13.Chapter-"Incselkedni szabad.;)Nx"

A hétvégémet pihenéssel töltöttem. Pihenés alatt annyit értek, hogy a szobámban ülök és nézem a plafont, míg Jess szórakozik. Rosetie se jött meglátogatni. Egyedül feküdtem az ágyamon ezer, és megannyi gondolat repkedet a fejemben. Holnap megint kezdődik a suli. A hétvégék, van, amikor nagyon lassan telnek. Mint például, a mostani. Egy gondolat vezérelt, hogy megnézzem a telefonomat. Péntek óta nem is volt a kezemben. Nem találtam sehol. Megnéztem a párnám alatt, a szekrényekben, a ruhám zsebeimben, de sehol. Kétségbe esetten ültem le az ágyamra és gondolkodtam, hogy hova is tehettem. Biztos valahol a bulin vesztettem el. A buli óta voltak még olyan pillanatok, amik visszajöttek. Mint az, amikor a Göndör élvezettel adta rám a ruhákat, de közben gondoskodó is volt. Nagyra értékeltem, hogy nem ért hozzám úgy. A hideg végig futott az egész testemen, erre a gondolatra. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan sikerült neki megnyugtatnia, de biztos, hogy ez is sikerült neki. Gondolataimat a telefonom csengőhangja zavarta meg. Ez a Nirvana szám volt a kedvencem, ezt bárhol megismerném. De nem a szobámban szólt. Kinyitottam az ajtót és a Göndör szobája felől jött a hang. Nem gondolkodtam csak benyitottam. Arcomra hirtelen pír futott, ahogy láttam, hogy félmeztelenül alszik az ágyában. A takarója a lábaiba tekeredett. Egy melegítő volt rajta, haja kuszán állt, szemei csukva voltak és nyugodt volt. A telefonom ott volt a szekrényén az ágya mellett. Körül néztem, szobatársa nem volt a szobában. Tekintetemet, az izmos felsőtestére vittem. Nem voltam annyira zavarban, mert az a gondolat irányított, hogy ha Ő is, láthatott úgy Én is, láthatom így. Egy picit gyerekes gondolkodás, de megnyugtató. Annyira elgondolkodtam, hogy azt vettem észre, hogy a Göndör tekintete engem figyel. Arca egy ilyen „Segíthetek?” mimikát vett fel.

-Öhm..én csak a telefonomért jöttem. – mondtam egy picit elszégyellve magam. Zavaromat éreztem, így elnéztem a másik irányba. Ő felkelt és a telefonomért nyúlt. Oda adta nekem, majd a szekrényéhez indult, hogy felvegyen egy pólót. Picit sajnáltam, de ennek nem adtam jelét. Majd visszasétált és leült az ágyára. Idétlenül éreztem magam, hogy nem szóltam neki, csak úgy rá törtem.

-Öhm… khm… sajnálom, hogy csak így rád törtem. – tördeltem az ujjaimat. Nem láttam, de éreztem, hogy mosolyog rajtam. –Azt hiszem, hogy én... Most… megyek. – mondtam neki és kimentem a szobájából. Mély levegőt vettem, mikor beléptem az enyémbe és visszadőltem az ágyamba. Feloldottam a telefonom, nem volt semmi célom vele, csak elfoglaltam magam. Egyszer csak jött egy üzenet. Ez furcsa volt, mivel nem szokott nekem üzenetem jönni mostanában. Ez a név állt ott „Harreh”. Nem volt ilyen nevű ismerősöm. Így megnyitottam, mert a kíváncsiságom mindenen túl tesz.

„Legközelebb, ha bemész egy alvó, félmeztelen pasihoz, ne gyere ennyire zavarba.;)H”

Itt ugrott be, hogy a Göndör az. De miért azt írta be, hogy „Harreh”? Nem igazán jó tanácsnak akart hangozni, csak pusztán, hogy szóba álljon velem.

„Tudod nem igazán szokásom ezt tenni.Nx”

Írtam be és elküldtem neki az üzenetet, gondolkodás nélkül. Hallottam egy csipogó hangot a szembe lévő szobából és mosolyognom kellet ezen. Ahelyett, hogy átjönne beszélgetni, üzenetet küld.

„Sokan örülnének neki, ha ezt tennéd.H”

Jött az üzenet. Tudtam, hogy a Göndör néha bunkó, de én nem vagyok ehhez hozzászokva.

„Nem ribanc vagyok.Nx”

Küldtem neki egy kis felháborodottsággal. Nem esett jól, hogy így tekint rám valamilyen szinten.

„Nem is mondta senki, hogy az vagy.H”

Csipogott ismét a telefonom. Megnéztem az üzenetet, de nem válaszoltam rá. Inkább a párnám alá helyeztem és próbáltam pihenni. Éreztem, hogy szemeim nem bírják és elragadnak az álmok világába.

