15-Chapter-Szép a kilátás.

 – kérdeztem egy picit hitetlenkedve. Megtámaszkodott könyökein és rám nézett, de még mindig hunyorítva a napfénye miatt.

-Nincs kedved oda feljönni? – mutatott a tetőre az iskola tetején. Hanyagul megrántottam a vállam, míg a gondolataimba temetkeztem. Felállt és megfogta csuklómat, hogy magával húzzon. Futottam utána, mivel már csak fél óránk volt nem tölthettünk ott sok időt.  A Göndör szaladt előttem a lépcsőn Én, pedig utána. Annyi volt a lépcső, hogy az az érzés kerülgetett, hogy soha nem ér véget. Mikor hirtelen kicsapott hangosan egy ajtót, amin fény szűrődött be. Miután kiértem a sötét helyiségből, napfény érte a bőrömet. Csak az épületek tetejét lehetett látni. A kilátás innen fentről gyönyörű volt. A Göndör az épület szélénél ült és lógatta lefelé a lábait.

-Jészus! Normális vagy? – kérdeztem, miután felmértem a helyzetet. Rám nézett és nevetett az aggodalmaskodásomon. – Leszarom, ha leesel én, nem fogom megnézni, majd a boncolásnál, hogy tényleg te vagy-e. – mondtam neki feltartott kézzel, amin még jobban nevetett. Majd felállt és elkezdett felém sétálni az épület szélén, miközben úgy tett, mintha nem lenne egyensúlya. Már majdnem előttem volt, mikor megbillent és eldőlni készült, de Én, elkapta a karját és visszarántottam. Rám esett, erre Én egy hangos nyögésnek adtam hangot a súlya miatt. Ő csak engem nézett és nevetett rajtam.

-Mi olyan vicces? – kérdeztem már egy picit feszülten. A mosolya erre csak még nagyobb lett, a gödröcskéit is lehetett látni.

-Nem esetem volna le. – mondta nemes egyszerűséggel. – De aranyos, hogy aggódsz miattam. – mondta és közelebb hajolt. Mentolos leheletét lehetett érezni az arcomon. Mikor ajkaimra tekintett tudtam, hogy mire készül, így megfogtam a mellkasánál, hogy megállítsam. Szemei elváltak ajkaimtól és szemembe nézett.

-Nehéz vagy. – közöltem vele, ezzel egyben jelezve is, hogy szálljon le rólam. Nem adom magam ilyen könnyen. Főleg nem egy kalandra. Lemászott rólam, felállt és megigazította a sapkáját és alatta a haját. Én is felálltam és leporoltam a ruhámat. Oda sétáltam az épület széléhez, mikor valaki meglökött, mélyen kezdtem venni a levegőt, már fel voltam készülve arra, hogy leesek, de valaki elkapott. Magával szembe fordított és megcsókolt. Göndör ajkait észveszejtően sürgette.  Én nem csókoltam vissza, csak eltoltam magam. Valahogy a „mennyországos csókunk” finomabb volt, mint ez. Kapkodta a levegőt, pedig nem tettünk semmit. Lehettem volna udvarias is, de felment bennem az a bizonyos „pumpa”.

-Azért lelöktél majdnem, hogy megcsókolhass? Seggfej! – mondtam és elmentem mellette. Miután leértem az udvarra, ott hagyva a Göndört gondolataiba,- ha egyáltalán gondolkozik- elindultam a következő órámra. Egyik órám se volt közös az irodalmon kívül vele. Talán ez egy kis megkönyebülést okozott nekem. Az utolsó órámról csengettek ki, amikor rezgett a telefonom a zsebemben. Kivettem, feloldottam egy rutinos mozdulattal és cseppet sem örültem, hogy ott lebegett a „Harreh” felirat.

„5 perc. Találkozzunk a kocsimnál.H”

Ennyi állt csak az üzenetben. Nem tudom, hogy mit akar tenni vagy mi ezzel a célja. Mivel krónikus kíváncsi ember vagyok, így megtettem, amit kért. Miközben sétáltam a kocsijához egy festet szőke hajú, barna szemű, túl sminkkelt velem egy korú lány oda jött hozzám.

-Hello, Ribi! – köszönt „udvariasan”. Megrebegtettem szempilláimat a becézése hallatán. Bólinottam neki, majd szedtem a lábaimat. – Tudod, látom jól kijöttök Harry-vel. –mondta vékony irritáló hangján. Furcsa, hogy csak Én nem szólítom ezen a nevén. Nem találom neki annyira találónak.

-Persze. – dörmögtem az orrom alatt, de ezt Ő észre se vette.

-Ugye tudod, hogy mindenki csak egy alkalomra kell neki? – kérdezte tetetve az aggódást. Elmosolyodtam ezen, hogy azt hiszi Én, vagyok a kis naiv. Megláttam a Göndört támaszkodni a kocsija oldalához, miközben engem, minket néz.

