17.Chapter-„REGÉNY!!!”

Bent az osztályban nagy nyüzsgés, mindenki a helyén ül és egy füzet, vagy lap mellet gubbaszt. Leülök szokásos helyemre az első padba, ahol csak én ülök egyedül. Előkaptam én is egy füzetet és elkezdtem nézni becsöngetésig.

-Reggelt, Diákok! – mondta a tanár úr és ledobta a cuccát a tanári asztalra. Az ajtó felé indult becsukni maga után, mikor megtorpant és megforgatta a szemét. –Szegye a lábát, Styles. – becsukta az ajtót miután bejött az osztályba és leült leghátulra. –Styles, ne hátra! – mondta és felém mutatott. – Ms. Bell mellé üljön az első padba. – mondta hanyagul, rá se pillantott, de nem is kellet neki, hogy tudja, hogy a Göndör nem szegi meg, amit mond. Hiszen akár ezen is a jegye múlott. Ledobta táskáját a pad széléhez és elhelyezkedett mellettem. Picit kellemetlenül és feszengve éreztem magam. Negyvenöt perc egy ilyen kábító illattal. Nem néztem rá az órán egyszer se, de – hála a periférikus látásomnak – mindig láttam, amikor épp a hajába túrt, vagy beszívta alsó ajkát. Igen, talán egy picit vonzónak találtam.

-Szóval, mivel megkértelek titeket, hogy írjatok egy kis saját regényt. De mondtátok egy páran, hogy nem jön az ihlet s a többi s a többi. Süket duma. Mert az ember minden apróságból tud meríteni ötletet. De mivel az igazgató megelégelte, így elmegyünk pár napos kiruccanásra. – mondta, és a naplót kezdte lapozni. Ja, igen. Jó tudni, hogy ilyen feladat is volt. Mondjuk, akit kizavarnak óráról, mert van egy seggfej, aki hagyja, hogy elaludjon az ember, de ezt nem mondhatja el, mert félreértenék, így tűrnie kell, hogy kizavarják óráról, az nem is tudhat róla. Oldalra billentettem a fejem és a Göndör füzetére tekintettem. „REGÉNY!!!” – ez volt felírva a lap szélére nagy betűkkel. Elmosolyodtam, majd újra a tanár úrra figyeltem.

-Ez a kiruccanás holnaptól kezdődik. Igen, tudom. Vannak itt kollégisták, akiknek be kell szerezni egy pár cuccot. Azok kivételesen, elhagyhatják az iskola területét. De este tízig vissza kell mindenképpen érniük! – majd utána még beszélt pár szót a regényről, hogy hogyan képzeli el, majd kicsengettek. Összeszedtem a cuccomat és kimentem az osztályból, a következő órámra sietve.

„Elmegyünk együtt vásárolni vagy nem?H”

Már a következő órámra vártam az osztályban, mikor jött az üzenet. Igazából nem tudtam volna, hogyan elmenni, bevásárolni, így beleegyeztem. Ez a nap különlegesen gyorsan telt. Miközben mentem vissza a szobámba írtam a Göndörnek egy SMS-t, hogy mikor indulunk, de mikor kinyitottam a szobám ajtaját Ő már Jess ágyán ült. Küldtem felé egy halvány mosolyt, majd Ő felállt és zsebébe csúsztatta a telefonját. Táskámból kipakoltam a fölösleges dolgokat, majd a Göndör után mentem. Furcsa volt és kínos ez a csend köztünk. A kocsiban halkan szólt a rádió, még nem indította el az autót, csak bekötötte magát.

-Hova megyünk vásárolni? – kérdezte, majd a telefonjáért nyúlt. Nem ismertem Londont, így meg kellet bíznom benne.

-Tudod, én más kontinensről jöttem. Te a közelben laksz. Biztos ismered Londont. Most rád hagyatkozom. – tisztáztam vele, majd elindította egy elégedett mosoly kíséretében az autóját.

-Én a helyedben nem bíznék egy ilyen srácban. – mondta erősen az utat pásztázva. Ránéztem, de komolyan előre nézett. Szemöldökömet összevontam és inkább nem szóltam semmit. –Lehet, elrabollak és megerőszakollak. – szóval erre akart kilyukadni. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Csöpörgött az eső és nekem nem volt kabátom. Egyre felemelőbb élmény lesz ez a nap.

-Helló te Fasz!..ja…akkor ott jó lesz? Kösz. – vette fel a telefont a Göndör, majd mikor letette rám nézett. Lehet, nem fejeztem ki tekintetemmel az érdeklődést, de nem mondta el, hogy ki volt az, vagy hogy érint-e engem. Leparkoltunk egy lámpánál, sötét volt már, a műszerfalra tekintettem, ahol az óra nyolc órát mutatott.

-Várunk valakit? – kérdeztem a Göndörre nézve. Ő is rám nézett, majd a telefonjáért nyúlt.

