2014. március 29., szombat

6.Chapter-Félre ismertem?

Miután elfogyasztottuk az ennivalónkat, Jess oda ment a pénztárhoz kifizetni és elindultunk. Most nem Jess-el mentem vissza, hanem oda mentem Rosetie-hoz.
-És mit akart a szőke cica baba?-néz rám mosolyogva. Gyönyörű mosolya volt, mint ahogy mindene gyönyörű. Bár Én csak piszkos dolgokat tudtam vele elképzelni.
-Semmi komoly. Oda adta a telefon számát, mikor nem is kértem.-mondtam és elmosolyodtam, ahogy vissza emlékeztem, hogy hogyan csúsztatta oda nekem.  
-Nagyon csinos az a narisari sapkád.-mondja és hangosan felnevet. Egy mozdulattal megigazítottam alatta a hajamat, majd rá néztem.
-Köszönöm. Még csodálkozok, hogy nem néztek meg annyian. Vagy csak nem veszem már észre. -mondom egy picit mosolyogva. Elég hamar megérkeztünk, majd együtt mentünk be az osztályba.
-Most ha megbocsát Őméltósága, leülök a helyemre.-mondja Rosetie és elneveti magát elég hangosan. 
-Nyugodtan.-mosolygok rá egy nagyon gyatra mosolyom lehetett. Egy hanyag pillantást vetettem Nicole-ra, aki mellette foglalt helyet, majd a helyemre sétáltam.


Nicole Bell

________________________________________________________________


Szerencsémre ma csak hét órám volt. Az utolsó óra után oda jött hozzám Jess.

-Képzeld! Ma lesz megint egy ilyen buli vagy mi a frász. Nem jössz el?-miért hív engem most minden hova magával? Nagyon furcsa volt. 
-Végül is miért ne?-mondom egy mosolyt felé küldve. De jó lesz, majd megint ülhetek egyedül. Gondoltam magamba, de tudom, ha nemet mondok, addig fog piszkálni, míg az ellenkezőjét nem fogom mondani. Elraktam a táskámba a cuccaimat és vissza sétáltam a szobámba. Kinyitottam az ajtót és ledobtam a táskámat egy sarokba. Nagyon fáradt voltam és nem éreztem magam valami jól. Bármint nem beteg vagyok, hanem csak csupán nem érzem jól magam, mint érzés. Bedőltem a bevetett ágyamba és lecsuktam a szemem. A mai napon járt az agyam. Jess kedvessége, a Punk viselkedése, ahogy Rosetie elbeszélgetett a Punkkal. Az ajtó nyikorgása zökkentett ki, oda kaptam tekintetem és először egy fekete csizmát láttam. Majd ahogy az alak közeledett befele úgy fedte fel testrészeit. A Punk volt az. Tekintetével valakit vagy valamit keresett. Becsukta az ajtót, majd rám nézett és megtorpant.
-Segíthetek?-nézek rá zavartan. Majd Ő hirtelen, mintha zavarba jött volna. A tarkóját vakargatta és elnézett. 
-Csak Jess-t keresem.-mondta.
-Amint látod itt nincs.-mondom neki és vissza fordulok a párnámhoz.
-Akkor megvárom.-leült az ágyára és haját megigazította a sapkája alatt. Elfordultam a fal felé és próbáltam piheni. Mikor már majdnem aludtam huppanást hallottam. Oda fordultam a Punkhoz, aki épp a csizmáját vette le. Csak elfintorodtam rajta és vissza fordultam. Már eltelhetett fél óra is és még Jess mindig sehol. Felültem az ágyamon és a Punkra néztem. Csukott szemmel pihent egy picit elfeküdve Jess ágyán. Aranyos volt ilyenkor mikor aludt vagy pihent. Nem tudom, hogy melyiket csinálja, de mikor meghallottam, hogy álmában beszél, az alvás mellet döntöttem. Olyanokat mondott álmában, hogy szeret valamilyen Gemmát és, hogy hiányzik neki. Nagyon aranyosnak találtam, de az az ismerős érzés, hogy milyen bunkó elrontotta a képet. Halkan felálltam és kerestem valami ruhát, amit felvehetek estére. Nagy zajt csaphattam, mert felkelt rá a Punk. 
-Bassza meg.-mondta rekedtes hangjával. Oda kaptam a fejem és épp a szemét törölgette.-Ne haragudj, nem akartam itt aludni.-mondta és rám nézett. Hihetetlen, teljesen más.  És figyelem emberek, először hallom a szájából azt a szót, hogy 'ne haragudj'.Lehet, azért mert aludt. Belül mosolyogtam, de kívülről nem mutattam semmi féle érzelmet. 
-Jess még mindig nincs itt.-fordulok vissza a ruháimhoz. Ő felhúzta a csizmáját és felállt. 
-Akkor..megyek és megkeresem.-mondta és elindult kifele az ajtón.
-Mi olyan sürgős, hogy elmondd neki? Neki is van magán élete.-szaladt ki a számon, de utána már megbántam minden szavamat. Visszafordult és rám nézett. Érzem, hogy nem szép szavakat fogok kapni. Összeszorítottam szememet és vártam, hogy uszítsa rám, amit akar.
-Akkor mond meg neki...hogy kerestem.-mondta és kiment az ajtón. Na ne már. Hol van az a Punk, akit megismertem? A bunkó, paraszt punk. Pedig szerintem a nyelve hegyén volt a sok szép kifejezés. Lehet, hogy félre ismertem? Vagy betudhatom, annak, hogy még nem aludta ki magát. Így ezzel megegyezve, szedtem össze az esti ruhámat. Direkt olyat választottam, hogy ne lógjak ki a többiek közül, akikkel leszek. Egy fekete bakancsból, egy fekete szoknyából, amin van egy háló féleség, egy has póló, ami fekete pántos volt és rá egy bőr dzseki. Miután megfürödtem és felöltöztem, hullámosra csináltam a hajam és kifestettem kékre a körmöm, hogy ne csak fekete legyek. Tettem fel pár kiegészítőt, köztük a kedvenc szárnyas nyakláncom és egy barnás sminket. Fújtam magamra a Vatta cukros parfümömből. Még párszor megnéztem magam és megigazítottam, ami nem állt meg jól rajtam. Miután kimentem a fürdőből, Jess tekintetével találkoztam, aki föl, majd le méregetett.
-Wáo.-a szája egy "o" alakot vett fel és fel állt az ágyáról.-Csodálatos vagy!-mondta és megölelt.-És vatta cukros.-neveti el magát. 
-Köszönöm!-mondom egy picit elpirulva.
-Szerintem testőrt kell hívni annyi baksi fog rád nyomulni.-mondja még  mindig nevetve.
-Nagyon vicces vagy és túlzásokba esel. Inkább készülődj, mert Te még sehol se tartasz!-ütöm egy picit fenékbe és Ő nevetve, de elindul a cuccaiért és bemegy a fürdőszobába. A táskámból kikotorásztam a telefonom. Nem hívott senki, ami furcsa volt, de nem törődtem vele. Punk. Jutott eszembe, hogy nem szóltam Jess-nek. Át megyek és szólok a Punknak, hogy itt van. Telefonomat a bőr dzsekim zsebébe tettem és elindultam a szembe lévő szobába. Kettőt kopogok az ajtón és várom, hogy valaki kinyissa. Nem kellet sokat várnom, a Punk már nyitotta is az ajtót. Kezében a telefonja volt és épp beszélt valakivel. Igen feltűnően Ő is végig vezette tekintetét rajtam, majd a szemembe nézett lustán. 
-Gem, várj egy picit.-mondja a telefonba, majd elveszi a fülétől és eltakarja a készüléket, mintha ettől nem lehetne hallani.
-Csak szólni jöttem, hogy megjött Jess.-ránézzek és Ő az arcomat nézi. Egy pici mosoly húzódik az arcára, majd amilyen gyorsan megvillantotta, olyan gyorsan el is tűnt.
-Köszi.-mondja és már csukja is be az ajtót, miközben visszaemeli füléhez a telefonját. Nem állt szándékomban hallgatózni, de kínzott a kíváncsiság, így ott maradtam és hallgattam, ahogy Harry beszélt.
-..Jaj, tudod, hogy Te is nagyon hiányzol nekem...Nincs semmi de!...Szeretlek!...Igazán eljöhetnél látogatni vagy csak találkozzunk valahol. Hiányzol...-nem hittem a fülemnek. A Punk szájából ilyet hallani. Meg döbbentett, megdermedtem szavai hallatán. Vajon ki lehet Ő? A barátnője? Nem mintha érdekelne, de furcsa Őt így hallani beszélni. Elhallgatott és nyílott az ajtó. Szerencsés helyzet lehetett megint. Nem igazán akartam rá nézni, de lassan megtettem. A Punk egy érdekes arc kifejezéssel köszöntött.
-Ez lett a jó szokásod?-kérdezi egy pici vidámságot véltem felfedezni hangjában.
-Öhm..izé..Én csak..
-Semmi.-legyintett és elnézett rólam.-Mennyit hallottál?-kérdezi és tekintetét ismét visszavezeti rám. Na, Nicole most találj ki valami ütős hazugságot.
-Hát csak annyit, hogy...izé Igazából az ajtótól messze voltam és nem hallottam sok mindent. Csak néhány szót.-mondtam el a felét, annak ami igaz volt.
-Értem.-rá néztem és egy gyanakvó tekintettel találkoztam.
-Biztos fontos személy lehetett.-jegyeztem meg egy picit halkabban.
-Nem kötném az orrodra, ha nem haragszol.-és igen! Megint visszatért a bunkósságod, Te görény!  Legalább oda tette azt, hogy 'ha nem haragszol'. Mondjuk elég lenézően mondta. Tényleg nem volt ott keresni valóm és sajnáltam is azt amit csináltam, de a kíváncsiságom hajthatatlan. Hozzám nem érve ment el mellettem és a tusoló fele vette az irányt. Én vissza sétáltam a szobámba. Jess már készen ült az ágyán és a telefonját nyomogatta. 
-Végre hogy megjöttél!-nézett rám és egy széles mosoly ült az arcán.-Szóltam Rosetie-nek, hogy jöjjön át és indulhatunk együtt.-mondta még mindig mosolyogva. Én csak bólintottam egyet és bementem a fürdő szobába. Magamra zártam az ajtót és a mosdó kagylóhoz sétáltam. A mosdó kagyló két oldalán támaszkodtam, belenéztem a tükörbe. Nem volt olyan rossz a kinézetem, mint hittem. Megigazítottam a sminkem, majd kimentem. Rosetie, Jess mellett ült és épp valamin felnevettek.
-Wáo, Kiscsaj, nagyon adtál magadra.-mondta Rosetie dicséretképpen. Kivettem dzsekim zsebéből a telefonom és kimentem a szobám elé, hogy tudjak beszélni anyával. Két csengés után fel is vette.
-Szia Kincsem!-kellemes hangja ütötte meg fülemet.
-Szia anyu! Mi újság otthon?-tettem fel a sablonos kérdést.
-Semmi Kincsem. Dolgozunk és unatkozunk. Unalmas egy picit nélküled.-mondta őszintén.-Milyen volt az első napod az iskolában?-kérdezte egy picit vidámabb hangnemben. Közben sétáltam a folyosón fel, s alá. 
-Tűrhető.-adtam meg az egyszerű választ kérdésére. Megálltam és a fal felé fordultam. Kellet valami el foglaltságot keresnem, így a vakolatot kezdtem lekaparni róla. 
-Valami történt Kicsim?-kérdezte aggódva. Tudhattam volna, hogy egyből rosszra fog gondolni. 
-Nem. Csak egyedül voltam, semmi komoly.-mondom egy picit elhúzva a számat. Igazából nagyon bántott. 
-Ne csüggedj! Hamar szert teszel, majd jó barátokra.-Ja, igen. Már megtörtént, van egy rakat punk ismerősöm. Juppi. Gondoltam magamba, biztos kitért volna a hitéből, ha ilyet mesélnék neki.-Na, de menj pihend ki magad. Jó Éjt Kincsem!-köszönt el és már le is rakta a telefont.
-Neked is!-elvettem a fülemtől a készüléket. Megfordultam és a Punk tekintetével találkoztam. 
-Mióta vagy ilyen rossz kislány?-kérdi és egy picit közelebb jön hozzám. Arca komolyságot tükröz. 
-Miért?-nézek rá összevont szemöldökkel. Haja kuszán állt egy fekete fölső, amin egy ing volt, egy fekete csőnadrág és egy bakancs volt rajta.
-Rongálod a falat. Azt hiszem kéne szólnom valakinek.-miért csinálná ezt? Mondjuk kinézem belőle. Majd hirtelen gyors léptekkel siet előre. Utána szaladok...

