51.Chapter-"Csak 17 éves."

            Reggel egymás karjaiban ébredtünk. Göndör hajába túrt, így elvette egyik kezét, amire felnéztem rá, ugyanis eddig nem adtam jelét, hogy fent vagyok.

-Mióta vagy fent? – suttogom reggeli hangomon.

-Nem rég keltem. – csúszik lejjebb, majd orromra nyom egy csókot – Jó reggelt, Édes! – elmosolyodom gesztusán, s lehunyom szemem. Valamiért ezerszer jobb a Göndör mellet aludni, mint egyedül. Kezem felvezetem mellkasán, majd nyaka köré fonom ujjaim.

-Pár perc és felkelhetünk! – motyogom mellkasába, amire felnevet.

-Ismerlek, és nálad a „pár perc” sose „pár perc”. – nevet még hangosabban, amire beleütök gyengéden, afféle jelzésképpen, hogy hagyja abba a nevetést, a mellkasába. Elkezdi csókolgatni nyakamat, mikor már megunta a várakozást.

-Jó-jó, felkelek! – ülök fel, majd ismét lehunyom szemem. Kezét pólóm alá csúsztatja, amire rögtön kipattannak szemeim, s oda teszem kezem, hogy megállítsam. –Harreh! – nézek rá figyelmeztetően, majd kiszállok az ágyból, s elindulok a székhez, amin a melltartóm és a nadrágom van. A Göndörre nézek, aki ajkait beharapva figyel engem. Felhúzom a nadrágom, majd levéve a pólóm és a Göndörnek hátat fordítva a melltartóm is. Miután felöltöztem visszasétáltam az ágyához, majd visszadőltem, amire felnevetett. Lábán pihent fejem. Közelebb hajolt, majd lágyan megcsókolt. Kezét arcomhoz vezette, s próbálta egyhelyben tartani. Miután elvállt pár centit, beszívtam alsó ajkam és felnéztem szemébe.

-Bassza meg, ne nézz így! – csukja le szemét, majd hátra dől. Először nem értettem, majd mikor megláttam a takarónál a dudort, minden tisztázódott. Picit zavarba jöttem, de a menekülésnél ezerszer jobb ötletem támadt.

-Megyek, elkészülök! – állok fel, majd az oldalára sétálok, s fölé hajolva megcsókolom. Próbálom provokálni, hogy egyre többet akarjon, sőt „véletlenül” hozzá is érek ott, amire azonnal elhúzódik.

-Te provokálsz! – jelenti ki komolyan, de a mosolya ott ül arcán. Hátrébb lépek, de ő karomnál fogva terít maga alá. Elkezd csókokkal elhalmozni, majd elengedi magát, s csak rajtam fekszik. Kezemet meztelen hátára simítom, majd gyengéden simogatom puha bőrét. Majd pár perc után nyakamba csókol, s felpattan rólam, majd hajába túrva kezd beszélni. –Menj készülődni. Addig felhívom és egyeztetek vele. – szemeivel már telefonját kutatja, még kifele menet nyomok egy csókot vállára, s kimegyek.

            Épp egy kávézóhoz tartunk, ahol találkozunk ezzel a lánnyal. Göndör folyton az ajkát harapja, vagy telefonját piszkálja. Néha az én vagy saját ujjait birizgálja. Kezünket még elindulás előtt összekulcsoltam, hogy érezze, itt vagyok. Megállítottam a bejáratnál, majd felpipiskedve nyomtam egy nyugtató csókot ajkaira, amit rögtön viszonzott is. Lépteit követtem, s összekulcsolt kezünket figyeltem, ahogy ujjperceim kezdenek fehéredni, ahogy egyre jobban szorítja. Felismertem a lányt, egy boxban ült, és minket figyelt. Tekintete szikrázott a féltékenységtől. Igen, felismertem ezt a nézést. A fintora is ott volt arcán, ahogy kezünket meglátta.

-Hello! – ült le vele szemben lévő üres helyre a Göndöröm, s kezemet magával húzta, így beültem szorosan mellé.

-Szia Harry és..te ki a picsa is vagy? – néz rám értetlen fejjel. Állam a padlót súrolja a stílusa miatt.

-Barátnőm, Nicole. – szólal meg helyettem. Nagyokat pislogva nézek a Göndörre, aki csak megszorítja a kezemet.

-Oh, hát persze. Enestle vagyok, gondolom tegnapig egy szó sem esett rólam társaságotokban. – mosolyodik el gúnyosan, de szinte csak engem figyel, ami nagyon frusztráló – 17 éves és terhes vagyok. A barátodtól. – mosolya viccsorrá alakul. Göndör keze egyre szorosabb lesz, így másik kezemmel kezdem simogatni az asztal alatt. –Gondolom, nem vagytok együtt régóta. – nézz Harreh.re.

-Nem sokára több mint fél éve. – büszkeség tölt el, hogy ezt így elmondhatom neki. A lány enyhén meglepődött, de hamar visszanyerte szerepét.

-Mikor derült ki, hogy te… - tér el a témától a Göndör.

