2014. július 30., szerda

25.Chapter-Randevú?!

-Szia Ash! – erőltettem mosolyt, majd eltávolodtam.
-Hogy vagy? Egyre csak gyönyörűbb leszel! – villogtatta meg fehér mosolyát. Bókjától egy picit elpirultam, intettem kezemmel.
-Ugyan, és köszönöm egész jól. – nem szólt semmit a Göndör, csak állt és hallgatta.
-Majd valamelyiknap kiruccanhatnánk. Elmehetnénk kávézni vagy valami. – ajánlotta fel, Göndör teste megfeszült mellettem. Nem néztem rá, csak bólintottam Ash-nak, majd Ő kiment a szobából azzal az indokkal, hogy sietnie kell valahova. A Göndör valamennyire felengedett, de nem mozdult helyéről.
-Elég bénán csinálja. – végül megszólalt.
-Ugyan micsodát? – néztem rá értetlenül.
-A csajozást. – leült az ágyára, majd a telefonjában kezdett kutakodni, hogy elterelje valamivel figyelmét.
-Nekem nem úgy hangzott, mintha csajozott volna. Csak egy baráti kávézás, de nem mintha ez téged zavarna. – jegyeztem meg halkabban. Tekintetét felvezette rám, mérges volt és feszült.
-Mert nem úgy mutatom ki, mint te? – picit elmosolyodott, majd visszatért.
-Sajnálom, mennem kell. – hátat fordítottam, majd kimentem a szobából.
-Igazad van, könnyebb itt hagyni, mint megbeszélni. – kiabálta utánam, majd rá csaptam az ajtót. Kisétáltam egy füves területre, majd leültem és csukott szemmel pihentem. Rá öt percre megéreztem a cigaretta büdös füstjét. Szemeimet kinyitottam, majd megpillanthattam a Göndört cigarettával a szájában. Beleszívott, majd kivette a szájából.
-Hát itt. – fújta ki a füstöt, amit beszívott. Hajába túrt, majd helyet foglalt mellettem egy picivel odébb. 
-Ha környezetemben óhajtasz ülni, nyomd el! – parancsoltam rá, amire rám nézett, beleszívott még egyet, elnyomta a fűbe, majd a cipőjével biztosította, hogy ne kapjon lángra semmi. Kifújta a füstöt, és ismét rám nézett. – Miért nehéz bevallanod, hogy féltékeny voltál? Vagy talán még vagy is? – néztem szemeibe, amiket megvilágított a Hold fénye. – Ez nem szégyen. – halványan elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Cigaretta füstös lehelete megütötte az orromat, így rá tettem mellkasára kezemet, hogy ne közeledjen.
-Kezdem azt hinni, hogy nem bírod az illatom. – mosolyodott el, majd elvette kezemet.
-Csak a cigaretta füstöt nem szeretem. – mondtam, majd elfordítottam fejemet, hogy egy kis friss levegő után kaphassak.
-Szóval, ha valamit tenni is akarok előbb le, kell tusolnom? – nézett rám még mindig. Csak bólintottam, elnevette magát, majd kezemet megfogta és felhúzott magával. Hirtelen nyomott egy csókot a szívás nyomra, amit pár napja készített, majd visszahúzott a szobájába. Leültetett az ágyára és tiszta ruha után kutakodott szekrényében. Haja ugrált, ahogy keze fel, s lemozgott, arca egy kisfiúéra emlékeztetett a piercing és a tetkók ellenére.
-Akkor egy pillanat. – mosolygott rám és bement a fürdőszobájába. Körülnéztem a szobában, Ash oldala olyan igazi fiús volt. Rendezetlen és kupis, kivéve az asztalát. A Göndör része tiszta és rendezett volt. Nem hinnéd el, hogy egy fiú alszik itt. Ez a gondolat megmosolyogtatott, majd megcsörrent a telefonja az éjjeliszekrényén. Oda hajoltam és megnéztem egy üzenete jött, amiben csak annyi állt, hogy:

„Holnap 9.30!”

A feladót nem láttam, egy kicsit feszültebb lettem. Mit akarhat ez az illető tőle 9.30-kor? – gondolkoztam magamban. Kilépett Göndör a fürdőszobából, megcsapott kellemes megszokott illata, amit már élvezettel szívtam be. Haja nedves volt, és már tiszta ruhát viselt. Felálltam, majd Ő közelebb jött és megölelt. Nyakam hajlatába temette arcát és egy mély levegőt vett. Imádtam gyengéd mozdulatait, ezzel, sokkal jobban ki tudta fejezni szeretetét. Én távolodtam el az ölelésből először, keze derekamon pihent és arcomat figyelte. Szinte már zavarba ejtően viselkedett.
-Öhm… jött egy üzeneted. – néztem rá, arca zavart lett, majd engem elengedve ment a telefonjához. Egy mozdulattal feloldotta, majd elolvasta az üzenetet. Bepötyögött valamit, majd visszatette a telefonját. Leült ágyára, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Halvány mosolyra húztam ajkaimat, majd oda sétáltam és leültem mellé. Szóval azt már tisztáztuk, hogy többek vagyunk, mint barátok. De abban reménykedtem, hogy elhív valahová, vagy mondja, hogy lépnünk kéne vagy valami ehhez hasonlót, tesz, ehelyett semmit nem tett csak egyet értett. Most én kérdezzem meg, hogy lenne-e kedve elmenni egy randevúra? Vagy valahova, hogy fejlődjön kapcsolatunk? Tudom 21. század meg minden, de akkor is kínosnak érezném én meg kérdezni. Göndörre néztem, aki szintén rám nézett és egy széles mosoly kerekedet arcára. Közelebb hajolt, és meg akart csókolni, de kezemmel megakadályoztam.
-Már tusoltam, szóval a szagom nem lehet gond. – állapította meg összevont szemöldökkel. Megráztam fejem, majd az ölembe ejtettem tekintetemet. –Valami történt? – kérdezte sejtelmes hangon. Csak annyi, hogy már kéne lépned valamit, de egyébként semmi! – szinte kiabáltam magamban, de csak nem legesen ráztam a fejem. Kezét combomra tette, hirtelen kaptam oda tekintetem kezére, majd szemébe néztem és eltoltam onnan kezét. –Ne mondd, hogy semmi! Minden feléd közeledésemet megtagadod. – savanyúan mondta, majd elkapta tekintetét, és szerintem törni kezdte fejét. Talán, ha most nem lépek semmit, akkor elgondolkozott. Vagy nem is akar semmi komolyat. Elhessegettem a gondolatokat, majd felhajolva nyomtam egy csókot arcára és felálltam.

-Azt hiszem, megyek. – suttogtam, egyetértően bólintott. Nem kísért ki, sőt el se búcsúzott, hagyta, hogy elmenjek. Talán most tényleg elgondolkozik. 

Sziasztok!
Köszönöm a 90(!!!!) feliratkozót! 
Sose hittem el, hogy ennyi embernek tetszeni fog a történetem.
Nagyon sok hálával tartozom!
Ps.:Mostantól Szerdánként is jön új rész, mivel kezdenek felpörögni a történések és tudom, hogy nem szeretettek várni.
Nóryxoxo

2014. július 26., szombat

24.Chapter-Változás?

