4.Chapter-First Day.

Reméltem, hogy ez a kísérletem sikerülni fog. Sajnos, az agyon tetovált, mint kiderült gyorsabb volt nálam és Ő is pont akkor ért a szobája elé, mikor Én. Elfordultam és a kilincset szorongattam. Hozzászóljak? Vagy ne? Vetettem egy rövid pillantást a vállam fölött magam mögé. A punk lenyomta a kilincset és bement. Hát nem, akkor nem. Ugyan ezt tettem. Jess, mint egy idióta kilométer hiányos ember futkározott össze-vissza. Ha szememmel követtem volna, biztos szemtengelyferdülésem lenne. 

-Jess, mi a fenét csinálsz?-kérdeztem egy nagy sóhaj elhagyta közben a számat. Egy pillanatra megállt és rám nézett, majd folytatta tovább.

-Csak egyszerűen nem tudom, hogy mit vegyek fel. Segíts, kérlek.-nézett rám könyörgő kutya szemekkel, amiknek nem lehetett ellenállni.

-Oké.-oda sétálok és rámutatok egy fekete fehér csíkos nadrágra egy pink "Happiness"-es feliratú pólóra és egy kötött pulcsira.-Ezek szerintem így együtt nagyon jók.-mondom és oda adom neki. Se szó, se beszéd egyenesen a fürdő felé vette az irányt. Majd negyed óra múlva készen jött ki.-Szép vagy!-mondom neki biztatás képen, amit Ő egy mosollyal el is intéz. Felkap egy fehér hátizsákot, aminek a vállánál le engedi a hosszát, így a fenekénél lóg a táskája.

-Mehetünk!-mondja egy mosollyal az arcán. Felkelek az ágyról, amin eddig ültem és az ajtó felé veszem az irányt.-A-a.-fogja meg a kezem Jess, majd közelebb hajol.-Oké, meg vagy. Csak megszagoltam, hogy nem vagy-e büdös.-kikerekedett szemekkel nézek rá.-Jaj, nem úgy értettem, hogy általában az vagy. Hanem, hogy te már igen korán keltél és azóta ebben a ruhádban vagy.-most, hogy így mondja. Gyorsan vissza szaladtam és fújtam magamra a Vatta cukros parfümömből, amit annyira imádtam. Emlékszem, régebbi osztály társaim már szó szerint allergiásak voltak rá. Ezen a gondolaton, halkan felkuncogtam, majd vissza sétáltam az ajtóhoz.

-Oké, most már nem bűzlök.-mondom egy picit szégyellve magam. Jess kiment az ajtón, Én szokásomhoz híven leellenőriztem mindent, majd utána zártam be az ajtót. Miközben a zárral játszadoztam, Jess beszélgetett egy fiúval, a hangjából megállapítva.

-..szerintem is, de akkor is a Nirvana ébresztő tökéletes.-a Nirvana szóra felfigyeltem és oda tekintettem. A punk beszélgetett Jess-el. Teljesen másnak tűnt így. Sokkal többet beszélt és jobban megnyílt neki. Jess egy csomót nevetett vagy rajta vagy csak csupán zavarában. De nem úgy tűnt, mint aki zavarban lenne. Lassan oda sétáltam, de 'szerencsémre' nem zavartam meg semmit vagy nem vettek észre. Mikor a punk rám pillantott, még az az enyhe felfele görbülő vonal is lefele kunkorodott az arcán és komoran tekintett rám. Jess is rám nézett, majd kezemet megfogva húzott maga után.

-Szóval..-húzta meg egy picit a szó közepét-..arra gondoltam, hogy lesz, majd egy ilyen 30 perces szünetünk ötödik óra után és talán lenne kedved eljönni velünk ebédelni vagy reggelizni. Hívd, aminek akarod.-nézett rám kíváncsi tekintettel, hogy mi lesz a válaszom rá. Ki az a 'Velünk'? Mindegy is, legalább nem kell egyedül kajáljak.

-Oké.-vágtam rá nemes egyszerűséggel. Jess száját egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el. Észre se vettem, de már oda értünk a termünkhöz, ahol az első óránk lesz. Jess megtorpant az ajtó előtt és rám nézett.

-Minden oké rajtam?-kérdezi egy picit idegesen. Én csak bólintok, Ő küld egy mosolyt és bemegy az osztályba. Én még mindig ott állok idegesen az ajtóban és a kezemet kezdem tördelni. Hirtelen egy kéz pihen meg a vállamon, oda kapom tekintetemet és a tegnap esti számomra idegen lány áll ott. Azt hiszem Rosetie.

-Minden rendben?-kérdezi és az arcomat fürkészi.

-Ja, igen persze.-mondom olyan lazán, amennyire csak tudom, de még Én magam se tudtam elhinni.

-Kezdesz fehéredni, gyere.-megfogta a kezem és behúzott az osztályba. Leültetett a második sorban lévő első padra és leült mellém. Körbe mértem, hogy hogy néz ki a terem. A falak fehérek voltak és egy-kettő kép lógott rajtuk. Egy szekrény állt a terem jobb csücskében. Aminek a polcain, különböző könyvek ültek. Előttem barna padok voltak, aminek volt egy pad fiókja. A tanári asztalon, nem volt rajta semmi. Még egy szál virág se vázában vagy egy terítő se. A tábla zöld volt, ami nem volt különös, mert eddigi összes iskolámban ilyen színű volt a tábla. Az ajtó felett volt egy óra, ami háromnegyed nyolcat mutatott. Lejjebb vittem tekintetemet és az ajtóban a bunkó punkot véltem felfedezni. Éppen a mi irányunkba nézett. Intett Jess-nek, majd Ő ki is ment Jess-el a nyomában. Ennyire össze melegedhettek volna? Rosetie lustán oda nézett, majd vissza rám. 
-Tudod igazából még nem is ismerjük egymást.-mondja egy mosollyal az arcán.-Rosetie McDell.-mutatkozik be és a kezét nyújtja felém. Első benyomás: Aranyos, kedves és barátságos. 
-Nicole Bell.-fogadom el a jobbosát és egy picit megrázza.
-Ne haragudj, de most elmegyek a büfébe venni valami étel szerűséget.-mondja és közben a táskájában kezd el kutakodni.
-Ohh.-ennyi tudtam csak mondani. Nem szeretek egyedül lenni. Bár már megszoktam.
-De ha gondolod elkísérhetsz.-nézz rám és mosolyog. Igen, mosolygós lány. Kevés az ilyen ember. Csak bólintok egyet és elindulunk ki az osztályból. Az ajtóban elnézek jobbra és egy hosszú folyosót látok, ahol sok ajtó van. Gondolom azok is termek. Majd balra egy annál sokkal rövidebb folyosó és annak a végén egy bolt van. Elfordulunk balra, Rosetie folyton beszél hozzám, de én figyelmen kívül hagyom a mondani valóját és megdermedek egy pillanatra, mikor meglátom Jess-t és Harry-t a büfénél.
-Öhm..szerintem Én vissza megyek.-mondom és már fordulok is meg, de Rosetie megfogja a kezem. Gyanakodva nézz rám és próbálja kideríteni, hogy mi az oka ennek a hirtelen cselekedetemnek.
-Miért?-kérdezi.
-Ahh..semmi. Menjünk.-adom meg magam, mivel nem volt kedvem elmagyarázni neki. Hárman álltak előttünk. Egy nálam idősebb strébernek kinéző lány. Előtte egy összekócolt hajú fiú állt. És Ő előtte, pedig Jess és a punk állt. A punk neki támaszkodott a pultnak és Jess-hez beszélt. