2.ÉVAD-10.Chapter

Átmentél!

-Elfelejteni egymást? - suttog, s hangja remeg, ahogy kiejti a szavakat. Szívem érzem nem tud már kisebb darabokra törni, s csak beletörődni képes. Hátrébb lépek, így karjaim közül eltávolodik.  

-Persze. - könnyeim előtörnek, de én mosolygok, hogy Ő ne érezze magát rosszul.  

-De..  

-Összepakolok, s elmegyek. - vágok szavába, s elindulok bőröndöm felé. Bedobálom cuccaim, magamra kapom kabátom, csizmám és egyik sapkám. Szinte egy perc alatt összepakoltam, majd elindulok ki. Köszönés nélkül. Könnyeim szüntelenül folynak le arcomon. Én úgy jöttem ide, hogy tudok segíteni. Ha nem is magamon, legalább máson.  

Végül is segítettem Bell-en. Segítettem neki, hogy ne legyen nehéz neki, s ne érezze rosszul magát. Folytassa ott az életét, ahol előttem abba hagyta.  

Kilépek a bejáraton, s becsapom magam után az ajtót. Mély levegőt veszek, s letörlöm arcomról a nedvességet. Ahogy a járdára sétálok felnézek az ablakra, ahova hasonlóan tekintettem, mikor Ő hívott ide. Ugyan ott áll, csak könnyes tekintetével engem figyel, ahogy elmegyek. Elnézek, nem bírom tovább, így jobban szedem lábaimat, hogy minél előbb eltűnjek innen. Sárga furgonom még mindig ott áll, s szerintem már jó ideje nem használták. Kikapom telefonom zsebemből, s Nővérem számát tárcsázom.  

-Szia, Hazz!  

-Helló! Itt vagyok New York-ban, egyedül. - sírom a végét, amire Gem egy szívszorító sóhajt hallat.  

-Harreh, még nagyon sok lehetőséged van visszaszerezni őt! S én segíteni fogok! - mondja határozottan, mintha ő értené a dolgát.  

-Egy hotelben alszom ma. Holnap pedig haza megyek! - sétálok át egy zebrán, mikor meghallok egy hangos dudaszót. Felkapom a fejem, s Anastasia-t látom a kocsiban. -Picsába! - morzsolom el ezt a káromkodást, majd szó nélkül leteszem a telefont.  

-Ülj be, Harreh! - nyitja ki az anyósülés felöli ajtót.  

-Anastasia, nézd..mi..  

-Nem érdekel, Harreh! - kiabálja, majd az ülésre üt.  

-Egy hotelben alszom, s haza megyek utána! Sajnálom! - csukom be az ajtót és ott hagyom őt. Hangos csikorgást hallok, majd becsapódik egy kocsi ajtaja és Anastasia fut mellém.  

-Nézd Harreh, ha már most feladod mi lesz később? Nem szeretnéd visszakapni? - szinte fut mellettem, ahogy próbálja tartani a tempóm.  

-SZÜNET KELL! - kiabálok rá, s nem azért mert mérges vagyok, hanem a felgyülemlett feszültség miatt. -Napról napra hal ki belőlem minden, s kezdem érezni, hogy mintha elhagyna az élet. MI MIATT? Egy lány miatt, aki most tudta meg a nevemet. Így hogy szeressen az ember, s hogy legyen kitartó, ha folyamatosan tör össze. Én szeretem őt, míg Ő egész idáig a nevemet se tudta. Ne haragudj, Anastasia! De kell egy kis szünet. - nézek rá mondandóm végén, s tekintete könnybe lábad. -Vigyáz rá addig, rendben? - ölelem magamhoz, s próbálom nyugtatni. Csak hevesen bólogat, s nem akar elengedni. -Szia! - mosolygok rá halványan, majd hátat fordítva ott hagyom.  

Találtam egy hotelt, ahol foglaltam egy éjszakára szobát. Igaz, nem tudtam aludni, mivel vagy ettem vagy néztem a tv-t. Közben egyszer felhívott Gemma is, hogy megkérdezze mi történt. Elmeséltem neki, amire annyi volt a reagálása, hogy szavaival éljek "Gyökér vagy, Öcskös!" - megköszöntem neki, majd letettem a telefont, mivel tudtam, hogy az vagyok.  