-Igen. – válaszolt rá nemes egyszerűséggel. Hirtelen kopogtak a Göndör, felöli ajtó ablakán, Ő lehúzta az ablakot és akkor megpillantottam Ashtont.

-Szia Ashton! – köszöntem neki kedvesen, rám nézett és egy ellenállhatatlan mosolyra húzta ajkait.

-Szóval mindent megvettél? – kérdezte a Göndör, megszakítva pillanatunkat. Ashton bólintott, majd a hajába túrt. –Kösz, Haver! – kiszállt a kocsiból, majd egy másik kocsihoz sétáltak. Egyedül ültem a Göndör kocsijában. Még mindig imádtam, ezt a platós kis autót, de nem tudom rá megmondani az indokot, hogy miért. Kinyílt a hátsó ajtó és a Göndör kezdett bepakolni.

-Segítsek? – kérdeztem felé tekintve, Ő csak nemlegesen rázta a fejét, majd nyitva hagyva az ajtót ismét visszament a másik kocsihoz. Közben Ashton beült a volán mögé, mellém.

-Csak pihenek. – mondta felemelt kézzel. Bólintottam, majd az ölemben pihenő kezemre tekintettem.

-Azt hittem, hogy mi vásárlunk be. – mondtam el neki őszintén. Nem tudom miért tettem ezt is, csak kellet valaki, akivel tudtam beszélni.

-Harry nem az a típus. – mondta és rám nézett. –Viszont nem gondoltam volna, hogy téged is elhoz „bevásárolni”.  – mutatta a bevásárolni szót az ujjával. Elmosolyodtam halványan, majd a Göndörre néztem, ahogy Ashton kocsijánál mérgelődik, mert elszakadt egy szatyor füle és abból kiesett minden. Ezen megint mosolyognom kellet, majd Ashton is arra nézett.

-Azt hiszem, megyek neki segíteni, mert teljesen felhúzza magát ezen a kis apróságon. – mondta és kiszállt mellőlem. Átpakoltak együtt, majd haza fele indultunk. Ashton nem jött velünk, mert neki más dolga akadt.

-Tudod, mi is be tudtunk volna vásárolni. – mondtam neki, és rá néztem. Csak megvonta a vállát, az út többi részében nem szóltunk egymáshoz. Az iskola parkolójában leállította a motort, majd kicsatolta az övét. Megnéztem telefonomon az időt, ami fél kilencet mutatott. Kiszállt a kocsiból, én is ugyan ezt tettem, majd a hátsó ajtóhoz léptem, hogy kivegyek két szatyrot. A Göndör is kivett, csodámra nem is volt több. Bezárta a kocsi ajtaját, majd csendben egymás mellett sétáltunk az iskolába. A Főbejárat előtt a Göndör egyik szatyra elszakadt, én nevettem volna, de ő hangosan elkáromkodta magát, így visszafogtam. Csak elmosolyodtam és lehajoltam, neki segíteni. A Göndör rám nézett, én is rá néztem. Tekintete lyukat fúrt enyémben. Még sötétben is káprázott smaragd szeme. Hány száz lányt kábíthatott el vele. Hihetetlen, hogy csak rá néz egy lányra, és azonnal elolvad tőle a többség. Eddig azt hittem én nem ide tartozok. Zavarosan lenézett, majd folytatta tovább a pakolást. Az ajtajaink előtt megálltunk, vártunk hogy valaki mondjon valamit. Az ajtó elé tettem le a szatyrokat, míg elő kerestem a kulcsaimat.

-Mikor indulunk? – kérdeztem meg tőle közben. Ő krákogott egyet, majd a kilincs után nyúlt.

-Leírtam a füzetembe, ha végeztél, gyere át, elmondom. Mert van, AKI figyelt. – mosolyodott el, majd bement a szobájába. Kipakoltam a szatyorból egy bőröndbe, majd csomagoltam pár ruhát. Közben hajamat egy laza kontyba fogtam, egy top és egy szürke melegítőt húztam fel. Sminkemet lemostam, nem érdekelt, hogy a Göndör így fog látni. Én most így éreztem kényelmesen magam, és nem fogom kicsípni a jelenléte miatt. Miután kétszer is átnéztem a táskám, felkaptam telefonom és átbandukoltam a Göndörhöz. Gondolkoztam, hogy kopogjak-e vagy ne, az utóbbi mellet döntöttem. Tekintetemmel Őt kerestem, de nem találtam, majd lepillantottam a földre. Ki volt terülve, mellette a táskája. Keze a szemén és félmeztelenül feküdt.

-Öhm..Szia! – elvette kezét, majd hirtelen felült. Megdörzsölte szemét, majd felállt és felhúzott egy pólót. Felőlem, maradhatott volna póló nélkül is. Én kis huncut.  Majd miután visszasétált nem észrevehetően de végigmért. Tekintete egy darabig arcomat fürkészte, majd lenézett a cuccaira.

-Mindjárt kész vagyok vele. –mondta, majd a füzetéért indult, kikapta és visszaült mellém az ágyára.