-Szia Jess! – köszöntem neki csilingelő hanggal. Kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Minden rendben? – ijedten jött közelebb. Csak bólintottam, majd ledobva magamat az ágyra aludtam el.
            -Mióta alszik?
-Csak pár órája, de nagyon boldognak tűnt. Mi történhetett vele?
-Biztos valaki örömet szerzett neki egy cselekedetével, vagy Isten tudja. – dörmögte egy hang. Szememet csukva tartottam. Felismertem az érdes, mély hangot. Ha tudná, hogy örömöm oka Ő volt. Bár biztos sejthette, mert hangja sejtelmesen játszadozott.
-Megyek és találkozom Hamil-el. Szevasz Harry! – köszönt el Jess, majd ajtócsukódást hallottam. Komolyan itt hagyott egyedül a Göndörrel? Lépteket hallottam, amik csak egyre felém közelednek. Majd megéreztem egy leheletet arcomnál és egy gyengéd csókot, lehelt puha arcbőrömre. Szemeim kipattantak, majd a Göndör zöld íriszeivel találkozok.
-Ilyen ébresztőben nem mindenki részesül! – figyelmeztetett, majd lábamhoz ült. Tekintete lágy volt, arcvonásai valamennyivel nyugodtabbak voltak, haja még mindig kuszán állt, de már egy szürke pulcsi volt rajta, amit feltűrt karján és ugyan az a nadrágja. Pulcsijánál fogva közelebb húztam, mellém feküdt, kezével nem ért hozzám. Oldalára feküdve nézett felém, én is oldalra néztem, majd nyomtam egy csókot nyakhajlatába. Megfogta derekamat és közelebb vont egy ölelésbe.
-Senki se érintett még így. – jelentette ki, majd oldalamat kezdte simogatni. – Bármint, nem perverz értelemben. – mosolyodott el, majd lehajolt hozzám. Kezemet hajába vezettem, amire lehunyta szemét.
-Jól érzem, hogy mi már nem csak barátok vagyunk? – tettem fel bátortalanul a kérdést. Kinyitotta szemét és enyémbe meredt. Gondolkozott válaszán, - amiből már nem sülhetett ki jó – majd szólásra nyitotta ajkait.
-Remek megfigyelés, Bell. – nyugtázta egy mosollyal. – Mivel a barátok nem szokták ezt tenni. – amint kimondta ajkaimnak esett. Lassan és lágyan játszadozott velük, de hamar el is vált. Halvány mosolyt eresztettem, majd lesütöttem szemeimet. –Olyan bátortalan vagy. Valld be, hogy te is imádod, mikor ajkaink egybe forrnak! – suttogta és próbálta velem felvenni a szemkontaktust. Szavaira kellemes borzongás futott végig rajtam. A kezén lévő karórájára néztem, ami már 21.00-át mutatott.
-Le kéne feküdnöm. – mondtam, majd felnéztem rá. Egy perverz mosolyra, húzta száját.
-Velem ugyan nem fogsz! – mondta nevetve.
-Komolyan, olyan hülye vagy! – suttogtam neki, majd nyakhajlatába bújtattam piruló arcom. Kimászott mellőlem, én is felálltam, majd elé sétáltam. Megigazította magán a pulcsiját, majd kezét zsebébe csúsztatta.
-Hát akkor, szép álmokat, Bell! – megvillantotta fél oldalas ellenállhatatlan mosolyát, amibe nem igen lehet nem bele esni. Arcát két kezem közé vettem, majd egy lassú csókba hívtam ajkait. Kezét nem vette ki zsebéből, szemét lecsukta csókunk alatt, arcán az élvezet jelent meg. Lassan eltávolodtam, majd beszívtam alsó ajkam.
-Meghazudtoltam most állításod, mely’ úgy szólt, hogy én bátortalan vagyok. – húztam mosolyra ajkaimat.
-Valahogy ez az oldalad is tetszik, Bell. – mondta, majd az ajtóm felé indult. Még mielőtt becsukta volna visszanézett és elmosolyodott, majd becsukta.
            Másnap reggel elvégeztem a rutinos teendőimet, majd elindultam az iskolába. Az órák ugyan úgy unalmasan teltek. Épp sétáltam a következő órámra mikor egy ismerős göndör fürtöket láttam. Ismeretlen ok miatt mosoly gördült arcomra és irányába kezdtem sétálni, ahogy egyre közelebb mentem vettem észre, hogy egy hosszú szőke hajú lány, igen kihívó ruhában, beszélget vele. Mintha féltékenységet kezdtem volna érezni. Furcsa érzés volt, nem megszokott. Nem tántorított el a szőke ciklon, oda sétáltam, kimért lépteimmel, majd megálltam velük szemben. A szőke ciklon elég kihívóan végig mért, majd szexisen hajába túrt. Mint a filmekben szoktak. Nem olyan szerencsétlenül, mint én.  Megrebegtette szempilláit, majd a Göndörre nézett, aki engem figyelt.
-Hello, Bell! – köszönt először, majd bevágott egy mosolyt. A lehető legkínosabban intettem neki a fejemmel, majd végigmértem még egyszer a szőkeséget.
-Azt hiszem én megyek Hazz. – nyávogta – Még találkozunk! – simított végig kezén, majd elbillegette magát. Soha életemben nem hallottam embert ilyen idegesítően beszélni, főleg, ahogy kimondta, hogy „Hazz”. Vártam pár percet, míg halló körön kívül lesz, majd idegesen a Göndörre néztem.
-Ez az egyik lotyód? – idegesen hajamba szántottam ujjaimmal.
-Az egyik lotyóm? – nevette el magát. Még idegesebb lettem reakciója végett.
-Most mi olyan kibaszott vicces? – emeltem feljebb hangomat.
-Az, hogy nem az enyémek. Ezért lotyók! Benne volt kérdésedben a válasz. – nézett szemembe, majd végig simított arcomon. – Aranyos mikor féltékeny vagy egy lotyóra, hogy szavaiddal éljek. – mosolyodott el. Megint hajamba túrtam, majd picit hátrébb léptem.
-Majd találkozunk! – elsétáltam onnan, vállam fölött hátra pillantottam, engem nézett, ahogy egyik lábamat emelem a másik után.  Egy széles mosoly terült el arcán, visszanéztem és éreztem, hogy arcom lángba borul. Végig ültem még két órát, majd visszasétáltam a szobámba. Beérve ledobtam cuccaimat és automatikusan a szembe lévő szobába indultam. Pont akkor lépet ki a Göndör is és fél úton, - majdnem a folyosó középen – találkoztunk. Közel voltunk egymáshoz, egyik se ért a másikhoz. A Göndör elnézett, mindkét irányba, – ami nem esett jól, mert tudtam, hogy azt ellenőrzi, hogy van-e valaki a folyosón – majd az arcomra nyomott egy puszit. Fanyar mosollyal sikerült csak viszonoznom. Majd kezemet megfogta és behúzott szobájába, ahol Ashton volt. Amint észre vette, elengedte a kezem, és maga mellé ejtette. Arcára néztem, de nem nézett vissza rám.
-Szép Napot, Szép Hölgy! – köszönt, majd megölelt, viszonoztam, közben a Göndör tekintete minket figyelt. 

2014. július 23., szerda

23.Chapter-Nővérem.