-Nem rég. – nem fejti ki bővebben, ami egy picit furcsa. –Kimegyek a mosdóba. – áll fel, s egyedül hagy minket, így egy picit is, de fellélegezhetek.

-Nem bírom! – hajtja homlokát vállamnak, és mély levegőt vesz.

-Nyugalom. – suttogom neki, majd a hajába puszilok. –Szerinted ő meg akarja tartani? – suttogom a kérdést. Mintha csak magamnak tenném fel.

-Valószínű nem keresett volna meg, ha nem. – válaszol ésszerűen.

-De mi van, ha csak tanácstalan abban, hogy mit tegyen? – elemeli fejét, majd szemembe néz.

-Bell, több mint valószínű, hogy az én gyerekemet hordja jelen pillanatban a szíve alatt. Még csak 17 éves, de nem tehetem ki semmi olyannak, ami megviselné. Nem tudom, mit tehetek, hiszen megviselné, ha elvetetnék, és az is, ha megszülné. Ha meg is szülné, se én, se ő nem tudná felnevelni, eltartani. – mondandója végén hajába túr és elkapja tekintetét. Nem tudja, mit tegyen. Persze, hogy úgy akar cselekedni, hogy az jó legyen, még ha az ő kárára is megy. De sajnos, nem lehet mindennek és mindenkinek megfelelni. Valaki biztos sérülni fog. Hirtelen csapódik vissza a lány és néz a Göndörre.

-Minden rendben? – összehúzott szemöldökkel figyeli, amire a Göndör csak felkapja fejét és elmotyog egy „persze”-t.

            Göndör megbeszélte vele, hogy elmennek egy orvoshoz, akitől tanácsot fognak kérni. Én csak ültem és szorongattam a Göndöröm kezét, aki fal fehér volt a hangulat és az élet miatt.

-Hívok egy taxit. – int le egyből egyet, s a kezemnél fogva vezet oda hozzá. Előre engedjük a lányt, majd beszállunk mi is. Harreh ragaszkodott ahhoz, hogy tartsak vele. Elmondta a címet, majd indultunk is. Nem szólt senki semmit a kocsiban. Göndör az összekulcsolt kezünket figyelte és ajkait harapdálta. A lány, pedig a Göndöröm figyelte. Vagy ezerszer megfordult fejemben, hogy oda hajolok, s egy lágy csókot nyomok nyugtatásképpen ajkaira, de ott volt az a lány, aki még mindig szerette őt. Biztos vagyok benne, csak még jobban összetört volna.

            Nem változott a helyzet a kórteremben sem. A lány a Göndöröm mellet, aki mellet én ültem, s kezemet változatlanul szorongatta. Fejemet vállának döntöttem, fáradtnak éreztem magam. Rám emelte tekintetét, majd halványan elmosolyodott fáradt arckifejezésemen. Egyik ujját arcomra simította, majd meg akart csókolni, de kezemet oda téve akadályoztam meg. Csak beharapta ajkát és várta a választ, hogy miért tettem ezt. Próbálta kiolvasni tekintetemből, majd elnézett.

-Mr Styles? – jön ki egy asszisztens és várja a jelentkezőt az ajtóban. Harreh azonnal feláll, majd a lányra néz várva, hogy ő is felálljon.

-Bejössz? – néz rám. Nemlegesen megrázom fejem, majd egy gyors puszit nyomva ajkára engedem, hogy a lánnyal, aki egy időre megkeserítette az életet, bemenjen a szobába. Kezemmel támasztottam fejem a karfán, már több mint negyed órája bent vannak, így kezdek egyre idegesebb lenni. Felkapom fejem az ajtó nyitódására, de a Göndör helyett a lány jön ki sírva. Fel se nézve megy ki az ajtón, majd csapja be maga után. Rá pár percre kijön a Göndöröm, s megindul felém lehajtott fejjel. Felállok, és elindulok felé. Nem mond semmit, csak kézen ragadva vezet ki az épületből. A lépcső alatt megállít, majd a falnak dönt. Kérdve nézek rá, de ő ezt nem látja, mert nem néz szemembe.

-Mi történt bent? – kezemet derekára teszem, s közelebb húzom.

-Meg fogják ölni. – csak maga elé néz, ami egyre kétségbe ejtőbb. Így felemelem kezeimmel arcát, hogy rám nézzen. Szemei elkerekedtek, arca fal fehér, sápadt. Nem szólok többet, közelebb húzom magamhoz, s szorosan ölelem. Nem ölel vissza, csak rá pár percre.

-Talán jobb ez így. – suttogom, s nyakába csókolok. Mélyet sóhajt, majd eltávolodik.

-Menjünk vissza a kollégiumba. – szinte suttogja, így erősen koncentrálnom kell ajkai mozgására. Kezét zsebébe csúsztatta, s maga elé nézve sétál. Leint egy taxit, majd ott is az ablakon kifele néz. Miután megérkeztünk, sem szólt hozzám, csak az ajtaja előtt. –Aludnál ma is velem? – emeli rám tekintetét, smaragd szemei megbabonáznak, s szívem összeszorul szomorú arcára.

-Persze! – mosolygok rá, majd kinyitom az ajtót, s bemegyek a szobájába.