Sziasztok!
Kész lett a 6. Fejezet is. Ez jobban sikerült szerintem.
Nagyon örülnék, ha hagynátok magatok után valamit, mikor olvassátok a blogomat. Sokat jelentene! Pipáljatok, komizzatok vagy iratkozzatok fel! 
Véleményt is nagyon szívesen fogadok.
Nóry.×o×o

2014. március 24., hétfő

5.Chapter-Valaki más?

Harry Styles

_______________________________

Nem ment valami egyszerűen a kelés. Főleg az a tudat, hogy az iskolában kell ülnöm egész nap. Nem valami kényelmes gondolat. Nirvana szólt az ébresztőmből. Ez volt a kedvenc számom. Nem tudom, hogy lettem ekkora Fan-juk.  Kinyomtam és összekaptam valami ruhát, amit felhúzok és egy törölközővel elindultam a folyosó végén lévő tusolóba, mivel nekünk nem volt. A szoba társam még mindig nagyban nyomta az ágyat, Én meg minek ébresszem még fel? Kinyitottam az ajtót és Nicole állt előttem. Mintha hallgatózott volna. Rá néztem és Ő köszönés képen bólintott egyet. Sunyi módon végig mértem. Egy feszülős gatya volt rajta mintákkal, fekete hosszított póló és egy bőr dzseki. Tudta, hogy mi áll jól neki. Bejött volna, ha a tudat, hogy Ő hordja nem villant volna be. Szánalmasnak találtam, hogy még egy 'Jó Reggelt!' se fér ki a szájából, amit egy szem forgatásommal jeleztem, majd ott hagytam. Lehet, sőt már biztos, hogy bunkó punknak tekint. De hát sajnálom, Ő váltja ezt ki belőlem. Fél tőlem, mikor semmi oka erre. Köszönni se tud, mondjuk ott lehet Én vagyok a hibás, mivel egyszer köszönt, de Én csak bólintottam, mindegy. Ezen a hülyeségen járt az agyam már korán reggel. Gyors letusoltam és megigazítottam a hajam, felöltöztem. A pólóm nagy mázlimra a szobámban maradt, így félmeztelenül kellet elmennem a szobámig. Nem jelentett nagy gondot, mert nem voltam szégyenlős.  Egy vékony női alak jött velem szemben. Messze volt, így nem láttam, hogy ki az. Csinos homokóra alakja volt, hosszú barna haja. Majd ahogy közeledett úgy tisztult a kép és felismertem, hogy ki az. Meg is bántam azt amit gondoltam róla. Nicole szedte a lábait, amennyire csak tudta, de sajnos nem volt gyorsabb nálam. Nem akartam neki mondani semmit, így egyből bementem a szobámba. Mikor becsuktam az ajtót láttam, hogy Ő várta, hogy mondjak valamit. Felvettem a pólóm, amit előkészítettem. Mivel a hajam nem úgy állt, ahogy én azt szerettem volna, felhúztam egy narancs sárga sapkát. Igen, narancs sárgát. Nem érdekelt, hogy a többiek megnéznek vagy fintorognak. Össze pakoltam az iskolás táskám, még utoljára leellenőriztem, hogy minden benne van-e. Majd magam után becsukva az ajtót hagytam ott a szobámat.  Épp hogy elindultam a folyosón, mikor Jess jött utánam. 
-Szia Harry!-mondja mosolyogva. Aranyos lány volt, bár néha a pokolra tudtam volna kívánni. 
-Szia!-köszönök neki én is. Nem volt semmi féle kínos csend. Mindig járt a szája, ha kell, ha nem. Most épp a reggelét mesélte el, hogy nem talált magának normális ruhát és hogy reggel még Nicole Nirvana ébresztőjére se ébredt fel.
-..pedig a nagyon béna számokra fel szoktam kelni.-mondta elhúzva a száját. Mivel nem értettem teljesen, hogy mit is mondott az elején, így egy olyan választ kerestem, ami elfogadható minden sztorira.
-Aha. Nagyon szar lehetett szerintem is, de akkor is a Nirvana ébresztő tökéletes.-mondom neki, mivel nekem is az az ébresztőm. 
-Oké, ahogy gondolod. De nem kell azért védeni, mert neked is az.-neveti el magát. Ha-Ha-Ha. Nagyon viccesnek érezte magát. Majd megpillantottam Nicole-t, akit eddig észre se vettem. Elkomorodtam, Jess maga után húzta és, mintha mi sem történt volna beszélgetett vele. OKÉ. Furcsa helyzet volt, az már biztos. Én is elsétáltam Jess osztályáig, majd szóltam neki. Közben láttam, hogy Nicole-t Rosetie pátyolgatja. Uhh, Rosetie. Nagyon-nagyon sexi volt és aranyos számomra, bejött. Bár ahogy ismerem magam, nem maradna meg sokáig mellettem. Meg szerintem nem is bír vagy mi. Jess kijött és elmentünk valami kaját venni magunknak. Össze baromkodtunk minden hülyeséget. Mikor mi jöttünk sorra, neki dőltem a pultnak és úgy néztem hátra fele. A sor végén Rosetie-ék álltak. Oda avagy se? Se! Miután meghoztam a döntést, tovább beszélgettem Jess-el. Megvettünk mindent, amit reggelizni akartunk Jess vissza ment a terembe, míg én kimentem az udvarra egy padra és ott reggeliztem. Csodálatosan sütött a nap és nem volt  hideg se. Bár a többieknek én nem nyújthattam valami szép látványt, de nem érdekelt. Nyugodtan megreggeliztem, majd vissza sétáltam az iskolába. Pont becsengettek, gyorsan felszaladtam a lépcsőkön. Közben megnéztem, hogy hol lesz az első órám. Rajz, abban a teremben lesz, ahova Jess mentbe. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd  egy picit megpihentem az ajtó előtt, hogy ne zihálva menjek be. Mikor úgy éreztem, hogy normálisan veszem a levegő lenyomtam a kilincset. Mikor kinyitottam az ajtót az összes szem pár rám szegeződött. Tanár nő rosszallóan megcsóválta a fejét.
-Te vagy Harreh Styles?-kérdezi. Nem szerettem a Harreh-nek szólítanak. Mindenki Hazz-nak vagy Hazza-nak szólít. Bólintottam egyet, majd az osztályra néztem. Tényleg minden tekintett rajtam és a Tanár nőn volt. Nem idegesített.-Ülj le!-mondta. Nem kellet többször elismételnie. Beültem leghátulra az utolsó padba és a táskámból elővettem a Vázlat füzetem. Nagyon sokat tudott beszélni a tanár nő. 
-Szóval ott tartottam, hogy aki az Általános szakot választja az a Rajz szakot is választotta egyben. Persze bármilyen más szakot is fel vehettek mellé. A Ti döntésetek.  De öt közül lehet választani. Mondjuk igaz, hogy most mondtam, hogy bármilyen, de az a bármilyen alatt ötöt értettem. Fizika, Jog, Művészet, Irodalom, Számtan. Melyikről meséljek részletesebben?-nézett ránk, mintha attól félt volna, hogy nem fog senki megszólalni.
-Az Irodalomról.-mondom neki és hirtelen megint rám nézz mindenki.
-Rendben. Mr.Stremvel tanár úr tartja ezeket az órákat. Ezen az órán verseket vagy saját műveket olvastok vagy írtok. Nagyon jó tanár. Mindenkiből ki tudja hozni a költőt vagy az írót. Mielőtt tanítottam volna, Én Rajz szakra és Irodalomra jártam. Ő tanította nekem az Irodalmat és tényleg nagyon jó tanár. Imádtam az óráit. Sok mindenre megtanított.-ahogy mesélt róla a tanár nő egyre jobban elnyerte a tetszésemet ez a szak. Lehet a tanár nő példáját követem és én is rajz mellet oda járok még. Hamar elment ez az öt óra és a tíz perces szünetek. Most jött egy harminc perces szünet. Úgy gondoltam, hogy kimegyek egy picit az udvarra és utána lepihenek. Leültem a zöld pázsitra, betettem a fülhallgatómat és elindítottam egy Nirvana számot. Lehunytam a szemem és mintha egy picit el is aludtam volna. Felültem és kivettem a fülhallgatómat. Jess szalad oda hozzám.