-Így is elég szarúl van, ne tetézze ezt! – halkan kiabálta a Tanár úr.
-Ugyan, kérem, nem kell ilyenkor magázni, nyugodtan tegezzen, mint ahogy szokott. – nevető hangon mondta. –Állapotomról meg nem tehetek. Ez van. – vetette oda hanyagul.
-Azt hittem leszoktál a cigizésről. – enyhe csalódottságot éreztem a Tanár hangjában.
-Én is. – suttogta, majd megszűnt a beszélgetés és csak egy ajtócsapódást hallottam. Kiléptem a fürdőből, a Göndör az ágyában feküdt a fal felé nézve. Furcsálltam, hogy így beszélgettek egymással, de inkább nem említettem meg.
-A csikkedet, majd felszedheted a lépcsőről. – közöltem semleges hangon. Felém fordult, arca sápadt volt, eltűnt annak a boldogságnak a jele, ami még pár perce jelen volt. –Minden rendben? – húztam össze szemöldököm, majd közelebb sétáltam.
-Ja. – válaszolt, majd visszafordult. Lecsukta szemét, majd úgy tett, mintha aludna. –Nézz rám! – suttogtam, nem mozdult. –Harreh, nézz rám. – ismételtem meg, amire kinyitotta szemét.
-Idehoznád a gyógyszerem a táskámból? – nem nézett rám, csak maga elé beszélt. Furcsán rá néztem, majd oda sétáltam a táskájához. Mindegyik zsebben megnéztem sehol nem találtam, csak egy doboz cigarettát rejtett az egyik zsebe.
-Csak cigarettát találtam. – mondtam, majd visszasétáltam.
-Az is megteszi. – kiszállt ágyából, és a táskája felé sétált. Megfogtam kezét, össze volt görnyedve, ködös tekintetét rám emelte, majd egy nagyon halovány mosolyra húzta ajkát. Egyik kezem arcához vezettem, amit még mindig perzselt a láz. Érintésembe hajolt, majd megölelt. Cigaretta füst járta át testét, eltűnt finom illata. Hátát simogattam, okát nem értettem az ölelésnek, de éreztem, hogy Ő jobban érzi magát tőle. Fejét nyakhajlatomba temette és egy lágy csókot, lehet rá.  Libabőr kerekedet felül rajtam, és nem tudtam, hogy Ő is észre vette-e. Meghitt pillanat volt, amit most nem szakíthatott félbe semmi.
-Styles, megjött a kocsi magáért. – rontott be a Tanár úr. Igen, semmi. El akartam lökni magamtól, de Ő még szorosabban ölet. Megsimogattam oldalát, majd elengedett és a táskájához lépett. Kivett belőle egy pólót és egy pulcsit, felhúzta azokat, majd köszönés nélkül elment. Hajamba túrva ültem le az ágyamra, majd megtöröltem szemem, és az ágyára néztem. Oda sétáltam és a teste melegét adó takaróba burkolóztam. A cigaretta és az Ő illata kóválygott a levegőben. Fáradtságom túl kerekedett rajta, és elaludtam.
            -Ms Bell? – jött egy férfihang, pislogva nyitottam ki szemem a Tanár úr ült az ágyamon, keze össze volt kulcsolva és lábain támasztotta. –Hogy van? – tette fel a kérdést, amit talán nekem kellet, volna.
-Köszönöm, jól. – ültem fel az ágyon.
-Csak bejöttem szólni, hogy két óra és indulunk vissza. – küldött egy gyenge mosolyt, majd távozott. Kikeltem, majd összepakoltam a táskámat. Még egyszer megnéztem, hogy mindent bepakoltam-e, majd ki sétáltam a faházból. Az út ismét unalmasan telt egyedül. Csak a szőke cicababa nevetése hallatszott előre, ami egy idő után idegesített, így bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, és inkább zenét hallgattam. Az üzeneteim közt kutattam, mikor egy olyan területre értünk, ahol már volt térerő. Csipogott a telefonom, ezzel jelezve, hogy jött pár üzenetem. Az egyik anyámtól.

„Édesem, ha tudsz, hívj! Nagyon aggódunk érted.x”

A másik a Göndörtől jött.

„Reméltem, hogy nem futsz utánam vagy ilyesmi. Akkor egy kicseszett nyálas filmben lettünk volna!:D H”

Elmosolyodtam rajta, majd felhívtam anyukámat. Elmesélte, hogy alig várja, hogy szünetem legyen, és haza utazzak, és hogy apámmal nem éppen jól mennek a dolgok, de ezt nem részletezte, aztán elköszönt, mert valami dolga akadt. Majd megérkeztünk, kikaptam bőröndömet és futottam befelé, abban reménykedve, hogy a Göndör már a szobájában pihen, és jobban van. Ledobtam bőröndömet a szobája ajtajában, majd gondolkodás nélkül kinyitottam. De nem volt sehol. Írtam neki egy üzenetet.

„Azt hittem a szobádban vagy.Nx”

Nem telt el fél perc és az ajtó kinyitódott.
-Én meg azt, hogy először a szobádba mész. – mosolyodott el. Arca még mindig sápadt volt, egy kockás inget viselt egy melegítőnadrággal. Haja kuszán állt, és egy sportcipő volt rajta. Legszívesebben oda szaladtam volna, és megölelgettem volna, csak, hogy ez a valóság, ahol nem ölelgethetek spontán valakit, mert örömet okozott nekem jelenlétével. Becsukta az ajtót, majd közelebb jött.
-Jobban érzed magad? – aggódó tekintetemmel mértem végig mégegyszer.
-Talán soha jobban. – húzta fel ingjének ujját, majd megmutatta a zöldes lilás foltot a kezén, megrémültem.
-Mi ez? – hangom magasabb lett. Csak elmosolyodott, majd letűrte az ingjét.
-Csak adtak be valami gyógyszert. – rántotta meg a vállát. Még közelebb mentem, majd feltűrtem az ujját, ujjam végig húztam a folton. Erei kirajzolódtak kezén, de ahova adták neki a gyógyszert semmi nem látszott. Kirántotta kezemből, majd ismét letűrte ingjét. Kezem közé fogtam arcát, majd füléhez hajolva suttogtam neki.
-Nagyon sajnálom. – majd arcára nyomtam egy lágy csókot.
-Ugyan micsodát? Nem miattad, van..ez. – mutatott maga köré. –Viszont, ha ilyen a sajnálatod, csak még többet kérhetek. – huncuttan elmosolyodott, majd közelebb hajolt és arcomra nyomott Ő is egy csókot. Nem cigaretta szaga volt már, hanem visszaállt a tipikus kellemes illata. Leült a földre engem magával húzva. Mellkasának döntötte hátam, és lábai közt ültem, Ő az ágynak támaszkodott. Fülemhez hajolt, majd suttogni kezdett.
-Egyszer majd azt fogod kívánni, hogy bárcsak ne ismertél volna meg. – állát vállamra döntötte. Kétségbe ejtő volt, amit mondott.
-Miért? – egy perc után megkérdeztem, felemelte fejét, én hátra fordultam, hogy arcára nyerjek kilátást, mosolygott.
-Mert akkor sokkal boldogabb lehettél volna. – szemembe nézett, komolyan beszélt. Zavartan néztem arcáról a földre. -Tudod, néha azt sem tudom, ki vagyok. Nincsenek érzéseim, se gondolataim, csak úgy vagyok. Rohadt szar érzés. – vallotta be, majd arcomat maga felé fordította. Mintha kezdene megnyílni nekem. –Egy embernek beszéltem még erről rajtad kívül.
-És ki volt az? – közelebb hajoltam hozzá, elmosolyodott.
-Nővérem. – válaszolta. – Ő az egyetlen ember, akit tiszta szívemből örökre fogok szeretni. – szemeimbe nézett, majd hajába túrt.
-Akkor biztos közeli lehet a kapcsolatotok. – suttogtam, majd mellkasára dőltem. Kezén körözgettem ujjammal, erei látszódtak. Szerettem vele nyugodtan feküdni vagy csak csendben egymás mellett lenni, megnyugtató érzést adott.
-Mindig ott volt nekem. – suttogta, majd belepuszilt fülembe, amire felkuncogtam, ezzel megszakítva a meghitt pillanatot. –Elcseszted a kibaszott meghitt pillanatunkat! – mondta nevetve, majd felállt.
-Hé, nem tehetek róla, hogy csiklandós vagyok! – kiabáltam neki, majd én is felálltam. Kapcsolatunk ez után, már csak szorosabb lehet. Hiszen egy barát: nem csókolja meg a barátját, nem tesz felé ilyen gyengéd érintéseket és nem így viszonyul hozzá. Felkaptam táskámat, majd ott hagyva szobájába boldogan mentem át a szemben lévő szobába. 


