49.Chapter-Félig..

Keze kezemben pihen összekulcsolva, mellkasa nyugodtan fel - leemelkedik, s ajkai közt szuszog. Haja kuszán terül szét párnáján, s másik keze fejem alatt pihen. Lassan ki akarok mászni az ágyból, de hirtelen keze, ami fejem alatt van, vállamra kulcsolódik.

-Megszöknél? – rekedtesen suttogja, de szemei csukva vannak. Ajkai a szárasságtól kirepedeztek, s ádámcsutkája mozog, ahogy beszél. Halványan elmosolyodom, majd feljebb csúszok és rászorítok összekulcsolt kezünkre.

-Nem. – gyengéden hajolok ajkához, s nyomok egy óvatos csókot rá. Erre csak elmosolyodik, majd közelebb húz. Tökéletlenül tökéletes arcát fürkészem, ahogy szemei alatt ott ülnek a fáradtság, okozta táskák, ahogy gödröcskéi szájától nem messze ülnek. Ahogy az anyajegye gödröcskéje alatt éktelenkedik, de mind ezek ellenére is nekem tökéletes. A tegnap este számomra még mindig felfoghatatlan. Olyan tökéletes volt minden. Mintha egy filmben szerepeltünk volna. S most itt van, itt fekszik velem egy ágyban, meztelenül. Hirtelen kapom kezem a takaróhoz, s húzom feljebb, ahogy leesik, hogy anyaszült meztelen vagyok. Erre már a Göndör összehúzza szemöldökét és fájdalmasan nyitja ki szemét.

-Bell, legalább egy percre nyugodnál meg! – hunyorogva néz rám és mér végig. Elmosolyodok bizsergető hangjától, s megállok egy pillanatra.

-Csak…adnál egy pólót? – érzem, hogy arcomon felül kerekedik a pír, s ezt próbálom eltakarni. Felsóhajt, majd lazán feláll, amire a takarója leesik fedetlen testéről.

-Harreh! – visítok, ahogy tökéletes fenekét megpillanthatom, de zavarom túl nagy, hogy továbbra is nézzem, így kezemmel elfedem arcom.

-Mi az? – nevet fel reakciómon. – Édes, láttál már így, nem értem mi a probléma. – sétál a szekrényéhez.

-Csak kösd a derekadra a takarót vagy valami.. – suttogom, mikor hirtelen hozzám vágja az egyik pólóját, amivel kellemes illata is megcsapja orromat. Majd visszafekszik az ágyba, s egyik kezét feje alá teszi, így azon megfeszülnek izmai. Szégyenlősen tekerem magam köré a lepedőt, s húzom fel a pólót, amin a Göndör csak felnevet. Visszafekszem, immár a pólójában, de így is mellkasomig felhúzom a takarót. Lehunyom szemem, s próbálok megnyugodni, mikor a Göndör érdes hangja felcsendül.

-Ugye nem..nem bántad meg? – még most is ott ül a bizonytalanság a hangjában. Nem nyitom ki szemem, de így is tudom, hogy arcomat figyeli, hogy mit reagálok. Így méri fel az embereket, így ismeri ki. Megfigyeli őket, milyen a reakciójuk. Milyen, ha szomorú, ha boldog, ha fáradt, ha csalódott. Mosolyogva nézek rá, majd arcára nyomok egy lágy csókot.

-Nem bántam meg. Sőt.. – ajkamba harapok, ezzel őt is egy mosolyra késztetve. Közelebb hajol, s arcomnál fogva csókol meg szenvedélyesen. Telefonom csörgése rebbent szét minket.

-Ahh, végre, hogy el tudtalak érni. HOL A PICSÁBAN VAGY? – Jess ismerős hangja csendült fel a telefonba, amin kuncognom kellett.

-Öhm.. – Göndörre néztem, akinek ellenállhatatlan mosolya most is ott ült ajkai szélén.

-Épp meg zavartál minket! – kiabál a Göndör, amire lehunyom szemem.

-MI? Nicole! – bizalmasan suttogja a nevemet. Tudtam, hogy ebből már nem jövök ki jól.

-Csodálatos munkát végez! – szórakozottan kiabálja ismét, amire szúrósan rá nézek.

-Elég lesz, Harreh! – suttogva kiabálok rá, amire hátra dől, s nevet saját humorosságán.

-Nicole, azonnal beszélnünk kell! – suttogja a vonal másik végéből. Megforgatom szemem, majd a Göndörre nézek. Szemét lehunyva pihen most már.

-Később. Szia Jess! – nyomom ki a telefonom, majd kikapcsolom. Nem lenne ínyemre, ha folyton csörögne. Visszafekszem Göndöröm mellé, és arcát kezdem simogatni.

-Ez csikiz. – mosolyodik el, amire arcizmai megfeszülnek. Állára nyomok egy csókot, majd én is lehunyom szemem, hogy visszapihenjek.

            Arra kelek, hogy valaki dudorászik. Felnyitom pilláimat, s a Göndör épp öltözik fel, közben dudorászva.

-Hova mész? – hangomon hallatszik, hogy most keltem. Hirtelen kapja fejét felém, s tekintete egy picit ijedt. Itt akart hagyni?

-Öhm..el kell mennem. – érzem zavarát, pólójáért nyúl, s áthúzza fején.

-Elkísérhetlek? Vagy..nem? – én is zavarban érzem magam, hiszen elég bizarr lett a helyzet. Hajába túr, s átfésüli, hogy megigazítsa.

-Nem sokára jövök. Addig itt maradhatsz vagy.. – kipattanok az ágyból. Próbálom magam nyugodtan tartani, pedig tudom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy ugyan ott kössünk ki, mint egy hete. Leveszem a pólót, mit sem törődve, hogy meztelen vagyok, s a Göndör engem figyel. Felhúzom szoknyám, de nem sikerült teljesen felhúzni a cipzárt. A kiborulás szélén állok, amikor hirtelen mögém lép, s megfogja a cipzárját a ruhámnak. –Nyugodj meg. – suttogja, s nyakamba csókol – Csak 30 perc az egész. Nem lányhoz megyek. – mintha ezzel meg tudna nyugtatni. Lehunyom szemem, ellépek, s úgy hagyva a cipzárt kapom magamra magassarkúm. Hajamba túrok, majd a Göndörhöz hajolva nyomok az állvonalára egy puszit, s kimegyek a szobájából.   

Remélem ez is elnyeri tetszéseteket. 

Véleményeteket ne tartsátok magatokban, a következő rész várhatólag Szerdán jön. 

Nóryxoxo