42.Chapter-"Ne aggódj, nem hagyom el New York-ot!"

 Keze lecsúszott hátamról, s a víz alá vezette. Tudtam, mire készül, de azt is tudtam, hogy most már nekem is kell tennem valamit. Egy hangos nyögés kíséretében adtam tudtára, hogy elvégezte „munkáját”. Kezemet én is levezettem a víz alá, s megfogtam őt, amire belenyögött számba. Miután segített, hogy hogyan is kell tennem, nem bírta kordában tartani magát. Nyögések és káromkodások hagyták el száját, ami engem is beindított. Kifulladva dőlt vállamnak fejével, míg az én arcomra egy elégedett mosoly kúszott.

-Ahh..és te még nem csináltad? Ne nevettess. – még mindig levegő után kapkodva mondta. Megráztam nemlegesen a fejem, majd haját eligazítottam, mivel szinte az egész az arcába hullott. Egy lágy és lassú csókba vont, majd pár perc után úgy döntöttünk, kiszállunk. Egy törölközőt magam köré tekerve mentem a szobába, s a fehérnemű fiókomban kutattam, mikor a Göndör mögém lépett. –Ez nagyon dögös. – húzza ki a fekete csipke tangámat, amire arcom lángba borul. Kikapom kezéből és visszasüllyesztem. –Segíthetek én választani? – nyakamhoz hajol és megcsókolja ott a bőrt. Nehéz lenne neki nemet mondani, így csak bólintok. Kiveszi azt a fekete tangát, amit az előbb vett ki és egy hozzá illő fekete hálós melltartót.

-Harreh, nem ribancoskodni megyek! Csak itthonra kell. – forgatom meg szemem.

-Azt reméltem, nem húzol fölé ruhát. – nevetett fel halkan. Törölköző alatt felhúzom a tangát, majd a Göndörnek hátat fordítva a melltartót.

-Kaphatok egy pólót? – fordulok felé. Tekintete azonnal falja a látványt, s beszívja alsó ajkát. Táskájához sétál, kivesz egyet, majd megindul felém, s fülemhez hajol.

-Ára van. – rekedtesen suttogja, amitől megborzongok. Ajkaira vezetem tekintetem, majd kihívóan szemébe nézek. Lágyan érintem össze ajkainkat, s hívom egy szenvedélyes táncba. Felkap ölébe és próbálja megtartani egyensúlyát. Mikor érzem, hogy teljesen belemerült a csókolózásba, kiveszem a pólót a kezéből és kiszállok az öléből. Levegőt kapkodva néz utánam, ahogy egy másik szekrényemhez megyek nadrág miatt. –Ez nem volt fair! – nevet fel, majd ő is felöltözik.

Harreh telefonja hangos csengésbe kezd, ijedten ébredek fel este. Csak arra emlékszem, hogy befeküdtünk az ágyamba, hogy nézünk valami filmet és én bealudtam rajta.

-Harreh Styles. – veszi fel, s engem figyel, majd sóhajt mikor észre vette, hogy felébredtem. –Értem, és melyik nap? – összehúzom szemöldököm. Ugye nem akar itt hagyni? – Rendben…Rendben..Köszönöm!..Viszhal’! – teszi le, majd mintha mi sem történt volna, figyeli tovább a televíziót.

-Elmész? – nem úgy hangzott, mint ahogy azt képzeltem. Sokkal vékonyabb hangon és nyávogósan kérdeztem.

-Még maradok. – ezzel le is zárta. Tisztán látszott, hogy nem akart róla beszélni. Túl sok dolog van, amit elnéztem neki. Oké, hogy nem akar róla beszélni, de később se fogja elmondani.

-Értem. – fordulok el a másik irányba. Csak sóhajt, majd megállítja a filmet.

-Ne sértődj meg!

-Rendben. – válaszolok monotonon.

-Bell. – tudja, hogy megsértődtem, de bánt hogy nem mond el semmit. Mintha nem bízna meg bennem.

-Megértem, hogy nem akarod elmondani! – kiabálok rá ingerülten, majd felállok és kisétálok a szobából. Torkomban ott az ismerős sírás előtti érzés. Mostanában túl gyenge lettem. Besétálok a konyhába és felülök a pultra. Kezeimet figyelem, remegnek. Nem várom, hogy utánam, jöjjön. Félreértés ne essék, csak egy kis magányra van szükségem. Én mindent elmondok neki, míg Ő alig mutat valamit az életéből. Elhiszem, hogy nem szeret róla beszélni, de én se szeretek mégis megteszem. Visszamegyek a szobába és a szekrényemben kutatok egy melegítőnadrágért és egy pulcsiért. Miután átöltöztem, összefogom a hajam egy kontyba és kimegyek a szobából.

-Bell, hová mész? – jön utánam.

-Ne aggódj, nem hagyom el New York-ot. – válaszolok úgy, ahogy ő tette pár perce. Felhúzva cipőmet és kabátomat megyek ki az ajtón és csukom be magam után. Most biztos ideges, hiszen egyedül sétálok egy nagyvárosban és még csak nem is, ismeri a helyet, hogy utánam, jöjjön. Ez az élet. Egyik pillanatban felhőtlenül boldog vagy, majd jön egy negatívum, és az egész elszáll. 

Sziasztok!
Remélem mindenki átélte ezt a szörnyű szeptember elsejét és a többi napot. Én is nagy nehezen.
Remélem tetszett a rész és kérlek, hogy kommentben hagyjatok akár csak egy kis rövid véleményt! 
Köszönöm!
Nóryxoxo