-Szia Harry! Nem jössz el velünk kajálni?-kérdezi lelkesen, közben a négy emberre mutatott. Jobban megnéztem őket. Zacarit, Hamil, Rosetie (Hmmm) és Nicole. Utolsó személy zavart a legjobban, de mindegy. 
-De. Szívesen mennék.-mondom egy halvány mosolyt felé küldve. Megragadta a kezem és húzott, ahogy Ő tudott húzni engem. Lekezeltem a fiúkkal és megöleltem Rosetie-t.  Finom parfüm illata volt. Majd Nicole-ra néztem és oda sétáltam Jess mellé. Szokásához híven folyton csak beszélt-beszélt és beszélt. Majd mondanivalóját egyszer csak abbahagyta és megállt. Hátra néztem, hogy mit csinál. Nicole-t várta be. Egyedül sétált, biztos megsajnálta. Jess-nek nagy szíve van, de nem mindig mutatja. Hm, ismerős helyzet. Lehet ezért vagyunk olyan jó barátok. Hallottam, hogy megkérdezi tőle, hogy nincs-e kedve hozzánk jönni, de nem hallottam semmi féle választ. Vissza sétált Jess, majd rám nézett.
-Annyira fura egy lány.-összevonom szemöldököm, az miatt amit mondott.
-Miért? Ha Én rá nézek egy normális lányt látok. Semmi fura nincs benne.-mondom teljes őszinteséggel.
-Nem olyan, amilyennek mutatja magát. Valaki más.-mondja majd elneveti magát. Megint összevonom szemöldököm és még értetlenebbül nézek rá. 
-Most meg mi van?-rám emeli a nevetéstől könnyes tekintetét.
-Ez a mondatom filmbe illet volna.-nevet megint-Ja, és az a tekintett, ahogy nézel rám.-egy picit enyhülnek az arcvonásaim és  Én is megmosolyogtattam egy picit. Hátra nézek Nicole-ra, Ő csak a földet pásztázza. Biztos gondolkodik, kezdtem már Én is egy picit megsajnálni. Észre se vettem, hogy sokáig néztem. Arra lettem figyelmes, hogy Ő is felvezeti tekintetét és rám nézz. Gyorsan visszakapom tekintetem és azon gondolkodtam, hogy valamit kéne mondjak Jess-nek, hogy ne tűnjön olyan cikinek a helyzet.
-Miért mennek Hamil-ék ilyen lassan?-fordulok oda Jess-hez egy értelmet nem adó kérdésemmel. Jess értetlenül nézz rám, majd egy mosoly kerül az arcára.
-Nem tudom. De ez legyen a legnagyobb bajod, Harreh Styles.-mondja és megint elneveti magát.
-Ha-ha-ha.-mondom neki ezzel mutatva, hogy nagyon viccesnek tartom.-Harry, Életem. Harry.-mondom még kijavítva, amin Én is elmosolyodok.
-Oké. Ne haragudj rám Hazz.-nézz rám boci szemekkel, aminek ugye nem lehet ellenállni.
-Ahh..ki nem állhatom ezeket a szemeket.-mondom neki vigyorogva és megölelem.
-Senki se tud. Muhahaha.-mondja és felnevet gúnyosan. Közben már oda értünk egy nagy épülethez, amire az volt írva, hogy 'DonDiego Étterem'. Bevártuk a többieket. Zacarit-ék hangos nevetéssel jöttek felénk, míg Nicole csak csendben egyedül sétált. Bementünk a nagy étterembe és Jess kért egy hat személyes asztalt. 
-Sajnálom Hölgyem, de az összes hat személyes asztalunk betelt. Már csak három személyesek vannak.-mondta udvariasan az ember, aki az ajtóban fogadott minket.
-Ohh..rendben. Az is megfelel. Csak olyan legyen, ami egymás mellet van, ha kérhetem.-mondja egy mosolyt küldve felé. Az ember bólint és oda vezet minket a két egymás mellet lévő asztalhoz.-Akkor srácok, hogy ülünk?-nézz felén érdeklődve Jess.
-Szerintem így mi hárman.-mutatott Hamil, magára, Zacariti-re és Rosetie-re.
-Oké.-egyezett bele egyszerűen. Három szék volt az asztalunknál. Nicole leült a középsőre, mellé Jess a másik oldalára meg Én. Őszintén nem volt kedvem oda ülni, de nem volt más választásom. Egy csinos hosszú szőke hajú pincér hozta ki nekünk az étlapot. Sokszor nézett rám, Én ezt nem viszonoztam, mert nem izgatott annyira. Néha megejtettem neki egy 'szívdöglesztő' mosolyomat, amitől látványosan szinte elájult. Nem tartottam magam olyan helyesnek, de a lányok nem erről tanúskodtak. Néha ki is használtam Őket, de hát az Ő hibájuk. Sokszor már félek egy lánnyal beszélni, mert belém gabalyodik és néha sok mindent félre értenek. Egy aranyos mosolyommal megköszöntem és távozott az asztalunktól. Csend telepedett az asztalra. Nekem kínos csendnek tűnt.
-Ti mit rendeltek?-szólalt csak meg egyszer Jess az étlapját fürkészve. 
-Én szerintem egy Bolognait fogok kérni.-mondom nemes egyszerűséggel. Jess Nicolra nézett várva a válaszát.
-Én is azt akartam, de akkor keresek valami mást.-mondja egy picit sajnálva. Meglepődtem ezen, tényleg fura lány volt. Nem értettem logikáját.
-Miért nem rendeled azt, amit eredetileg akartál?-kérdeztem zavarodott arc kifejezésemmel. Ő rám nézett és még csak most vettem észre, hogy milyen szürkés színű is a szeme. Megvonta vállát, majd újra az étlapjára nézett. Majd visszajött a pincér nő és leadtuk a rendelésünket. Közben elég észre vehetően elém rakta egy papíron a telefon számát. Kikerekedett szemmel néztem a cetlit.
-Öhm..izé.. két Bolognai lesz és egy. Mit is kérsz Jess?-néztem rá elég kínosan és zavartan. Jess egy picit felkuncogott és elmondta mit kér. Majd elment a másik asztalhoz.
-Ez meg mi volt?-kérdezi Jess felém fordulva. Én csak megvontam a vállam és a cetlire néztem. 
-Öhm..amúgy mondtam, hogy nem Bolognait kérek.-vágott közbe Nicole. Ránéztem és zavartságot láttam az arcán. El is felejtettem! Tényleg, mondta, hogy nem azt kér.
-Ö..S.. már mindegy.-először azt akartam mondani, hogy 'Sajnálom!', de meggondoltam magam. Megint jött egy pincér, de ez már nem a szőke cica baba volt. Hálát adtam az égnek.
-Meghoztam a rendelésüket.-nyújtotta oda Jess-nek, amit kért, majd egy nagy tányér Bolognait rakott le és Jó Étvágyat kívánva elment. Értetlenül néztem utána. 
-Hát Én úgy látom, hogy azt hitték, hogy együtt kéritek a Bolognait.-nevetett fel Jess.-Ez nem a Ti napotok!- Nicole-ra néztem, aki egy picit el sápadt. Látszott rajta, hogy nem evett egész nap semmit.
-Nyugodtan edd meg. Majd Én rendelek mást.-mondja Nicole egy félénk mosolyt küldve felém. 
-Nem! Te nem ettél még semmit. Látszik. Szóval megesszük együtt. Csak nem kapunk fertőzést.-mondom az utolsó mondatomat egy picit halkabban és elfintorodva, amire Jess megrúgja a lábam. Oda húztam a székem mellé és, amennyire lehet ebben a helyzetben a lehető legtávolabb mentem. Jess kárörvendően felnevetett, amire Én csak egy grimaszt küldtem felé. Nyúltam egy villáért, mikor kezem megütközött egy vékony kézben. Hirtelen elkaptam, Nicole rám nézett, majd elvette az egyik villát. Hamar elfogyott a tányérról az étel és jóízűen dőltem hátra a székemben.

