53.Chapter-Anya.

SZIASZTOK!
SZÓVAL most ide előre írok. Ebben a részben található +18-as rész, akinek ez nincs ínyére, az átugorhatja. 
Remélem elnyeri a tetszéseteket, kommentben kérem véleményeteket róla! 
Jó olvasást!
Nóryxoxo



-Szia Anya! – mindjárt meg is tudom, hogy Ő az Édesanyja. Gyönyörű nő. Szeme barna, biztos nem anyukájától örökölte Harreh szemszínét. A nő arca csodálkozással teli, majd összevont szemöldökkel néz rám.

-Öhm..Jó napot! – intek bénán kezemmel, majd magamat ezerszer elástam a föld alá, amiért ilyen szerencsétlen vagyok.

-Hello, gyertek be! – kérdezés nélkül invitál be minket, majd automatikusan Göndörömhöz siet. Meg akarná ölelni, de Göndör inkább kilép öleléséből. Próbálom nem tetszésemet mutatni neki, de nem néz rám.

-Anya, ő itt Nicole. Nicole, ő itt Anyám! – mutat be minket egymásnak. – Nicole a barátnőm. – anyukája szája tátva marad a kijelentéstől, és nem tudom, hogy ez most pozitív vagy negatív.

-Khm..hát örvendek Nicole. – nem túl meggyőző, de nem is számítottam jobbra. Göndör megmasszírozza orrnyergét, majd anyjára néz.

-Gem?

-Oh, ő nem lesz itthon a hétvégén. – érzem, ahogy a Göndör egyre idegesebb lesz.

-Értem. Akkor, ha nem bánod felmennénk a szobámba. – fogja meg kezem és felhúz egy lépcsőn. Mikor már hallótávolságon kívül van anyukája, hozzám intézi szavát. – Ennél kellemetlenebb nem is lehetett volna. – hangjában ott a méreg.

-Semmi gond, majd..majd biztos jobb lesz! – próbálom nyugtatni, de tudom, hogy nem segít. Elhaladunk egy ajtó mellett, amin egy nagy „G” betű van, és minden lányos motívum, gondolom ez nővére szobája. Majd megállunk egy ajtó előtt, amin nincs semmi. –Komolyan? – nézek rá, mire ő összevonja szemöldökét.

-Mi az?

-Semmit nem mutat az ajtód belőled. – csak felhorkan, majd kinyitja az ajtót, és egy takaros szobával találom szemben magam. Beinvitál, majd ránk zárja az ajtót. A falon néhány kiskori képe, ahol egy lánnyal van. Minden kék vagy annak árnyalataiban pompázik. Íróasztalán van egy kép a haverjaival. Ugyan olyan tetováltak, punkok. Elfordulok egy szekrény irányába és az csodámra tele van könyvekkel. Azonnal megpályázom, és csak ámulok, hogy mennyi csodálatos könyve van. –Mind a tiéd? – csodálva kérdezem.

-Igen. – motyogja az orra alatt – Olyan hihetetlen? – jön közelebb, majd kiveszi a kezemből, amit épp néztem.

-Nem, nem az. – nézek rá, és arcán megint ott vannak azok a ráncok, amik akkor vannak jelen, ha ideges vagy épp aggódik valami miatt.

-Inkább vedd le a vizes holmit, mielőtt megfázol. – veszi le rólam a pulcsim. Kinyitom bőröndöm, majd előveszek egy pólót és egy melegítőnadrágot.

-Itt öltözzek át? – arcára hirtelen piszkos mosoly ül ki, amire megforgatom szemem.

-Igen, mivel nem szeretném, ha a fürdőben rád nyitnának. – magyarázza meg egyszerűen. Hátat fordítva neki öltözök át. Törökülésben leülök ágyára és nézem, ahogy átöltözik. Természetesen ezt ő élvezi, így nem zavartatja magát.

