23.Chapter-Nővérem.

-Így is elég szarúl van, ne tetézze ezt! – halkan kiabálta a Tanár úr.

-Ugyan, kérem, nem kell ilyenkor magázni, nyugodtan tegezzen, mint ahogy szokott. – nevető hangon mondta. –Állapotomról meg nem tehetek. Ez van. – vetette oda hanyagul.

-Azt hittem leszoktál a cigizésről. – enyhe csalódottságot éreztem a Tanár hangjában.

-Én is. – suttogta, majd megszűnt a beszélgetés és csak egy ajtócsapódást hallottam. Kiléptem a fürdőből, a Göndör az ágyában feküdt a fal felé nézve. Furcsálltam, hogy így beszélgettek egymással, de inkább nem említettem meg.

-A csikkedet, majd felszedheted a lépcsőről. – közöltem semleges hangon. Felém fordult, arca sápadt volt, eltűnt annak a boldogságnak a jele, ami még pár perce jelen volt. –Minden rendben? – húztam össze szemöldököm, majd közelebb sétáltam.

-Ja. – válaszolt, majd visszafordult. Lecsukta szemét, majd úgy tett, mintha aludna. –Nézz rám! – suttogtam, nem mozdult. –Harreh, nézz rám. – ismételtem meg, amire kinyitotta szemét.

-Idehoznád a gyógyszerem a táskámból? – nem nézett rám, csak maga elé beszélt. Furcsán rá néztem, majd oda sétáltam a táskájához. Mindegyik zsebben megnéztem sehol nem találtam, csak egy doboz cigarettát rejtett az egyik zsebe.

-Csak cigarettát találtam. – mondtam, majd visszasétáltam.

-Az is megteszi. – kiszállt ágyából, és a táskája felé sétált. Megfogtam kezét, össze volt görnyedve, ködös tekintetét rám emelte, majd egy nagyon halovány mosolyra húzta ajkát. Egyik kezem arcához vezettem, amit még mindig perzselt a láz. Érintésembe hajolt, majd megölelt. Cigaretta füst járta át testét, eltűnt finom illata. Hátát simogattam, okát nem értettem az ölelésnek, de éreztem, hogy Ő jobban érzi magát tőle. Fejét nyakhajlatomba temette és egy lágy csókot, lehet rá.  Libabőr kerekedet felül rajtam, és nem tudtam, hogy Ő is észre vette-e. Meghitt pillanat volt, amit most nem szakíthatott félbe semmi.

-Styles, megjött a kocsi magáért. – rontott be a Tanár úr. Igen, semmi. El akartam lökni magamtól, de Ő még szorosabban ölet. Megsimogattam oldalát, majd elengedett és a táskájához lépett. Kivett belőle egy pólót és egy pulcsit, felhúzta azokat, majd köszönés nélkül elment. Hajamba túrva ültem le az ágyamra, majd megtöröltem szemem, és az ágyára néztem. Oda sétáltam és a teste melegét adó takaróba burkolóztam. A cigaretta és az Ő illata kóválygott a levegőben. Fáradtságom túl kerekedett rajta, és elaludtam.

            -Ms Bell? – jött egy férfihang, pislogva nyitottam ki szemem a Tanár úr ült az ágyamon, keze össze volt kulcsolva és lábain támasztotta. –Hogy van? – tette fel a kérdést, amit talán nekem kellet, volna.

-Köszönöm, jól. – ültem fel az ágyon.

-Csak bejöttem szólni, hogy két óra és indulunk vissza. – küldött egy gyenge mosolyt, majd távozott. Kikeltem, majd összepakoltam a táskámat. Még egyszer megnéztem, hogy mindent bepakoltam-e, majd ki sétáltam a faházból. Az út ismét unalmasan telt egyedül. Csak a szőke cicababa nevetése hallatszott előre, ami egy idő után idegesített, így bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, és inkább zenét hallgattam. Az üzeneteim közt kutattam, mikor egy olyan területre értünk, ahol már volt térerő. Csipogott a telefonom, ezzel jelezve, hogy jött pár üzenetem. Az egyik anyámtól.

„Édesem, ha tudsz, hívj! Nagyon aggódunk érted.x”

A másik a Göndörtől jött.

„Reméltem, hogy nem futsz utánam vagy ilyesmi. Akkor egy kicseszett nyálas filmben lettünk volna!:D H”

Elmosolyodtam rajta, majd felhívtam anyukámat. Elmesélte, hogy alig várja, hogy szünetem legyen, és haza utazzak, és hogy apámmal nem éppen jól mennek a dolgok, de ezt nem részletezte, aztán elköszönt, mert valami dolga akadt. Majd megérkeztünk, kikaptam bőröndömet és futottam befelé, abban reménykedve, hogy a Göndör már a szobájában pihen, és jobban van. Ledobtam bőröndömet a szobája ajtajában, majd gondolkodás nélkül kinyitottam. De nem volt sehol. Írtam neki egy üzenetet.

„Azt hittem a szobádban vagy.Nx”

Nem telt el fél perc és az ajtó kinyitódott.

-Én meg azt, hogy először a szobádba mész. – mosolyodott el. Arca még mindig sápadt volt, egy kockás inget viselt egy melegítőnadrággal. Haja kuszán állt, és egy sportcipő volt rajta. Legszívesebben oda szaladtam volna, és megölelgettem volna, csak, hogy ez a valóság, ahol nem ölelgethetek spontán valakit, mert örömet okozott nekem jelenlétével. Becsukta az ajtót, majd közelebb jött.

-Jobban érzed magad? – aggódó tekintetemmel mértem végig mégegyszer.

-Talán soha jobban. – húzta fel ingjének ujját, majd megmutatta a zöldes lilás foltot a kezén, megrémültem.

-Mi ez? – hangom magasabb lett. Csak elmosolyodott, majd letűrte az ingjét.

-Csak adtak be valami gyógyszert. – rántotta meg a vállát. Még közelebb mentem, majd feltűrtem az ujját, ujjam végig húztam a folton. Erei kirajzolódtak kezén, de ahova adták neki a gyógyszert semmi nem látszott. Kirántotta kezemből, majd ismét letűrte ingjét. Kezem közé fogtam arcát, majd füléhez hajolva suttogtam neki.

-Nagyon sajnálom. – majd arcára nyomtam egy lágy csókot.

-Ugyan micsodát? Nem miattad, van..ez. – mutatott maga köré. –Viszont, ha ilyen a sajnálatod, csak még többet kérhetek. – huncuttan elmosolyodott, majd közelebb hajolt és arcomra nyomott Ő is egy csókot. Nem cigaretta szaga volt már, hanem visszaállt a tipikus kellemes illata. Leült a földre engem magával húzva. Mellkasának döntötte hátam, és lábai közt ültem, Ő az ágynak támaszkodott. Fülemhez hajolt, majd suttogni kezdett.

-Egyszer majd azt fogod kívánni, hogy bárcsak ne ismertél volna meg. – állát vállamra döntötte. Kétségbe ejtő volt, amit mondott.

-Miért? – egy perc után megkérdeztem, felemelte fejét, én hátra fordultam, hogy arcára nyerjek kilátást, mosolygott.

-Mert akkor sokkal boldogabb lehettél volna. – szemembe nézett, komolyan beszélt. Zavartan néztem arcáról a földre. -Tudod, néha azt sem tudom, ki vagyok. Nincsenek érzéseim, se gondolataim, csak úgy vagyok. Rohadt szar érzés. – vallotta be, majd arcomat maga felé fordította. Mintha kezdene megnyílni nekem. –Egy embernek beszéltem még erről rajtad kívül.

-És ki volt az? – közelebb hajoltam hozzá, elmosolyodott.

-Nővérem. – válaszolta. – Ő az egyetlen ember, akit tiszta szívemből örökre fogok szeretni. – szemeimbe nézett, majd hajába túrt.

-Akkor biztos közeli lehet a kapcsolatotok. – suttogtam, majd mellkasára dőltem. Kezén körözgettem ujjammal, erei látszódtak. Szerettem vele nyugodtan feküdni vagy csak csendben egymás mellett lenni, megnyugtató érzést adott.

-Mindig ott volt nekem. – suttogta, majd belepuszilt fülembe, amire felkuncogtam, ezzel megszakítva a meghitt pillanatot. –Elcseszted a kibaszott meghitt pillanatunkat! – mondta nevetve, majd felállt.

-Hé, nem tehetek róla, hogy csiklandós vagyok! – kiabáltam neki, majd én is felálltam. Kapcsolatunk ez után, már csak szorosabb lehet. Hiszen egy barát: nem csókolja meg a barátját, nem tesz felé ilyen gyengéd érintéseket és nem így viszonyul hozzá. Felkaptam táskámat, majd ott hagyva szobájába boldogan mentem át a szemben lévő szobába. 

Köszönöm a sok kommentet.

Így hogy beállítottam, hogy "Névtelenűl" is lehet kommentelni, csak többen teszik ezt.

KÖSZÖNÖM! 

Ps: Véleményeket még mindig nagyon szívesen várok!

Nóryxoxo

22.Chapter-"Ugyan, máris jobban érzem magam."

Reggel a nap fényére ébredtem. Göndör keze köztem és közte volt. Nem közeledett felém. – állapítottam meg keze állásából. Arca piros volt, és nyúzott. Fejemet elemeltem a párnától, hogy közelebbről is megnézzem, amire megmozdult, majd lassan kinyitotta szemét.

-’Reggelt! – suttogta, majd oldalára fordult, felém nézve. Kezem, kezéhez ért, ami tűz forró volt. Közelebb hajoltam, majd ajkaimat homlokához tettem, becsukta szemét – élvezte az érintésemet -, majd aggodalommal váltam el onnan.

-Lázas vagy! – suttogtam, és szemébe néztem. Halvány mosolyra húzódott ajka, majd feljebb húzta a takarót, ezzel megszüntetve a kilátást a rá eső izmos testére. Ki akartam szállni az ágyból, de megfogta csuklómat.

-Ne menj el! – elhaló hangon mondta, majd közelebb húzott félmeztelen testéhez.

-Valakinek kell szólni, hogy nem vagy jól. Látnád magad… - nem hagyta befejezni, szavamba vágott.

-Szóval Bell azt mondod, nem vagyok jó látvány? – mosolyodott el és becsukta szemét várva válaszom.

-Azt mondom, hogy betegen senki sincs a toppon. – kinyitotta szemét és megtörölte azt.

-Lehet egy puszi, segít a gyógyulásomon. – elmosolyodott megint, majd közelebb hajolt.

-Nem halálos beteg vagy! – megforgattam a szemem, amire a Göndör hülyén elkezdett nevetni.

-A puszi jár! – jelentette ki és szemembe nézett.

-És ugyan miért? – elmosolyodtam, majd megigazítottam a felsőmet.

-A sáros pulcsimért, mert megbetegedtem miattad, mert belerántottál a sárba, vízbe és ezek miatt most beteg vagyok. – sorolta az indokokat. – Szerintem ezek közül az egyikre foghatnánk. – mosolyodott el diadalittasan. Megforgattam szemem, majd közelebb hajolva az arcára akartam hinteni egy puszit, de reakciója gyorsabb volt. Elfordította fejét és ajkaira került a puszim, amit nem engedett el, hanem egy csókba invitált. Megfogtam a láztól meleg arcát, majd eltávolodtam, ajkaink pár centire voltak egymástól.

-Nem erről volt szó. – végigsimítottam hüvelykujjammal ajkán, majd szemébe néztem.

-Ugyan, máris jobban érzem magam. – mosolygott rám. Gödröcskéi előbukkantak, amik aranyossá tették, ellenállhatatlan mosolyát. Lágyan elmosolyodtam, majd kimásztam mellőle. Felkaptam egy pulcsit, majd a Tanár úrhoz siettem. A sátrában aludt, kopogtam, - amit nem értek, miért tettem egy sátor ajtaján – majd vártam, hogy reagáljon.

-Ki az? – nyöszörögte, majd kidugta álmos fejét, amitől megugrottam, mert olyan hirtelen tette. – Oh, Ms Bell. – ismert fel, majd kimászott a sátrából. –Mit tehetek Önért? – túrt hajába.

-Harreh beteg lett. Láza van, és nem fest ki a legjobban. – bólogatott, majd elindult a faház felé. Követtem, a Göndör a faház lépcsőjén ült és egy szál cigaretta volt ajkai között. Honnan szedet cigarettát? – kérdeztem magamban. Látszott, hogy nem először szívja. Rutinosan fogta két ujja közt a szálat, ajkaihoz emelte, majd szívott belőle egyet.

-Oh, a beteg Styles. – jegyezte meg szarkasztikusan a Tanár. A Göndör lustán felnézett, majd elmosolyodott. Hitetlenkedve néztem rá, nem hittem el, hogy az a mérgező szál a kezében van. Sejthettem volna, hogy a „rosszfiús imidzshez” tartozik a dohányzás is. De valahol a tudatalattimban, azt sejtettem, hogy ez csak a látszat. – Mondja, mi baja? – nézett rá. Elnyomta egyik lépcsőfokon a csikket, majd hajába túrt.

-Azt állítják lázam, van. – féloldalas mosolyra húzta ajkát, majd rám nézett. Elítélve ráztam a fejem, majd a Tanár úrra néztem. Közelebb ment és kézfejével megnézte, tényleg van-e láza.

-Tényleg lázas, de azt tudja, hogy a dohányzás nem segít rajta? – mutatott az elnyomott csikkre. Megvonta vállát, majd felállt. –Menjen pihenjen le, felhívok valakit, aki haza tudja vinni. – monotonon közölte, majd visszasétált a sátrához. Göndör bement  faházba, én pedig követtem. Lehúzta pulcsiját, ami alatt csak fedetlen felső teste volt.

-Nem is húztál alá valami pólót? – kezdtem egyre mérgesebb lenni, hogy ennyire nem érdekli épsége.

-Amint látod. – vetette oda, majd visszafeküdt ágyába, nyakig betakarózott, majd becsukta szemét. Trappolva mentem táskámhoz, kivettem valami ruhát, majd a fürdőbe viharoztam. Meleg víz folyt végig testemen. Valamennyire megnyugodtam, de ott lappangott a csalódottság is, amit Göndör miatt éreztem. Felhúztam ruhámat, megfésültem hajamat, majd kiengedve hagytam pihenni vállamon. Lassan nyitottam ki az ajtót, Tanár úr hangját hallottam a szobából, így résnyire hagyva az ajtót kezdtem hallgatózni.

 Köszönöm az építő kommenteket az előző részhez!

Nagyon örülök, hogy a blogom még tanácsokat is tud adni. Hihetetlenül jól esett, mikor írta az egyik olvasóm, hogy emiatt lett nagyobb önbizalma vagy nem is tudom. 
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és várom a kommenteket, pipákat!
Nóry xoxo

21.Chapter-Eső.

Bólintott, majd jött utánam. Kérdően néztem rá, majd sóhajtott egyet.

-Csak egyszerűen szar a társaság. – miközben mondta a sebes kézfejét, fogta, majd a hajába túrt. Bólintottam és vártam tovább. – Zavarna társaságom, Bell? – mosolygott, majd mellém sétált. Elmosolyodtam megszólításán – valahol örültem, hogy nem szokványosan szólít -, majd nemlegesen megráztam a fejem.  Elindultunk egy tisztás fele, kezdett egyre jobban sötétedni. Nem sokat beszéltünk, de az eddigiekhez képest sokkal többet.

-Mesélhetnél magadról. – vetette fel az ötletet.

-Ugyan, semmi érdekes nincs bennem vagy az életemben. – mondtam és lehajtottam a fejem, ahogy bevillant a kép a gyermekkori barátnőmről.

-Dehogynem. Tudod minden élet más. Akár a kezdete akár a vége, vagy akár a közepe. Minden pillanatban történhet olyan, amire nem számítasz, vagy nem is gondolsz rá. Mindenkinek egy külön meséje vagy zord valóság show-ja van. – mondandója végén rám emelte tekintetét egy halvány mosollyal, majd lehajtotta fejét, és a kézfejét simogatta.

Oda értünk egy tisztáshoz, ahol csillogott a fű, gondolom a vízcseppek miatt. Egyre hidegebb lett, ahogy esteledett és elkezdtem vacogni. Észre vette a Göndör, majd lekapta magáról a szürke pulcsiját, és rám terítette.

-Nem kellett volna, így te fogsz fázni. – mondtam és arcát figyeltem, amin elterült egy csodálatos mosoly. Leültünk a part szélére, lábunk lelógott és, majdnem a vízbe ért. Arcom kipirult, ahogy az a hideg levegővel érintkezett. Kezemmel összefogtam a szürke pulcsit, megcsapott lágy, kellemes illata.

-Fázol? – nézett rám a Göndör, közben hajába túrt és végighúzta ujját ajkán. Nemlegesen ráztam a fejem, majd a pulcsira néztem zavaromban.

-Tudod, ami az este történt… - kezdtem bele, ami bennem kóválygott az óta, de nem tudtam, hogyan elmondani neki. 

-Nem tartod helyesnek? – fejezete be a mondatomat, kérdezve.

-Nem..nem..ne.. – megrekedtem. Magamnak próbálok, most bemesélni valamit vagy neki?

-Értem. – húzta halvány mosolyra ajkait, majd lehajtotta a fejét és kezét figyelte. Vannak játékok, amiket úgy játszhatsz, ahogy te akarod, de ez itt most nem az a játék. Az a végigvezetés, ahogy megismerkedtünk. Legelején utáltuk egymást, kezdtünk feloldódni, egyre többet beszélgettünk, lett egy kapocs, ami „összetartott” minket – aka a Regény -, majd mintha egy kis vonzalom és szeretett ülne most köztünk. Amit egyikünk se fejez ki jól. Lehet erre volt a jel az a csók tegnap. Éreztem, hogy más volt és, hogy utána más lesz. Miközben elgondolkoztam azon, hogy én már kezdek mást érezni is iránta, megtorpantam és inkább elmenekültem, amire csak annyi volt a reagálása, hogy „Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?” „ Teljesen igaza volt. Miközben ezen gondolkoztam, kínos csend telepedett közénk. Göndörre pillantottam, aki csöppet jobban össze volt kuporodva.

-Visszamenjünk? – rám emelte tekintetét, majd bólintott és felállt.  Miközben visszafele sétáltunk elkezdett csöpörögni az eső, fejemre kaptam a pulcsiját, majd ez alá invitáltam a Göndört is. Szaladtunk a faházunkig, mikor észrevettük, hogy az be van zárva.

-Ez egyszerűen csodálatos, nem gondolod? – nézett rám, majd elmosolyodott.

-Betegek leszünk, fázni fogunk, nincs innivalónk se ennivalónk. – soroltam a negatívumokat. – Ja, és vizesek vagyunk. – mutattam az átázott felsőmet.

-Tudod, az nem mindenkinek probléma. – nézte a felsőmet, közben egy széles mosolyra húzta ajkát.

-Szóval, hogyan tovább? – simítottam ki egy tincset az arcomból. Megvonta vállát, majd rám nézett. Tekintete égette arcomat, szó szerint, mivel paradicsom vörös lettem.

-Aranyos vagy, amikor elpirulsz. – csúszott ki száján, majd miután felfogta mit mondott a kezét szája elé emelte. – Izé…akarom mondani… - megvakarta tarkóját, majd inkább elfordult. Elmosolyodtam, majd picit közelebb húztam, mert kezdet eltávolodni és nem volt valami nagy a pulcsija.

-Nem sátor. – jegyeztem meg a méretére célozva, majd meg is állt ott, ahova beljebb húztam. Egyet odébb léptem, megcsúsztam a sárba és a földre estem. A Göndör először hangosan felnevetett, majd oda jött és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Megfogtam – közben aranyosan mosolyogtam rá -, majd lerántottam magamhoz. Elkezdett hangosan káromkodni, én, pedig kinevettem.

-Kibaszottúl nem vicces, Bell! – intett csendre, majd megpróbált felállni, de visszaesett. Megint hangosan felkacagtam. Lecsukta szemeit, hogy valamennyire lenyugodjon, vett pár mély levegőt, majd rám nézett. –Ennyire viccesnek találod? – kérdezte halál nyugodtan. Abbahagytam a nevetést, furcsálltam nyugodtságát.

-Egy pár levegő vétel és így megnyugodsz? Durva vagy. – ajkaimmal egy „o” alakot formáltam, majd megint elkezdtem nevetni. Összevonta szemöldökét, hirtelen felpattant és derekamra ülve lefogta a két kezem. Mellkasom ugrált a nevetéstől, szemeimet becsuktam, majd próbáltam lenyugtatni magam. –Oké, azt hiszem, befejeztem. – amint kimondtam újra rám tört a nevetés. Közelebb hajolt, beszívtam alsó ajkamat, ezzel megpróbálva visszafojtani nevetésem. Nyakamhoz hajolt, vizes tincsei orromat csiklandozták. Lágy csókokat mért kulcscsontomra, kezemet rángattam, de nem engedett szorításán. –Légy szíves! – intettem befejezésre, de nem hagyta abba. Szívni kezdte nyakam területén egy pontot, elkezdtem mozogni alatta, de szorítása nem gyengült. –Harreh, légy szíves! – elengedte kezem, majd felegyenesedett rajtam ülve. Kezem oda vezettem, majd nyilalló fájdalmat éreztem azon a területen. Hirtelen felálltam, Göndör leesett, majd az ajtóhoz igyekeztem és idegbeteg ember módjára, kezdtem rángatni, hátha csak beszorult. De nem volt ekkora szerencsém. A Göndör közelebb jött, próbáltam hátrébb lépni, de már így is az ajtóban álltam. –Csak ne gyere közelebb! – próbáltam fenyegető hangon beszélni, de nyávogásnak titulálható volt.

-Shh – közelebb jött és megölelt. Mellkasát kezdtem ütögetni, mintha a falat ütöttem volna. Nem rezzent össze egyik ütésemre se. Attól Ő még szorosan ölelt derekamnál, nem engedett el. Felmerült bennem, az az este, amikor meg akartak erőszakolni. Felkavart mindent. Miután elfáradtam az ütögetésben zokogva öleltem át alakját. Ölelése, meleg és nyugtató volt. Szíve egyenletesen vert, illata még a sár ellenére is érezhető volt. Eltávolodott, pont, hogy arcomra legyen kilátása.

-Ne haragudj! – suttogta, felemelte államnál fogva fejem. Szemeimben ültek még könnyek, így nem igazán láttam arcát, megtöröltem, majd ismét rá néztem. Megbánás ott lappangott tekintetében. Bólintottam, majd visszahajtottam fejem mellkasára. Keze hátamon körözött, nyugatot.

-Ne haragudjatok, hogy… - jött a Tanár úr, mi abban a pillanatban szétrebbentünk. A sárban fekvő szürke pulcsira néztem, majd a ruhámra, ami szintén saras volt. Éreztem, arcom megint paradicsom színre váltott, és a cipőmet kezdtem nézni. – szóval, khm…ne haragudjatok, hogy bezártam, csak be akartak menni tanulók, és gondolom az Önök értékei, pedig bent vannak. – vakarta meg a tarkóját, majd kinyitotta az ajtót és elment. A pulcsihoz sétáltam, majd felvettem és bementem a faházba.  Letusoltam, felöltöztem a pizsamámba, majd bementem a szobába, ahol a Göndör már az igazak álmát aludta. Félmeztelen volt, haja enyhén nedvesen pihent párnáján, ajkai picit elváltak egymástól, arckifejezése nyugodt volt.

-Nem mindenki alszik, amikor csukva van a szeme, és nem beszél! – mondta csukott szemmel. Megugrottam, majd egyet hátra léptem. – Gyere. – paskolta meg a takaróját, majd beljebb csúszott. Befeküdtem mellé, kezem hozzáért meztelen felsőtestéhez. Mintha egy szikra pattant volna ki azon a területen, lehet csak én, éreztem így. Lecsuktam szemem, majd a Göndör felé fordulva elaludtam. Simogató kezet éreztem arcomon, - nem nyitottam ki szemem - majd a „sebemre” vitte és egy lágy csókot hintett rá, libabőrös lett érintésétől bőröm.

Sajnálom, nem mára ígértem, hanem tegnapra, de problémák léptek fel. 
De most itt van. Kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha elnyerte a tetszéseteket.
Nóry xoxo 

20.Chapter-"Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?”"

-Nyugi Baby, nem mindenkinek van ilyen formás segge, mint neked! – mondta még mindig nevetve az egyik. Az állam a padlót súrolta. Hogy volt képük?

-Na jó, menjetek a dolgotokra. – küldte el őket a Göndör, gondolom miután észre, vette, hogy nem tudok rá mit reagálni. Miután kikísérte őket, én még mindig ott álltam szerencsétlenül.

-Te hagytad nekik?! – háborodtam fel egy picit. Elmosolyodott, majd bement a szobába és leült az ágyára.

-Talán. – mikor Rám nézett szemei csillogtak. Ja, hogy csak egy törölköző van körülöttem, megint. Szorosabban fogtam magam körül az anyagot.

-Ne nézz így! – csak elmosolyodott, majd elnézett. Visszatrappoltam a fürdőszobába, majd felöltöztem, fogat mostam és megigazítottam a hajamat. Egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér toppot húztam fel éjszakára. Hajamat egy laza kontyba kötöttem, majd visszamentem a szobába, ahol a Göndör a laptopján ügyködött. Szóval nem csak én vagyok egy nagy kocka, de az övé legalább működik.- jegyeztem meg magamban, miközben visszapakoltam a táskámba, majd befeküdtem az ágyamba. Fal felé fordultam, majd lehunytam szemeimet és el is ragadott álmom világa. Hangos villámcsapásra riadtam fel, a Göndörre néztem, aki nyugodtan aludt. Takarója a mellkasáig fel volt húzva, haja szanaszét állt és arckifejezése nyugodt volt. Oda sétáltam az ablakhoz, amin keresztül beáramlott a hideg levegő, megborzongtam erre, majd a rolóért nyúltam, hogy lehúzzam.

-Nem tudod lehúzni. – közölte velem egy rekedtes, mély hang. Arra tekintettem, de a szemei csukva voltak. Makacsságom miatt megpróbáltam, és tényleg nem mozdult se le, se fel. Halkan felsóhajtottam. – Félsz a vihartól? – suttogta a Göndör, ránéztem, íriszei lyukat égettek az én tekintetembe. Bólintottam, mire megpaskolta maga mellet, a helyet.

-Nem hiszem, hogy elférnénk. – mondtam miközben oda sétáltam.

-Amit még nem próbáltál, ki addig nem tudhatod. – mondta majd beljebb csúszott, hogy én is elférjek. Megint gyorsabban vettem a levegőt, pedig csak egymás mellet ültünk. Illata megbabonázott. –Ülve nehezen lehet aludni. – nézett rám. Én is rá néztem tekintete, szokásosnál közelebb volt. Elmélyedtem tekintetében, mint oly’ sokszor már. Megköszörültem torkom, majd lefeküdtem. Göndör is ugyan ezt tette, majd pár perc múlva szuszogását lehetett hallani. Én is próbáltam aludni, de a mennydörgés miatt, egyre nehezebben ment. Felültem az ágyon, majd megrázkódtam, mikor egy nagy villámcsapás kereteiben hangosat dörgött az ég.

-Ez csak a vihar. – ült fel a Göndör is. Egy mély levegőt vettem, majd bólintottam egyet. – Te tényleg nem bírod az ilyet. – mosolyodott el, majd engem magával húzva az ágyba feküdt. Magával szembe fordított, majd megfogta egyik kezem. Nyugtató érzést adott ez a cselekedete. Véletlenül a sebéhez értem, mire felszisszent.

-Ne haragudj! – suttogtam neki. Tekintetével rám nézett, majd még közelebb jött. Ha távolodtam volna, leestem volna az ágyról.

-Semmi baj. – suttogta, mentolos lehelete csiklandozta orromat. Elmosolyodtam, majd szégyenlősen rá néztem. Túl közel volt, ajkai szinte hívogattak egy táncra, ahogy tekintete is. A lehető legközelebb jött, majd elmosolyodott azon, hogy én képtelen vagyok akár mit is tenni. Mellkasom egyre csak fel és leemelkedett észveszejtően. Ha csücsörít egyet, összeérnek ajkaink. De nem tette, talán azt várja, hogy én tegyem? Ezen töprengtem, miközben egy irtó sexi pasi az én tettemre vár. Elmosolyodtam, majd szemébe néztem.

-Megcsókolhatlak? – kérdezte suttogva szinte az ajkaimra. Ettől a kérdéstől minden fal, ami eddig fel volt építve körülöttem lebomlott és ajkai után hajoltam pár centit. Majdnem olyan finom volt, mint a „mennyországos csókunk”, de annál ezerszer több érzés volt benne. Nem vad, nem a vágy fűtötte csók volt. Mintha a szerelem fűtené most ezt. Erre a gondolatomra hirtelen elszakadtam tőle, majd eltoltam. Értetlenül nézett rám, amire még egy mosolyt se tudtam erőltetni reakció képen. Kezemet az ajkaimhoz kaptam, elfordultam a másik irányba, majd erősen lecsuktam szememet.

-Tudod a „miért csináltam ezt?” még mindig jobb, mint a „mi lett volna, ha..?” – suttogta, majd Ő is elfordult. Talán tényleg igaza van. Ha nem tettem volna, ezt hajkurásznám egy darabig vagy talán egész életemben.

            Másnap reggel hangos „júj”-ogásra és visítozásra ébredtem. Lustán nyitottam ki szemem és kaptam magamhoz a takarómat, mikor megláttam, hogy a Göndör haverjai állnak az ágy előtt. A Göndör még mindig aludt, így erősen megböktem, amire felült és megtörölte a szemét.

-Basszátok már meg! Takarodjatok ki! – mondta mérges hangnemben, amikor felmérte a helyzetet. De Ők még akkor sem mentek ki. Erre felállt a Göndör és kizavarta Őket a szobából. Szégyenemben a takaró alá bújtam, aminek mára már kifejezetten Göndör illata volt. Mélyet szippantottam belőle, majd felültem ismét az ágyon. –Fasszopók! – mormolta az orra alatt, miközben visszajött a szobába.

-Mindig is ekkora taplók voltak? – leült az ágy szélére a lábamhoz.

-Az életben nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, de sajnos Ők mindig is ilyenek voltak. – neveti el magát, majd visszadől az ágyba. Göndör tincsei elterültek a takaróján, szemét lecsukta, ajkai elváltak egy picit egymástól. Nem csinál semmit és még így is sexin néz ki. Telefonja elkezdett csörögni, utána nyúlt, majd felvette.

-Szia Gem!...nem…oké minden…figyelj most nem…oké…Szia! – mikor letette láthatóan feszült lett.

-Minden rendben? – kérdeztem meg félve, amire nem kaptam választ. Leült mellém az ágyra, majd a hajába túrt. Mikor felnézett mosolygott, teljesen összezavart.

–Ne vágj már ilyen képet! – mondta mosolyogva. Közelebb hajolt, majd eltűrt egy kontyomból kilógó tincset. Fülem mögötti gyenge területet megérintette kezével, amire beleremegtem. Észre vette, majd szélesebb lett a mosolya. Elvettem kezét onnan, amire felszisszent, mert megint megérintettem a sebét.

-Ne haragudj, megint! – suttogtam, lenéztem kezére, még mindig tele volt sebbel. Nagyon lassan gyógyult.

Egész nap, magunkra voltunk utalva egyedül. Mivel a „Csend adja a nyugalmat az íráshoz.” – idéztem a Tanár urat. Semmi ihletem nem volt, így úgy döntöttem lefekszem aludni. A faházban csak én voltam egyedül, mivel a Göndörnek máshol kellet írni. Nem bírtam elaludni, csak forgolódtam, mikor megjött AZ ihlet. Többször is álmodtam egy középkorban játszódó báli jelenetet. Talán ezt fogom leírni. Elkezdtem lapra vetni gondolataimat, ahogy ebből szövődött az egész történet. Nem fejeztem be teljesen, mert közben elaludtam az asztalon. Egy érintést éreztem a vállamon, felemeltem fejemet az asztaltól, majd a kéz tulajdonosára néztem.

-Nem akartalak felébreszteni. – mondta, majd az ágyára feküdt. Megtöröltem szemem, majd becsuktam a füzetet, amire írtam és a táskámba süllyesztettem. – Ma lesz tábortűz. – közölte, szemei csukva voltak, keze a feje alatt volt. Bólintottam-, nem mintha látta volna-. Kerestem valami kényelmes ruhát, mert sétálni volt kedvem. –Nem jössz? – ült fel és rám nézett.

-Öhm…nincs kedvem. – mondtam és elindultam a fürdő felé. Utánam jött és megfogta csuklóm, gyengéden visszarántott és a falhoz szorított.

-Én is ott leszek. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Remek. – mondtam és nevettem egyet. Értetlenül nézett rám, én sem értettem, hogy miért teszem ezt.

-Rendben. – mondta, majd elengedett és visszadőlt az ágyára. Bementem a fürdőszobába, átöltöztem, megfésültem a hajam, és kiengedve hagytam, így lágy hullámokban pihent a vállamon. Visszamentem a szobába, ahol már a Göndör hűlt helye volt. Felkaptam telefonom, megnéztem – bár nem volt térerő – és elindultam kifelé. Mikor kinyitottam az ajtót, a Göndört találtam ülni a lépcsőn. Felnézett rám, majd felállt.

-Elmegyek sétálni. – közöltem vele, nem mintha bármi köze is lenne hozzá.

19.Chapter-"..MAGUK nyerték meg.."

– ütötte meg fülem egy rekedtes mély férfihang. Lassan nyitottam ki szemem. Fejemet elemeltem az ablak üvegétől, majd hirtelen egy nyilalló fájdalmat éreztem a nyakamnál. Biztos elfeküdtem – gondoltam magamban-. A férfihang irányába néztem, a Göndör ült mellettem. Arca még mindig meggyötört volt, szeméből sugárzott a „nem akarom” és a „mikor lesz vége” kifejezések. Küldtem felé egy gyenge mosolyt, amire csak elnézett és a sebes kézfejét kezdte simogatni. Gondolkodás nélkül kezem arra felé irányult, majd elvettem simogató kezét és felváltotta az én kezem. Cselekedetemre felnézett rám, majd elhúzta kezét. Tanár úr épp akkor jelent meg előttünk. Kezeinket figyelte, Göndör kínosan elnézett, míg én arcmimikáját figyeltem. A csodálkozás és az ellentmondás jelent meg rajta, majd a busz hátuljába vezette tekintetét. Göndörre néztem, aki még mindig nem erre szentelte figyelmét. Tudtam, hogy ez neki kínos és furcsa volt, de nem mondott semmit. A további úton nem szóltam hozzá, inkább lecsuktam szemem és vártam, hogy mikor szabadulhatok el mellőle, a kínos pillanat elől.

            Arra lettem figyelmes, hogy a busz lelassít és megáll. Mindenki hangos ricsajjal feláll a helyéről és az –egyetlen, ami a buszon volt – ajtó felé indulnak. Én nyugodtan ültem a helyemen, és kifelé tekingettem. Egy gyönyörű erdő közepén voltunk. Rengeteg fenyőfa tornyosult az egekbe. Már ment le a nap, ami még gyönyörűbbé tette a kilátást.

-Ms. Bell, maga itt marad? – kérdezte a Tanár úr, engem meg zavarva.

-Oh, elnézést. – suttogom, majd én is felállok és leszállok a buszról. A levegő sokkal jobb, mint a nagy Londonban vagy New York-ban. Az emberekre nézek, akik csoportokra szóródtak szét. Én voltam az a tipikus lány a filmekből, aki nem találja a csoportját, nincs hova tartoznia. Mikor megéreztem a felkaromon egy bökést.

-Szép Hölgy, nem csatlakozna társaságunkhoz? – kérdezte Ashton kedves hangjával. Bólintottam egy „miért is ne?!” suttogása közben, majd elindultam Ash után. Ashton társasága: sok punk, akik kinézetre bunkók és fizikailag is bunkók, és egy göndör fürtökkel megáldott, smaragdzöld szemű bunkó punkból állt. Gondolkodtam azon, hogy hangot adjak gondolatomnak, ami így hangzott volna, hogy „Ah, szóval Ashton a te társaságod egy rakás bunkó punk?”, de féltem volna a következményeitől. Szóval hanyagoltam. A társaságban mindenki beszélt, kivéve engem és egy másik embert. Telefonjával volt elfoglalva, mivel eddig is inkább beszéltünk telefonon, mint igazából, így én is elővettem és írtam neki egy üzenetet.

„Kínosnak érzed?Nx”

Felnéztem telefonomból, majd a tájat kezdtem bámulni, mikor megrezdült a tenyeremben a készülék.

„Picit. De attól függ mit.H”

Itt gondolhatott a „kézfogós” jelenetünkre vagy arra, hogy Ashton a társaságukba hozott. 

„Én a buszban történtekre gondoltam.Nx”

 Lezártam telefonom, majd a Göndörre néztem, aki nem válaszolt az SMS-emre csak megnézte. Majd Ő is rám nézett és nemlegesen rázta a fejét egy halvány mosoly kíséretében. De a pillanatnak hamar vége szakadt, mert az egyik punk megemlítette, hogy mi ez az öröm. Amire csak egy „Fogd be, Faszfej!”-el válaszolt.

-Remélem mindenki hozott magával sátrat vagy hálózsákot, mert csak egy faház van. – mondta a Tanár úr miközben valami papírt tartott a kezében, és azt nézegette. A szőke cicababa egyből oda sétált a Tanár úrhoz és mondott neki valamit, amire csak felnevetett, majd arrébb ment. –Szóval, ezt meg kell keresnetek kétfős csapatokban, mivel csak két személyes az a faház. – gondoljuk végig, ÉN EGYEDŰL SZERETNÉK ALUDNI!. – A párokat, pedig én már összeírtam. Már egy hete, szóval remélem tetszeni fog nektek, de ha nem az se baj. – zárta le egyszerűen, majd elmosolyodott a maga „humorosságán”. –A kétfős csoportokat kinyomtattam egy lapra. Tessék osszátok szét. – nyomta az egyik lány kezébe, aki végig sétált köztünk és mindenki kezébe nyomott egy lapot. –Még nem indulhattok el keresni. Csak ha én azt mondom, ami egy bő negyed óra múlva lesz. Sípszóval fogom jelezni. Jó szórakozást! – mosolyodott el, majd ott hagyott minket. Szememmel végig futottam a névsort, de ne találtam a nevemet. Még egyszer végig futottam csak, most lassabban, mikor egy erős mentolos illat ütötte meg az orrom. Felnéztem és a Göndör állt előttem.

-Együtt leszünk. Bármint a lap szerint. – javította ki a kétértelmű mondatát. Tekintetemet visszavezettem a lapra, aminek a legalján szerepelt a nevem.

„Harreh Styles – Nicole Bell” Egyrészről örültem, hogy ismerőssel alhatok, de más részről frusztráló volt, hogy egy fiú az.

-Cserélni nem lehet? Mert tudod, ha..- folytattam volna, de szavamba vágott.

-Ha lehetne se találtak, volna nekem jobb alvótársat, Bell. – mondata végén kacsintott egyet, majd sapkája alatt a hajába túrt. Komolyan „Bell"-nek szólított? Tekintetemmel követtem kéz mozdulatát, majd arcára tévedt az. Formás, telt ajkai, az így is látszó gödröcskéi, az anyajegye a gödröcskéje alatt. – Khm…ez kínos. – köszörülte meg a torkát, majd rám nézett.

-Micsoda? – kérdeztem a normál hangomnál halkabban.

-Nem vettük észre a sípszót és mindenki elment már. – mosolygott rám.

-MI? – egy oktávval feljebb emelkedett hangom. Ő még mindig mosolygott, majd meg fogta csuklómat és maga után kezdett húzni. –Várj! Mi van, ha rossz irányba mész? – húztam ki a kezem.

-Ugyan, csak bízz bennem. – fordult hátra és rám nézett. –Ugye bízol bennem? – hangja szinte csilingelt, amennyire egy férfihangja tud ilyet. Bólintottam, majd ismét megfogta kezem és elindult. Nem sétáltunk olyan sokat, mikor megláttam a faházat. Senki nem volt még a környékén se. Kicsúsztattam a kezem és elkezdtem az irányába futni, mikor egy éles rózsa tüske ujjamon végig szántott a húsomig. Hangosan felszisszentem és megálltam. Mint, amikor a vércukor szintedet mérik, és ehhez meg kell szúrni az ujjbegyedet. Na ehhez tudtam volna hasonlítani az én sebemet is. A vér nagyon csöpögött belőle.

-Minden oké? – nézett rám, majd a kezemre a Göndör, amikor utolért.

-Ja, hát öhm. – kezdtem dadogni, mikor megfogta a kezemet és az ujjamat a szájához, vezette. Ajkai gyengéden értek hozzá a frissen szerzett vágásomhoz. Elkezdte szívni, ami már fele annyira se volt kellemes. Undorítónak találtam, hogy az Én véremet szívja most ki. Mint egy kicseszett vámpíros filmben, csak ott az áldozat nyakánál. Ajkai eltávolodtak, majd rám nézett.

-Ez arra volt jó, hogy megalvadjon a vér. – mondta és előhúzott egy papírzsebit a zsebéből. –Amúgy nem is olyan rossz a véred. –mondta miközben letörölte nyálát az ujjamról. Hülyén elmosolyodott és rám nézett.

-Te hülye vagy! – közöltem vele, majd elindultam tovább a faház irányába. Az ajtóhoz sétáltam és bevártam a Göndört, aki nem éppen azon volt, hogy minél hamarabb bejussunk. Miután mögöttem volt, kinyitottam az ajtót és a Tanár úr tekintetével találkoztunk.

-Áh, valahogy sejtettem, hogy Ti lesztek az a két szerencsés pár. – közölte hangosan gondolatát velünk. –Helyezzétek kényelembe magatokat, összehívom a népet, hogy már ne keressék, mert MAGUK nyerték meg ezt a helyet arra a pár napra. – mondta, majd kiment az ajtón. Göndörre néztem, aki mosolygott. Cuccomat eleresztettem, majd közelebb mentem hozzá. Az a gyönyörű mosoly. Megálltam előtte, kezemet tarkójához vezettem, majd arcon pusziltam.

-Köszönöm! – mondtam, majd visszasétáltam a cuccomhoz és elindultam szétnézni a faházban. Belül is fa borította mindenhol, nagyon jó hangulatot teremtett. Volt egy fürdőszoba féleség, amiben csak egy zuhanyfülke volt, egy wc és egy mosdókagyló. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy csak egy szoba van. De szerencsére két egyszemélyes ágy. A két ágy a szoba két végében helyezkedett el. Az ablak előtt volt egy íróasztal, azon voltak papírok és tollak. Az ablakon volt egy lehúzható roló, ami gondolom a sötétítésre használt.

            A nézelődés után, kipakoltam a táskámból. Persze nincsen szekrény, ami részemről furcsa volt, de teljesen megfelelt. Jobb, mintha kint kéne aludnom a sötétben egyedül. Pár perccel később a Göndör jött be a szobába és a szoba másik végébe, az ideiglenes ágya felé indult.

-Beszéltél a Tanár úrral? – kérdeztem rá sem nézve. Táskámban kezdtem keresgélni a laptopom után. Igen, tudom, tiszta kocka vagyok, de az elektronikus naplót sokkal jobb megoldásnak találom, minthogy írjak.

-Igen, mondta, hogy ma már nem kell mennünk sehova. – hallottam a választ a kérdésemre. Majd felállt ágyáról és megcélozta a „fürdőszobánkat”. Valami oknál fogva fellélegeztem, hogy nem vagyok vele most egy szobában, de a gondolat, hogy csak zuhanyozni ment ott lebegett előttem. Nem mintha nem bíznék meg benne vagy valami, csak nem tudom megmagyarázni. Nem olyan egyszerű. Miután megtaláltam a laptopomat, felnyitottam és szomorúan vettem tudomásul, hogy az le van merülve. Itt egy konnektort se fogok találni. Mérgemben hátra vetettem magam az ágyon és arcomat a kezembe temettem. Dübörgő léptekre lettem figyelmes. Félszemmel kinéztem kezeim közül és a Göndör félmeztelen felsőtestére, kaphattam kilátást. A nedves hajába túrt és a táskájában kutakodott. Éreztem, hogy valamiért gyorsabban kezdem venni a levegőt. Gyorsan visszahelyeztem kezem, és erősen lecsuktam szemem. FELEJTSD MÁR EL! Szinte kiabálta az agyam, de a szívem erősebb volt nála. Felpattantam az ágyamról, Göndör rám kapta tekintetét, majd visszavezette arra, amit épp csinált. Elindultam én is a fürdőszobába. Mikor a kulcsért akartam nyúlni, vettem észre, hogy nem is lehet bezárni. Ez remek. Lekaptam magamról a ruhát, majd megnyitottam a csapot és melegvizet engedtem magamra. Nyugtató hatású volt valamilyen szinten. Annyira belemélyültem, hogy már csak azt vettem észre, hogy valaki becsukja a fürdőszoba ajtaját és nevet. Elzártam a csapot, magamra kaptam egy törölközőt, majd kicsaptam az ajtót. Göndör a szoba ajtófélfájának támaszkodott, míg két punk haverja hangosan nevettek.

-Ugye nem..! – mondtam fenyegetőzve, és a Göndörre néztem. 

18.Chapter-"..Harreh Styles nem bőghet.."

-Nyolckor indulunk. A parkolóból. – mondta, majd visszafele lapozgatott a füzetében, mikor megláttam egy rajzát a lap szélén. Megállítottam a lapozásban, majd kivettem a kezéből. Csak egy rajzfilm figura volt. Talán a Rózsaszín párduc lehetett.

-Hé, ez tök jó lett. – mondtam neki egy mosoly kíséretében. Csak megrántotta a vállát, majd kivette kezemből a füzetét. Telefonja rezegni kezdett, az éjjeliszekrényén. Visszatette füzetét, majd a telefonjáért nyúlt. Mikor meglátta, ki hívja, megváltoztak vonásai.

-Öhm…ez magán ügy. – rám nézett, tekintette zavart volt. Bólintottam, majd kimentem a szobájából. Jess nem volt a szobánkban, amit már nem is furcsálltam. Ledőltem az ágyamra, és azon kezdtem gondolkozni, hogy az én regényem miről szóljon. Nem akartam sablon sztorit. Sem szerelmes nyáladzóst. Semmi ötletem nem volt, talán tényleg segíteni fog ez a „kiruccanás”, ahogy a Tanár úr nevezte. Egy hangos csörömpölésre figyeltem fel, ami a szemben lévő szobából jött. Átszaladtam, mikor kinyitottam az ajtót a Göndör állt a falnak támaszkodva. Vérzett az ökle – gondolom a falba, verhette-. Telefonja a földön terült szét darabjaiban. Meg akartam kérdezni, hogy mi történt, de gyorsabb volt.

-Kérlek, húzz ki a picsába! – mondta majdnem kiabálva. Nem tudtam, hogy tényleg ezt akarja-e vagy sem. Általában mondanak az emberek olyan dolgokat, amit nem úgy gondolnak. Sajnáltam, az ismeretlen ok – amit valószínű nem fogok megtudni – így kiborította. Közelebb léptem hozzá, de Ő csak hátrébb ment és megtörölte véres kézfejét a ruhájában. – Kibaszottúl megkértelek valamire! – emelte még feljebb a hangját. Nem volt határozott, sőt mintha, mintha ne. Ne, ne, ne, ne Harreh Styles nem bőghet. Nem tudtam leplezni, hihetetlen arckifejezésem, ezt Ő is észrevette. – Nem szeretnélek bántani. – mondta halkan. Még közelebb mentem, majd véres kezét megfogtam. Egy könnyet se hullajtott, csak lehajtott fejjel bámult lefelé.

-Nekem bármit elmondhatsz. – suttogtam, és ujjperceit simogattam. Kihúzta kezemből, majd megint megtörölte ruhájába.

-Kérlek, csak…takarodj ki. – suttogta még mindig lehajtott fejjel. Kezem magam mellé ejtettem, majd próbáltam arcát nézni. Sötét is volt és nem is engedte, hogy lássam, így ennek értelmét nem láttam. Majd megfordultam és a telefon darabkáihoz sétáltam. Összeraktam neki, majd bekapcsoltam. Visszatettem a szekrényére, és ott hagytam. Szobámba érve egy könnycsepp csúszott végig arcomon. Nem értettem, hogy miért teszi ezt testem, mikor igazából szart se érzek iránta. De ha nem így lenne, nem bőgnék, azon hogy elküld a picsába, mikor legnagyobb szüksége van rá, rám. Ágyamba dőltem és a plafont kezdtem bámulni. Szemhéjaim lecsukódtak és elragadott álmaim világa.

Mikor felébredtem Jess horkolása ütötte meg fülem. Telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. 01.15 Nem jött egy SMS-sem se, hívásom se. Nagyon rossz előérzetem támadt, így végig se gondolva az egészet átsétáltam, Göndör szobájába. Az ajtó halkan nyikorgott, először a másik ágyra vittem tekintetem, ami üres volt, majd a Göndörére. Nyakig be volt takarózva, haja kuszán állt. Telefonja ugyan ott pihent, ahol én hagytam. Közelebb sétáltam hozzá, s leültem a földre az ágya elé. Levettem telefonját, majd megnyomtam a képernyőzárat. Csomóhívás fogadott és pár üzenet. Lezártam és visszatettem.

-Nem érted az anyanyelvem? – kérdezte egy mély dörmögős hang. Göndörre néztem, akinek csukva voltak szemei, de tudtam, hogy fent van.

-Csak megnéztem, rendben vagy-e. – mondtam, és az arcához csúsztam. Szemei lassan nyitódtak ki, majd rám emelte azokat.  Kinyújtózkodott, majd megdörzsölte szemét és ismét rám nézett.

-Véleményem szerint, rendben vagyok. – mondta és visszatakarózott nyakig.

-Kezed? –egymás arcát fürkésztük, még sötétben is kirajzolódtak arcvonásai. Az ajtón beszűrődő apró fénynyaláb megvilágította.

-Rendben lesz. – suttogta hanyagul. Alsó ajkamba haraptam, majd indulni készültem, mikor megfogta kezemet.

-Mennyi az idő? – suttogta rekedtes hangjával. Telefonján megnyomtam a feloldó gombot, majd megmondtam neki.

-Sokan kerestek. – közöltem vele, miközben visszatettem a telefonját.

-Tegyék. – rántotta meg picit, vállát, majd elmosolyodott.

-Mi az? – kérdeztem rá reakciójára.

-Gyere közelebb. – utasított. Közelebb mentem, kezét tarkómhoz vezette, majd még közelebb húzott, s homlokomra nyomott egy édes csókot. Talán ezzel akarta kifejezni köszönetét? Nem kérdeztem, sem tettem megjegyzést, mert kínos lett volna.

Másnap reggel a telefonom ébresztett. A szobámban voltam. Felkeltem és elvégeztem a szokásos teendőimet, még egyszer átnéztem a táskámat, majd megigazítottam a ruhámat. Még gyorsan elmeséltem Jess-nek a tegnap történteket, kivéve AZT a részt. Majd, ha akarja, biztos vagyok benne, hogy elmondja neki.

-Vigyázz magadra! – mondta Jess és ölelésbe vont.

-Te is. De nem világgá megyek. –nevettem, majd a táskámért indultam.

-Segítek. – felkapat a másik táskám, mindenféle badarságot mesélt nekem a parkolóig. Szívem valamiért kihagyott egy ütemet, mikor megláttam az ismerős göndör fürtöket. Egy szőke cicababával beszélgetett. A lány zavarban lehetett, mert folyton csavargatta szőke tincsét. A Göndör csak beszélt és beszélt hozzá. Egy „sexi vagyok és tudom” vagy „ellenállhatatlan” mosolyát sem vetette be. Miután megunta a szőke társaságát, Rám nézett, majd ott hagyta. Szőke szeme végig mért, majd kérőzve elkezdte nyám-nyogni rágóját.

-Hello! – küldött egy nagyon halvány mosolyt. Én nem mosolyogtam, mert láttam, hogy még mindig nincs valami rendben.

-Szia! – szemébe néztem, azok fátyolosak voltak. Ő is az enyémbe nézett, meghitt pillanat lett volna, ha nem zavarják meg.

-Szép Jó Reggelt! – köszönt Ashton és a Göndör nyakába ugrott.

-Neked is Jó Reggelt! – motyogta, majd lerázta magáról.

-Jó Reggelt, Szép Hölgy! – köszönt nekem is, majd megcsókolta kézfejem, amin elmosolyodtam.

-Neked is, Ash! – mondtam, majd a Göndörre néztem. Elnézett másik irányba, míg Ash megtette ezt a gesztust felém.

-Te is jössz velünk? – kérdezte a Göndör, majd a sapkája alatt beletúrt hajába. Ashton bólintott, majd rám nézett. Még mindig szépek voltak a szemei, de valami oknál fogva a Göndöré vonzóbbnak tűnt. Én sem ismertem, azt az ismeretlen okot, csak.

-Reggelt, népség! – köszönt rikácsolós hangjával a Tanár úr. Egy kórusos visszaköszönés után elkezdte vázolni a helyzetet.

-Szóval csak pár óra az út, oda, ahova megyünk. Nem, nem Párizs az! Túl sablonos hely lenne. – mondta közben a kezében lévő lapokat, rendezte. – Mindenki foglalja el a helyét, – ami nincs megszabva – majd helyezze kényelembe magát, mert nem lesz zökkenőmentes út. – mondta és mindenkit a busz felé tessékelt.

-Harry, ülsz mellém? – kérdezte tőle Ash, amire Ő csak megvonta a vállát. Csak most tudatosult bennem, hogy én egyedül fogok ülni, vagy Rosetie-val, de vele már egy jó ideje nem beszéltem.

-Rosetie is jön? – hajoltam közelebb a Göndörhöz.

-Nem beszéltem vele már egy ideje. – mondta, majd felszállt a buszra. Egyedül, a gondolataimmal ültem a buszon. Közben el is aludtam párszor.

-Mindjárt oda érünk. 

17.Chapter-„REGÉNY!!!”

Bent az osztályban nagy nyüzsgés, mindenki a helyén ül és egy füzet, vagy lap mellet gubbaszt. Leülök szokásos helyemre az első padba, ahol csak én ülök egyedül. Előkaptam én is egy füzetet és elkezdtem nézni becsöngetésig.

-Reggelt, Diákok! – mondta a tanár úr és ledobta a cuccát a tanári asztalra. Az ajtó felé indult becsukni maga után, mikor megtorpant és megforgatta a szemét. –Szegye a lábát, Styles. – becsukta az ajtót miután bejött az osztályba és leült leghátulra. –Styles, ne hátra! – mondta és felém mutatott. – Ms. Bell mellé üljön az első padba. – mondta hanyagul, rá se pillantott, de nem is kellet neki, hogy tudja, hogy a Göndör nem szegi meg, amit mond. Hiszen akár ezen is a jegye múlott. Ledobta táskáját a pad széléhez és elhelyezkedett mellettem. Picit kellemetlenül és feszengve éreztem magam. Negyvenöt perc egy ilyen kábító illattal. Nem néztem rá az órán egyszer se, de – hála a periférikus látásomnak – mindig láttam, amikor épp a hajába túrt, vagy beszívta alsó ajkát. Igen, talán egy picit vonzónak találtam.

-Szóval, mivel megkértelek titeket, hogy írjatok egy kis saját regényt. De mondtátok egy páran, hogy nem jön az ihlet s a többi s a többi. Süket duma. Mert az ember minden apróságból tud meríteni ötletet. De mivel az igazgató megelégelte, így elmegyünk pár napos kiruccanásra. – mondta, és a naplót kezdte lapozni. Ja, igen. Jó tudni, hogy ilyen feladat is volt. Mondjuk, akit kizavarnak óráról, mert van egy seggfej, aki hagyja, hogy elaludjon az ember, de ezt nem mondhatja el, mert félreértenék, így tűrnie kell, hogy kizavarják óráról, az nem is tudhat róla. Oldalra billentettem a fejem és a Göndör füzetére tekintettem. „REGÉNY!!!” – ez volt felírva a lap szélére nagy betűkkel. Elmosolyodtam, majd újra a tanár úrra figyeltem.

-Ez a kiruccanás holnaptól kezdődik. Igen, tudom. Vannak itt kollégisták, akiknek be kell szerezni egy pár cuccot. Azok kivételesen, elhagyhatják az iskola területét. De este tízig vissza kell mindenképpen érniük! – majd utána még beszélt pár szót a regényről, hogy hogyan képzeli el, majd kicsengettek. Összeszedtem a cuccomat és kimentem az osztályból, a következő órámra sietve.

„Elmegyünk együtt vásárolni vagy nem?H”

Már a következő órámra vártam az osztályban, mikor jött az üzenet. Igazából nem tudtam volna, hogyan elmenni, bevásárolni, így beleegyeztem. Ez a nap különlegesen gyorsan telt. Miközben mentem vissza a szobámba írtam a Göndörnek egy SMS-t, hogy mikor indulunk, de mikor kinyitottam a szobám ajtaját Ő már Jess ágyán ült. Küldtem felé egy halvány mosolyt, majd Ő felállt és zsebébe csúsztatta a telefonját. Táskámból kipakoltam a fölösleges dolgokat, majd a Göndör után mentem. Furcsa volt és kínos ez a csend köztünk. A kocsiban halkan szólt a rádió, még nem indította el az autót, csak bekötötte magát.

-Hova megyünk vásárolni? – kérdezte, majd a telefonjáért nyúlt. Nem ismertem Londont, így meg kellet bíznom benne.

-Tudod, én más kontinensről jöttem. Te a közelben laksz. Biztos ismered Londont. Most rád hagyatkozom. – tisztáztam vele, majd elindította egy elégedett mosoly kíséretében az autóját.

-Én a helyedben nem bíznék egy ilyen srácban. – mondta erősen az utat pásztázva. Ránéztem, de komolyan előre nézett. Szemöldökömet összevontam és inkább nem szóltam semmit. –Lehet, elrabollak és megerőszakollak. – szóval erre akart kilyukadni. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Csöpörgött az eső és nekem nem volt kabátom. Egyre felemelőbb élmény lesz ez a nap.

-Helló te Fasz!..ja…akkor ott jó lesz? Kösz. – vette fel a telefont a Göndör, majd mikor letette rám nézett. Lehet, nem fejeztem ki tekintetemmel az érdeklődést, de nem mondta el, hogy ki volt az, vagy hogy érint-e engem. Leparkoltunk egy lámpánál, sötét volt már, a műszerfalra tekintettem, ahol az óra nyolc órát mutatott.

-Várunk valakit? – kérdeztem a Göndörre nézve. Ő is rám nézett, majd a telefonjáért nyúlt.

-Igen. – válaszolt rá nemes egyszerűséggel. Hirtelen kopogtak a Göndör, felöli ajtó ablakán, Ő lehúzta az ablakot és akkor megpillantottam Ashtont.

-Szia Ashton! – köszöntem neki kedvesen, rám nézett és egy ellenállhatatlan mosolyra húzta ajkait.

-Szóval mindent megvettél? – kérdezte a Göndör, megszakítva pillanatunkat. Ashton bólintott, majd a hajába túrt. –Kösz, Haver! – kiszállt a kocsiból, majd egy másik kocsihoz sétáltak. Egyedül ültem a Göndör kocsijában. Még mindig imádtam, ezt a platós kis autót, de nem tudom rá megmondani az indokot, hogy miért. Kinyílt a hátsó ajtó és a Göndör kezdett bepakolni.

-Segítsek? – kérdeztem felé tekintve, Ő csak nemlegesen rázta a fejét, majd nyitva hagyva az ajtót ismét visszament a másik kocsihoz. Közben Ashton beült a volán mögé, mellém.

-Csak pihenek. – mondta felemelt kézzel. Bólintottam, majd az ölemben pihenő kezemre tekintettem.

-Azt hittem, hogy mi vásárlunk be. – mondtam el neki őszintén. Nem tudom miért tettem ezt is, csak kellet valaki, akivel tudtam beszélni.

-Harry nem az a típus. – mondta és rám nézett. –Viszont nem gondoltam volna, hogy téged is elhoz „bevásárolni”.  – mutatta a bevásárolni szót az ujjával. Elmosolyodtam halványan, majd a Göndörre néztem, ahogy Ashton kocsijánál mérgelődik, mert elszakadt egy szatyor füle és abból kiesett minden. Ezen megint mosolyognom kellet, majd Ashton is arra nézett.

-Azt hiszem, megyek neki segíteni, mert teljesen felhúzza magát ezen a kis apróságon. – mondta és kiszállt mellőlem. Átpakoltak együtt, majd haza fele indultunk. Ashton nem jött velünk, mert neki más dolga akadt.

-Tudod, mi is be tudtunk volna vásárolni. – mondtam neki, és rá néztem. Csak megvonta a vállát, az út többi részében nem szóltunk egymáshoz. Az iskola parkolójában leállította a motort, majd kicsatolta az övét. Megnéztem telefonomon az időt, ami fél kilencet mutatott. Kiszállt a kocsiból, én is ugyan ezt tettem, majd a hátsó ajtóhoz léptem, hogy kivegyek két szatyrot. A Göndör is kivett, csodámra nem is volt több. Bezárta a kocsi ajtaját, majd csendben egymás mellett sétáltunk az iskolába. A Főbejárat előtt a Göndör egyik szatyra elszakadt, én nevettem volna, de ő hangosan elkáromkodta magát, így visszafogtam. Csak elmosolyodtam és lehajoltam, neki segíteni. A Göndör rám nézett, én is rá néztem. Tekintete lyukat fúrt enyémben. Még sötétben is káprázott smaragd szeme. Hány száz lányt kábíthatott el vele. Hihetetlen, hogy csak rá néz egy lányra, és azonnal elolvad tőle a többség. Eddig azt hittem én nem ide tartozok. Zavarosan lenézett, majd folytatta tovább a pakolást. Az ajtajaink előtt megálltunk, vártunk hogy valaki mondjon valamit. Az ajtó elé tettem le a szatyrokat, míg elő kerestem a kulcsaimat.

-Mikor indulunk? – kérdeztem meg tőle közben. Ő krákogott egyet, majd a kilincs után nyúlt.

-Leírtam a füzetembe, ha végeztél, gyere át, elmondom. Mert van, AKI figyelt. – mosolyodott el, majd bement a szobájába. Kipakoltam a szatyorból egy bőröndbe, majd csomagoltam pár ruhát. Közben hajamat egy laza kontyba fogtam, egy top és egy szürke melegítőt húztam fel. Sminkemet lemostam, nem érdekelt, hogy a Göndör így fog látni. Én most így éreztem kényelmesen magam, és nem fogom kicsípni a jelenléte miatt. Miután kétszer is átnéztem a táskám, felkaptam telefonom és átbandukoltam a Göndörhöz. Gondolkoztam, hogy kopogjak-e vagy ne, az utóbbi mellet döntöttem. Tekintetemmel Őt kerestem, de nem találtam, majd lepillantottam a földre. Ki volt terülve, mellette a táskája. Keze a szemén és félmeztelenül feküdt.

-Öhm..Szia! – elvette kezét, majd hirtelen felült. Megdörzsölte szemét, majd felállt és felhúzott egy pólót. Felőlem, maradhatott volna póló nélkül is. Én kis huncut.  Majd miután visszasétált nem észrevehetően de végigmért. Tekintete egy darabig arcomat fürkészte, majd lenézett a cuccaira.

-Mindjárt kész vagyok vele. –mondta, majd a füzetéért indult, kikapta és visszaült mellém az ágyára. 

16.Chapter-„Jó éjt!H”

„Jó éjt!H”

Mikor elolvastam valamiért, éreztem, hogy megint pirulok.

