2.ÉVAD-11.Chapter

Kedves Göndör!

Elvéve a levelet az asztalról sétálok fel a szobámba. Közben végig gondolva, hogy mi is volt EZ.  Mintha eltűnt volna az a visszahúzódó lány, akit én megismertem. S az érzései is, mintha megváltoztak volna.  

Leülök az ágyamra, s elkezdem olvasni a gyönyörűen megírt sorokat. 

Kedves Göndör!   

Valószínű nem fogod megtalálni ezt a levelet, de nem bírom magamba tartani az érzéseimet. Az irántad érzett érzéseimet.  

Gyűlöltelek és talán még mindig gyűlöllek, mert itt hagytál. Biztos van valami indokod, mert ha nincs nem éled meg az utána lévő napot, miután megtudtam!  

Utálom, hogy így el tudtál varázsolni egy szempillantás alatt. Egyáltalán nem kedveltelek, sőt.. 

Kihívásnak tekintettelek vagy épp egy seggfejnek. (Többször seggfejnek)  

Megkedveltetted magad velem úgy, hogy én csak most vettem észre. Beléd estem, s kiheveredni már nem tudok EBBŐL. Csak miattad!  Ha te nem lennél, nem szenvednék, de nem kívánok ilyet, mert ez a szenvedés megéri, ha te visszajössz!  

Itt ülök a szobámban, ami szembe van a tiéddel, s azon gondolkozom, ha átmennék ott találnálak-e. Nagy a valószínűsége, hogy igen. Miért?  

Mert te is szenvedsz egyedül, s azt hiszed segítesz rajtam vagy épp magadon.  

Nem veszed észre, hogy minket egymásnak teremtettek, s egymás nélkül csak szenvedünk.  

Mert virág sincs meg víz nélkül, nem igaz?  

Nem tudnék ömlengeni rólad, hogy milyen helyes vagy és hogy tekinteted mindent és mindenkit megbabonáz és rabul ejt, hogy göndör tincseid azt suttogják minden találkozásunkkor, hogy "Túrj belém!". Hogy gödröcskéid gyönyörűen keretezik mosolyod, hogy minden érintésed mintha egy kis ízelítő lenne az általad adott mennyországból.  

Ahh..de, mégis tudnék. 

Szóval remélem ez csak egy kis hullám völgy, amit hamar kiheversz és rájössz, hogy te is hasonlóan érzel.  

Bell. 

Ajkamat beharapva nézek el, s hunyom le szemem.  

Felállnék, de közben kiesik a borítékból egy másik papír is.  

Egy rajz.  

Ezt akkor készíthette, mikor a faházban voltunk. Ott nem tudott aludni és biztos ezzel ütötte el az időt. Ajkamat beharapom, s félő, hogy elkezd vérezni.  

Kiveszem barátaimról a képet, ami az íróasztalomon pihen, majd oda teszem ezt.  

Szerintem Ő is elolvashatta a levelet, hiszen tekintete teljesen mást sugárzott.  

Levelet a kezemben szorongattam, s újra és újra olvastam sorait. Lefeküdtem az ágyamba, s csak a plafont fürkésztem. Sok érzés kavarog bennem.  

Egyik énem rég feladta volna, de jött és visszahúzott. Míg másik csak küzdene, de természetesen ez a gyengébbik énem.  

* 

-Harreh, Harreh! - Nővérem kiabálására ébredek fel. Nyöszörögve fordulok a párnámba bújtatva fejem.  

-Mmhm - nyöszörgök neki válaszképpen.  

-Itt van Nicole! - suttogja, hogy rajtam kívül ne hallja más.  

-MI? - pattannak ki szemeim, s azonnal az ajtóban álló lányra nézek.  

-Hello! - mosolyog halványan Bell, s beljebb lép. Hajamba túrok és próbálom felvenni a lehető legnormálisabb külsőmet.  

-Khm..Szia! - krákogok, hogy az ébredés utáni hangom eltűnjön, amennyire ez lehetséges. Gem egy elégedett mosollyal csukja ránk az ajtót, s hagy minket kettesben.  

-Remélem nem zavarlak, csak..  

-Nem, nem..nem, dehogy is! - idegességem megmutatkozik, hiszen ha kétszer nem mondtam neki, hogy NEM akkor egyszer sem. Csak elmosolyodik és leül mellém az ágyamra. Összevont szemöldökkel tekintek rá, hiszen régen még a küszöböt se lépte volna át.  

-Oh, túl közvetlen vagyok? - áll fel, s zavarban kezdi magát érezni.  

-Nem, gyere! - mosolyodok el, s megpaskolom magam mellett a helyet.  

-Látom, elolvastad a levelet. - mutat a párnától nem messze fekvő papírra. -Én is elolvastam. - mosolyodik el fanyarul. - Komolyan ekkora Seggfej voltál? - nevet fel halkan, majd szemembe néz.  

-Még mindig. - viszonzom mosolyát, s elveszem a levelet.  

-Tényleg szerettelek, ha még így is érzek valamit. - elnéz rólam, tisztán látszik, hogy zavarban van.  

-Gyönyörű lett a rajz! - térek el, hogy ne érezze magát kényelmetlenül.  

-Köszönöm! - mosolyodik el, s az íróasztalra tekint, ahol pihen. -Ezt..emlékezetből..vagy..?  

-Nem, ott voltam. - nézek rá, s tekintetem ajkaira téved.  