-Ugye nem csak a szobádban fogunk kuksolni? – előveszem telefonom, míg ő le nem ül mellém.

-Természetesen, nem. Megmutatom Holmes Chapel.t, ha szeretnéd. – szemei csillognak az izgatottságtól, így nem mondhatok neki nemet.

-Arra gondoltam, hogy először össze kéne barátkoznom a szüleiddel. – mondom el, hogy miért tettem fel a kérdést, amire csak lehunyja szemét.

-Rendben. Gyere! – fogja meg kezem és lehúz a földszintre és oda is a nappaliba.

-Hello Tom! – egy ősz hajú szemüveges ember néz fel ránk.

-Szia Harry! Hogy, hogy haza jöttél? És a csinos hölgy? – néz rám, amire elmosolyodom.

-Azt hittem itthon lesz Gemma, és a csinos hölgy a barátnőm. – úgy mondja, mintha tizenhat éves lenne. Oldalba bököm, hogy jelezzem, nem úgy viselkedik, ami korához illő lenne. –Ő a mostohaapám Tom, Tom ő a barátnőm Nicole. – mutat be minket normálisan egymásnak.

-Hello Nicole! Igazán bájos neved van. – mosolyog kedvesen.

-Köszönöm! – arcom máris kezd pirulni. Göndör látványosan forgatja meg szemét. Kellemetlenül érzem magam a Göndör miatt. Így elhúzva őt ki a folyosóra meg is említem.

-Kérlek, fejezd be, míg legalább itt vagyok. Nem ezért jöttem tudtommal. – kezdek én is ideges lenni. – Olyan vagy, mint egy, aki most éli pubertáskorának a kezdetét. - szeme arcomat fürkészi, látja, hogy komolyan ideges vagyok. Csak bólint egyet, és a konyhába vezet.

-Anya, segítsünk a vacsorában? – anyja szeme elkerekedik kérdésére, majd rám néz. Én csak egy nyugodt mosolyt küldök felé.

-Persze. – pillant le zavartan a pultra. –Harry, megtennéd, hogy hozol ki lisztet? – csak bólint, majd rám pillantva indul meg. Miután hallótávolságon kívül van, rám néz. –Nem tudom, mit művelsz vele, de komolyan: köszönöm!

-Kérem, nem csináltam semmit. – mosolyodom el, majd beállok én is segíteni neki. Göndör gyanakodva jön felénk, majd áll be segíteni mellém. Néha, mikor nem figyelt az anyukája megpuszilta arcom vagy épp megcsókolt. Ezek a gesztusok nagyon jól estek, így a mosolyt nem lehetett az arcomról letörölni. Miután kész lett a vacsora asztalhoz ültünk.

-És mikor ismerkedtetek meg? – Tom intézte felénk első kérdését. Göndörre néztem, aki csak a tányérját túrta villájával.

-Nem sokára fél éve. – válaszolok helyette. Ezután egy kínos csönd telepedett az asztalra. Göndör lábára tettem kezem, jelezve, hogy nincs semmi baj. Tudom, hogy magában mérgelődik egy csomó dolgon.

-És Édesem, hogy megy az iskola? – most anyukája néz rá. Göndör először rám néz, majd Édesanyjára.

-Egész jól. Nicole.val együtt járunk Irodalom szakra. – tányérja túrását nem hagyja annyiban.

-Akkor tudtok segíteni egymásnak. – mosolyodik el lágyan. Harreh csak bólint, majd megint rám néz, amire küldök neki egy halvány, de neki annál többet jelentő mosolyt. –Nicole neked is jól megy? – szeme melegséget sugároz, ami az én szívemet is megmelengeti. Látszik rajta, hogy boldog. Csak bólintok és elmosolyodom, jelezvén, hogy ez aranyos gesztus volt.

-Köszönöm szépen a vacsorát! – mosolygok kedvesen a családtagokra, akik szintén visszamosolyognak.