2014. március 22., szombat

4.Chapter-First Day.

Reméltem, hogy ez a kísérletem sikerülni fog. Sajnos, az agyon tetovált, mint kiderült gyorsabb volt nálam és Ő is pont akkor ért a szobája elé, mikor Én. Elfordultam és a kilincset szorongattam. Hozzászóljak? Vagy ne? Vetettem egy rövid pillantást a vállam fölött magam mögé. A punk lenyomta a kilincset és bement. Hát nem, akkor nem. Ugyan ezt tettem. Jess, mint egy idióta kilométer hiányos ember futkározott össze-vissza. Ha szememmel követtem volna, biztos szemtengelyferdülésem lenne. 
-Jess, mi a fenét csinálsz?-kérdeztem egy nagy sóhaj elhagyta közben a számat. Egy pillanatra megállt és rám nézett, majd folytatta tovább.
-Csak egyszerűen nem tudom, hogy mit vegyek fel. Segíts, kérlek.-nézett rám könyörgő kutya szemekkel, amiknek nem lehetett ellenállni.
-Oké.-oda sétálok és rámutatok egy fekete fehér csíkos nadrágra egy pink "Happiness"-es feliratú pólóra és egy kötött pulcsira.-Ezek szerintem így együtt nagyon jók.-mondom és oda adom neki. Se szó, se beszéd egyenesen a fürdő felé vette az irányt. Majd negyed óra múlva készen jött ki.-Szép vagy!-mondom neki biztatás képen, amit Ő egy mosollyal el is intéz. Felkap egy fehér hátizsákot, aminek a vállánál le engedi a hosszát, így a fenekénél lóg a táskája.
-Mehetünk!-mondja egy mosollyal az arcán. Felkelek az ágyról, amin eddig ültem és az ajtó felé veszem az irányt.-A-a.-fogja meg a kezem Jess, majd közelebb hajol.-Oké, meg vagy. Csak megszagoltam, hogy nem vagy-e büdös.-kikerekedett szemekkel nézek rá.-Jaj, nem úgy értettem, hogy általában az vagy. Hanem, hogy te már igen korán keltél és azóta ebben a ruhádban vagy.-most, hogy így mondja. Gyorsan vissza szaladtam és fújtam magamra a Vatta cukros parfümömből, amit annyira imádtam. Emlékszem, régebbi osztály társaim már szó szerint allergiásak voltak rá. Ezen a gondolaton, halkan felkuncogtam, majd vissza sétáltam az ajtóhoz.
-Oké, most már nem bűzlök.-mondom egy picit szégyellve magam. Jess kiment az ajtón, Én szokásomhoz híven leellenőriztem mindent, majd utána zártam be az ajtót. Miközben a zárral játszadoztam, Jess beszélgetett egy fiúval, a hangjából megállapítva.
-..szerintem is, de akkor is a Nirvana ébresztő tökéletes.-a Nirvana szóra felfigyeltem és oda tekintettem. A punk beszélgetett Jess-el. Teljesen másnak tűnt így. Sokkal többet beszélt és jobban megnyílt neki. Jess egy csomót nevetett vagy rajta vagy csak csupán zavarában. De nem úgy tűnt, mint aki zavarban lenne. Lassan oda sétáltam, de 'szerencsémre' nem zavartam meg semmit vagy nem vettek észre. Mikor a punk rám pillantott, még az az enyhe felfele görbülő vonal is lefele kunkorodott az arcán és komoran tekintett rám. Jess is rám nézett, majd kezemet megfogva húzott maga után.
-Szóval..-húzta meg egy picit a szó közepét-..arra gondoltam, hogy lesz, majd egy ilyen 30 perces szünetünk ötödik óra után és talán lenne kedved eljönni velünk ebédelni vagy reggelizni. Hívd, aminek akarod.-nézett rám kíváncsi tekintettel, hogy mi lesz a válaszom rá. Ki az a 'Velünk'? Mindegy is, legalább nem kell egyedül kajáljak.
-Oké.-vágtam rá nemes egyszerűséggel. Jess száját egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el. Észre se vettem, de már oda értünk a termünkhöz, ahol az első óránk lesz. Jess megtorpant az ajtó előtt és rám nézett.
-Minden oké rajtam?-kérdezi egy picit idegesen. Én csak bólintok, Ő küld egy mosolyt és bemegy az osztályba. Én még mindig ott állok idegesen az ajtóban és a kezemet kezdem tördelni. Hirtelen egy kéz pihen meg a vállamon, oda kapom tekintetemet és a tegnap esti számomra idegen lány áll ott. Azt hiszem Rosetie.
-Minden rendben?-kérdezi és az arcomat fürkészi.
-Ja, igen persze.-mondom olyan lazán, amennyire csak tudom, de még Én magam se tudtam elhinni.
-Kezdesz fehéredni, gyere.-megfogta a kezem és behúzott az osztályba. Leültetett a második sorban lévő első padra és leült mellém. Körbe mértem, hogy hogy néz ki a terem. A falak fehérek voltak és egy-kettő kép lógott rajtuk. Egy szekrény állt a terem jobb csücskében. Aminek a polcain, különböző könyvek ültek. Előttem barna padok voltak, aminek volt egy pad fiókja. A tanári asztalon, nem volt rajta semmi. Még egy szál virág se vázában vagy egy terítő se. A tábla zöld volt, ami nem volt különös, mert eddigi összes iskolámban ilyen színű volt a tábla. Az ajtó felett volt egy óra, ami háromnegyed nyolcat mutatott. Lejjebb vittem tekintetemet és az ajtóban a bunkó punkot véltem felfedezni. Éppen a mi irányunkba nézett. Intett Jess-nek, majd Ő ki is ment Jess-el a nyomában. Ennyire össze melegedhettek volna? Rosetie lustán oda nézett, majd vissza rám. 
-Tudod igazából még nem is ismerjük egymást.-mondja egy mosollyal az arcán.-Rosetie McDell.-mutatkozik be és a kezét nyújtja felém. Első benyomás: Aranyos, kedves és barátságos. 
-Nicole Bell.-fogadom el a jobbosát és egy picit megrázza.
-Ne haragudj, de most elmegyek a büfébe venni valami étel szerűséget.-mondja és közben a táskájában kezd el kutakodni.
-Ohh.-ennyi tudtam csak mondani. Nem szeretek egyedül lenni. Bár már megszoktam.
-De ha gondolod elkísérhetsz.-nézz rám és mosolyog. Igen, mosolygós lány. Kevés az ilyen ember. Csak bólintok egyet és elindulunk ki az osztályból. Az ajtóban elnézek jobbra és egy hosszú folyosót látok, ahol sok ajtó van. Gondolom azok is termek. Majd balra egy annál sokkal rövidebb folyosó és annak a végén egy bolt van. Elfordulunk balra, Rosetie folyton beszél hozzám, de én figyelmen kívül hagyom a mondani valóját és megdermedek egy pillanatra, mikor meglátom Jess-t és Harry-t a büfénél.
-Öhm..szerintem Én vissza megyek.-mondom és már fordulok is meg, de Rosetie megfogja a kezem. Gyanakodva nézz rám és próbálja kideríteni, hogy mi az oka ennek a hirtelen cselekedetemnek.
-Miért?-kérdezi.
-Ahh..semmi. Menjünk.-adom meg magam, mivel nem volt kedvem elmagyarázni neki. Hárman álltak előttünk. Egy nálam idősebb strébernek kinéző lány. Előtte egy összekócolt hajú fiú állt. És Ő előtte, pedig Jess és a punk állt. A punk neki támaszkodott a pultnak és Jess-hez beszélt. Míg Jess idétlenül elkezdett nevetni. Irritált egy picit, bár nem tudom, hogy miért. Nem vagyok féltékeny se meg semmi. Régebben se bírtam az ilyen vihorászós kis mondhatni "ribancokat", akik így viháncoltak azon, ami nem is vicces. Hamar sorra kerültünk, Rosetie megvette, amit reggelizni akart és vissza sétáltunk a termünkbe. Tényleg! Reggeli. Nem is ettem még semmit. Mindegy is, majd bepótolom. Elkezdődött az első óra. Két ismerős volt, az osztályban. Az egyik a mellettem ülő Rosetie volt, a másik pedig, aki jól lekoppintott, Jess volt.  Becsengetés után rá két perce meg is érkezett egy szőke hajú 29 éveiben járó nő. Gondolom Ő lehetett a tanár nő. 
-Jó Reggelt, Fiatalság!-köszön lelkesen és ledobja a cuccát a tanári asztalra.- Mrs. Calvin vagyok. Kaptam egy névsort, amin remélhetőleg a Ti nevetek van. Ja és amúgy a Rajz tanárotok vagyok. Aki az Általános szakot választotta, az különösebben a Rajz szakot is választotta, mivel több Rajz órátok lesz, mint amúgy volt. Akkor térjünk vissza a nevekhez. Én mondom a nevet (Elnézés, ha rosszul ejtem ki.) és Ti meg csak annyit mondtok vagyis az az illető, aki ennek a névnek a birtokában áll, hogy Jelen! Kezdjük is.-TÚL SOK INFORMÁCIÓ! Olyan gyorsan beszélt és olyan sokat, hogy győztük felfogni, azt amit mondott. Mindenki bólogatott és erősen koncentrált a tanár nőre. 
-Jessica Lowdes?
-Jelen.
-Rosetie McDell?
-Jelen!-szólal meg mellőlem. 
-Nicole Bell? Jól olvastam?-nézz felénk a tanár nő és keresi az embert, akihez beazonosíthatja a nevet. 
-Igen, és jelen!-mondom egy picit hangosan. A tanár nő rám nézz, majd egy mosolyt küld felém. 
-Marko Jesstwe?
-Jelen!
-Illetie Hombrew?
-Jelen!
-És az utolsó Harreh Styles?-tekintetét a lapjáról felénk vezeti és keresi az embert, akinek ez a neve. De nem jelentkezik senki. Majd hirtelen nyílik az ajtó és betoppan a bunkó punk rajta. A tanárnő oda kapja a fejét és rosszallóan megrázza. 
-Te vagy Harreh Styles?-kérdezi felé nézve. Ő bólint egyet és az osztály fele tekint. Képzelem, milyen cikis is lehetett neki, mivel mindenki Őt nézte, de ahogy láttam, nem igazán zavartatta magát.-Ülj le!-mondja neki a tanár nő, majd újra felénk fordul. Ő sietve leül az utolsó padba leghátra és a táskájában kezd matatni.-Szóval ott tartottam, hogy aki az Általános szakot választja az a Rajz szakot is választotta egyben. Persze bármilyen más szakot is fel vehettek mellé. A Ti döntésetek.  De öt közül lehet választani. Mondjuk igaz, hogy most mondtam, hogy bármilyen, de az a bármilyen alatt ötöt értettem. Fizika, Jog, Művészet, Irodalom, Számtan. Melyikről meséljek részletesebben?-nézz ránk érdeklődve és egy picit reménykedve, hogy szóra tud minket bírni.
-Az Irodalomról.-szólal meg leghátulról valaki. Mindenki oda kapja a fejét és kikerekedett szemekkel néz vissza, mikor meglátta, hogy a punk mondta.
-Rendben. Mr.Stremvel tanár úr tartja ezeket az órákat. Ezen az órán verseket vagy saját műveket olvastok vagy írtok. Nagyon jó tanár. Mindenkiből ki tudja hozni a költőt vagy az írót. Mielőtt tanítottam volna, Én Rajz szakra és Irodalomra jártam. Ő tanította nekem az Irodalmat és tényleg nagyon jó tanár. Imádtam az óráit. Sok mindenre megtanított.-mondta lelkendezve. A punkra nézett sokszor, mivel Ő kérte, hogy erről meséljen. Majd elkezdtük az órát és egy fa ágat (?) kellet lerajzolni, árnyékolva stb. Hamar elment az első öt óra. Miután kicsengettek Jess oda sétált hozzánk és Rosetie ölébe ült.
-Szóval, akkor megyünk?-kérdezte egy mosollyal megfűszerezve a mondandóját. Rosetie csak bólogatott és kezemnél fogva húzott maga után. Megálltunk a folyosón és megvártuk Rosetie-vel, míg Jess szól még pár "haverjának".  A tegnap megismert haverjait hozta, azt hiszem Zacarit és Hamil-t. Szóval összesen voltunk öten. Őszintén szólva nem is igazán zavart, hogy kinéztek ebből a társaságból. Mivel cseppet sem úgy néztem ki, mint Ők.
-És hova megyünk kajálni?-nézek Jess-re. 
-A közelben elméletileg van egy jó étterem féleség.-nézz rám, majd meglátta a punkot és oda szaladt hozzá. Megálltunk és Jess-t vártuk. Rosetie és a két fiú jól el voltak. Én csak néztem Jess-t, ahogy mutogat felénk és mintha ide hívná. Nem kellet sokáig győzködnie, mert utána egyből ide sétáltak. Lekezelt a két fiúval és megölelte Rosetie-t. Mikor rám került volna a sor csak egy lusta pillantást vetett és oda sétált Jess mellé. Oh, oké. Nem is értem mire számítottam. Egyedül sétáltam, mivel Rosetie a két fiúval társalgott, míg Jess a punkkal. Jess egy hanyag pillantást vetett hátra, mikor meglátta, hogy Én egyedül sétálok. Megállt és bevárt engem. Ez kedves volt tőle. Nem mindig bírtam a stílusát és a viselkedését, de voltak normális percei.
-Na, mi a baj?-néz rám és az arcomat fürkészi. Én csak megráztam a fejem és küldtem egy mosolyt felé, ezzel megadva a választ.-Nem jössz oda Harry-hez?-még mindig engem néz, majd az említett névnél rá mutat. Harry? Szóval így becézik a Harreh-t? Végül is nem mindenki  olyan, amilyennek mutatja magát. Ki tudja, lehet ha jobban megismerem egy full normális egyéniség. De amit eddig mutatott, nem akarom megismerni. Kitudja, hogy mit csinálna. Így egy fej rázással elintéztem, hogy a további utat egyedül magamba tegyem meg. 

Sziasztok!
Köszönöm ismét a komikat és a pipákat. Nagyon jól esnek az ilyenek. Csak jelezzétek, hogy tetszik-e avagy se. Remélem, hogy nem okoztam csalódást. Kérlek titeket komiba, jelezzétek, hogy milyen lett.
Köszönöm.
Nóry.xx

2014. március 19., szerda

3.Chapter-Furcsa/Bunkó!

Felnéztem és a bunkó punk fiú fogta szorosan a kezem. Tekintetével engem nézett. Kicsúsztattam kezem kezei közül és ki egyenesedtem. 
-Köszönöm!-küldök felé egy félénk mosolyt. Ő csak bólint egyet és folytatta útját a fürdő felé. Bementem a szobámba, összehajtogattam cuccaimat és elpakoltam őket. Jess még mindig nem volt a szobában, így egyedül voltam. Kivettem fekete-fehér mintás táskámból a laptopom és felültem vele az ágyamra. Kinyitottam és elkezdtem gépelni a blogomba. 

