52.Chapter-Pletykák.

Miután becsukta az ajtót, leveszi ruháit és befekszik az ágyába. Leveszem én is cipőmet és nadrágomat, majd kiengedem hajam és befekszek mellé. Nem karol át, sőt még közelebb se jön, csak maga elé néz.  –Ne emészd magad! – ülök fel, és lenézek rá. Lehunyja szemét, majd megtörli.

-Meg fog halni, miattam. – nyöszörgi a szavakat. Szabályosan szenved ettől a tudattól.

-Édes, erről nem igazán tehetsz. – csúszok közelebb hozzá. Felül, majd mellkasomra dönti fejét. Ujjait, meztelen lábaimon futtatja végig, s vissza.

-Ott van a „nem igazán”. Vagyis te is tudod és én is, hogy az én hibám is valamennyire. Olyan, mintha egy részemet ölnék meg. – motyogja szomorúan.

-Gondolkozzunk reálisan. Ha megtartod…tartjátok – zavar, hogy ezt kell mondanom, de nem esik jól így beszélni róla – nem tudnád felnevelni, eltartani. Intézetben kéne felnőnie. Harreh, ennek nem most van itt az ideje. Helyes döntést hoztatok! – lejjebb csúszok, hogy fejünk egy szinten legyen, s próbálom elkapni tekintetét. Ajkait figyelem, ahogy piros csíkok húzódnak sebénél, mivel folyton harapdálja. Azon gondolkodom, hogy csókom begyógyítaná-e valamennyire ezt a tátongó érzést nála. Könyökömre támaszkodok, s ajkait figyelve hajolok oda, és érintem meg gyengén. Hirtelen szemembe néz, s próbálja leolvasni, hogy mit teszek és hogy miért. Kezemet arcához vezetem, s egyre jobban mozgatom ajkát. De ő csak lassan élvezni akarja kényeztetésem, így egy nyugodt tempót vettek fel ajkaink. Elzsibbad kezem, amin támaszkodok, így eltávolodok. Automatikusan smaragd tekintetét nézem, ahogy zöld szín árnyalatai játszanak benne, ahogy megbabonáz nézésével. Másik kezem hasánál pihen, azon rajta pihen ő keze is, s köröket ír le rajta. –Átvenném pár terhedet, hogy ne keljen egyedül ennyit elcipelned. – suttogom, tekintetünk egy percre sem szakad el egymástól. Halványan elmosolyodik, majd fölém hajolva csókol meg, s pár perc után elengedi magát, és csak félig rajtam fekszik. Hátát simogatom, míg ő nyakamba szuszog. Így fekszünk, míg Göndör telefonja csöngés be nem kezd. Azonnal felpattan, s a kijelzőjét figyeli.

-Szia Élet! – duruzsol a telefonba. Felülök, és összevont szemöldökkel nézek rá. –Nem, minden rendben… Változatlan… Igen… persze… Rendben… Hétvégén?..Ohh..Rég láttalak! Hiányzol! – ajkai lebiggyednek. Kivel beszélhet? –Szeretlek, rendben. Szia! – leteszi, majd a képernyőre mered egy ideig.

-Ki volt az? – feltekint rám, majd elmosolyodik.

-Csak nem? Féltékeny vagy? – nevet fel. –Csak nővérem volt. Megkért, hogy menjek haza a hétvégén. – ajkát egy vonallá préseli.

-Nem szeretnél? – ezt olvasom ki arckifejezéséből.

-Igazából örültem, hogy egy ideig nem vagyok otthon. – leteszi telefonját és visszafekszik mellém.

-Régen voltál otthon?

-Igen. – egyszavas válaszával mindent elárul, hogy nincs kedve visszamenni.

            Másnap már az iskolapadban ülök és várom, hogy elkezdődjön az óra és minél hamarabb véget érjen ez a nap is.

Kicsengetés után rezgésbe kezd a telefonom. Először azt hittem, hogy hívnak, de csak egy üzenetem érkezet a Göndörtől.

„Gyere a kocsimhoz! H”

Megváltoztatva irányomat a kocsija felé szedem lábaimat, míg meg nem állít Hamil.