-Ugyan. Megyek és elmosogatok. – áll fel Anne és elkezdi leszedni a tányérokat.

-Segítek! – ajánlom fel, amire a Göndör automatikusan rám kapja tekintetét. Bevisszük a konyhába a mosatlanokat, a Göndört és mostohaapját egyedül hagyva.

-Látszik, hogy hatással vagy rá. – kezdi a beszélgetést Anne.

-Csak szerelmes. – mosolyodom el és kinézek az ajtón, ahol a Göndör mostohaapjával beszélget.

-Tudod, te vagy az első lány, akit így ide hozott. – teljesen meglep az, amit mond.

-Így már értem a meglepődöttséget. – nevetek fel, amin ő is nevetni kezd.

            Fáradtan fekszünk egymás karjában, az ágyban. Miután elmosogattunk még kimentünk és megnéztünk egy filmet, amit csodámra a Göndör sem ellenzett, majd feljöttünk a szobába.

-Tényleg én vagyok az első lány, akit idehoztál? – bújok hozzá közelebb.

-Igen, sőt te fekszel először az ágyamban, mint barátnőm. – neveti el magát. –És te leszel az első, aki felavathatja velem. – suttogja kéjesen a fülembe, amitől kiráz a hideg.

-Nem gondolod komolyan, hogy majd úgy fogjuk csinálni, hogy közben itt vannak a szüleid! – nézek fel rá egyenesen a szemébe, de ő csak ezen nevet.

-Nem itt, a szobájukban. – nevet fel hangosan és megjelenik arcán az a gyermeki mosoly. Az a mosoly engem is mosolygásra késztet, majd megcsókolom, amire eltűnik mosolya, s elmélyíti. Megharapja ajkamat, amire megütöm mellkasát, és újra elneveti magát. Meg akar megint csókolni, de elfordítom fejemet. –Próbáljuk meg még egyszer. – suttogja, majd arcomtól egészen ajkamig csókol, majd ajkamnál lassan kebelezi be őket.

-Milyen érzéki vagy. – nevetek fel, de mintha nem is mondtam volna semmit, csókolgatja tovább. Próbálok elszakadni, hiszen még nem tusoltam, de nem enged. Lefogja a kezem, s nyakamat kezdi kényeztetni, amire kéjesen felnyögök. Megáll, majd rám néz egy önelégült mosoly társaságában.

-Bezártad az ajtót? – nézek rá, de nem tudom szememet levenni tökéletlenül tökéletes ajkairól. Csak bólint, majd folytatja tovább. Lassan veszi le ruháimat, gondosan végig csókolva mindenhol bőrömet. Takaró rajtunk, de a Göndör lent ügyeskedik, mikor hirtelen benyitnak. A lélegzetem is eláll, amikor megpillantom Harreh anyukáját az ajtóban.

-Nicole. – ismer fel. Takaró alatt a Göndör haját szorítom, hogy meg se mozduljon, mivel érdekes és kínos lenne a helyzet. Zihálásomat próbálom elrejteni, és egész jól megy. –Harry hol van? – húzza össze szemöldökét.

-Öhm..nem tudom. Tudja…most keltem! – rögtönzők, ami még engem is meglep, milyen hihető vagyok. Koncentrálok Anne.ra mikor hirtelen a Göndör olyat teszi, ami könnyen lebuktathat minket és belőlem egy hangos nyögést vált ki.

-Minden rendben?

-I-igen, persze! – húzom meg a takaró alatt a haját, amire ő is cselekszik. –Nem tudom, nem tudom..lehet elment sétálni. – kétségbe esés ott a hangomban. Csak bólint, majd becsukja az ajtót. Lerántom a takarót, s Göndör gyermekies arcával találkozom. –AZT MONDTAD BEZÁRTAD! – ülök fel, ezzel ott hagyva a Göndört.

