46.Chapter-Sötét Herceg.

            Nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. A nap huszonnégy órájában csak Ő járt a fejemben. Nem tudom, mivel csinálja ezt, de nagyon ügyes. Tekintetem kerülte, mint ahogy közelségem is. Teljesen egyedül éreztem magam.

            Szokásos, első óra irodalom. Szinte csak itt találkozok a Göndörrel. Az első padban ülök és várom, hogy elkezdődjön az óra. Ez az óra előtt, mióta nem vagyunk együtt, minden percét szorongással töltöm. Pedig csak alig várom, hogy lássam tökéletes arcát és gyönyörű tekintetét, ami mindenkit megbabonáz. Vagy csak simán látni, hogy hogy van. Szokásosan előbb ér be a tanár, mint a Göndör, de most szóvá is teszi.

-Mr Styles, jobb lenne, ha előttem, érne be az órára. Kérem, üljön ide előre. – mutat az én padomra. Persze, hogy ezzel csap a sors. Leül mellém és azonnal kellemes illata csapja meg orrom. Fájdalmasan hunyom le szemem. –Vegye le a sapkáját. – mutat a fejére. Mély levegőt vesz, majd lassan lehúzza a fejéről. Beletúr hajába, hogy megigazítsa, és samponjának illata tengi be a környező levegőt. Nem néz rám, de még csak irányomba se.-Szóval megbeszéltük, hogy ma mindenki hangosan felolvassa az általa írt regényét. Haladhatnánk névsor szerint. – ajánlja fel és örülök, hogy én csak a vége felé leszek, nem úgy, mint a Göndör. Már vagy századszor olvasom át történetem, ami egy „Sötét Herceg”-ről szól. Néha a Göndör felé lesek, de Ő is hasonlóan csak a történetét fürkészi. Néha ajkait beharapja vagy a hajába túr. Arca meggyötörtnek tűnik, és azzal nyugtatom magam, hogy biztos nem a „kapcsolatunk” miatt. Elég, ha én töröm ezen magam. Szemei alatt táskák ülnek, kezén a seb ismét kezd begyógyulni. Tudom, hogy most van szüksége a legnagyobb törődésre, hiszen látszik, hogy összetört, de ha nem enged senkit a közelébe, nem tud rajta segíteni senki.

-Harreh! – szólítja fel, ezzel engem kizökkentve gondolkozásomból. Remegő kezei, közé veszi a lapokat, amire véste a betűket, majd ajkai szólásra nyitódnak.

-„Gondolom mindenki, ismeri azt az érzést, amikor belül üres vagy. Úgy érzed, nem érzel semmit. Pont ilyen volt Edward Hood…” – kezdet bele regényébe. Vagy negyed órán keresztül olvasta a gyönyörűen megfogalmazott történetét, ami egy kétségbeesetten szerelmes, beteg fiúról szólt. Története végén egy nagyot sóhajtott, majd a tanárra emelte tekintetét.

-Le a kalappal, Styles! Tehetséges vagy! – látszott a meglepődöttség arcán.

-Köszönöm! – másik irányba nézett, majd ismét a lapjára. Furcsa volt, hogy irányomba egyszer sem terelte tekintetét. Pár ember után én következtem.

-Ms Bell, maga következik! – kezembe vettem a füzetet, amibe írtam, majd elkezdem olvasni.

-„Történetem egy híres eseményről és megélőiről szól…Lassan határozottan léptem be, a nagy terembe, ahol megannyi ember keringőzött párjával, gyönyörű és kifinomult ruhájában. Tekintetem kereste az én páromat, de nem találta. Hirtelen csapódott ki a nagy fa ajtó és lépett be egy elegánsan felöltözött férfi.” – ennél a résznél sokat gondolkoztam, mivel magamat próbáltam beleképzelni a történetbe. –„Szmokingja feszesen simult kidolgozott testéhez. Számomra az egyetlen férfi, akinek még a szmoking is jól állt.” – természetesen, ki ne más jutott volna itt az eszembe, mint a Göndör, amikor vettük neki az öltönyt. Neki is hasonlót mondtam, amikor felpróbálta.

-Kérem, folytassa, Ms Bell. – észre se vettem, hogy megálltam az olvasásban.

-„Tekintetét végig futatta az embereken, majd egy emberen akadt meg. Telt ajkait mosolyra húzta és lépteit felém, irányította. Tekintetével végigmérte ruhámat, és testem minden szegletét, majd szemembe nézett.

-Gyönyörűen festesz! – suttogta fülemhez közelebb hajolva, majd kezemet megfogva húzott a táncparkettre. Lassan táncoltunk, ölelkezve. Gyönyörű pillanat volt…Halál hamar utolér, és nem te döntöd el, hogy mikor. Így élvezni kell az életet.

-Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. Mielőtt meghalok, tudnod kell valamit!- a férfi erősebben szorította a fegyvert a fejéhez, amire kezemet szám elé kaptam. – Szeretlek és mindig is Én, leszek a te Sötét Herceged! – utolsó szavánál elsütötte a férfi a pisztolyt. Csattanás hangjával egyetemben estem össze a földre és hangos zokogásba kezdtem.” – egy mélyet sóhajtottam, s észre vettem, hogy a Göndör engem néz. Lassan emeltem rá tekintetem, majd Ő kapta el azonnal.

-Meg kell hagyni, magába se kevés tehetség szorult. Gyönyörű szerelmes és tragikus történet volt. – csak bólintottam és a kezemet figyeltem. Bántott, hogy miközben olvastam a Göndört képzeltem a Főhős szerepébe, ami nagyon is illett rá.

-Ne feledjétek, hogy 3 nap múlva bál! Köszönöm a regényeket, az érdemjegyeiteket, megkapjátok majd rá! Viszlát!

Csengetés után, azonnal felállt mellőlem, felvette a sapkáját és elment. Azt hittem megemlíti, hogy nem e róla szólt vagy hasonló kérdést tesz fel, de nem. Lassan sétáltam a szekrényemhez, hogy elővegyem a könyveket a következő órára, amikor egy szál vörös rózsa esett ki a szekrényemből. Körbe néztem, de senki ismerős nem volt a közelemben és senki sem figyelt. Üzenet sem volt mellette.

            Azóta mindennap kapok kisebb kártyát egy rövid üzenettel. Egy nagyon ismerős szövegű üzenet megragadt emlékeimben. Még pedig az volt erre a papírra írva, hogy: „Gyönyörű vagy!” Tudom, ilyet bárki írhat bárkinek, de ki írna csak úgy egy ilyen üzenetet? Nekem a Göndörön kívül más nem mondta ezt.  Sajnos az ő szájából még gyönyörűbben és hihetőbben hangzott. Ahogy akkor rám nézett, tekintete csillogott és csak arcomat fürkészte.

            Ma volt a bál napja. Körülbelül akkora lelkesedésem lehet, mint, aki ki nem állhatja a dolgot. De ez így is van, hiszen ki szeretne elmenni szerette nélkül és ezzel a tudattal, hogy már nem vagytok együtt, csak belefájdulna a szíved, ha mással látnád táncolni vagy beszélni. Csak Jess miatt megyek el, hiszen ő már három napja a fejemet húzza ezzel. Tudom, hogy nagyon egyedül leszek és csak szívem fog fájni a sok boldog pár miatt. 

És itt az összefüggés a blognév és a történet közt. 
Remélem tetszett és örülnék pár kommentnek. 
Nóryxoxo