24.Chapter-Változás?

-Szia Jess! – köszöntem neki csilingelő hanggal. Kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Minden rendben? – ijedten jött közelebb. Csak bólintottam, majd ledobva magamat az ágyra aludtam el.

            -Mióta alszik?

-Csak pár órája, de nagyon boldognak tűnt. Mi történhetett vele?

-Biztos valaki örömet szerzett neki egy cselekedetével, vagy Isten tudja. – dörmögte egy hang. Szememet csukva tartottam. Felismertem az érdes, mély hangot. Ha tudná, hogy örömöm oka Ő volt. Bár biztos sejthette, mert hangja sejtelmesen játszadozott.

-Megyek és találkozom Hamil-el. Szevasz Harry! – köszönt el Jess, majd ajtócsukódást hallottam. Komolyan itt hagyott egyedül a Göndörrel? Lépteket hallottam, amik csak egyre felém közelednek. Majd megéreztem egy leheletet arcomnál és egy gyengéd csókot, lehelt puha arcbőrömre. Szemeim kipattantak, majd a Göndör zöld íriszeivel találkozok.

-Ilyen ébresztőben nem mindenki részesül! – figyelmeztetett, majd lábamhoz ült. Tekintete lágy volt, arcvonásai valamennyivel nyugodtabbak voltak, haja még mindig kuszán állt, de már egy szürke pulcsi volt rajta, amit feltűrt karján és ugyan az a nadrágja. Pulcsijánál fogva közelebb húztam, mellém feküdt, kezével nem ért hozzám. Oldalára feküdve nézett felém, én is oldalra néztem, majd nyomtam egy csókot nyakhajlatába. Megfogta derekamat és közelebb vont egy ölelésbe.

-Senki se érintett még így. – jelentette ki, majd oldalamat kezdte simogatni. – Bármint, nem perverz értelemben. – mosolyodott el, majd lehajolt hozzám. Kezemet hajába vezettem, amire lehunyta szemét.

-Jól érzem, hogy mi már nem csak barátok vagyunk? – tettem fel bátortalanul a kérdést. Kinyitotta szemét és enyémbe meredt. Gondolkozott válaszán, - amiből már nem sülhetett ki jó – majd szólásra nyitotta ajkait.

-Remek megfigyelés, Bell. – nyugtázta egy mosollyal. – Mivel a barátok nem szokták ezt tenni. – amint kimondta ajkaimnak esett. Lassan és lágyan játszadozott velük, de hamar el is vált. Halvány mosolyt eresztettem, majd lesütöttem szemeimet. –Olyan bátortalan vagy. Valld be, hogy te is imádod, mikor ajkaink egybe forrnak! – suttogta és próbálta velem felvenni a szemkontaktust. Szavaira kellemes borzongás futott végig rajtam. A kezén lévő karórájára néztem, ami már 21.00-át mutatott.

-Le kéne feküdnöm. – mondtam, majd felnéztem rá. Egy perverz mosolyra, húzta száját.

-Velem ugyan nem fogsz! – mondta nevetve.

-Komolyan, olyan hülye vagy! – suttogtam neki, majd nyakhajlatába bújtattam piruló arcom. Kimászott mellőlem, én is felálltam, majd elé sétáltam. Megigazította magán a pulcsiját, majd kezét zsebébe csúsztatta.

-Hát akkor, szép álmokat, Bell! – megvillantotta fél oldalas ellenállhatatlan mosolyát, amibe nem igen lehet nem bele esni. Arcát két kezem közé vettem, majd egy lassú csókba hívtam ajkait. Kezét nem vette ki zsebéből, szemét lecsukta csókunk alatt, arcán az élvezet jelent meg. Lassan eltávolodtam, majd beszívtam alsó ajkam.

-Meghazudtoltam most állításod, mely’ úgy szólt, hogy én bátortalan vagyok. – húztam mosolyra ajkaimat.

-Valahogy ez az oldalad is tetszik, Bell. – mondta, majd az ajtóm felé indult. Még mielőtt becsukta volna visszanézett és elmosolyodott, majd becsukta.

            Másnap reggel elvégeztem a rutinos teendőimet, majd elindultam az iskolába. Az órák ugyan úgy unalmasan teltek. Épp sétáltam a következő órámra mikor egy ismerős göndör fürtöket láttam. Ismeretlen ok miatt mosoly gördült arcomra és irányába kezdtem sétálni, ahogy egyre közelebb mentem vettem észre, hogy egy hosszú szőke hajú lány, igen kihívó ruhában, beszélget vele. Mintha féltékenységet kezdtem volna érezni. Furcsa érzés volt, nem megszokott. Nem tántorított el a szőke ciklon, oda sétáltam, kimért lépteimmel, majd megálltam velük szemben. A szőke ciklon elég kihívóan végig mért, majd szexisen hajába túrt. Mint a filmekben szoktak. Nem olyan szerencsétlenül, mint én.  Megrebegtette szempilláit, majd a Göndörre nézett, aki engem figyelt.

-Hello, Bell! – köszönt először, majd bevágott egy mosolyt. A lehető legkínosabban intettem neki a fejemmel, majd végigmértem még egyszer a szőkeséget.

-Azt hiszem én megyek Hazz. – nyávogta – Még találkozunk! – simított végig kezén, majd elbillegette magát. Soha életemben nem hallottam embert ilyen idegesítően beszélni, főleg, ahogy kimondta, hogy „Hazz”. Vártam pár percet, míg halló körön kívül lesz, majd idegesen a Göndörre néztem.

-Ez az egyik lotyód? – idegesen hajamba szántottam ujjaimmal.

-Az egyik lotyóm? – nevette el magát. Még idegesebb lettem reakciója végett.

-Most mi olyan kibaszott vicces? – emeltem feljebb hangomat.

-Az, hogy nem az enyémek. Ezért lotyók! Benne volt kérdésedben a válasz. – nézett szemembe, majd végig simított arcomon. – Aranyos mikor féltékeny vagy egy lotyóra, hogy szavaiddal éljek. – mosolyodott el. Megint hajamba túrtam, majd picit hátrébb léptem.

-Majd találkozunk! – elsétáltam onnan, vállam fölött hátra pillantottam, engem nézett, ahogy egyik lábamat emelem a másik után.  Egy széles mosoly terült el arcán, visszanéztem és éreztem, hogy arcom lángba borul. Végig ültem még két órát, majd visszasétáltam a szobámba. Beérve ledobtam cuccaimat és automatikusan a szembe lévő szobába indultam. Pont akkor lépet ki a Göndör is és fél úton, - majdnem a folyosó középen – találkoztunk. Közel voltunk egymáshoz, egyik se ért a másikhoz. A Göndör elnézett, mindkét irányba, – ami nem esett jól, mert tudtam, hogy azt ellenőrzi, hogy van-e valaki a folyosón – majd az arcomra nyomott egy puszit. Fanyar mosollyal sikerült csak viszonoznom. Majd kezemet megfogta és behúzott szobájába, ahol Ashton volt. Amint észre vette, elengedte a kezem, és maga mellé ejtette. Arcára néztem, de nem nézett vissza rám.

-Szép Napot, Szép Hölgy! – köszönt, majd megölelt, viszonoztam, közben a Göndör tekintete minket figyelt.