Köszönöm a sok kommentet.
Így hogy beállítottam, hogy "Névtelenűl" is lehet kommentelni, csak többen teszik ezt.
KÖSZÖNÖM! 
Ps: Véleményeket még mindig nagyon szívesen várok!
Nóryxoxo

2014. július 19., szombat

22.Chapter-"Ugyan, máris jobban érzem magam."

Reggel a nap fényére ébredtem. Göndör keze köztem és közte volt. Nem közeledett felém. – állapítottam meg keze állásából. Arca piros volt, és nyúzott. Fejemet elemeltem a párnától, hogy közelebbről is megnézzem, amire megmozdult, majd lassan kinyitotta szemét.
-’Reggelt! – suttogta, majd oldalára fordult, felém nézve. Kezem, kezéhez ért, ami tűz forró volt. Közelebb hajoltam, majd ajkaimat homlokához tettem, becsukta szemét – élvezte az érintésemet -, majd aggodalommal váltam el onnan.
-Lázas vagy! – suttogtam, és szemébe néztem. Halvány mosolyra húzódott ajka, majd feljebb húzta a takarót, ezzel megszüntetve a kilátást a rá eső izmos testére. Ki akartam szállni az ágyból, de megfogta csuklómat.
-Ne menj el! – elhaló hangon mondta, majd közelebb húzott félmeztelen testéhez.
-Valakinek kell szólni, hogy nem vagy jól. Látnád magad… - nem hagyta befejezni, szavamba vágott.
-Szóval Bell azt mondod, nem vagyok jó látvány? – mosolyodott el és becsukta szemét várva válaszom.
-Azt mondom, hogy betegen senki sincs a toppon. – kinyitotta szemét és megtörölte azt.
-Lehet egy puszi, segít a gyógyulásomon. – elmosolyodott megint, majd közelebb hajolt.
-Nem halálos beteg vagy! – megforgattam a szemem, amire a Göndör hülyén elkezdett nevetni.
-A puszi jár! – jelentette ki és szemembe nézett.
-És ugyan miért? – elmosolyodtam, majd megigazítottam a felsőmet.
-A sáros pulcsimért, mert megbetegedtem miattad, mert belerántottál a sárba, vízbe és ezek miatt most beteg vagyok. – sorolta az indokokat. – Szerintem ezek közül az egyikre foghatnánk. – mosolyodott el diadalittasan. Megforgattam szemem, majd közelebb hajolva az arcára akartam hinteni egy puszit, de reakciója gyorsabb volt. Elfordította fejét és ajkaira került a puszim, amit nem engedett el, hanem egy csókba invitált. Megfogtam a láztól meleg arcát, majd eltávolodtam, ajkaink pár centire voltak egymástól.
-Nem erről volt szó. – végigsimítottam hüvelykujjammal ajkán, majd szemébe néztem.
-Ugyan, máris jobban érzem magam. – mosolygott rám. Gödröcskéi előbukkantak, amik aranyossá tették, ellenállhatatlan mosolyát. Lágyan elmosolyodtam, majd kimásztam mellőle. Felkaptam egy pulcsit, majd a Tanár úrhoz siettem. A sátrában aludt, kopogtam, - amit nem értek, miért tettem egy sátor ajtaján – majd vártam, hogy reagáljon.
-Ki az? – nyöszörögte, majd kidugta álmos fejét, amitől megugrottam, mert olyan hirtelen tette. – Oh, Ms Bell. – ismert fel, majd kimászott a sátrából. –Mit tehetek Önért? – túrt hajába.
-Harreh beteg lett. Láza van, és nem fest ki a legjobban. – bólogatott, majd elindult a faház felé. Követtem, a Göndör a faház lépcsőjén ült és egy szál cigaretta volt ajkai között. Honnan szedet cigarettát? – kérdeztem magamban. Látszott, hogy nem először szívja. Rutinosan fogta két ujja közt a szálat, ajkaihoz emelte, majd szívott belőle egyet.
-Oh, a beteg Styles. – jegyezte meg szarkasztikusan a Tanár. A Göndör lustán felnézett, majd elmosolyodott. Hitetlenkedve néztem rá, nem hittem el, hogy az a mérgező szál a kezében van. Sejthettem volna, hogy a „rosszfiús imidzshez” tartozik a dohányzás is. De valahol a tudatalattimban, azt sejtettem, hogy ez csak a látszat. – Mondja, mi baja? – nézett rá. Elnyomta egyik lépcsőfokon a csikket, majd hajába túrt.
-Azt állítják lázam, van. – féloldalas mosolyra húzta ajkát, majd rám nézett. Elítélve ráztam a fejem, majd a Tanár úrra néztem. Közelebb ment és kézfejével megnézte, tényleg van-e láza.
-Tényleg lázas, de azt tudja, hogy a dohányzás nem segít rajta? – mutatott az elnyomott csikkre. Megvonta vállát, majd felállt. –Menjen pihenjen le, felhívok valakit, aki haza tudja vinni. – monotonon közölte, majd visszasétált a sátrához. Göndör bement  faházba, én pedig követtem. Lehúzta pulcsiját, ami alatt csak fedetlen felső teste volt.
-Nem is húztál alá valami pólót? – kezdtem egyre mérgesebb lenni, hogy ennyire nem érdekli épsége.

-Amint látod. – vetette oda, majd visszafeküdt ágyába, nyakig betakarózott, majd becsukta szemét. Trappolva mentem táskámhoz, kivettem valami ruhát, majd a fürdőbe viharoztam. Meleg víz folyt végig testemen. Valamennyire megnyugodtam, de ott lappangott a csalódottság is, amit Göndör miatt éreztem. Felhúztam ruhámat, megfésültem hajamat, majd kiengedve hagytam pihenni vállamon. Lassan nyitottam ki az ajtót, Tanár úr hangját hallottam a szobából, így résnyire hagyva az ajtót kezdtem hallgatózni.

 Köszönöm az építő kommenteket az előző részhez!
Nagyon örülök, hogy a blogom még tanácsokat is tud adni. Hihetetlenül jól esett, mikor írta az egyik olvasóm, hogy emiatt lett nagyobb önbizalma vagy nem is tudom. 
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és várom a kommenteket, pipákat!
Nóry xoxo

2014. július 17., csütörtök

21.Chapter-Eső.