Furcsa/Bunkó!

Itt vagyok. Egy nagyon hosszú út után megérkeztem. Mi az első benyomásom az iskoláról? Nagy, szürke és unalmas. Az iskolában élő emberekről? Csak azokról tudok vélemény nyilvánítani, akikkel találkoztam ez pedig talán három ember. Ami nem sok. Így ezt hanyagolhatjuk is. Igazán eddig két emberrel futottam össze többször is. Egyik Jess, aki nagyon aranyos, bár a kinézete igen ijesztő. Ő a szoba társam. Másik egy névtelen punk, aki még csak be sem mutatkozott nekem. Első találkozásunk úgy történt, hogy a szobámból kijövet, nekem jött. Gondolhatjátok milyen szép véleményem van róla. Bár most egy picit megváltozott. Mikor majdnem elestem figyelmetlenségem miatt, Ő megfogott, hogy ne essek el. Ez egy igen aranyos gesztus volt tőle. Udvariasan megköszöntem és Ő még egy 'Szívesen'-t se tudott kinyögni, csak intett egyet a fejével. Érdekes egy fiú, de egyben nagyon rémisztő is.

Mikor már fáradtnak éreztem magam, lecsuktam a laptopom és az éjjeli szekrényemre tettem. Levettem cipőmet a lábamról és ledobtam a földre. Egy nagy csattanás jelezte, hogy azok földet értek. Betakartam magam és elterültem a kényelmetlen ágyon. Az alvás nem igazán ment. Egy darabig a telefonommal babráltam. Beállítottam az ébresztőmet, hogy eltudjak normálisan készülődni, majd még egy picit nyomogattam és a párnám alá tettem. Mikor már majdnem sikerült elaludnom, egy hangos ajtó csapódásra felriadtam. Jess jött be az ajtón és utána láttam, hogy hozta "pár" barátját is. Ilyen hamar megismerkedett ennyi emberrel? Picit csodálkoztam rajta, hogy máris ennyi ismerőse lett és egy picit irigy is lettem rá.
-Szia Nic!-köszön hangosan Jess és az ágyam sarkába ül. Tudtam, hogy valamit ihatott, hiszen a szájszaga bűzlött az alkoholtól és Nic-nek hívott. Amit mellesleg ki nem állhatok. Intettem neki egyet egy fintorral és a többi igen punkos emberre néztem. Négyen voltak összesen. Egy lány, akinek a haja  barna hullámokban omlott a vállára. Szemei gesztenye barna színűek voltak. Arca nem tűnt szimpatikusnak és a ruhája pedig egy fekete szettből állt és még egy bőr dzseki volt rajta. Rajta kívül még volt három fiú. Kettő srác egymást támogatva tántorogtak épp be az ajtón. Szintén bőr szerkóban voltak. Egyiknek a haja barna volt és egyenes, ami mindig a szemébe omlott, így hátra fésülte folyton. A másik egy szőke hajú fiú volt, de volt a szőke hajában egy rózsaszín csík is. Az ő haja hátra volt igazítva és nem volt olyan hosszú, mint a haverjának. Volt a háttérben egy harmadik fiú is. Ismerősnek tűnt, fejét lehajtotta és a földet nézte.-Ő itt Zacarit és Hamil.-mutatott a két fiúra, akik egymást támogatták. Rám emelték tekintetüket, intettek a fejükkel és folytatták tovább a beszélgetésüket.-A kis csaj Rosetie és Ő itt Harry.-mutatott a  lányra, majd a háttérben lévő fiúra. Mikor meghallotta a nevét rám emelte tekintetét, de nem köszönt sem intett.-Srácok Ő itt Nicole.-mutatott be engem is nekik. Nem csináltam semmit csak az ágyamon ültem. Jess felé fordultam és Ő rám nézett.
-Hol ismerkedtetek meg?-kérdeztem egy picit halkabban.
-Jaa..van egy ilyen buli féleség a suliban, hogy jobban megismerjük egymást és ott ismerkedtünk meg. Gondoltam felhozom őket, ha neked nem nagy baj.-mondja a végére egy mosolyt beillesztve. Forrtam a méregtől, hogy nem mondta el és hogy csak így felhozta ezeket az agyon tetovált pasikat és azt a lányt. Friss levegőre volt szükségem, hogy ne ordibáljam el magam. Kipattantam az ágyamból, tekinteteket éreztem magamon. Mikor leesett, hogy miért is néznek annyira, hiszen csak egy pizsamában voltam. Most nem zavart, felhúztam a cipőmet, majd ajtót becsapva magam után kiviharoztam a szobából. Elindultam a porta felé. Reméltem, hogy ott találom a portás lányt, egyenlőre Ő tűnt az egyetlen értelmes embernek. De sajnos nem volt ott. Így elindultam egy másik folyosón. Majd egy füves területre érkeztem. Leültem a zöld pázsitra és ott pihentem. Néztem a csillagokat, míg egyszer arra nem ébredtem fel, hogy fázok. Vissza fele sétáltam, majd halkan mentem be a szobámba. Mindenki eltűnt. Egyedül egy alakot láttam ülni Jess íróasztalánál. Világított a lámpa, de nem erős fénnyel. Göndör fürtök rajzolódtak ki, a kezének támaszkodva. Lassan emelkedett fel és le a teste. Egyenletes szuszogás vette át a csendet a szobában. Közelebb sétáltam és a bunkó punk srác aludt az asztalon. Hangosan ledobtam a cipőmet a lábamról, amire felijedt. Rám nézett fáradt tekintettel, majd szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta.
-Örülnék, ha nem a szobámban aludnál.-mondtam flegmán, miközben az ágyamhoz sétáltam. Nem szólt semmit csak felállt a székről és felém kezdett sétálni. Én már az ágyamon ültem, térdemet felhúztam az államhoz és egy picit féltem tőle. Ezt Ő is észre vehette, mivel az álla megfeszült.
-Bazzdmeg, ha akarom itt alszok melletted.-köpte oda nekem. Megijedtem hirtelen haragjától és a mély és erőszakos hangjától. Eltávolodott és kisétált az ajtón. Egy ajtó csapással jelezte, hogy nem nyugodott meg. De az Ő ajtaját csapta be, lehet tekintettel Jess-re. Befeküdtem az ágyamba és a fal felé fordultam. Azon gondolkoztam, hogy miért ilyen bunkó mindenkivel. Bár még Jess-szel nem láttam így beszélni. Majd kiderítem, csak nem szeretném, hogy rosszul végződjön. Nem bírtam elaludni, féltem, hogy megint át jön és valamit csinál. Szorosan becsuktam a szemem és bárányokat kezdtem számolni. 1, 2, 3..és már az álmok világát éltem.
Reggel az ébresztőmre keltem fel. Lustán nyitottam ki a szemem, majd a telefonomért nyúltam, hogy kikapcsoljam az ébresztőm. Jess-re néztem, aki még nagyban az igazak álmát aludta. Nyakig betakaróztam és a plafont bámultam egy kis erőt gyűjtve. Majd mikor úgy éreztem, hogy elég az erőm, ahhoz hogy kikeljek az ágyból feltápászkodtam és a szekrényem felé mentem. Ami igazából nem is az enyém, csak jelenleg az. Egy jó fél órája kutakodhattam, mire megtaláltam a megfelelő ruha darabokat, ami egy fekete ujjatlan pólóból, egy fehér, szürke, fekete mintás nadrág, egy bőr dzseki és egy szürke Vans cipő volt. Még a fiókomból kerestem hozzá megfelelő kiegészítőket. Egy vagyis kettő füles gyűrűt, egy napszemüveget és a hajamhoz egy haj gumit. Majd ezekkel elindultam a fürdő szobába. Ami egy kupacként összegyűlt a kezemben, ledobtam egy székre. A mosdó kagyló fölé hajoltam és langyos vizet engedtem, amivel megmostam az arcom. Mikor tekintetem a velem szemben levő tükörre tévedett egy enyhe szív roham jött rám, mivel a fejem egy igen szép kis kinézetett vett fel. A fésűmet a kezembe vettem és kifésültem a hajam. Majd a székről elvettem a haj gumit és egy ló farokba fogtam. Felhúztam a ruháimat és vissza sétáltam a mosdó kagylóhoz, hogy egy kis enyhe sminket tegyek fel, ami egy szempilla spirálból és egy kis vékony tus vonalból állt. Nem voltam igazán megelégedve a külsőmmel, de igazából nem mintha akárki is nézné. Ezzel  gondolattal ott hagytam a fürdőszobát és az ágyamhoz sétáltam, hogy bevessem. Miután végeztem a kis szürke mintás táskámba pakoltam a lét fontosságú dolgokat, mint például fésű, sminkes cuccom, papír zsebkendő, tampon, parfüm s a többi, s a többi. Telefonom kijelzőjére néztem, ami még nem mutatott teljesen hét órát. Jess még mindig húzta a ló bőrt. Elég sokáig tépelődtem azon, hogy felébresszem-e avagy se. Az utóbbi mellet döntöttem. Még egyszer megbizonyosodtam, hogy minden rendben van-e, majd halkan magam után becsuktam az ajtót. Elnéztem balra az ajtóból, de nem volt semmi élet, majd jobbra ott se mozgott senki. Talán túl korai vagyok? Egyet léptem, mikor meghallottam Nirvana-Smells Like Teen Spirit számát a szemben lévő szobából. De hirtelen megszűnik a zene és mocorgást lehet csak hallani. Vajon ki szereti a Nirvana együttest? Azt hittem, hogy csak én vagyok nagy Fan-juk. Ha megnézzük a telefonom lejátszási listáját, garantálom hogy több, mint a fele Nirvana. Sokan nem szeretik őket, mert hogy hasonlít egy beszívott énekesnek a számaihoz. De garantálom, hogy ezeknek a fele csak az egyik szám elejébe hallgattak bele. Amik tény és való, hogy lassúak, de ettől még nem olyan, mintha egy beszívott énekes énekelné! Annyira elmélyültem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy a szemben lévő szobának az ajtaja nyílik. Mindegy, már semmi esélye annak, hogy elfussak. A bunkó punk össze kócolt hajával és az álmos tekintetével találkozom. Bólintok neki egyet, amire neki csak egy szem forgatás volt (amit nem értek, hogy miért tett)a reakciója és tovább ment a fürdő irányába. Az Ő szobájában nincsen tusoló? Mindegy is, inkább én is folytattam utamat jobbra a porta felé. Az aranyos portás lány már ott ül a gépe mögött és valamire nagyon erősen koncentrál. Az én hangom ijeszti ki a székéből.
-Jó Reggelt!-mondom neki életvidáman. Egy lusta pillantást vett rám, majd tekintetét vissza vezeti a gépre.
-Neked is.-mondja unott hangon. Furcsa volt. Tegnap ennek az ellentétére emlékeztem, hogy aranyos, mindig mosolyog. Inkább betudtam annak a viselkedését, hogy nem lehet mindig mindenki boldog. Így ott hagytam, mert nem akartam, hogy rosszul induljon a napom. Kisétáltam az udvarra, ami még nagyon üres volt a tegnapi tumultushoz képest. Olyan gyönyörű volt minden. A napfelkelte, amiknek a sugarai a fákra vetődött ki, a fű deres volt és csillogott, ahol a nap sütötte. Leültem egy padra, ami nem messze volt az épülettől. A táskámból elővettem a fülhallgatómat  és a telefonomba dugtam a végét. Elindítottam egy Eminem számot és a lábam az ütemre ütöttem. Sajnos, az én ízlésem igen furcsa volt. Szinte minden evő voltam ilyen téren. Imádtam Eminem-et, Nirvana-át, Fall Out Boy-t inkább az ilyen rock-os számokat szerettem jobban. A külsőm pedig egyáltalán nem ezt tükrözi. A zenét a telefonom rezgése zavarta meg. Kivettem a fülhallgatót a telefonomból és elhúztam a 'Fogadás' gombot. Lustán emeltem a fülemhez, majd beleszóltam.
-Igen? Itt Nicole Bell.-hadartam el gyorsan azt a szöveget, amit ilyenkor szoktam mondani. Majd vártam, hogy a másik oldalon lévő ember beleszóljon.
-Szia Nicole! Hol vagy?-kérdezi egy ismerős női hang.
-Jess?-ez volt az első tippem. Mondjuk, ha nem jön be, akkor nem mondanám végig az összes női nevet, amiket ismerek.
-Igen.-mondja. Szerencsémre.
-Öhm..Itt vagyok az épület előtti udvaron.-mondom teljes nyugodtsággal.
-Oké. Mehetnénk együtt az első óránkra. Mert ugyanis osztály társak leszünk, Bogaram.-mondja teljesen nagy lelkesedéssel. Teljesen leblokkoltam. Egy, le Bogaram-ozott. Kettő, mert osztály társak leszünk.-Haló! Itt vagy?-kérdezi egy pici ijedtséget vélek felfedezni a hangjában.
-Ja, igen. Oké, akkor vissza megyek a szobánkhoz.-mondom és azzal ki is nyomom a telefonomat. A fülhallgatómat vissza dobom a táskámba és elindulok a szobánk felé. Már valamennyivel több ember volt a közelemben, mint amikor elindultam. A portánál elfordultam jobbra és a hosszú folyosón sétáltam. A földet pásztáztam, ahogy egyik lábam utánozza a másikat. Mikor tekintetemet felemeltem egy nagy és vékony test alak rajzolódott ki a távolban. Egymással szembe sétáltunk. Nem volt rajta felső, tele volt tetkóval. Majd megláttam fürtjeit, amik össze-vissza álltak. Ő is szemeivel engem fürkészett, de mikor Én felismertem, hogy ki is az elkaptam tekintetemet. Sietősebbre vettem a lépteimet, hogy én hamarabb a szobámhoz érjek.