-Ühüm. – hümmögtem neki válaszként. Mikor leesett neki, hogy arra fele tartok, csak még jobban szedte a lábát. Mikor pár méter volt köztem és az autó között, a szőke lány oda sétált a Göndörhöz. Közelebb mentem, hogy intsek neki, vagy valami olyasmit tegyek. A szőke lány rámászott és egy csókkal üdvözölte. Nem mutattam, de az állam mai napon már másodjára súrolja a földet. A Göndör még viszonozta is neki, de csak rövid ideig.

-Épp most beszélgettem.öhm...vele. – mutatott rám. Tisztán látszott rajta, hogy csak a Göndör miatt tette ezt. Elmosolyodtam, pedig igazából nem esett jól. Rám emelte tekintetét kérdőn nézve. Én csak nem észre vehetően megvontam a vállam és elnéztem más fele.

-Nézd, most mennem kell. – mondta végre ki, amire vártam vagy negyed órája. Nyavalygott neki a csaj egy darabig, de éreztem, hogy a Göndör nem bírja már sokáig türelemmel. –A kurva életbe! Mennem kell. Bazdmeg! – mondta az utolsó szót halkabban és beszállt a kocsiba, intett nekem, majd én is ugyan ezt tettem. Beindította a kocsiját, ami nem a szokásos kocsija volt. Ez a kocsi platós volt, de ez jobban tetszett, mint a másik kocsija. Elindultunk valamerre, de szerintem még Ő sem tudja merre.

-Khm… szóval miről szerettél volna beszélni? – kérdeztem egy picit félve a haragja miatt. Nem nézett rám csak a vezetésre koncentrált. Ujjai fehéredtek, ahogy szorította a kormányt.

-Minek hoztad ide ezt a ribancot? – kérdezte még mindig feszülten és idegesen. Megforgattam a szememet, hogy még midig ezen van fenn akadva.

-Ő jött utánam. Nem ismerem. Szerencsére. – mondtam neki és az ablak felé fordultam.

-Mondott valami-valami furcsát? – kérdezte a Göndör miközben rám pillantott egy pillanatra. Ráztam a fejem nem legesen.

-Csak le „Ribi”-zett. – mondtam neki nevetve. Egy picit gyengültek vonásai. – ja, meg kioktatott, hogy vigyázzak veled. – mondtam és rá nézve kacsintottam neki. Csak mosolygott rajta, de nem szólt semmit. – ő már csak biztos tudja. – mondtam és megint az ablakot, kezdtem fürkészni. Az út további részében nem beszéltünk. Unalmas volt az út, míg nem vettünk egy éles kanyart és egy földes úton kezdtünk menni. Ami egy emelkedőn vitt fel minket. Majd megállt, leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam és ekkor vettem észre, hogy egy hegynél vagyunk, nagyon magasan, ahonnan be lehetett látni egész Londont. Csodálatos hely volt. A Göndör felugrott a kocsi háztetőjére és elfeküdt azon. Én is felültem mellé, de nem feküdtem le.

-Na, most már elmondhatod, hogy miről akartál beszélni. – mondtam neki és ránéztem. Szeme csukva volt kezei a feje alatt, kezén az izmok megint megfeszültek.

-Csak szarul éreztem magam a tetős dolgok miatt. – mondta csukott szemmel. Reménykedni mertem, hogy bocsánatot kér, de nem tette.

-Értem. – mondtam neki és elnéztem róla. Mikor elnéztem az Ő tekintete figyelt engem, majd felült. Levette sapkáját és megigazította haját, majd visszatette.

-Máshogy is elérhettem volna, hogy megcsókolj. – mondta és elnézett rólam.

-Hah, kíváncsi lettem volna rá. Mert én akkor se csókoltam vissza. – bukott ki belőlem. Elgondolkozott, majd rám nézett.

-Hidd el, hogy el tudnám. – mondta nagyon megbízva magában. Elnéztem és elmosolyodtam úgy, hogy Ő ne lássa.

-Amúgy az a szőke cica baba, kicsodád neked? – nem kerítettem semmi széppel, bár kifejezhettem volna ennél csúnyábban is. Elmerengett a távolba, majd beszélni kezdett.

-Csak párszor megdugtam. – mondta lazán és megrántotta a vállát.

-Oh, értem. – ennyit tudtam csak mondani. – Szép itt a kilátás. – mondtam, és rá néztem, hogy várjam a válaszát.

-Igen, az. – mondta és Rám nézett. Valami oknál fogva éreztem, hogy arcom kezd megint elpirulni, így leszálltam a háztetőről.

-Holnap suli. Szóval korán fekszem. – vázoltam neki, hogy most már vigyen haza. Bólintott fejével és Ő is leszállt róla és beszállt a kocsiba. Bekapcsolta a rádiót, amiben halk zene szólt, én az ablakon néztem kifelé. Éreztem, hogy az álmosság már húzza a szememet. Hamar a kollégiumhoz értünk. Kipattantam a kocsiból, majd meg sem várva Őt bementem a szobámba. Vettem egy gyors fürdőt és már dőltem is az ágyamba. Telefonom rezget, feloldottam és megnéztem az üzenetet.

Véleményeket és pipákat nagyon szívesen várom.
Köszönöm az eddigi feliratkozókat, komikat és pipákat.
Nóryxoxo