Bólintott, majd jött utánam. Kérdően néztem rá, majd sóhajtott egyet.
-Csak egyszerűen szar a társaság. – miközben mondta a sebes kézfejét, fogta, majd a hajába túrt. Bólintottam és vártam tovább. – Zavarna társaságom, Bell? – mosolygott, majd mellém sétált. Elmosolyodtam megszólításán – valahol örültem, hogy nem szokványosan szólít -, majd nemlegesen megráztam a fejem.  Elindultunk egy tisztás fele, kezdett egyre jobban sötétedni. Nem sokat beszéltünk, de az eddigiekhez képest sokkal többet.
-Mesélhetnél magadról. – vetette fel az ötletet.
-Ugyan, semmi érdekes nincs bennem vagy az életemben. – mondtam és lehajtottam a fejem, ahogy bevillant a kép a gyermekkori barátnőmről.
-Dehogynem. Tudod minden élet más. Akár a kezdete akár a vége, vagy akár a közepe. Minden pillanatban történhet olyan, amire nem számítasz, vagy nem is gondolsz rá. Mindenkinek egy külön meséje vagy zord valóság show-ja van. – mondandója végén rám emelte tekintetét egy halvány mosollyal, majd lehajtotta fejét, és a kézfejét simogatta.
Oda értünk egy tisztáshoz, ahol csillogott a fű, gondolom a vízcseppek miatt. Egyre hidegebb lett, ahogy esteledett és elkezdtem vacogni. Észre vette a Göndör, majd lekapta magáról a szürke pulcsiját, és rám terítette.
-Nem kellett volna, így te fogsz fázni. – mondtam és arcát figyeltem, amin elterült egy csodálatos mosoly. Leültünk a part szélére, lábunk lelógott és, majdnem a vízbe ért. Arcom kipirult, ahogy az a hideg levegővel érintkezett. Kezemmel összefogtam a szürke pulcsit, megcsapott lágy, kellemes illata.
-Fázol? – nézett rám a Göndör, közben hajába túrt és végighúzta ujját ajkán. Nemlegesen ráztam a fejem, majd a pulcsira néztem zavaromban.
-Tudod, ami az este történt… - kezdtem bele, ami bennem kóválygott az óta, de nem tudtam, hogyan elmondani neki. 
-Nem tartod helyesnek? – fejezete be a mondatomat, kérdezve.
-Nem..nem..ne.. – megrekedtem. Magamnak próbálok, most bemesélni valamit vagy neki?
-Értem. – húzta halvány mosolyra ajkait, majd lehajtotta a fejét és kezét figyelte. Vannak játékok, amiket úgy játszhatsz, ahogy te akarod, de ez itt most nem az a játék. Az a végigvezetés, ahogy megismerkedtünk. Legelején utáltuk egymást, kezdtünk feloldódni, egyre többet beszélgettünk, lett egy kapocs, ami „összetartott” minket – aka a Regény -, majd mintha egy kis vonzalom és szeretett ülne most köztünk. Amit egyikünk se fejez ki jól. Lehet erre volt a jel az a csók tegnap. Éreztem, hogy más volt és, hogy utána más lesz. Miközben elgondolkoztam azon, hogy én már kezdek mást érezni is iránta, megtorpantam és inkább elmenekültem, amire csak annyi volt a reagálása, hogy „Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?” „ Teljesen igaza volt. Miközben ezen gondolkoztam, kínos csend telepedett közénk. Göndörre pillantottam, aki csöppet jobban össze volt kuporodva.
-Visszamenjünk? – rám emelte tekintetét, majd bólintott és felállt.  Miközben visszafele sétáltunk elkezdett csöpörögni az eső, fejemre kaptam a pulcsiját, majd ez alá invitáltam a Göndört is. Szaladtunk a faházunkig, mikor észrevettük, hogy az be van zárva.
-Ez egyszerűen csodálatos, nem gondolod? – nézett rám, majd elmosolyodott.
-Betegek leszünk, fázni fogunk, nincs innivalónk se ennivalónk. – soroltam a negatívumokat. – Ja, és vizesek vagyunk. – mutattam az átázott felsőmet.
-Tudod, az nem mindenkinek probléma. – nézte a felsőmet, közben egy széles mosolyra húzta ajkát.
-Szóval, hogyan tovább? – simítottam ki egy tincset az arcomból. Megvonta vállát, majd rám nézett. Tekintete égette arcomat, szó szerint, mivel paradicsom vörös lettem.
-Aranyos vagy, amikor elpirulsz. – csúszott ki száján, majd miután felfogta mit mondott a kezét szája elé emelte. – Izé…akarom mondani… - megvakarta tarkóját, majd inkább elfordult. Elmosolyodtam, majd picit közelebb húztam, mert kezdet eltávolodni és nem volt valami nagy a pulcsija.
-Nem sátor. – jegyeztem meg a méretére célozva, majd meg is állt ott, ahova beljebb húztam. Egyet odébb léptem, megcsúsztam a sárba és a földre estem. A Göndör először hangosan felnevetett, majd oda jött és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Megfogtam – közben aranyosan mosolyogtam rá -, majd lerántottam magamhoz. Elkezdett hangosan káromkodni, én, pedig kinevettem.
-Kibaszottúl nem vicces, Bell! – intett csendre, majd megpróbált felállni, de visszaesett. Megint hangosan felkacagtam. Lecsukta szemeit, hogy valamennyire lenyugodjon, vett pár mély levegőt, majd rám nézett. –Ennyire viccesnek találod? – kérdezte halál nyugodtan. Abbahagytam a nevetést, furcsálltam nyugodtságát.
-Egy pár levegő vétel és így megnyugodsz? Durva vagy. – ajkaimmal egy „o” alakot formáltam, majd megint elkezdtem nevetni. Összevonta szemöldökét, hirtelen felpattant és derekamra ülve lefogta a két kezem. Mellkasom ugrált a nevetéstől, szemeimet becsuktam, majd próbáltam lenyugtatni magam. –Oké, azt hiszem, befejeztem. – amint kimondtam újra rám tört a nevetés. Közelebb hajolt, beszívtam alsó ajkamat, ezzel megpróbálva visszafojtani nevetésem. Nyakamhoz hajolt, vizes tincsei orromat csiklandozták. Lágy csókokat mért kulcscsontomra, kezemet rángattam, de nem engedett szorításán. –Légy szíves! – intettem befejezésre, de nem hagyta abba. Szívni kezdte nyakam területén egy pontot, elkezdtem mozogni alatta, de szorítása nem gyengült. –Harreh, légy szíves! – elengedte kezem, majd felegyenesedett rajtam ülve. Kezem oda vezettem, majd nyilalló fájdalmat éreztem azon a területen. Hirtelen felálltam, Göndör leesett, majd az ajtóhoz igyekeztem és idegbeteg ember módjára, kezdtem rángatni, hátha csak beszorult. De nem volt ekkora szerencsém. A Göndör közelebb jött, próbáltam hátrébb lépni, de már így is az ajtóban álltam. –Csak ne gyere közelebb! – próbáltam fenyegető hangon beszélni, de nyávogásnak titulálható volt.
-Shh – közelebb jött és megölelt. Mellkasát kezdtem ütögetni, mintha a falat ütöttem volna. Nem rezzent össze egyik ütésemre se. Attól Ő még szorosan ölelt derekamnál, nem engedett el. Felmerült bennem, az az este, amikor meg akartak erőszakolni. Felkavart mindent. Miután elfáradtam az ütögetésben zokogva öleltem át alakját. Ölelése, meleg és nyugtató volt. Szíve egyenletesen vert, illata még a sár ellenére is érezhető volt. Eltávolodott, pont, hogy arcomra legyen kilátása.
-Ne haragudj! – suttogta, felemelte államnál fogva fejem. Szemeimben ültek még könnyek, így nem igazán láttam arcát, megtöröltem, majd ismét rá néztem. Megbánás ott lappangott tekintetében. Bólintottam, majd visszahajtottam fejem mellkasára. Keze hátamon körözött, nyugatot.
-Ne haragudjatok, hogy… - jött a Tanár úr, mi abban a pillanatban szétrebbentünk. A sárban fekvő szürke pulcsira néztem, majd a ruhámra, ami szintén saras volt. Éreztem, arcom megint paradicsom színre váltott, és a cipőmet kezdtem nézni. – szóval, khm…ne haragudjatok, hogy bezártam, csak be akartak menni tanulók, és gondolom az Önök értékei, pedig bent vannak. – vakarta meg a tarkóját, majd kinyitotta az ajtót és elment. A pulcsihoz sétáltam, majd felvettem és bementem a faházba.  Letusoltam, felöltöztem a pizsamámba, majd bementem a szobába, ahol a Göndör már az igazak álmát aludta. Félmeztelen volt, haja enyhén nedvesen pihent párnáján, ajkai picit elváltak egymástól, arckifejezése nyugodt volt.
-Nem mindenki alszik, amikor csukva van a szeme, és nem beszél! – mondta csukott szemmel. Megugrottam, majd egyet hátra léptem. – Gyere. – paskolta meg a takaróját, majd beljebb csúszott. Befeküdtem mellé, kezem hozzáért meztelen felsőtestéhez. Mintha egy szikra pattant volna ki azon a területen, lehet csak én, éreztem így. Lecsuktam szemem, majd a Göndör felé fordulva elaludtam. Simogató kezet éreztem arcomon, - nem nyitottam ki szemem - majd a „sebemre” vitte és egy lágy csókot hintett rá, libabőrös lett érintésétől bőröm.