-Mi az? – kérdezte Jess engem nézve. Megugrottam a helyemen, majd lezártam a telefonomat. . Reméltem, hogy csak álmában beszél, de nyitva voltak a szemei és engem néztek. –Nagyon elpirultál és mosolyogtál. – mondta, amit látott, majd felült az ágyán.

-Semmi, csak egy üzenet. – mondtam hanyagul és elfordultam a fal felé. Ő csak hümmögött és Ő is visszadőlt az ágyba. Nem kérdeztet többet, mert tudta, hogy ha olyan úgy is elmondom neki. Kezdtem egyre jobban megbízni benne és ezt Ő is észre, vette. Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam, jobbra és balra. Melegem is volt, így úgy döntöttem, hogy kimegyek egy picit a folyosóra, a friss levegőre. Szürke rövid ujjú pólómat megigazítottam magamon, még egy szürke rövidnadrágot viseltem. Felhúztam a mamuszomat, felkaptam a telefonomat és kiültem a folyosóra, a földre. Becsuktam a szemem és a fejemet a falnak döntöttem. Elgondolkoztam, hogy ez alatt a két nap alatt, hogy összemelegedtünk a Göndörrel. Sokkal többet beszélgetünk, nem bunkózik annyit és nevet is. Lehet, élvezi a társaságom? Gondolataimból egy ajtónyitódása zavart meg. Elemeltem a fejem a faltól és a hang irányába néztem. A szemben lévő ajtó nyitódott és a Göndör lépett ki rajta. Pici mosolyra húzódtak ajkaim, amikor megláttam, álmos tekintetét rám emelte. Elnézett a másik irányba, majd oda sétált mellém, és leült. Fejét a falnak támasztotta, majd ajkait szólásra nyitotta.

-Hogy hogy nem alszol? – suttogta rekedtes és mély hangjával. Ránéztem, majd megvontam a vállam. Megnyomtam telefonomon a lezáró gombot, hogy megnézzem az időt, ami éjfélt mutatott.

-És te? – kérdeztem én is suttogva, mert nem akartam senkit felébreszteni.

-Nem tudok aludni. – csukta le a szemeit. Éreztem, hogy az aggodalom kezdi uralni testem és kicsúszott a számon is ennek jele.

-Valami történt? – kérdeztem, ezen csak elmosolyodott és rám nézett. Megrázta fejét, amire göndör fürje jobbra-balra ugráltak. Bólintottam egyet, majd elnéztem. – Tényleg, nem is láttam még a szobatársad. – váltottam témát. Picit furcsán nézett, majd megvonta vállát. Egy bő póló és egy szürke melegítőnadrág volt rajta. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ezt se találom rajta nem vonzónak. A gondolatra elmosolyodtam, amire rám nézett. Megköszörültem halkan a torkom, majd felálltam. –Én szerintem visszamegyek aludni. – mondtam és küldtem felé egy mosolyt. Most már tényleg úgy éreztem, hogy akár állva is el tudnék aludni. Bólintott, de nem mozdult el a helyéről. Miközben a szobámba sétáltam küldtem neki egy üzenetet, viszonozva az övét.

„Jó Éjt!Nx”

Pötyögtem be, majd az Elküldés gombra nyomta. Hallottam, ahogy csipogott a folyosón egy telefon, elmosolyodtam és visszafeküdtem az ágyamba. Nyomban el is nyomott az álom. Reggel egy kedves cirógatásra ébredtem az alkaromnál. Kipattantak szemeim és Jess ült az ágyamnál. Kedvesen mosolygott rám fekete cuccában. Viszonoztam, majd felültem az ágyon. -Mennyi az idő? – töröltem meg szemeimet és a telefonom után, kezdtem keresgélődni, ami valószínűleg az este folyamán leeshetett a földre.

-Ühm…még van majdnem egy órád. De mondta Harry, hogy szóljak, ha felébredtél, hogy menj át hozzá. – nézett rám egy ilyen „Én sem értem, minek mondta ezt.” Fejjel, majd felállt. Bólintottam és én is felkeltem. A földre pillantottam, ahol megtaláltam a telefonomat. Kerestem a szekrényemben valami ruhát, megfésültem a hajam, majd lustán Jess-hez mentem.

-Khm, akkor én átmegyek. Pár perc és itt vagyok. – intettem neki, majd kimentem a szobából. Megálltam a Göndör ajtaja előtt és hallgatózni kezdtem. Pontosabban olyan jel után kerestem, ami arra adott bizonyítékot, hogy Ő is fent van. Hogy ne úgy járjak, mint a múltkor. Hallgatóztam, mikor egy kedves férfihang tett felém egy kérdést.

-Segíthetek, Szép hölgy? – hátra néztem és egy kékeszöld szempárral találkozott tekintetem. Haja nem volt olyan hosszú, mint a Göndöré, egy kendő volt a fején, ami itt hajpánt ként szimbolizált. Gödröcskés mosolya volt neki is, és gyönyörű fehér mosolya.

-Öhm én csak…- kerestem az olyan, magyarázatott, ami nem hangzik idiótaságnak.

-Bocsánat, még be sem mutatkoztam. Ashton, Ashton Irwin. – küldött felém megint egy fehér mosolyt, majd a mögöttem lévő kilincsért nyúlt.

-Ugh..é-én Nicole Bell vagyok. – mondtam, miközben kinyitotta a Göndör szobájának ajtaját.

-Örvendek Nicole! – mondta miközben bement a szobába. Én csak ott álltam és figyeltem, ahogy belépked, majd tekintetem felfedezett egy félmeztelen, napsütötte, tetkóval teli, izmos felsőtestet.  Szemét törölgette, majd hajába túrt hátra fele. Tekintetét először újdonsült „barátomra”, majd Rám vezette. Intett fejével, majd beljebb léptem és becsuktam az ajtót.

-Ja egyébként Harry nem találtam még senkit, aki tudna segíteni. – mondta Ashton, miközben a táskáját pakolta. A Göndör nem reagált rá semmit, szekrényéhez sétált, kinyitotta az ajtaját és megcsapott az a kellemes tipikus „Göndör illat”. Élvezve szívtam be egy mély levegővétellel az orromon keresztül, majd elnéztem. –Nem is tudtam, hogy ilyen szép hölgyek a barátaid. – mondta egy picit kacagva Ashton. A Göndör Rám vetett egy pillantást, majd rá nézett.

-Höh, nem a barátom. – mondta közönséges és bunkón a Göndör. Egy ilyen „Oh, oké.” játszódott le bennem. Legalább azt is megtudtam, hogy nem vagyok a barátja.

-Hát az nagy kár. – mondta és rám nézett, egy huncut mosoly kíséretében. Elpillantottam egyből, majd a cipőm érdekesebbé kezdett válni.

-Jaj, Ash húzz már a picsába! – mondta a Göndör szenvedő hangon, majd visszadőlt az ágyába.

-Jól van, már itt se vagyok. Fasz! – mondta az utolsó szót suttogva, amin hangosan elkezdtem kacagni. Mikor a Göndör rám emelte tekintetét kíváncsian, befogtam a számat, majd Ashton-ra néztem, aki közeledett felém. –viszlát, Szép hölgy! Remélem még lesz szerencsénk találkozni. – mondta, majd meg sem várva válaszom vagy köszönésem, itt hagyott minket kettesben. A Göndör még mindig az ágyán volt elterülve, de tekintete engem figyelt.

-Jess mondta, hogy valamit szerettél volna. – magyaráztam el neki, hogy miért jöttem. Ő felült, intett és megpaskolta az ágyát. Nem szívesen ültem volna le az ágyára, de valamiért mégis vittek a lábaim. Lassan helyezkedtem el az ágyon, ujjaimat piszkáltam és azt figyeltem.

-Semmi komoly, csak..khm.. – krákogott és rám emelte tekintetét – a segítségedre lenne szükségem. – mondta, majd mikor csodálkozásomban rá néztem, elnézett. Egy enyhe mosolyra húzódtak ajkaim.

-Csak nem? Harreh Styles segítséget kér Tőlem? – emeltem ki a „tőlem” szót. A Göndör csak megforgatta szemét, de nem szólt semmit. Egy kis büszkeséggel töltött el, hogy valamiért rám került a sor. Bárki mást is megkérhetne, és biztos vagyok benne, hogy ugorna is neki.

-Na szóval Irodalomból kellene. – mondta, majd a telefonjáért nyúlt rajtam keresztül. A szívem kétszer gyorsabban kezdett verni, ahogy közeledett, majd megéreztem kellemes illatát. Majd úgy is múlt el az érzés, ahogy eltávolodott. –Mondta a tanár, hogy ha nem produkálok valamit, meghúz és hát én, meg nem igazán szeretnék megbukni. – magyarázta el, közben megvakarta tarkóját és a hajába túrt. Bólintottam, majd rá néztem. Tekintete az enyémbe vésődött, majd ajkait szólásra nyitotta. – Szóval tudnál segíteni? – kérdezte, majd várta a válaszomat, tekintetemet nem eleresztve.

-Segíthetek. – mondtam kedvesen. Lehet a tekintete befolyásolt. Azok a gyönyörű zöld íriszek. Megkérdezhettem volna, hogy miért pont én. De most megelégedtem azzal, hogy ennyit sikerült kimondanom normálisan. Miután kimondtam ezt az egy szót, elkapta tekintetét, majd a telefonját kezdte nyomkodni. Még mindig a bűvölet csapdájában voltam, de egy nem észre vehető fejrázással segítettem ezen. – Khm.. szóval csak ennyi? – kérdeztem, közbe nézve, hogy mit ügyköd a telefonján. Épp üzenetet írt, egy „Ash” nevű címzettnek. Ő csak bólintott, majd miután a gyorsan bepötyögött üzenetet elküldte neki, lezárta telefonját és rám nézett. Megcsillantak szemei, majd lerakta telefonját és lassan közeledni kezdett.

-Mit csinálsz? – kérdeztem nevetve. Ő csak vállat vont, majd ujjait éreztem kézfejemen. Arcát figyeltem, ajkain mosoly ült, tekintete az ujjait figyelte. Haja az arcába hullott, ami megzavarta cselekedetében, így elvette kezét és megigazította haját. Elmosolyodtam, majd elnéztem a szoba egyik sarkába. Többször nem tette ezt a számomra kellemes gesztust, felállt és ruháért kezdett kutakodni szekrényében.- Öhm… azt hiszem én, megyek. – mondtam, majd felálltam én is. Bólintott, majd elkapta csuklómat, mikor mellette mentem el. A szekrényéhez nyomott, majd a fülemhez hajolt.

-Tudod, ez nem maradhat viszonzatlan. – suttogta, majd kezét lecsúsztatta az oldalamon. – Szeretem, ha kvittek vagyunk egy illetővel. – suttogta, majd egy lágy csókot nyomott a fülem mögötti részre, amire megborzongtam. Kezem-rátettem mellkasára és eltoltam, ami csodámra sikerült is.

