem, hogy szívem hevesebben kezd verni ás vagy ezer pillangó kell életre gyomromban. 

-Hajtogathatnám azt a rongyszót is, ha az jobban esik. – lustán néz rám. Szemében már nem látszik annyira a részegség. Haja kócosan omlik minden hova, de ez őt nem zavarja.

-Aludjunk. – nem tudok mit mondani, így ezt látom a legjobbnak.

-Mit tennél, ha meghalnék? – kérdése hirtelen csap meg. Ijedten nézek rá, persze ő ezt nem látja, mivel már az álomvilága és a valóság közt van.

-Tessék? Hogy érted?

-Úgy hogy, mit tennél? – szavai már nem igen kivehetőek.

-Öhm..nem tudom. D-de ez hogy jön ide? – arcát fürkészem, amin csak egy zavart mosoly ül.

-A „nem tudom” elég tág. – nem válaszol kérdésemre, ami most különösen idegesít.

-Nem tudom. Miért, te mit tennél? – kezdek mérges lenni és ezt észre is veszi.

-Nyugodj meg! Ez csak egy ártatlan kérdés volt. Én kihasználnék minden megmaradt percet, hogy azok a percek gyönyörűek és felejthetetlenek legyenek. – beszívom alsó ajkam, s arcát figyelem. Szeme csukva és mosolyog. Pár perc múlva már csak egyenletes légzését lehetett hallani.

-Ahh..szeretlek, te hülye! – sírás kerülget, és nem tudom megmondani az indokot. Talán komolyan belegondoltam, hogy mit tennék. Elnyílt ajkaira mérek egy csókot, majd közelebb bújok hozzá. Most szükségét érzem jelenlétének. 


Ha tetszett a rész, akkor kérlek kommenteljetek.
Sajnos nem sokára befejeződik ez a blogom, így nagyon örülnék pozitív véleményeknek. 
Szombati elmaradt, így majd azt meglepetés szerűen pótolom be! 
Nóryxoxo