Sajnálom, nem mára ígértem, hanem tegnapra, de problémák léptek fel. 
De most itt van. Kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha elnyerte a tetszéseteket.
Nóry xoxo 

2014. július 13., vasárnap

20.Chapter-"Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?”"

-Nyugi Baby, nem mindenkinek van ilyen formás segge, mint neked! – mondta még mindig nevetve az egyik. Az állam a padlót súrolta. Hogy volt képük?
-Na jó, menjetek a dolgotokra. – küldte el őket a Göndör, gondolom miután észre, vette, hogy nem tudok rá mit reagálni. Miután kikísérte őket, én még mindig ott álltam szerencsétlenül.
-Te hagytad nekik?! – háborodtam fel egy picit. Elmosolyodott, majd bement a szobába és leült az ágyára.
-Talán. – mikor Rám nézett szemei csillogtak. Ja, hogy csak egy törölköző van körülöttem, megint. Szorosabban fogtam magam körül az anyagot.
-Ne nézz így! – csak elmosolyodott, majd elnézett. Visszatrappoltam a fürdőszobába, majd felöltöztem, fogat mostam és megigazítottam a hajamat. Egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér toppot húztam fel éjszakára. Hajamat egy laza kontyba kötöttem, majd visszamentem a szobába, ahol a Göndör a laptopján ügyködött. Szóval nem csak én vagyok egy nagy kocka, de az övé legalább működik.- jegyeztem meg magamban, miközben visszapakoltam a táskámba, majd befeküdtem az ágyamba. Fal felé fordultam, majd lehunytam szemeimet és el is ragadott álmom világa. Hangos villámcsapásra riadtam fel, a Göndörre néztem, aki nyugodtan aludt. Takarója a mellkasáig fel volt húzva, haja szanaszét állt és arckifejezése nyugodt volt. Oda sétáltam az ablakhoz, amin keresztül beáramlott a hideg levegő, megborzongtam erre, majd a rolóért nyúltam, hogy lehúzzam.
-Nem tudod lehúzni. – közölte velem egy rekedtes, mély hang. Arra tekintettem, de a szemei csukva voltak. Makacsságom miatt megpróbáltam, és tényleg nem mozdult se le, se fel. Halkan felsóhajtottam. – Félsz a vihartól? – suttogta a Göndör, ránéztem, íriszei lyukat égettek az én tekintetembe. Bólintottam, mire megpaskolta maga mellet, a helyet.
-Nem hiszem, hogy elférnénk. – mondtam miközben oda sétáltam.
-Amit még nem próbáltál, ki addig nem tudhatod. – mondta majd beljebb csúszott, hogy én is elférjek. Megint gyorsabban vettem a levegőt, pedig csak egymás mellet ültünk. Illata megbabonázott. –Ülve nehezen lehet aludni. – nézett rám. Én is rá néztem tekintete, szokásosnál közelebb volt. Elmélyedtem tekintetében, mint oly’ sokszor már. Megköszörültem torkom, majd lefeküdtem. Göndör is ugyan ezt tette, majd pár perc múlva szuszogását lehetett hallani. Én is próbáltam aludni, de a mennydörgés miatt, egyre nehezebben ment. Felültem az ágyon, majd megrázkódtam, mikor egy nagy villámcsapás kereteiben hangosat dörgött az ég.
-Ez csak a vihar. – ült fel a Göndör is. Egy mély levegőt vettem, majd bólintottam egyet. – Te tényleg nem bírod az ilyet. – mosolyodott el, majd engem magával húzva az ágyba feküdt. Magával szembe fordított, majd megfogta egyik kezem. Nyugtató érzést adott ez a cselekedete. Véletlenül a sebéhez értem, mire felszisszent.
-Ne haragudj! – suttogtam neki. Tekintetével rám nézett, majd még közelebb jött. Ha távolodtam volna, leestem volna az ágyról.
-Semmi baj. – suttogta, mentolos lehelete csiklandozta orromat. Elmosolyodtam, majd szégyenlősen rá néztem. Túl közel volt, ajkai szinte hívogattak egy táncra, ahogy tekintete is. A lehető legközelebb jött, majd elmosolyodott azon, hogy én képtelen vagyok akár mit is tenni. Mellkasom egyre csak fel és leemelkedett észveszejtően. Ha csücsörít egyet, összeérnek ajkaink. De nem tette, talán azt várja, hogy én tegyem? Ezen töprengtem, miközben egy irtó sexi pasi az én tettemre vár. Elmosolyodtam, majd szemébe néztem.
-Megcsókolhatlak? – kérdezte suttogva szinte az ajkaimra. Ettől a kérdéstől minden fal, ami eddig fel volt építve körülöttem lebomlott és ajkai után hajoltam pár centit. Majdnem olyan finom volt, mint a „mennyországos csókunk”, de annál ezerszer több érzés volt benne. Nem vad, nem a vágy fűtötte csók volt. Mintha a szerelem fűtené most ezt. Erre a gondolatomra hirtelen elszakadtam tőle, majd eltoltam. Értetlenül nézett rám, amire még egy mosolyt se tudtam erőltetni reakció képen. Kezemet az ajkaimhoz kaptam, elfordultam a másik irányba, majd erősen lecsuktam szememet.
-Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?” – suttogta, majd Ő is elfordult. Talán tényleg igaza van. Ha nem tettem volna, ezt hajkurásznám egy darabig vagy talán egész életemben.
            Másnap reggel hangos „júj”-ogásra és visítozásra ébredtem. Lustán nyitottam ki szemem és kaptam magamhoz a takarómat, mikor megláttam, hogy a Göndör haverjai állnak az ágy előtt. A Göndör még mindig aludt, így erősen megböktem, amire felült és megtörölte a szemét.
-Basszátok már meg! Takarodjatok ki! – mondta mérges hangnemben, amikor felmérte a helyzetet. De Ők még akkor sem mentek ki. Erre felállt a Göndör és kizavarta Őket a szobából. Szégyenemben a takaró alá bújtam, aminek mára már kifejezetten Göndör illata volt. Mélyet szippantottam belőle, majd felültem ismét az ágyon. –Fasszopók! – mormolta az orra alatt, miközben visszajött a szobába.
-Mindig is ekkora taplók voltak? – leült az ágy szélére a lábamhoz.
-Az életben nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, de sajnos Ők mindig is ilyenek voltak. – neveti el magát, majd visszadől az ágyba. Göndör tincsei elterültek a takaróján, szemét lecsukta, ajkai elváltak egy picit egymástól. Nem csinál semmit és még így is sexin néz ki. Telefonja elkezdett csörögni, utána nyúlt, majd felvette.
-Szia Gem!...nem…oké minden…figyelj most nem…oké…Szia! – mikor letette láthatóan feszült lett.
-Minden rendben? – kérdeztem meg félve, amire nem kaptam választ. Leült mellém az ágyra, majd a hajába túrt. Mikor felnézett mosolygott, teljesen összezavart.
–Ne vágj már ilyen képet! – mondta mosolyogva. Közelebb hajolt, majd eltűrt egy kontyomból kilógó tincset. Fülem mögötti gyenge területet megérintette kezével, amire beleremegtem. Észre vette, majd szélesebb lett a mosolya. Elvettem kezét onnan, amire felszisszent, mert megint megérintettem a sebét.
-Ne haragudj, megint! – suttogtam, lenéztem kezére, még mindig tele volt sebbel. Nagyon lassan gyógyult.