Mindent elszúrtam, amit lehetett.  

* 

Már eltelt több, mint két hónap, s én csak itthon ülök a szobámban. Nem mozdulok ki, nem beszélek senkivel csak gondolkodom.  

Érdemes vagy nem?  

Ma reggel a csengő hangos hangjára keltem fel. Csak egy melegítőnadrág volt rajtam, s kinézetem egyáltalán nem volt a toppon. Ma reggel egyedül voltam a házban, így lassan, ébredezve battyogtam le, hogy kinyissam az ajtót. Megtörölve arcom nyitom ki, s torpanok meg, mikor ismerős hullámos, göndör hajzuhatagba ütközik tekintetem, ami épp a bal oldalára néz.  

-Bell. - ajkaim elnyílnak egymástól, s magamon kívül ejtem ki nevét. Rám emeli gyönyörűen csillogó tekintetét, s mintha több lenne benne, mint mikor utoljára láttam.  

-Harreh. - mosolyodik el halványan, s tekintete éget. 

-Öhm..segíthetek? - nem hívom be, még nem készültem fel.  

-Visszahoztam a könyved, amit nálam hagytál. - nyújtja nekem a piros borítós könyvet, amit még Ő adott nekem. -Ismerős a története. - közölte, míg a kezembe nyomta, s magát beljebb invitálta, engem félre lökve.  

-Igazán? - nyitom ki, s kiesik belőle egy levél. Összehúzom szemöldököm, s visszatekintek Bell-re. - Mi ez? - mutatom neki, hogy értse mire kérdem.  

-Ja, hogy az. Egy  levél.  

-Levél? - még jobban összehúzom a szemöldököm, s próbálom megfejteni, hogy mi történik épp.  

-Igen, egy levél. Arról, hogy mennyire szenvedtem, miután kibaszottul ott hagytál egyedül.  

-De..te..te nem..  

-Nem, nem emlékszem. Nem most írtam. - picit csalódottabb leszek, s kinyitom a levelet.  

-Ne! - veszi ki a kezemből, s leteszi az épp közelbe eső asztalra. -Majd ha nem leszek itt. - magyarázza meg tettét, s közelebb lép. Visszakozva, de kezét arcomra simítja, míg a másikkal hosszú hajamba túr, hogy megigazítsa. Míg az én két kezem testem mellett lógnak, s szívem hevesen ver tette miatt. Szemeimbe néz, s magához ölel. Nyakamba csókol, amire hátrálnék, de erősen szorít magához. Csípőjét tartom, míg ő kulcscsontomat csókolja végig.  

-Nicole.. - próbálom eltolni, de felugrik, s derekam köré tekeri lábát.  

-Ssh! - teszi ujját ajkamra, míg egyenesen szemembe néz. Mi változott meg?  

Tesztel vagy próbál hatni rám?  

Ajkaival közelít enyém felé, mikor megtorpanok, s leteszem a földre.  

-Mi ütött beléd? - kiabálok rá, míg ő engem figyel.  

-Átmentél. - válaszolja egyszerűen.  

-Tessék? - nem értem mire érti.  

-Azt mondtam; átmentél. Teszteltelek, hogy így hogy mondhatni idegen lány vagyok, kihasználnád-e a helyzetet. Nem tetted, tetszik. - mosolyodik el, s szinte büszke. Mélyet sóhajtok, s hajamba túrok.  

-Menned kell! - motyogom, s az ajtóra mutatok.  

-Rendben, majd találkozunk! - néz vissza rám, s egy elégedett mosoly ül az ajkán. Utána megyek, hogy becsukjam az ajtót, mikor meglátom, hogy a sárga furgonom pihen a ház előtt. Eltátom szám, s figyelem, ahogy kinyitja ajtaját, majd elindítva néz rám, s elhajt.  

_________________________________________________________
SZIASZTOK!
139 feliratkozó és még plusz 27 Bloglovin-os olvasó is.
Nagyon köszönöm és remélem, csak többen leszünk!
Ez most egy csekély rész lett, de kárpótlás fog érkezni!
Véleményeteket ne felejtsétek itt hagyni, természetesen fogok rájuk reagálni.
Noraxoxo