Giccses fények, lámpák. Homályos világosítás. Mindenki báli ruhában és a párjával ringatóznak a lassú, szerelmes dalra. Én egyedül állok egy asztalnál és nézem, ahogy a többiek táncolnak. Tekintetemet végigvezetem a tömegen, míg egy ismerős alakon ott nem ragad. Teste még a szmokingon keresztül is látszik, hogy izmos és kidolgozott. Mosolya, mint az angyaloké, kis gödröcskék a mosolya szélén. Bal állánál egy anyajegy helyezkedik, ami másnak nem hiszem, hogy jól állna. Göndör haja gondosan fel van fésülve és rendezett. Tekintetem kezére téved, ami egy vékony derekat szorít. Felvezetem tekintetem a derék tulajdonosán, és mintha a szívemet törték volna össze..

-Héj, minden rendben? – ébredtem fel erre a mély rekedt hangra. Kipattant szemem és a hang tulajdonosára néztem, aki az ajtóban állt. Bólintottam és visszadobtam fejem a párnára.

-Paranoiás vagy, hogy kiabálsz? – kérdezte egy kis gyenge humorral a hangjában. Megforgattam szemeimet, és rá néztem. Haja nem olyan, mint az álmomban. Kusza volt még mindig. Egy mosolyt eresztettem el a gondolatra, hogy olyan mintha az álmomból lépett volna ki. –Mit találsz ilyen viccesnek? – kérdezte kíváncsian, míg leült Jess ágyára. Ráztam a fejemet, jelezve, hogy nem lényeges. Elővette telefonját és elkezdte nyomkodni. Hirtelen megcsörrent az üzenetjelző hang a telefonomon. Kikaptam, és a Göndörre néztem. Nem adott semmi féle jelet, hogy Ő küldte volna, majd a képernyőre pillantottam és elmosolyodtam.

„Tudni akarom.H”

Nem értettem, hogy miért nem beszélgetünk. De nekem így is megfelelt.

„Csak egy hülyeség.Nx”

Küldtem neki, rám nézett miután megkapta, majd vissza a telefonjára. Néztem, ahogyan ujjai, milyen fürgén mozogtak a billentyűzeten. Hirtelen sok mocskos gondolat férkőzött a fejembe, de hamar elhessegettem őket.

„Kilóg egy hajtincs a copfodból.H”

Nevettem rajta, ahogy engem nézett, hogy mi lesz a reakcióm. Telefonomra néztem, majd mikor egy leheletet éreztem elég közel, lassan felvezettem tekintetem. Pár centi volt köztünk. Kezét az arcomhoz emelte és a kilógó tincset a fülem mögé tűrte. Tekintete az enyémet nézte és megint rabságba esett. Ajkaira néztem, majd a szemébe. Egy picit közelebb hajolt, mikor már milliméterek voltak köztünk eltávolodott és visszaült Jess ágyára. Csalódott voltam és egy picit mérges. Tekintetét nem szakította el, engem vizslatott és Én is Őt. Egy ajtócsapódásra, mind a ketten oda kaptuk tekintetünket az ajtóra.

-Szia Nic- nézett rám, majd a Göndörre, így nem fejezte be a nevemet. –sziasztok! – mondta és rám nézett kérdve. Én csak egy halovány mosolyt küldtem felé, majd a Göndörre néztem. Pont akkor nézett Ő is rám, majd ismét a telefonját nyomkodta. Lenémítottam, mert tudtam, hogy nekem fog üzenni. Igazam volt, rá egy percre rezgett a telefonom. Jess leült a Göndör mellé és elkezdtek beszélgetni.

„Azt hiszem mennem, kell.H”

Küldte, én csak rá néztem és egy nem észre vehetőt bólintottam, majd felállt.

-Én megyek. Majd még beszélünk. – mondta Jess-nek. Furcsa volt, hogy Jess közelében ilyen felhőtlen kedves. Általában bunkó. Jess felállt és megölelte. Láttam, ahogy arcát a Göndör nyakának a hajlatába temeti. Nem esett jól ezt látni, Göndör keze körbe érte Jess-t és szorosan ölelte magához.

„Akkor indulj is meg.Nx”

Küldtem neki gyorsan az üzenetet. Míg Jess-t ölelte megnézte és elmosolyodott. Elengedte és intett neki egyet. Rám még vetett egy pimasz pillantást, majd becsukta az ajtót. A nap további részében csak pihentem, bepakoltam a táskám és pihentem. Jess nem maradt a szobában sokáig, szóval megint egyedül voltam. Telefonom kijelzőjén megnéztem az időt, ami nyolc órát mutatott. Összeszedtem a neszesszeres cuccom és elindultam a fürdőbe. Engedtem a kádba forró vizet. Míg a kád megtelt vízzel én lehámoztam a ruhámat és összegumiztam a hajam, mert szét esett a nap folyamán. Egyszer csak megint jött az üzenetjelzés a telefonomból, de a telefonom kint volt a szobámban. Egy törölközőt tekertem magam köré, a hajamat nem kötöttem össze és kimentem a fürdőből. Az ágyamra néztem, majd megláttam valakit a másik ágyon. A Göndör idétlen mosolyával találkoztam.