Egész nap, magunkra voltunk utalva egyedül. Mivel a „Csend adja a nyugalmat az íráshoz.” – idéztem a Tanár urat. Semmi ihletem nem volt, így úgy döntöttem lefekszem aludni. A faházban csak én voltam egyedül, mivel a Göndörnek máshol kellet írni. Nem bírtam elaludni, csak forgolódtam, mikor megjött AZ ihlet. Többször is álmodtam egy középkorban játszódó báli jelenetet. Talán ezt fogom leírni. Elkezdtem lapra vetni gondolataimat, ahogy ebből szövődött az egész történet. Nem fejeztem be teljesen, mert közben elaludtam az asztalon. Egy érintést éreztem a vállamon, felemeltem fejemet az asztaltól, majd a kéz tulajdonosára néztem.
-Nem akartalak felébreszteni. – mondta, majd az ágyára feküdt. Megtöröltem szemem, majd becsuktam a füzetet, amire írtam és a táskámba süllyesztettem. – Ma lesz tábortűz. – közölte, szemei csukva voltak, keze a feje alatt volt. Bólintottam-, nem mintha látta volna-. Kerestem valami kényelmes ruhát, mert sétálni volt kedvem. –Nem jössz? – ült fel és rám nézett.
-Öhm…nincs kedvem. – mondtam és elindultam a fürdő felé. Utánam jött és megfogta csuklóm, gyengéden visszarántott és a falhoz szorított.
-Én is ott leszek. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Remek. – mondtam és nevettem egyet. Értetlenül nézett rám, én sem értettem, hogy miért teszem ezt.
-Rendben. – mondta, majd elengedett és visszadőlt az ágyára. Bementem a fürdőszobába, átöltöztem, megfésültem a hajam, és kiengedve hagytam, így lágy hullámokban pihent a vállamon. Visszamentem a szobába, ahol már a Göndör hűlt helye volt. Felkaptam telefonom, megnéztem – bár nem volt térerő – és elindultam kifelé. Mikor kinyitottam az ajtót, a Göndört találtam ülni a lépcsőn. Felnézett rám, majd felállt.
-Elmegyek sétálni. – közöltem vele, nem mintha bármi köze is lenne hozzá.


2014. július 6., vasárnap

19.Chapter-"..MAGUK nyerték meg.."

– ütötte meg fülem egy rekedtes mély férfihang. Lassan nyitottam ki szemem. Fejemet elemeltem az ablak üvegétől, majd hirtelen egy nyilalló fájdalmat éreztem a nyakamnál. Biztos elfeküdtem – gondoltam magamban-. A férfihang irányába néztem, a Göndör ült mellettem. Arca még mindig meggyötört volt, szeméből sugárzott a „nem akarom” és a „mikor lesz vége” kifejezések. Küldtem felé egy gyenge mosolyt, amire csak elnézett és a sebes kézfejét kezdte simogatni. Gondolkodás nélkül kezem arra felé irányult, majd elvettem simogató kezét és felváltotta az én kezem. Cselekedetemre felnézett rám, majd elhúzta kezét. Tanár úr épp akkor jelent meg előttünk. Kezeinket figyelte, Göndör kínosan elnézett, míg én arcmimikáját figyeltem. A csodálkozás és az ellentmondás jelent meg rajta, majd a busz hátuljába vezette tekintetét. Göndörre néztem, aki még mindig nem erre szentelte figyelmét. Tudtam, hogy ez neki kínos és furcsa volt, de nem mondott semmit. A további úton nem szóltam hozzá, inkább lecsuktam szemem és vártam, hogy mikor szabadulhatok el mellőle, a kínos pillanat elől.
            Arra lettem figyelmes, hogy a busz lelassít és megáll. Mindenki hangos ricsajjal feláll a helyéről és az –egyetlen, ami a buszon volt – ajtó felé indulnak. Én nyugodtan ültem a helyemen, és kifelé tekingettem. Egy gyönyörű erdő közepén voltunk. Rengeteg fenyőfa tornyosult az egekbe. Már ment le a nap, ami még gyönyörűbbé tette a kilátást.
-Ms. Bell, maga itt marad? – kérdezte a Tanár úr, engem meg zavarva.
-Oh, elnézést. – suttogom, majd én is felállok és leszállok a buszról. A levegő sokkal jobb, mint a nagy Londonban vagy New York-ban. Az emberekre nézek, akik csoportokra szóródtak szét. Én voltam az a tipikus lány a filmekből, aki nem találja a csoportját, nincs hova tartoznia. Mikor megéreztem a felkaromon egy bökést.
-Szép Hölgy, nem csatlakozna társaságunkhoz? – kérdezte Ashton kedves hangjával. Bólintottam egy „miért is ne?!” suttogása közben, majd elindultam Ash után. Ashton társasága: sok punk, akik kinézetre bunkók és fizikailag is bunkók, és egy göndör fürtökkel megáldott, smaragdzöld szemű bunkó punkból állt. Gondolkodtam azon, hogy hangot adjak gondolatomnak, ami így hangzott volna, hogy „Ah, szóval Ashton a te társaságod egy rakás bunkó punk?”, de féltem volna a következményeitől. Szóval hanyagoltam. A társaságban mindenki beszélt, kivéve engem és egy másik embert. Telefonjával volt elfoglalva, mivel eddig is inkább beszéltünk telefonon, mint igazából, így én is elővettem és írtam neki egy üzenetet.

„Kínosnak érzed?Nx”

Felnéztem telefonomból, majd a tájat kezdtem bámulni, mikor megrezdült a tenyeremben a készülék.

„Picit. De attól függ mit.H”

Itt gondolhatott a „kézfogós” jelenetünkre vagy arra, hogy Ashton a társaságukba hozott. 

„Én a buszban történtekre gondoltam.Nx”