Hi, Everyone!
Nagyon köszönöm a 23 Feliratkozót(Bloglovin, Blogger) és a sok pipát és komit. Ehhez a részhez is nagyon örülnék, ha ennyi pipa és komi jönne! 
Nóry.xoxo


2014. március 12., szerda

2.Chapter-Bunkó!

Harry Styles

____________________________________________________________________________

-...ígérd meg, hogy mindennap fel fogsz hívni!-mondja Gemma megerősítve fenyegetőzve mutat rám. Nekem nevetnem kell ezen és nem tartom vissza, hangos nevetésben török ki.-Harry! Nem olyan vicces!-szontyolodik el. 
-Rendben. Ne haragudj!-ölelem meg és egy puszit nyomok a hajába.-Na, de menj aludni.-távolodok el és megsimogatom a fejét.
-Vettem kapitány!-nevet fel hangosan.-Jó Éjt!-dob egy puszit és kimegy az ajtómon. Én vissza dőlök az ágyamba és a plafont nézem. Rossz szokásommá vált már, hogy túl gondolok dolgokat vagy csak túl "izgulok" dolgokat. Inkább a második szokott sűrűbben előfordulni. Úgy hogy elfordultam az oldalamra és próbáltam aludni, ami nem sok sikerrel járt. Így elő vettem a telefonomat és a fülhallgatómat és egy altató hatású számot indítottam el. Reggel az erősen a szemembe irányuló nap sugaraira ébredtem fel. Ránéztem az órámra, ami fél hetet mutatott. Felkeltem az ágyamból és a ruhámat felkapva elindultam a fürdő felé. "Szerencsémre" épp voltak ott.
-Siess már! Akárki is van bent! Nem érek rá!-kiabáltam és dörömböltem be az ajtón. Anya volt az.
-Nyugalom kisfiam, oda fogsz érni.-mosolyog rám, miután kinyitotta az ajtót.
-Ennek örülök.-köptem oda és beviharoztam a fürdőbe. Megfésültem és belőttem felfelé a hajamat. Majd megmostam az arcom. Felhúztam a nadrágom és a Ramones-es pólóm. Ez volt a szerencse hozó pólóm. Majd felhúztam egy sötét barna csizmát és még egy utolsó pillantást vettetem a tükörre, mikor már késznek nyilvánítottam magam. Kiléptem a fürdőből és Tom-ba ütköztem. Nyugodt volt az arca és egy halvány mosolyt küldött felém.
-Jó Reggelt, Harry!-mondja felém nézve. Én elkapom a tekintetem és motyogok neki egy "Reggelt!"-et. Bemegyek a szobámba és összepakolom a bőröndömet. Mikor átnéztem másodjára már minden benne volt. Rendet raktam a szobámban és át slattyogtam Gemma szobájába. Az ajtó egy halk nyikorgással jelezte, hogy valaki bement oda. Gemma egy halk nyögést adott ki és a másik oldalára fordult. Szőkés barna haja szinte eltüntette a párnáját.  Oda sétáltam az ágya sarkához és leültem. Egyik lába kilógott a takaró alól és mint egy villám csapás villant be az ötlet, hogy hogyan is ébreszthetném fel. Még jobban felhúztam a takarót a  lábánál és csikizni kezdtem a talpát. Hangos nevetésben tört ki, majd egy idő után sikerült kihúzni a lábát a kezeim közül.
-Jó Reggelt, Álomszuszék!-mondom neki mosolyogva. Ő az egyetlen ember szerintem, aki mostanában mosolyogni látott. Kinyújtotta a nyelvét és vissza dőlt az ágyba.-Csak köszönni jöttem. Meg egyben elköszönni is.-mondtam egyre halkuló hangon. Gemma felült és megláttam a baglyos felsőjét, ami igen édesen állt rajta. 
-Nem akarom, hogy elmenj.-vágja be a durcás képet. Közelebb csúsztam hozzá és megöleltem.
-Majd hívlak, ha oda értem. Meg mindennap. Meg meglátogatsz..ugye?-kérdezem úgy mintha attól félnék, hogy nemet mondana.
-Jaj, te Lüke! Persze!-nyom egy puszit az arcomra és megölel.-Annyira hiányozni fogsz.-Egy könny futott végig az arcán. Érzem, hogy a hangulat kezd átmenni szó szerint siralmassá, így meg kell törnöm, mielőtt én is el sírnám magam.
-Te is nekem. Segítesz lecipekedni?-küldök felé egy mosolyt. Ő megtörli a szemét és kipattan az ágyból és elkezd szaladni a szobám felé azt ordibálva maga után, hogy "Aki utoljára ér oda az lesz a záp tojás". Én csak ezen nevetek és utána sétálok. Bemegyek a szobámba és azt látom, hogy Gemma valamit nagyon szorongat a kezében.  Közelebb megyek és ő szét nyitja tenyerét, amiben egy keresztes nyaklánc pihent.
-Neked vettem, Öcsi!-adja oda a kezembe. Én nem tudom, hogy mit mondja ezért megölelem.
-Köszönöm!-suttogom a fülébe és a hajába puszilok. Majd eltávolodok és a cuccomért indulok. Oda adtam Gemmának a könnyebb táskát és én vittem a nehéz bőröndöket.  A lépcsőn megúsztuk az esést lefele. A kocsim felé vettük az irányt, mikor megláttam, hogy anya és Tom az ajtóban állnak. 
-Szia Kicsim!-jön oda anya és ölel meg. Egy kezemmel vissza ölelem, de hamar meg is szakítom ezt a pillanatot. Tom arrébb áll az ajtóból én kimegyek rajta és Gemma követ. Betettük a csomagokat a Range Rover-embe. Gemmának még adok egy puszit és beszállok a kocsimba és kitolatok a garázsból. Anyáék az ajtóban állnak és integetnek én egy duda szó nélkül ott hagyom a házat. Tudom, hogy ez bántotta őket. Engem is bántott, de nincs mit tenni. Az oda fele út nagyon unalmas volt. Benyomtam a rádiót, ahonnan az összes számot már fújtam. Így a rádióval együtt énekeltem. Mikor oda értem leraktam a kocsimat az Egyetem parkolójában. Kivettem cuccaimat a kocsiból és azt húzva magam után néztem körbe. A kapunál egy csomó ember állt. Mindenki a saját vagy a szülei kocsijával érkezett.  Egy lányt látok, aki egy taxival hozatta ide magát. Különösebb figyelmet nem adok neki, mert nem igazán izgat. Elindultam be a nagy épületbe, majd a porta féleségnél, megkérdezem, hogy hol találom a szobámat. A nő, aki ott ül látszik rajta, hogy tart tőlem, pedig semmi okot nem adtam rá. Ez általában idegesíteni szokott, de most túl tettem magam ezen. Elindultam a szobám felé, ami a 82-es szoba volt.  Miután megtaláltam, becuccoltam oda és átnéztem a "szomszédba", a 81-es szobába. Először kopogtam, majd egy kellemes női hang kiabált ki.
-Igen?-én azzal be is nyitottam. Jessica volt az. A volt osztály társam, akivel egy bandában voltunk. Ő nem volt össze tetoválva, csak úgy bekerült. Nagy mosollyal fogadta, hogy én vagyok az.-Harry! De örülök, hogy látlak!-ölel meg. 
-Részemről a szerencse, Jess!-Ő egy belevaló, aranyos lány volt. Vörös hajjal és egy fültágítóval rendelkezett. Barna, nagy boci szemei voltak. Egész jól kijöttünk egymással, de most biztos, hogy nagy haverok leszünk, hiszen egyenlőre Ő az egyetlen, akit ismerek. 
-Nem gondoltam, hogy lesz itt ismerős.-mondja széles mosollyal.
-Én se. Látom berendezkedtél. Ennél ijesztőbb posztereket ki sem rakhattál volna.-nevetem el magam a szörnyes poszterein.-Meg fogod ijeszteni a szoba társadat.-mondom még mindig egy picit nevetve. Ő csak vállat vonva leül az ágyára.
-És te már berendezkedtél?-én csak bólogatok és már indulok is az ajtó felé, mivel eszembe jutott, a nyaklánc, amit Gemmától kaptam.
-Most megyek. Majd még benézek!-mondom és nyomom már le a kilincset és nyitom ki az ajtót, mikor egy barna, hullámos hajú és kék szemű lányba ütközöm. Tekintetét a Ramones-es pólómon tartja, majd rám néz és a szörnyülködést lehet látni a tekintetében. Amilyen aranyos benyomással kezdte nálam, ezzel a tekintetével el is szúrta. Egy picit neki ütközve  vállának, hagyom ott az ajtó előtt és megyek be a szobámba. Ledőlök az ágyamra és megint ugyan ott vagyok, mint tegnap este, otthon. 

