10.Chapter-Az idő elteltével..

Nicole Szemszöge

Ő még mindig engem nézett, de én nem zavartattam magam. Nem törődtem vele. Bő 2 perc után oda értünk a szobánkhoz. Az ajtónak dőltem, így Ő sem fogott és –nem sokkal, de- biztonságosabb helyzetben éreztem magam. Tekintetem rá vezettem. Semmi arckifejezés, rezzenéstelen arc. Zöld íriszei engem néznek és -gondolom-, várják, hogy magyarázatott, adjak, cselekedetemre vagy megköszönjem neki, amit tett. Bár mint ahogy Ő is bevallotta nem szívesen tette. A gondolatok elkúsztak másik világba és eltévedtem sokat rejtő tekintete, ajkai és göndör hajában. Két piercing a szemöldökében helyezkedik el. Ajka szélén is elhelyezkedik egy piercing. Majdnem ott, ahol a két ajka összeér. Bőre szinte hibátlan, kivéve egy anyajegyet, ami a bal gödröcskéje alatt helyezkedik el. Ezzel meglehet bizonysodni róla, hogy nem valami szent vagy felsőbb nem létező teremtmény. Göndör haja, keretként használ az arcán. Oldalt kuszán állnak a gesztenye barna tincsei. Feje tetején hátra simítva. Mintha a haja azt sugallná, hogy „Csak rád vár ez, hogy beletúrj!” Benedvesítette telt ajkait, de még mindig nem szólt semmit. Nem tudom, hogy Ő is végigmért-e vagy csak vár valamit. De ha így lenne, akkor már rég itt hagyott volna. Tekintetünk összeakadt és mintha csapdába ejtette volna. Nem közeledett és semmi „szexuális kapcsolatba akarok veled kerülni” mozdulatot nem tett. Csak tőlem egy méterre állt és nézett. Lehet, hogy örökre a smaragd szemeknek a rabja lette volna, ha…

-A KURVA ÉLETBE, STYLES. – jött egy mérges erőteljes férfihang. Mintha megbeszéltük volna, hogy háromra elnézünk – de nem tettük -. Egyszerre kaptuk oda fejünket, így megszakítottuk ezt a „nem is tudom milyen szóval illetni” kapcsolatot. Hamil. – Mi a faszt tettél egésznap, Haver? Megbeszéltünk valamit. – mondja még mindig mérgesen. Göndör arcát figyelem. Enyhe megbánás és düh. Ezeket lehetett róla leolvasni. Hajába túr – ezt mindig idegességében teszi. Megfigyeltem. Mikor a lábammal voltunk, akkor is folyton a hajába túrt – és ajkai elkezdenek mozdulni.

-Csak Nicole-nak segítettem. – intett fejével felém. Hamil rám nézett és egy picit enyhültek vonásai.

-Mindegy. – nézett vissza a Göndörre és intett egyet. – Majd dumálunk. – fordított hátat a Göndör válaszát meg sem várva. Újra kettesben maradtunk. A padlóról lassan vezettem fel a Göndörre. Aggodalom ütközött tekintetemmel. Hajába túrt és köszönés nélkül bement a szobájába.

-Oké. – suttogtam magamnak.

♦ 3 hónap múlva ♦

-Sajnálom, Mr.Styles!

-Höh. Tudja a sajnálatával, nem megyek sokra. – köpte, és ott hagyta a negyvenes éveiben járó Irodalom tanárt. Hihetetlen, hogy három hónap alatt, hova nem juthat az ember. Hihetetlen, hogy három hónap alatt így meg változik valaki. Hihetetlen, hogy három hónap alatt így meg változik valakiről más véleménye. Hihetetlen, hogy három hónap alatt valaki így el tudjon felejteni valakit.  Míg más egyhangúan ül egyedül a szobában a könyvei felett és egy laptopba folytja érzéseit. Míg más barátok nélkül foglalkozik magával. Míg más nem jutott sehova. Míg másnak nincs szerelme. Csak ábrándozik, hogy milyen lehet. Az óta a pillanat óta.

-Ne haragudj! – mondja –szinte reflexként- mikor nekem jön az illető. Kiverte a kezemből a könyveimet, így lehajolt érte, hogy felvegye.  Ekkor felismertem a göndör fürtöket, a fehér pólót, a fekete csőnadrágot és a tipikus barna csizmáját. Felemelkedik, mikor végzett. Napszemüveg volt rajta. Mikor Ő is felismert arcvonásai elkomorodtak. Elképedve néztem, hogy szinte meg sem szólal. Csak arra vár, hogy kivegyem a kezéből a könyveimet, és itt hagyjon.

-Khm. – kaparja meg a torkát, jelezvén, hogy vegyem el. Letekintek a padlóra, és mintha a szokványos érzéseimet szomorúság venné át. Lehet, hogy csak csalódottság vagy csak rosszul eső érzés. Lassan a könyveimért nyúlok. Izmai megfeszülnek és érzem, hogy egyre türelmetlenebb. Kiveszem kezeiből a könyveimet, de véletlenül megérintettem a csuklóját. Szemeibe nézek és még így is, látom, hogy kezét figyeli. Enyhén megrázza fejét és szinte a kezembe, löki a könyveimet és már itt se volt. Álltam és vártam, azt hogy felébredjek. Csak sajnos ez nem egy álom. Volt egy pár ember, aki engem nézett és volt, aki nevetett is rajtam. Inkább visszasétáltam a szobámba és bedőltem az ágyamba. Könnyeim elkezdtek potyogni. Szerencsém, hogy Jess nem volt „itthon”, mert különben nem hagyott volna békén. 

♦ Másnap este ♦

-Arra gondoltam, hogy Hamil rendez egy bulit az Ő házában. És mi lenne, ha eljönnél velem oda? Úgyis péntek este van, és nem kell tanulnod semmit. Nekem meg rossz nézni, hogy már három hónapja ki sem mozdultál ebből a szobából. – ül le mellém az ágyra. Hosszas gondolkozás után bele mentem. Végülis igaza van.

-Tudtam, hogy igen meggyőző tudok lenni, ha akarok. – mondta büszke fejjel Jess. Én csak elmosolyodtam rajta és elindultam keresni valami ruhát.

Felforgattuk a szekrényemet, mivel Jess-nek nem igazán tetszenek a ruháim. Végül egy fekete-fehér csíkos ruhát, rá egy bőrkabátot és egy tornacipőt húztam fel. Miután felraktam a sminket befontam oldalra a hajam és Jess segített felrakni a kedvenc nyakláncom.

-Azt a…kibaszott szép vagy! Kíváncsi vagyok hány pasi fog rád mászni! – mondta nevetve Jess.

-Jess, hogyan megyünk el oda? – kérdeztem egy picit kétségbe esetten.

-Ne aggódj, Édes.  Gondoskodtam a fuvarról.  – fordul felém és kacsint egyet. Sejthettem volna rosszat is, de most „nem érdekelt semmi” hangulatomban voltam.

Nagyon sajnálom, hogy így eltűntem. 

Csak büntetésben voltam. Próbálom a nagy elmaradást behozni. Köszönöm a sok kommentet és a sok pipát. JA ÉS A SOK FELIRATKOZÓT!!

Pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel!

Nóry xoxo