-Hello Nicole! – elállta utamat, így nem tudtam elmenni.

-Szia Hamil! Ne haragudj, de sietnem kell. – közlöm vele, és a telefonom hirtelen érdekesebbé kezd válni.

-Csak gratulálni szeretnék. – összevonom szemöldököm.

-Tessék? Mihez?

-A babához. Érdekes, hogy Styles ilyen hamar felcsinált. – ennél bunkóbban már nem is mondhatta volna. Legszívesebben pofán töröltem volna ott helyben. Állam a földre esett, szó szerint, majd kikerülve Hamil.t szaladok a Göndör autójához. Neki támaszkodva vár engem és nézelődik.

-Szia Édes! – jön közelebb és megcsókol. Hamar eltolom magamtól, s erre a Göndör kíváncsian néz rám.

-Azt hiszik, hogy terhes vagyok! – hangom kétségbe esett, mintsem nyugodt. Göndör összehúzza a szemöldökét.

-Mi? Honnan veszik ezt? Ki terjeszt ilyen pletykát? – idegesen a hajába túr, majd a kollégium fele szedi sietősen a lábát. Nyomában kullogok lehajtott fejjel. Több embernek érzem a tekintetét rajtunk, próbálom ezeket nem észre venni. Kicsapja szobám ajtaját, majd leül Jess ágyára. Látom rajta, hogy próbálja idegességét féken tartani és nem kirobbanni. Pár mély lélegzet után felnéz rám. –Te mit mondtál?

-Nem mondtam semmit. Utána oda mentem hozzád. – leveszem kabátom és cipőmet, majd az ágyra dőlök.

-Mindegy. – nyugszik meg, majd feláll – Lenne kedved velem jönni Holmes Chapel.be? – leül az én ágyamra, majd a karomat kezdi simogatni.

-Te most elhívsz a szüleidhez? – teljesen meglepődtem.

-Így már nem lenne olyan rossz ott tölteni a hétvégét. – magyarázza meg.

-Mikor indulnánk? – elmosolyodik kérdésemen, hiszen tudja, hogy beleegyeztem.

-Mondjuk egy óra múlva? – áll fel és a telefonját előveszi, hogy megnézze menyi az idő. Csak bólintok, majd előveszem a bőröndöm és bedobok pár ruhát, és ami kell, majd pár perc után kész is vagyok. Göndör közben elment, hogy ő is összekészítse a bőröndjét. Felkapok egy kabátot, majd bőröndömmel együtt átsétálok a szomszéd szobába.

Csodálatos látvány, ami elém tárult, persze ezt a Göndör nem vette észre, mert nekem háttal állt. Csak az alsója volt rajta, hátán az izmok megfeszültek.

-Én készen vagyok! – ijedve kapja a fejét irányomban, s megnyugszik, mikor meglátja, hogy csak én vagyok.

-Pár dolog még és én is. Megyünk együtt tusolni? – bólintok, majd bemegyek a fürdőbe és előkészítem a vizet. Hajamat kontyba fogom, majd leveszem ruháimat és egy törölközőt csavarok magam köré. .  Leülök a kád szélére és várom a Göndört. Ő már anyaszült meztelenen nyit be és húz a kádba. Lába közt pihentetem fejem vállán. Szemem lecsukva és csak relaxálok, míg a Göndör keze szinte mindenhol felméri testem.

-Bell? – rekedtes hangja hirtelen csapja meg fülemet, amire libabőrös leszek.

-Hmm? – nincs erőm kinyitni szememet. Olyan nyugodt minden most. Csak ketten.

-Tudod, hogy szeretlek. Igaz? – kinyitom szemem, majd érdeklődve fordulok meg.

-Miért kérdezed?

-Tudod? – nem reagál kérdésemre, akaratosan csak az övére akar választ.

-Persze! Én is szeretlek! – válaszolom összevont szemöldökkel. Göndör válaszom után azonnal ajkaimnak esik. Mintha válaszomra ez lenne a jutalom.