Nicole Bell

_______________________________________________________________

Köszönés nélkül nekem jött és bement a szobájába. Bunkó! Gondoltam magamba. Majd beljebb lépve láttam, hogy az egyik ágyon ül egy lány. Vörös haja, barna nagy boci szemei voltak és az egyik fülében fültágító volt. Alap járaton aranyos lánynak tűnt, csak az a fültágító nekem nem túl barátságos. 
-Szia!-köszön kedvesen és feláll, hogy segítsen behoznom a cuccomat az ajtóból.
-Hello! Nicole Bell.-mutatkozok be és nyújtom egyik kezem felé. 
-Jessica Kriptoen. De a barátaimnak csak Jess.-mosolyog rám kedvesen és kezet fog velem. 
-Öhm Jess, köszönöm a segítséged.-küldök neki én is egy mosolyt.
-Semmiség. Amúgy ne haragudj, modortalan haverom miatt. Ő ilyen.-mondja vállát vonogatva. Nekem nem jönnek be az agyon tetovált, bunkó pasik. Mindegy is, nem foglalkozok vele.
-Milyen szakra jöttél?-kérdezem megint egy mosolyt felé küldve.
-Rajz. Tetoválás készítő akarok lenni, majd.-mondja lelkendezve.-És te?-kérdezi illedelmesen vissza. Én közben a táskámból pakoltam kifele.
-Általános. Nem tanulok igazán semminek. Talán, majd az általános szakon találok magamnak valót. De egyenlőre csak sima semmi.-nevetem el a végét az utolsó szavaim miatt. Ő is felnevet, majd feláll az ágyáról.
-Én megyek is. Majd jövök valamikor.-mondja és már kint is van. Miután kipakoltam a cuccomat, bedobom magam a kényelmetlen ágyba, amiben ebben az évben aludni fogok. Az otthoni ágyam sokkal kényelmesebb. Kikapom a táskámból a telefonom és anya számát tárcsázom. Két csöngés után fel is veszi.
-Szia Anyu! Megérkeztem.-mondom neki teljesen nyugodtan.
-Szia Kincsem! Ugye nincs semmi bajod? Minden rendben? Nem hagytál itthon semmit?-kérdezi egy levegő vétellel szinte az egészet.
-Oké anya, egyszerre csak egyet és vegyél levegőt is.-nevetek a telefonba.-Nem, nincs semmi bajom és Igen minden rendben és nem, Nem hagytam otthon semmit.-válaszolok az összes feltett kérdésére.
-Ennek örülök, hogy minden rendben. Találtál már barátokat?-kérdezi izgatottan.
-Öhm..a szoba társam egyenlőre, akivel beszéltem. Majd az idő elteltével lesz.-nyugtatom meg.
-Rendben Kicsim. De én most megyek. Szia és vigyázz magadra! Puszi.-köszön el.
-Szia Anyu! Puszi.-és letette az utolsó szavam után. A telefonomat vissza süllyesztettem a táskámba. Felálltam és összekaptam valami ruhát a szekrényemből, amit felhúzok pizsamának. Ló farokba fogtam a hajam és egy szürke belebújós cipőt vittem még magammal.  Elindultam meg keresni a fürdőt, ami kiderült, hogy a folyosó végén van. Miután letusoltam, megtörölköztem és belebújtam a ruhámba. Visszafele sétáltam a szobámba, közben megigazítottam a hajam, mikor egy  erős mellkasba ütköztem és elestem volna, ha nem fog meg két nagy kéz. Hirtelen becsuktam a szememet és mikor megéreztem a kezeket, nyitottam ki.

Köszönöm a sok feliratkozót! Itt a második fejezet is. Remélem elnyerte ez is a tetszéseteket. És ÚRISTEN több mint 20 pipa az első fejezetnél..nagyon köszönöm. Remélem ennél több lesz és több vissza jelzést is kapok. Mivel Szerda..egy Új rész. Hétvégén jön a következő rész.
Üdv.:Nóry

2014. március 9., vasárnap

1. Chapter-London.

New York. Augusztus 31. Vasárnap. 21:35 Ülök a nappaliban, egyedül a sötétben. Kifele nézek az ablakon, esik az eső. Igen, innen tudhatjuk meg, hogy az idei nyár utolsó napját töltjük. A távolban elhelyezkedő épületek homályosak az ablakból és sűrűn folynak le vízcseppek rajta. Holnap Szeptember elseje, Hétfő. Nem tudom, azt a napot milyen szóval illetni. Talán legizgalmasabb? Vagy Legstresszesebb? Nagyon izgulok, hogy milyen lesz. Lesz-e barátom, ki lesz a szobatársam, vajon kijövök-e vele, kedvesek-e a tanárok, jók lesznek-e az órák? Ezer meg ezer kérdés gyülemlik a fejemben és egyre csak több és több lesz. Már rég aludnom kéne, de nem megy az izgalomtól és a sok kérdéstől. Lassan felálltam és felsétáltam hangtalanul a szobámba. Becsuktam az ajtót, ami egy nyikorgó hangot adott ki. Még egyszer megnéztem a nagy kék bőröndömet, hogy minden be van-e pakolva. Majd miután végeztem, lefeküdtem az ágyamba és a plafont bámultam. Nem volt ott semmi különös vagy érdekes csak egy pont, ahol elmerengtem. Megint. Reggel anya halk suttogására keltem fel. Besütött a nap az ablakon, így mikor kinyitottam a szemem, mintha megvakultam volna, gyorsan vissza is csuktam, majd miután már kezdte megszokni egyre jobban nyitottam ki. Anya a fürdőmben pakolászott, gondolom a neszesszeres cuccaimat, mert az tegnap este elfelejtettem. Ránéztem az órámra, ami hajnali fél ötöt mutatott. Megtöröltem a szememet és kitántorogtam a meleg és puha ágyamból, amiben nem mostanában fogok aludni. Szürke pizsama nadrágom picit hosszabb volt, így miközben mentem a fürdő felé azon tapostam. Szürke baglyos fölső szegélyét piszkáltam közben, az izgalom miatt.
-Reggelt'!-mondtam reggeli fáradt hangomon. Anya rám emelte zöld tekintetét. Arca boldogságot sugárzott.
-Jó Reggelt, Édesem! Hogy aludtál?-Ő volt a világ legjobb anyukája. Imádtam őt. Mindent megtudtunk beszélni, mindig támogatott és ott volt, amikor nem voltam a legjobb passzban. Hát végül is ez a "feladatuk" az anyukáknak. Mikor meghalt a legjobb barátnőm egy utazásban, nélküle nem is tudom, hogy éltem volna túl. Tudja, hogy reggelente vannak hisztis pillanataim, ezért is nem veszi fel az olyan beszólásaimat vagy bunkó szavaimat.
-Egész jól. Bár nem aludtam sokat, mivel nagyon izgultam. De majd ott biztos kifogom, majd piheni!-mondtam miközben a hajamat fésültem a tükör előtt. 
-Az nem olyan jó. Pedig már nyolc órakkor ágyban voltál, na de mindegy is. Én se tudtam volna aludni.-nyomott egy puszit az arcomra és az ajtó felé indult.-Táskádba bent van minden! Csak össze kell készülődnöd és hét órakkor indulunk is. Apád elvisz minket.-mondta egy mosoly kíséretében és magamra hagyott a fürdőszobámban. A ruhám egy vállfára volt akasztva, ami a fogason pihent. A körmömet már tegnap megcsináltam, így arra nem volt gondom, még felhúztam rá a gyűrűket és késznek is vallhattam magam. Nem csíptem ki magamat, mert a mai nap még csak nem is találkozok igazán senkivel, na meg így érzem magam kényelmesen. Kisétáltam a fürdőből és az ágyam felé vettem az irányt. Megigazítottam, majd díszpárnákat tettem rá. Mivel én nem fogok mostanában itt aludni, így érdemes volt megcsinálni, mert amúgy mindig azt hajtogattam anyáéknak, hogy teljesen fölösleges megcsinálni hiszen félnap se és már szedem szét. Oda sétáltam az íróasztalomhoz és felhajtottam a laptopom tetejét. Megnéztem még indulás előtt a közösségi oldalamat, majd a blogomba kezdtem pötyögni.
Izgalom!
Soha életemben nem izgultam még talán ennyire, mint most. Ha lehetséges lenne már rég kint ugrándozna a szívem a helyéről. Akkor a sebességgel ver. Vagy mint a Tapsi hapsis mesékben, mikor megijed és a szíve kiugrik, de a bundája mindig vissza rántja. Kb. ebben a helyzetben vagyok én is. Órámra nézek, de az irtó lassan mozog.Esküszöm, hogy életemben nem fürkésztem ennyit, mint most. 