 Lezártam telefonom, majd a Göndörre néztem, aki nem válaszolt az SMS-emre csak megnézte. Majd Ő is rám nézett és nemlegesen rázta a fejét egy halvány mosoly kíséretében. De a pillanatnak hamar vége szakadt, mert az egyik punk megemlítette, hogy mi ez az öröm. Amire csak egy „Fogd be, Faszfej!”-el válaszolt.
-Remélem mindenki hozott magával sátrat vagy hálózsákot, mert csak egy faház van. – mondta a Tanár úr miközben valami papírt tartott a kezében, és azt nézegette. A szőke cicababa egyből oda sétált a Tanár úrhoz és mondott neki valamit, amire csak felnevetett, majd arrébb ment. –Szóval, ezt meg kell keresnetek kétfős csapatokban, mivel csak két személyes az a faház. – gondoljuk végig, ÉN EGYEDŰL SZERETNÉK ALUDNI!. – A párokat, pedig én már összeírtam. Már egy hete, szóval remélem tetszeni fog nektek, de ha nem az se baj. – zárta le egyszerűen, majd elmosolyodott a maga „humorosságán”. –A kétfős csoportokat kinyomtattam egy lapra. Tessék osszátok szét. – nyomta az egyik lány kezébe, aki végig sétált köztünk és mindenki kezébe nyomott egy lapot. –Még nem indulhattok el keresni. Csak ha én azt mondom, ami egy bő negyed óra múlva lesz. Sípszóval fogom jelezni. Jó szórakozást! – mosolyodott el, majd ott hagyott minket. Szememmel végig futottam a névsort, de ne találtam a nevemet. Még egyszer végig futottam csak, most lassabban, mikor egy erős mentolos illat ütötte meg az orrom. Felnéztem és a Göndör állt előttem.
-Együtt leszünk. Bármint a lap szerint. – javította ki a kétértelmű mondatát. Tekintetemet visszavezettem a lapra, aminek a legalján szerepelt a nevem.
„Harreh Styles – Nicole Bell” Egyrészről örültem, hogy ismerőssel alhatok, de más részről frusztráló volt, hogy egy fiú az.
-Cserélni nem lehet? Mert tudod, ha..- folytattam volna, de szavamba vágott.
-Ha lehetne se találtak, volna nekem jobb alvótársat, Bell. – mondata végén kacsintott egyet, majd sapkája alatt a hajába túrt. Komolyan „Bell"-nek szólított? Tekintetemmel követtem kéz mozdulatát, majd arcára tévedt az. Formás, telt ajkai, az így is látszó gödröcskéi, az anyajegye a gödröcskéje alatt. – Khm…ez kínos. – köszörülte meg a torkát, majd rám nézett.
-Micsoda? – kérdeztem a normál hangomnál halkabban.
-Nem vettük észre a sípszót és mindenki elment már. – mosolygott rám.
-MI? – egy oktávval feljebb emelkedett hangom. Ő még mindig mosolygott, majd meg fogta csuklómat és maga után kezdett húzni. –Várj! Mi van, ha rossz irányba mész? – húztam ki a kezem.
-Ugyan, csak bízz bennem. – fordult hátra és rám nézett. –Ugye bízol bennem? – hangja szinte csilingelt, amennyire egy férfihangja tud ilyet. Bólintottam, majd ismét megfogta kezem és elindult. Nem sétáltunk olyan sokat, mikor megláttam a faházat. Senki nem volt még a környékén se. Kicsúsztattam a kezem és elkezdtem az irányába futni, mikor egy éles rózsa tüske ujjamon végig szántott a húsomig. Hangosan felszisszentem és megálltam. Mint, amikor a vércukor szintedet mérik, és ehhez meg kell szúrni az ujjbegyedet. Na ehhez tudtam volna hasonlítani az én sebemet is. A vér nagyon csöpögött belőle.
-Minden oké? – nézett rám, majd a kezemre a Göndör, amikor utolért.
-Ja, hát öhm. – kezdtem dadogni, mikor megfogta a kezemet és az ujjamat a szájához, vezette. Ajkai gyengéden értek hozzá a frissen szerzett vágásomhoz. Elkezdte szívni, ami már fele annyira se volt kellemes. Undorítónak találtam, hogy az Én véremet szívja most ki. Mint egy kicseszett vámpíros filmben, csak ott az áldozat nyakánál. Ajkai eltávolodtak, majd rám nézett.
-Ez arra volt jó, hogy megalvadjon a vér. – mondta és előhúzott egy papírzsebit a zsebéből. –Amúgy nem is olyan rossz a véred. –mondta miközben letörölte nyálát az ujjamról. Hülyén elmosolyodott és rám nézett.
-Te hülye vagy! – közöltem vele, majd elindultam tovább a faház irányába. Az ajtóhoz sétáltam és bevártam a Göndört, aki nem éppen azon volt, hogy minél hamarabb bejussunk. Miután mögöttem volt, kinyitottam az ajtót és a Tanár úr tekintetével találkoztunk.
-Áh, valahogy sejtettem, hogy Ti lesztek az a két szerencsés pár. – közölte hangosan gondolatát velünk. –Helyezzétek kényelembe magatokat, összehívom a népet, hogy már ne keressék, mert MAGUK nyerték meg ezt a helyet arra a pár napra. – mondta, majd kiment az ajtón. Göndörre néztem, aki mosolygott. Cuccomat eleresztettem, majd közelebb mentem hozzá. Az a gyönyörű mosoly. Megálltam előtte, kezemet tarkójához vezettem, majd arcon pusziltam.
-Köszönöm! – mondtam, majd visszasétáltam a cuccomhoz és elindultam szétnézni a faházban. Belül is fa borította mindenhol, nagyon jó hangulatot teremtett. Volt egy fürdőszoba féleség, amiben csak egy zuhanyfülke volt, egy wc és egy mosdókagyló. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy csak egy szoba van. De szerencsére két egyszemélyes ágy. A két ágy a szoba két végében helyezkedett el. Az ablak előtt volt egy íróasztal, azon voltak papírok és tollak. Az ablakon volt egy lehúzható roló, ami gondolom a sötétítésre használt.
            A nézelődés után, kipakoltam a táskámból. Persze nincsen szekrény, ami részemről furcsa volt, de teljesen megfelelt. Jobb, mintha kint kéne aludnom a sötétben egyedül. Pár perccel később a Göndör jött be a szobába és a szoba másik végébe, az ideiglenes ágya felé indult.
-Beszéltél a Tanár úrral? – kérdeztem rá sem nézve. Táskámban kezdtem keresgélni a laptopom után. Igen, tudom, tiszta kocka vagyok, de az elektronikus naplót sokkal jobb megoldásnak találom, minthogy írjak.
-Igen, mondta, hogy ma már nem kell mennünk sehova. – hallottam a választ a kérdésemre. Majd felállt ágyáról és megcélozta a „fürdőszobánkat”. Valami oknál fogva fellélegeztem, hogy nem vagyok vele most egy szobában, de a gondolat, hogy csak zuhanyozni ment ott lebegett előttem. Nem mintha nem bíznék meg benne vagy valami, csak nem tudom megmagyarázni. Nem olyan egyszerű. Miután megtaláltam a laptopomat, felnyitottam és szomorúan vettem tudomásul, hogy az le van merülve. Itt egy konnektort se fogok találni. Mérgemben hátra vetettem magam az ágyon és arcomat a kezembe temettem. Dübörgő léptekre lettem figyelmes. Félszemmel kinéztem kezeim közül és a Göndör félmeztelen felsőtestére, kaphattam kilátást. A nedves hajába túrt és a táskájában kutakodott. Éreztem, hogy valamiért gyorsabban kezdem venni a levegőt. Gyorsan visszahelyeztem kezem, és erősen lecsuktam szemem. FELEJTSD MÁR EL! Szinte kiabálta az agyam, de a szívem erősebb volt nála. Felpattantam az ágyamról, Göndör rám kapta tekintetét, majd visszavezette arra, amit épp csinált. Elindultam én is a fürdőszobába. Mikor a kulcsért akartam nyúlni, vettem észre, hogy nem is lehet bezárni. Ez remek. Lekaptam magamról a ruhát, majd megnyitottam a csapot és melegvizet engedtem magamra. Nyugtató hatású volt valamilyen szinten. Annyira belemélyültem, hogy már csak azt vettem észre, hogy valaki becsukja a fürdőszoba ajtaját és nevet. Elzártam a csapot, magamra kaptam egy törölközőt, majd kicsaptam az ajtót. Göndör a szoba ajtófélfájának támaszkodott, míg két punk haverja hangosan nevettek.

-Ugye nem..! – mondtam fenyegetőzve, és a Göndörre néztem.