-Oh, sajnálom! - fanyarul mosolyog, s ez nem esik jól.  

-Megtennéd, hogy csak akkor mosolyogsz, ha igazából teszed? Olyankor gyönyörű a mosolyod. - ködös tekintetébe nézek, majd közelebb hajol és az arcomra nyom egy puszit. Igaz rövid és másnak semmit sem érőnek tűnhetett volna, de nekem ez maga volt a mennyország egy darabja, ahogy Ő fogalmazta.  

-Elutaztál New York-ból idáig? - kiszállok az ágyból, s magamra veszek egy pólót, hiszen kényelmetlenül érezheti így magát.  

-Igen, úgy gondoltam, hogy meg kéne beszélnünk vagy..én nem bírtam így megmaradni. Mikor elmentél úgy éreztem, mintha a szívem egyik fele épp előttem sétálna el, s hagyna itt. Ismerős volt az érzés. - szeme megtelik könnyel.  

-Sajnálom. - nézek rá, majd visszaülök az ágyra.  

-Ismerős az az öltöny! - mutat a fogason pihenő öltönyömre.  

-Te vetted nekem, apád temetésére. - arca eltorzul, s még szomorúbb lesz.  

-Semmi baj! - megyek közelebb, s magamhoz vonom, hiszen nehezen bírom hogy ne érjek hozzá. Halkan elkezd szipogni, míg én hajába túrok, s úgy próbálom vigasztalni.  

-Én szedek gyógyszert, hogy jobb legyen, hogy emlékezzek, de semmi. Látod, ez is hatalmas csoda, hogy emlékeztem erre az öltönyre. - hangja megremeg, s érzem, hogy tiszta szívéből beszél.  

-Tudod mit? - tolom el, s Ő picit ijedten néz rám. -Harreh Styles, örvendek! - állok fel, s nyújtom kezem, mintha egy idegennek akarnék bemutatkozni. Próbálom ellenállhatatlan mosolyom felvenni, amire Ő egy picit elpirul. Fel áll, s ő is nyújtja a kezét.  

-Nicole Bell, még nem találkoztunk! - szája sarkában mosoly ül.  

-Lenne kedve, Kegyednek sétálni egyet az éjjeli sötétségben? Veszélyes, de valahonnan mereng, hogy Ön oda volt az ilyenekért. - simogatom meg állam, mintha gondolkoznék, amire ő egy igazit felkacag.  

-Örömmel! - fogja meg kezem, s húzna ki az ajtó felé.  

-A-a. Az ablakon megyünk ki. - mutatok az ablak fele, miközben a csizmámat és a kabátomat magamra húzom. Miután esés nélkül talaj értünk, Bell a sárga furgon felé terelt, miszerint majd ő mutat egy jó helyet.  

-Ez régebben az én kocsim volt vagyis, ha úgy vesszük még mindig az én tulajdonom, Nicole Kedves! - ütöm meg a műszerfalát amire ő látványosan megforgatja a szemét.  

-De Harreh Kedves, ha nem adta volna nekem, még mindig az Ön tulajdonában állna. - vonja meg ártatlanul vállát. Elvezetett egészen a faházig, ahol az ott töltött randik óta nem voltam.  

-Hát nem szép?! - mutat körbe.  

-Ez a mi faházunk és itt volt az első randevúnk. - nincs hangomban semmi szomorú vagy savanyú hangleejtés, inkább csak a szándék, hogy ezt neki is tudnia kell.  

-Oh. - szontyolodik el egy picit - Te ötleted volt? - néz rám, amire csak bólintok.  

-Menjünk be! - nyitom ki az ajtót, s sietve lépek egészen a faházig. Kinyitom az ajtaját, majd hirtelen csap meg a rohadt fa és az enyhe penész szaga. -Mint említettem, rég jártam itt! - ismételtem el védekezésképpen. Bell szinte azonnal elterült a kihúzva maradt kanapén. Én is lehuppantam mellé, s csak élveztem, hogy egymás mellett lehetünk, egymás társaságában. 

-Ismerősek a lepedők, a rajzon is hasonlóan néztek ki! - nézett rám, s majd leesett neki: - Itt rajzoltam rólad azt a képet! - ajkai elnyílnak, s nem tudom, azért mert emlékszik erre vagy mert csak felismerte.  

-Ez..most..  

-Igen, emlékszem! Épp itt feküdtél, amikor én nem tudtam aludni a vihar miatt, de nem akartalak felébreszteni. - harapja be alsó ajkát, s rám néz könnyes tekintetével. Arcomon büszke mosoly terül el, s közelebb vonom magamhoz. -Azt érzem, amit akkor. Majdnem hasonlót. 

_______________________________________________________

MEGLEPETÉS.

Kárpótlás, inkább, de nem baj. 

Remélem tetszéseteket és nem lett unalmas és csámcsogó a rész. 

Még mindig várom véleményeteket és ITT IS KIHÍRDETEM, hogy indítottam egy versenyt:

Ami mától indul és dec 26-ig tart.
Csak egy képet kell csinálnotok, amin egy a blogomból származó idézet van rajta                                               ( pl.:

3 Díjazott lesz, s ehhez kimérten kapjátok majd meg a díjakat.
Ezt elküdhetitek a nikike0225@gmail.com e-mail címre vagy erre a profilra üzenetben >>LINK<< 

Sok szeretettel várom!

Noraxoxo