-Mi a francot keresel itt? – kérdeztem a normál hangomnál magasabban. Ő még mindig mosolygott, majd felállt és a telefonomért nyúlt. Odasétált hozzám, de nem adta oda. Tekintetét feltűnően végig vezette rajtam, majd megnyalta ajkát. A törölközőt szorosabban fogtam e cselekedetére.  

-Még szerencse, hogy nem vagy gondolatolvasó. – mondta csíntalanul és széles mosolyt helyezett az arcára. Gödröcskéi előbukkantak, amik nagyon édesek voltak, még a sok tetkó és piercing ellenére is.

-Még szerencse. –egyeztem bele, végig gondolva milyen piszkos dolgokat képzelhet el. De erre csak az én agyam is így kezdett gondolkodni. Ahogy fenekemen keresztül megfog én körbe, tekerem lábam derekán, közben kulcsontómat hinti be lágy csókokkal. Én hajába túrok, amire dörmög egyet. Két lábamra állít, majd a fedetlen combomat kezdi simogatni, miközben egyre feljebb halad a csókolgatásokkal. Egyre jobban kapkodom a levegőt, majd kezét megállítja és lefektet az ágyamra. Kezét megint szabadon ereszti és már az oldalamat, simogatja.

-Most én siránkozok, hogy nem vagyok gondolatolvasó. – zökkent ki a Göndör a buta ábrándozásomból. Elpirultam erre a kijelentésére, mert ha az lenne, már rég nem itt állnánk, mert egyre gondoltunk kb. 

-Khm… elmennék fürdeni. – mondom neki határozott hangon. Ő bólint egyet, majd a kezembe adja a telefonom. Megfordul és kimegy a szobából. Még pár percig ott állok, hogy megbizonyosodjak, hogy nem akar visszajönni. Bezárom a fürdő ajtót, majd beszállok a kádba. Megint csak jön az üzenetjelzés a telefonomon. Kezembe fogom és feloldom a képernyőzárat.

„2 New Messages”  Megnyitom és mind a kettő „Harreh”-től jött. Megnyitom őket, közben élvezem, hogy még a mindig meleg víz simogatja a bőröm.

„Remélem, nem alszol.H”

Ez volt az egyik, erre felkuncogtam, mert utána átjött, hogy megnézze, miért nem válaszoltam.

„Legközelebb szólj, ha fürdesz! Esküszöm, nem teszem többet!H”

Ezen is elmosolyogtam, végig gondolva, hogy mik mehettek végig a képzeletében.

„Rendben :DNx”

Küldtem neki vissza és vártam, hogy írjon. Lehet ez lesz az új szokásunk? Beszélgetés helyett SMS-eket küldünk egymásnak? Vicces. Nem beszéltünk sose ennyit.

„Látom mókásnak, látod szenvedésem. Nem szép!H”

Reagált rá. Kíváncsi lennék, hogy milyen a hangja, amikor ezeket mondja, hogy milyen az arca, hogy hogyan húzódik mosolyra az ajka.

„Incselkedni szabad.;)Nx”

Írtam neki vissza. Tudom, hogy most jönnek majd a perverz válaszai, de rég beszéltem már így egy fiúval. Szórakozni megfelel. Nem olyan fiúnak tűnik, aki könnyen elhiszi, hogy komolyan gondolom. Még mindig nem békéltem meg a megerőszakolásommal, de vele elfelejtődik az egész.

„Csak nem így. Nem csodálom, hogy megerőszakoltak. Ha így incselkedtél vele.H”

Az állam a földet súrolta. Nem tudtam, mit írjak neki vissza. Megbántódva éreztem magam.

„Sajnálom! Nem így értettem!H”

Sziasztok!
Remélem nem okozott csalódást ez a rész sem. 
Igyekszem, amennyire csak tudok. Látjátok, hogy a képzelő erőm nem ismer határokat.
Ps.:Hagyhatnátok kommenteket és sok-sok pipát((komolyan nagyon jól esnek az ilyen vissza jelzések))
Ps1:KÖSZÖNÖM SZÉPEN A -BLOGLOVIN.OS KÖVETÉSEKKEL EGYÜTT AZ-51 FELIRATKOZÓT!
Luv All!
Nóryxoxo