-Köszönöm, de nem kell semmivel se kárpótolni vagy ilyesmi. – mondtam és próbáltam elmenekülni kezei közül, ami nem járt már akkora sikerrel.

-Jól meg gondoltad? – kérdezi nyugodtan.

-Ne haragudj, de nem akarok lenni a ribancod. – mondtam, és ott hagytam egyedül a szobájában. Tudtam, hogy hogyan akar kárpótolni, ezért is tagadtam ezt meg. Nem mintha nem akarnám, de ez bonyolult, amit még én sem értek. Összekaptam a cuccom és elindultam az első órámra, ami miért is ne lenne más, mint az irodalom. 

Ps.Véleményeteket még mindig várom. Következő rész, szombaton jön.
xoxoNóry

15-Chapter-Szép a kilátás.

 – kérdeztem egy picit hitetlenkedve. Megtámaszkodott könyökein és rám nézett, de még mindig hunyorítva a napfénye miatt.

-Nincs kedved oda feljönni? – mutatott a tetőre az iskola tetején. Hanyagul megrántottam a vállam, míg a gondolataimba temetkeztem. Felállt és megfogta csuklómat, hogy magával húzzon. Futottam utána, mivel már csak fél óránk volt nem tölthettünk ott sok időt.  A Göndör szaladt előttem a lépcsőn Én, pedig utána. Annyi volt a lépcső, hogy az az érzés kerülgetett, hogy soha nem ér véget. Mikor hirtelen kicsapott hangosan egy ajtót, amin fény szűrődött be. Miután kiértem a sötét helyiségből, napfény érte a bőrömet. Csak az épületek tetejét lehetett látni. A kilátás innen fentről gyönyörű volt. A Göndör az épület szélénél ült és lógatta lefelé a lábait.

-Jészus! Normális vagy? – kérdeztem, miután felmértem a helyzetet. Rám nézett és nevetett az aggodalmaskodásomon. – Leszarom, ha leesel én, nem fogom megnézni, majd a boncolásnál, hogy tényleg te vagy-e. – mondtam neki feltartott kézzel, amin még jobban nevetett. Majd felállt és elkezdett felém sétálni az épület szélén, miközben úgy tett, mintha nem lenne egyensúlya. Már majdnem előttem volt, mikor megbillent és eldőlni készült, de Én, elkapta a karját és visszarántottam. Rám esett, erre Én egy hangos nyögésnek adtam hangot a súlya miatt. Ő csak engem nézett és nevetett rajtam.

-Mi olyan vicces? – kérdeztem már egy picit feszülten. A mosolya erre csak még nagyobb lett, a gödröcskéit is lehetett látni.

-Nem esetem volna le. – mondta nemes egyszerűséggel. – De aranyos, hogy aggódsz miattam. – mondta és közelebb hajolt. Mentolos leheletét lehetett érezni az arcomon. Mikor ajkaimra tekintett tudtam, hogy mire készül, így megfogtam a mellkasánál, hogy megállítsam. Szemei elváltak ajkaimtól és szemembe nézett.

-Nehéz vagy. – közöltem vele, ezzel egyben jelezve is, hogy szálljon le rólam. Nem adom magam ilyen könnyen. Főleg nem egy kalandra. Lemászott rólam, felállt és megigazította a sapkáját és alatta a haját. Én is felálltam és leporoltam a ruhámat. Oda sétáltam az épület széléhez, mikor valaki meglökött, mélyen kezdtem venni a levegőt, már fel voltam készülve arra, hogy leesek, de valaki elkapott. Magával szembe fordított és megcsókolt. Göndör ajkait észveszejtően sürgette.  Én nem csókoltam vissza, csak eltoltam magam. Valahogy a „mennyországos csókunk” finomabb volt, mint ez. Kapkodta a levegőt, pedig nem tettünk semmit. Lehettem volna udvarias is, de felment bennem az a bizonyos „pumpa”.

-Azért lelöktél majdnem, hogy megcsókolhass? Seggfej! – mondtam és elmentem mellette. Miután leértem az udvarra, ott hagyva a Göndört gondolataiba,- ha egyáltalán gondolkozik- elindultam a következő órámra. Egyik órám se volt közös az irodalmon kívül vele. Talán ez egy kis megkönyebülést okozott nekem. Az utolsó órámról csengettek ki, amikor rezgett a telefonom a zsebemben. Kivettem, feloldottam egy rutinos mozdulattal és cseppet sem örültem, hogy ott lebegett a „Harreh” felirat.

„5 perc. Találkozzunk a kocsimnál.H”

Ennyi állt csak az üzenetben. Nem tudom, hogy mit akar tenni vagy mi ezzel a célja. Mivel krónikus kíváncsi ember vagyok, így megtettem, amit kért. Miközben sétáltam a kocsijához egy festet szőke hajú, barna szemű, túl sminkkelt velem egy korú lány oda jött hozzám.

-Hello, Ribi! – köszönt „udvariasan”. Megrebegtettem szempilláimat a becézése hallatán. Bólinottam neki, majd szedtem a lábaimat. – Tudod, látom jól kijöttök Harry-vel. –mondta vékony irritáló hangján. Furcsa, hogy csak Én nem szólítom ezen a nevén. Nem találom neki annyira találónak.

-Persze. – dörmögtem az orrom alatt, de ezt Ő észre se vette.

-Ugye tudod, hogy mindenki csak egy alkalomra kell neki? – kérdezte tetetve az aggódást. Elmosolyodtam ezen, hogy azt hiszi Én, vagyok a kis naiv. Megláttam a Göndört támaszkodni a kocsija oldalához, miközben engem, minket néz.

-Ühüm. – hümmögtem neki válaszként. Mikor leesett neki, hogy arra fele tartok, csak még jobban szedte a lábát. Mikor pár méter volt köztem és az autó között, a szőke lány oda sétált a Göndörhöz. Közelebb mentem, hogy intsek neki, vagy valami olyasmit tegyek. A szőke lány rámászott és egy csókkal üdvözölte. Nem mutattam, de az állam mai napon már másodjára súrolja a földet. A Göndör még viszonozta is neki, de csak rövid ideig.

-Épp most beszélgettem.öhm...vele. – mutatott rám. Tisztán látszott rajta, hogy csak a Göndör miatt tette ezt. Elmosolyodtam, pedig igazából nem esett jól. Rám emelte tekintetét kérdőn nézve. Én csak nem észre vehetően megvontam a vállam és elnéztem más fele.

-Nézd, most mennem kell. – mondta végre ki, amire vártam vagy negyed órája. Nyavalygott neki a csaj egy darabig, de éreztem, hogy a Göndör nem bírja már sokáig türelemmel. –A kurva életbe! Mennem kell. Bazdmeg! – mondta az utolsó szót halkabban és beszállt a kocsiba, intett nekem, majd én is ugyan ezt tettem. Beindította a kocsiját, ami nem a szokásos kocsija volt. Ez a kocsi platós volt, de ez jobban tetszett, mint a másik kocsija. Elindultunk valamerre, de szerintem még Ő sem tudja merre.

-Khm… szóval miről szerettél volna beszélni? – kérdeztem egy picit félve a haragja miatt. Nem nézett rám csak a vezetésre koncentrált. Ujjai fehéredtek, ahogy szorította a kormányt.

-Minek hoztad ide ezt a ribancot? – kérdezte még mindig feszülten és idegesen. Megforgattam a szememet, hogy még midig ezen van fenn akadva.

-Ő jött utánam. Nem ismerem. Szerencsére. – mondtam neki és az ablak felé fordultam.

-Mondott valami-valami furcsát? – kérdezte a Göndör miközben rám pillantott egy pillanatra. Ráztam a fejem nem legesen.

-Csak le „Ribi”-zett. – mondtam neki nevetve. Egy picit gyengültek vonásai. – ja, meg kioktatott, hogy vigyázzak veled. – mondtam és rá nézve kacsintottam neki. Csak mosolygott rajta, de nem szólt semmit. – ő már csak biztos tudja. – mondtam és megint az ablakot, kezdtem fürkészni. Az út további részében nem beszéltünk. Unalmas volt az út, míg nem vettünk egy éles kanyart és egy földes úton kezdtünk menni. Ami egy emelkedőn vitt fel minket. Majd megállt, leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam és ekkor vettem észre, hogy egy hegynél vagyunk, nagyon magasan, ahonnan be lehetett látni egész Londont. Csodálatos hely volt. A Göndör felugrott a kocsi háztetőjére és elfeküdt azon. Én is felültem mellé, de nem feküdtem le.

-Na, most már elmondhatod, hogy miről akartál beszélni. – mondtam neki és ránéztem. Szeme csukva volt kezei a feje alatt, kezén az izmok megint megfeszültek.

-Csak szarul éreztem magam a tetős dolgok miatt. – mondta csukott szemmel. Reménykedni mertem, hogy bocsánatot kér, de nem tette.

-Értem. – mondtam neki és elnéztem róla. Mikor elnéztem az Ő tekintete figyelt engem, majd felült. Levette sapkáját és megigazította haját, majd visszatette.

-Máshogy is elérhettem volna, hogy megcsókolj. – mondta és elnézett rólam.

-Hah, kíváncsi lettem volna rá. Mert én akkor se csókoltam vissza. – bukott ki belőlem. Elgondolkozott, majd rám nézett.

-Hidd el, hogy el tudnám. – mondta nagyon megbízva magában. Elnéztem és elmosolyodtam úgy, hogy Ő ne lássa.

-Amúgy az a szőke cica baba, kicsodád neked? – nem kerítettem semmi széppel, bár kifejezhettem volna ennél csúnyábban is. Elmerengett a távolba, majd beszélni kezdett.

-Csak párszor megdugtam. – mondta lazán és megrántotta a vállát.

-Oh, értem. – ennyit tudtam csak mondani. – Szép itt a kilátás. – mondtam, és rá néztem, hogy várjam a válaszát.

-Igen, az. – mondta és Rám nézett. Valami oknál fogva éreztem, hogy arcom kezd megint elpirulni, így leszálltam a háztetőről.

-Holnap suli. Szóval korán fekszem. – vázoltam neki, hogy most már vigyen haza. Bólintott fejével és Ő is leszállt róla és beszállt a kocsiba. Bekapcsolta a rádiót, amiben halk zene szólt, én az ablakon néztem kifelé. Éreztem, hogy az álmosság már húzza a szememet. Hamar a kollégiumhoz értünk. Kipattantam a kocsiból, majd meg sem várva Őt bementem a szobámba. Vettem egy gyors fürdőt és már dőltem is az ágyamba. Telefonom rezget, feloldottam és megnéztem az üzenetet.

Véleményeket és pipákat nagyon szívesen várom.
Köszönöm az eddigi feliratkozókat, komikat és pipákat.
Nóryxoxo