-A pillanat hevében voltam, nem tudtam, mit beszélek. – áll fel, majd kettőre zárja az ajtót. Lábaim közé férkőzik, majd mellkasomat, kulcscsontomat kezdi csókolgatni. –Tetszett, ahogy teljesen kétségbe estél. – dörmögi, majd rám néz, hogy megfigyelje reakciómat.

((+18))

Megforgatom szemem, majd megigazítom hajam, hogy ne lógjon szemembe. Ezzel szabaddá téve egyik vállamat, amin kap is a Göndör, majd szívni kezdi. Ajkamba harapok, hogy ne adjak ki hangot a libabőrkeltő cselekményére. Hajába túrok és próbálom magam ismét elengedni. Keze mindenhol járt már, míg én csak erősen a haja markolászására koncentrálok.

-Szeretnél irányítani? – suttogja fülembe, majd beleharap fülcimpámba.

-Ezt hogy érted? – igazából azt se tudom, mit beszélek, már a vágy uralkodik felettem.

-Úgy hogy, szeretnél irányítani? – másodszorra már sikerül felfognom, hogy mit kérdezett. Csak egy mosolyra húzódik szám, majd vállánál fogva váltunk szerepet. Pont RÁ ülök, amire egy elnyomottat nyög. Elhalmozom testét mindenhol gyengéd csókokkal, amire néha elismerően hümmög. Kezem hajában vándorol, s ajkát nehezen akarja elhagyni enyém. Áttérek kulcscsontjához, s kimért csókokat nyomok rá. Imádom kulcscsontját, olyan tökéletes. Lassan mozogni kezdek rajta, amire egy nyomottat nyög. Ajkához hajolok, s csatába hívom az enyémmel.

-Bassza meg! – nyögi csókunk közben. –Bell, ha így folytatod, nem kell eljutnunk a szexig, hogy elmenjek. – közli, amire érzem, hogy arcom elpirul a szavai miatt.

            Lassan, érzékien mozgok fölötte, míg ő kétségbeesetten markolássza csípőmet. Szoba halk nyögéseinktől hangosak, s csak reménykedem, hogy nem hallja meg senki. Ajkamba harapok, hogy ne sikítsak fel, amikor ő is elkezdi mozgatni csípőjét. Ellenem dolgozik, s egyre gyorsabban teszi. Hirtelen fektet vissza az ágyra, s kezd gyorsabban mozogni. Lábamat csípője köré tekerem, hogy nagyobb legyen az öröm számára és számomra is.

-Harreh – hal el neve számban, amire szemembe néz. Tekintete vágytól sötét és csillog. Haja homlokára tapadt az izzadtságtól, erősen zihál, amit próbál szabályozni. Egyre nagyobbakat és mélyebbeket lök, ezzel hamarabb taszítva a vég felé. Kétségbeesetten hajolok ajkához, míg hátát markolászom. Nem tudunk sokáig csókolózni, mivel így is alig kapunk levegőt, így Göndör fejét nyakhajlatomba teszi, majd lassít mozgásán. Így ez még nagyobb kínzás. Háta biztos sebes lesz, hiszen vagy fél órája azt karmolom, ami őt beindította. Ajkaimhoz hajol, s lassan kebelezi be őket, miközben nem áll meg. Néha felemelem csípőmet, hogy hamarabb találkozzanak, amire mindkettőnk belenyög a csókba. Újra felgyorsít, s tudom hamarosan vége. Még párat lök, majd hogy ne sikítsak fel, ajkait enyémre nyomja, s úgy nyögünk bele mind a ketten a csókba. Még pár levezetést lök, majd mintha összeesett volna, fekszik rám. Kapkodja a levegőt, s próbálja normalizálni levegővételeit. Ránk húzza a takarót, majd gondosan megigazítja rajtam.

-Csodálatos voltál, Édes! – nyom egy csókot ajkaimra, amire szégyenlősen elnézek. Összekulcsolom azt a kezét, ami nem fejem alatt pihen, majd nyugodt levegővételére próbálok elaludni.