Több írásra nem volt időm, mivel anya felkiabált, hogy indulásra kész legyek. Így lecsuktam és a táskámba süllyesztettem. Most biztos kérdezitek magatokba, hogy miért is írok blogot, mikor az senkit se érdekel és csak idő pocsékolás. Nem egészen az. Ide íróm le az érzéseim, fájdalmaim. A blogomat a legjobb barátnőm elvesztése után kezdtem el írni, mert nem volt akkor senkim, akivel megoszthattam volna akármit is, meg nem is akartam. Felkaptam a bőröndömet a földről, a guruló talpaira állítottam és magam után kezdtem húzni. Mielőtt becsukhattam volna az ajtót, még egy "utolsó" pillantást vetettem a szobámra és becsuktam az ajtót. Levittem a lépcsőn a nagy bőröndöt, majdnem egy esés kíséretében, de sikerült nem elvesztenem az egyensúlyomat. Anya már lent várt az előszobában, utazásra készen.
-Indulhatunk Kicsim?-kérdezte Ő is egy kicsit izgatottan.-Édesapád már kint vár az autóban minket.-mondta miközben kinyitotta nekem az ajtót.
-Igen, azt hiszem nem hagyok itthon semmit.-küldtem felé egy mosolyt. Miután elhagytam a házat vissza pillantottam anyára, aki a zárral babrált, majd kattant kettőt és jött utánam. Apa kivette a kezemből a nehéz bőröndöt és a csomagtartóba helyezte. Anya beült az anyósülésre, apa pedig a volán mögé. Én betuszkoltam magam és a fekete fehér mintás kedvenc táskám a hátsó ülésre. Anya apával beszélgetett, én pedig izgatottan néztem kifelé. Mint egy öt éves kisgyerek, aki kirándulni megy. Fél óra alatt oda is értünk a reptérre, ahonnan elvisz a repülő Londonba. Anyáék könnyes búcsút vettek tőlem és az utolsó percben engedtek felszállni a gépemre. A repülő ablakából láttam, ahogy hevesen integetnek nekem. Én is vissza integettem, de kétlem hogy látták is a pici kerek ablakot, ahol ültem. A szándék a lényeg. Kivettem a kedvenc táskámból a fülhallgatómat és benyomtam Jamie McDell-lala Land c. számát. Ez egy aucostic, amiket én imádok olyan lassúak, néha sokkal jobban, mint az igazi számot. Mivel ez a szám igen lassú, elaludtam. A mellettem ülő kedves kisugárzású néni keltett fel.
-Édeském, leszálltunk!-mosolygott a végén. Kikaptam a fülhallgatómat és felpattantam.
-Köszönöm szépen!-küldtem felé egy mosolyt és leszálltam a gépről esés mentesen. Megkerestem a csomagomat és leintettem egy taxit. Sárga volt az ajtajain fekete-fehér kockák voltak, amiken a telefonszámuk volt. Aki benne ült kedvesnek és barátságosnak tűnt.
-Jó napot, Kedves!-mondta angliai akcentussal. Ahogy kimondta számomra humoros volt, de illetlenség lett volna kinevetni, így vissza tartottam a hangosan kitörő nevetésemet.
-Jó napot! Kérem a Bardengof Egyetemhez vigyen.-mondtam és hátra dőltem az ülésen. 
-Rendben.-miután kimondta már indította is az autót és beletaposott a gázba. London nagyon szép volt. Emlékszem, mikor régen Nicola-val  azt játszottuk, hogy Londonban híres divat tervezők vagyunk és kreáltunk különböző anyagokból ruhákat. A taxi sofőr mély és ijesztő hangja zavart meg.
-Megjöttünk Kisasszony! 2 Euro lesz.-megköszöntem és kifizettem a pénzt, majd udvarias volt a sofőr és segített kipakolni. Ott álltam a nagy kapu előtt. Egy bőrönd és a kedvenc táskámmal. Sokan mentek el mellettem vagy jöttek nekem, mintha Japánban lennénk. Kb. olyan nagy volt a tömeg. Az épület nem volt egybefüggő, volt több külön épület is, hol kicsi hol nagy. Gondolom ezek lehettek a tesi terem vagy az ebédlő. Ahogy besétáltam a kapun, több bódét is láttam. Mindegyik bódé egy foglalkozást hirdetett. Most még nem igazán volt kedvem egyikhez se csatlakozni, így csak ahol a kezembe nyomta szóró lapot ott elfogadtam, de nem iratkoztam fel sehova. Beléptem a nagy és feketés épületbe. Belül már nem volt annyira nagy és fekete se. A falak fehérek vagy halvány almazöld színűek voltak. Némelyik falnál volt egy két pad vagy kényelmesnek tűnő székek. Balra volt egy porta féleség, jobbra pedig egy hosszú folyosó. Pár kép volt a falra felakasztva és egy csodálatos csillár helyezkedett el a terem közepén. Miután végigmértem a porta irányába sétáltam. Ott egy 25 évesnél nem többnek kinéző barna, egyenesre vasalt hajú lány ült. 
-Jó napot! Miben segíthetek?-fordult felém kedvesen. Szemei kékeszöldek voltak és enyhe smink volt rajta. Szimpatikusnak tűnt.
-Öhm...Jó napot! Most iratkoztam ebbe az iskolába, kollégista leszek.-nyökögtem zavaromban. Valamit bepötyögött a gépbe, majd felém fordult.
-Nevét szabad tudni?-mosolyodott el.
-Persze. Nicole Bell.-biztos már paradicsom piros lehettem zavarom miatt. Megint a gép felé fordult és bepötyögte a nevem. 
-Meg is van! Öné a 81-es szoba.-mondta egy mosolyt küldve felém.
-Öhm..tudja én itt nem vagyok jártas és..-folytattam volna tovább, ha nem vág a szavamba.
-Szívesen megmutatom, hogy mit hol találsz.-mondta és már pattant i ki a székéből. Kinyitotta az ajtót és oda sétált mellém.-Gyere akkor utánam.-indult meg. Jobbra indultunk el a nagy folyosó irányába. A folyosó mindkét oldalán ajtók voltak és azokon számok. 1, 2, 3, 4..egészen a 81-es számú ajtóig sétáltunk. Majd megállt és felém fordult.
-Megjöttünk, ha gondolod, később lejössz és megmutatom, hogy mi hol van.-mondta kedvesen.
-Persze! Köszönöm szépen.-én is küldtem egy mosolyt, majd elment. Megfogtam a bőröndömet, míg a másik kezemet a kilincsre tettem. Vajon milyen lehet? Gondolkodtam azon a személyen, aki az ajtó túloldalán volt. De hirtelen kicsúszott a kezem közül a kilincs és egy Ramones-es pólót láttam. A hirtelen mozdulattól megugrottam és ijedten néztem fel rá. Szemei zöldek voltak, de amikor megláttam, hogy tele van piercing-vel és tetkóval, elundorodtam tőle..

Meghoztam az első részt. Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket és sokan jelzitek kommentbe vagy egy pipával, hogy tetszett. A következő rész jövő hétvégén jön! 
Sok Puszi.:Nóry

2014. március 7., péntek

Prológus



Nicole Bell

-..és nem utolsó sorban megszeretném köszöni, segítőkész tanárainknak, hogy támogattak és segítettek minket a sok év alatt. Akik sose hagytak minket cserben!-mondtam, könnyes szememet törölgetve, fent egy nagy színpadon. Előttem a nézőtér és az összes szem pár engem fürkészett. Valaki büszke, valaki csalódót, valaki pedig tanácstalan. Valaki sírást nem vissza tartva zokog. Lehetnek öröm könnyek. Az én szüleim leghátul foglalnak helyet a nagy teremben. Édesanyám szemét törölgetve mosolyog. Igen, ezek öröm könnyek. Édesapám, pedig büszke mosollyal figyel engem. Rá nézek osztály társaimra és megannyi emlék tör fel belőlem. Azért mégis  négy évig együtt töltöttünk, minden hétköznapot, néha délutánt és néha, pedig hétvégét is.-Nagyon köszönöm osztály társaimnak, ezt a négy boldogsággal teli évet. Semmit sem fogok elfelejteni. Mikor McHeronald tanár úrral, Április elsején bolondot csináltunk és Ő még partner is volt benne. Nem vagyok az a beszédes fajta. Vagyis az ilyen beszédekben nem vagyok jó. Megpróbáltam minden gondolatomat összeszedni, de így is biztos vagyok benne, hogy valamit kihagytam.-nevettem el egy picit elszégyellve magam.-Szóval köszönök mindent és további sok szép évet és szerencsét kívánok Minden Tanárnak és az Osztály társaimnak. Köszönöm a figyelmet!-fejeztem be a beszédem. Lementem a nagy színpadról és vissza ültem a nevemmel ellátott székre. Miután még az Igazgató úr is mondott pár szót vége lett a ballagásnak. Nagy tapssal zártuk és feldobtuk a sapkánkat, mint a "tipikus amerikai filmekben". Család tagjainkhoz sétáltunk, valami ezren gratuláltak és százan jöttek oda, hogy hozzanak egy csokor virágot vagy csak csupán puszival gratuláljanak. Általában ezután szoktak lenni a nagy bulik, amit vagy családias körben tartanak vagy nagy bulit csapnak és a haverjaikkal jól berúgnak. Én egyiket se csináltam, nem vagyok az a bulizós fajta. Beszálltunk az enyhén szürkés és feketés árnyalatú kocsinkba. Anya és apa elől ültek én hátul. Az út nagyon csendesen telt, senki nem beszélt senkivel, talán mindenki a gondolatába merült el. Én már azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lehet az az egyetem, ki lesz a szoba társam vagy az osztály társaim. Vajon ugyan ilyen aranyos, kedvesek lesznek mint itt? Ezen még hiába törtem a fejem. Mivel még majdnem 1 hónap addig. Mivel itt a Ballagás Júliusban tartják, ez egy ilyen szokás féleség. Hazaértünk én kiszálltam a kocsiból egyenesen a szobám felé vettem az irányt és lefeküdtem az ágyamba...

Harry Styles

Sajnos ez a nap is el fog jönni. Itt hagyom a haverjaimat, az iskolámat és elutazok itthonról. Gondolkoztam egyedül a szobámban az ágyon ülve, fejem a falnak támasztva. Kinéztem az ablakon, amit sötétség borított. Kint lámpák világították meg a hideg utcákat. Igaz, hogy nyár van, de itt nem mindig van nyáron meleg. Mint ahogy máshol nem esik télen a hó. Majd tekintetemet az órára vezettem, ami már 23:59-et mutatott. Hívtak ma is buliba, de nem voltam ma olyan hangulatomban. Már nem igen tartom a kapcsolatot a barátaimmal. Inkább egyedül vagyok vagy a nővéremmel vagy dolgozok. A munka helyem egy közeli pékségben van. Akkor még nem voltam tele ennyi tetoválással, mert akkor biztos nem vettek volna fel. Az idő során lettek, sokan látnak ijesztőnek, ezért nem hisznek olyannak, mint amilyen igazából vagyok. Néha már direkt tettem azt, hogy bunkó és kőszívű vagyok. Gemma tudja az igazat csak, hogy még mindig ugyan az az aranyos és jó pofa fiú vagyok. Már anyával se viselkedek úgy, inkább csak bunkó szavakat köpök oda neki. Tom, na igen vele nem is beszélek, már egy jó ideje. Ezért járok el bulizni vagy dolgozni, mikor itthon vagyok beszélgetek inkább Gemmával. Már csak 1 hónap és teljesen itt hagyhatom ezt. Gemmát sajnálom egyedül, de remélem, hogy Ő majd meglátogat engem. Majd gondolatomból az ajtóm nyikorgása zökkentett ki. Oda kaptam tekintetem, Gemma volt az. Egy aranyos mosolyt küldött felém és befeküdt mellém az ágyamba.
-Mi a baj Öcskös?-nézett fel rám.  Gondolkoztam, hogy hogy fogalmazhatom meg neki röviden, hogy micsodán járt az eszem.
-Csak gondolkoztam, hogy mi lesz egy hónap múlva.-feküdtem le mellé közben és nyakig betakaróztam.-De már alszok is. Jó éjt Gemma!-csuktam le szemeimet és arról kezdtem ábrándozni, hogy milyen lehet ott. Vajon szürke és egyhangú lesz? Lesznek ott haverjaim? 
-Jó éjt Öcskös!-nyomott egy puszit a hajamra és megölelt....


Nóry