48.Chapter-Biztos?

-Harreh, mit akarsz? – suttogom én is fülébe. Mélyen kifújja a levegőt, majd közelebb húz.

-Téged. – válaszol egyszerűen, de mégis ez az egy szó szinte szívrohamot okoz.

-Nem értelek. – észre se vettem, hogy ujjaim erősen szorítják szmokingjának anyagát.

-Kicseszett nagyot hibáztam. – haja csiklandozza az arcom, ahogy felém, fordítja arcát. –Csak furcsa volt ez..minden. Nem volt ehhez hasonló kapcsolatom. Nem volt lány, aki ezt kihozta volna belőlem. Egy hülye pöcs vagyok, aki nem veszi észre, és nem becsüli meg az ilyen dolgokat. Nem akarok túl nyálas lenni vagy érzelgős.. – ujjamat szájára teszem, hogy befejezze a hadarást. – Szóval, szereted Hamil-t? – motyogja ujjam alatt.

Túl egyszerű lenne, ha csak úgy ezt a sok mindent megbocsátanám neki. Változatlanul szeretem, de nem tudom, hogy ezek után változna-e valami. Ha azt mondom, nem szeretem, illene rám a „játékszer” fogalma. Ha igent mondok, mindent elrontok.

-Harreh, kérlek. – állok meg és leveszem kezem róla. Tekintete cikázik rajtam és próbál valamit leolvasni arcomról. Összegörnyedt és várja mi lesz a következő lépésem. Fájdalmasan lehunyom szemem, mert nekem is és neki is fájni fog. –Ne haragudj, mennem kell. – fordulok meg, reakcióját meg sem nézve. Szinte szaladok kifelé a teremből, hogy friss levegőt kapjak, és fel tudjam fogni a dolgokat. Az eső el kezdett csöpögni kint, aminek örültem, hiszen imádtam az esőt. Mély levegőt vettem, majd futni kezdtem. Nem volt olyan hosszú az út a kollégiumig, de nem is értem oda olyan hamar. Egy parknál lelassítottam, majd szemem lehunyva emeltem égnek a fejem. Hirtelen két kéz érintette derekamat, majd maga felé fordított. Lehelete hirtelen csapta meg arcom, kapkodta a levegőt.

-Picsába is, nem hagylak elveszni! – erőszakosan suttogta, majd ajkait enyémre nyomta. Ez a jelenet teljesen filmbe illő volt. Ajkai habzsolta az enyémet, és én is az övét. Hiányzott már ez a csók. Keze a lehető legközelebb húzott magához, próbált minden távolságot eltüntetni köztünk. Kezét levezette combomhoz, majd felkapott az ölébe, s a kocsija fele kezdett sétálni velem, nem megállva ajkaim csókolásával. 

-Túl egyszerű. – suttogom ajkaira, amire megáll. Kinyitja szemét, és tekintetembe vési övét.

-Nem az, Édes! – s újra megcsókol. Beültet az anyósülésre, majd az autó másik oldalához fut, beindítja az autót, s a kollégium parkolójáig meg sem áll. Kezünket összekulcsolva sétálunk be a kollégiumba, majd ajkaimnak támad az ajtajánál. Hirtelen dönt neki, majd nyitja ki az ajtót, s dönt le az ágyára. Nem vagyok tisztába azzal, hogy mi most mit is csinálunk vagy mit is fogunk tenni, de ameddig Ő itt van velem, nem érdekel. Gyengéden kezdi csókolgatni nyakam ívét, s közben veszi le szoknyámat. Majd megcsörren telefonja, először nem ügyel rá, majd mikor már harmadszorra szólal meg a csengőhangja, pufogva és káromkodva száll le rólam és hangosítja ki.

-Igen? – próbálja normálisan venni a levegőt.

-Harry, nem találom sehol! – Ashton kétségbe esett hangja szólalt meg a túloldalról. Picit kezdtem fázni alsóneműben, így betakartam magam. A Göndör csak halkan felnevetett, majd rám emelte tekintetét. Szemei boldogságtól csillogtak. Kénytelen voltam egy halvány, ám de annál több érzelmet, kifejező mosolyt küldeni felé.

-Itt van. – válaszolja egyszerűen, majd ismét telefonjára koncentrál.

-MI? – szinte visított a telefonba – Én meg már vagy fél órája keresem. – s megszakítja a vonalat. A Göndör csak felnevet, majd befekszik mellém az ágyba. Csak a zoknija, az alsója és a félig kigombolt fehér ingje van rajta. Irtó dögösen néz ki, de próbálom érzéseimet valamennyire elrejteni.

-Megint utánam küldted Ashton-t? – nevetek fel halkan, közben karjaiba von, s ujjammal körözök mellkasán.

-Megint? – lepődik meg.

-Mikor szakítottam veled, akkor is. – magyarázom meg egyszerűen. Csak zavarodottan néz le rám, hogy ezt honnan tudom. –Ashton elmondta. – sóhajtott egyet, majd hajába túrt. –Aranyosnak találtam, bár jobban örültem volna neked. – vallom be, amire pici csókokkal kezd elhalmozni. Majd egyre szenvedélyesebb lesz, s ajkaimra tér rá. Már csak az alsónadrágja van rajta, de hirtelen elszakad.

-Biztos? – aggodalom ott a tekintetében, hangjában, bizonytalanságában. Csak bólintok, majd újra közelebb vonom ajkait, enyémekhez. Lehúzom alsóját, s tagját nőiességemhez teszi, majd lassan hatol. Hirtelen lehunyom szemem, közben ő fülemhez hajol, de tekintetét arcomon tartja. –Szeretlek! – rekedtesen súgja fülembe, amire egy kellemes bizsergés és elmondhatatlan és leírhatatlan érzelmek suhannak át rajtam. Kinyitom szemem, majd szemébe nézek, amiből szinte sugárzik az öröm, boldogság.

-Én is szeretlek, Göndör! – suttogom, majd nyakhajlatába csókolok. Érzem, ahogy ajkai elégedett mosolyra húzódnak.

*

Véleményeket kérek! 
A következő rész NEM szombaton fog jönni (családi okok miatt), hanem PÉNTEK ESTE! 
Köszönöm az eddigi véleményeket, igyekszek rájuk reagálni, választ adni.
Nóryxoxo