            Táskámból kiveszek tiszta ruhát, majd törölközőm alatt felhúzom fehérneműm, s utána ruháimat. Göndör tekintetét folyamatosan érzem, de mikor sunyin oda nézek, akkor mást csinál. Nagyon ügyes! Hajammal nem kezdek semmit, csak kiveszem a hajgumit belőle. Tükör előtt még egyszer megnézem magam, majd kimegyek a Göndörhöz. Nadrágja térdéig van csak felhúzva, s alsóján kívül nincs más rajta. Elterülve az ágyon, keze feje mellett nézi a plafont.

-Mit csinálsz? – nevetek fel a látványon.

-Nem jön fel a nadrágom! – teszi kezét arca elé, hogy eltakarja. Még hangosabban kezdek nevetni, amire láthatóvá teszi számomra, hogy megsértődött. Elkezdi magán rángatni a nadrágot, de az tényleg nem mozdul.

-Segítek. – térdelek le lábához, majd kérem, hogy álljon fel, amit meg is tesz.

-Tetszik a pozíció! – arcán önelégült, mocskos mosolya éktelenkedik, amire csak térdére ütök. Miután sikerült felrángatnom rá a nadrágot, - mert miért is nem lett volna egyszerűbb másikat húzni? – sietve áthúzta fején pólóját, felhúzta csizmáját, majd haját meg se nézve kapta fel szürke pulcsiját, majd táskáját.

-Mehetünk? – néz rám, majd hajába túr, hogy a szemébe lógó tincseket megigazítsa. Bólintok, összekulcsolja kezünket, s úgy hagyjuk el az épületet. Még mindig vannak, akik minket figyelnek, majd társukhoz fordulva suttognak fülükbe, ami az igazat megvallva idegesít. Göndörre nézek, aki le se szarja, hogy mit csinálnak körülötte az emberek, csak az utat figyeli, meg néha rám tekinget. Próbálom minél gyorsabban szedni lábaimat, majd kinyitni a kocsi ajtaját. Szerencsére a kocsiban már nem érezhetem a vádló tekintetek hadát, mivel ebben a tragacsban nem lehet nagyon kilátni az ablakon. Mélyet sóhajtok majd becsukom a szemem.

-Ne foglalkozz velük! – indítja el a Göndör az autót. Könnyen beszél az, aki már születése óta leszar mindent. Az idő viszonylag hamar elment. Én csak nézelődtem ki az ablakon, míg Göndör a vezetésre koncentrált. Kezét természetesen nem hagyhatta a sebváltón, így lábamra tette, mintha ezzel valaki tudtára adná, hogy az övé vagyok. Pedig csak ketten voltunk a kocsiban.

-Szerinted mit fognak szólni a szüleid, hogy haza állítasz egy idegen lánnyal? – teszem fel neki hirtelen a kérdést. Erősen az útra koncentrál, mivel esni kezdett az eső.

-Csak számukra idegen. Számomra nem. – válaszolja meg frappánsan kérdésem. Amin csak szememet forgatom. –De ne izgulj, nem lesz semmi baj! – szorítja meg combom, majd leveszi kezét és bekanyarodik egy feljáróba.

-Meg is jöttünk? – kérdésem inkább ijedtnek hangzik, mint nyugodtnak. Csak bólint egyet, majd irányomba fordul.

-Aranyos, mikor ideges vagy. – gödröcskés mosolya lát napvilágot, majd egy nyugtató szűzies csókot nyom ajkaimra, s kiszáll. Követem én is, de gyorsan rá kell jönnöm, hogy esik az eső, így nem érek rá álldogálni. Kiveszem táskám, majd Göndör kezemet megfogva húz egy ajtó irányába.  Kopog, majd rám emeli tekintetét. Hunyorítva nézek rá, göndör tincsei elázva homlokára tapadnak, szürke pulcsija az eső végett átvette sötétebb árnyalatát.

-Harry? – egy idegen női hang zökkent ki megfigyelésemből vagy inkább nevezném gyönyörködtetésnek.

Remélem elnyerte tetszéseteket és örültök a meglepetésemnek! 

Véleményeteket hagyjátok kommentben!

Nóryxoxo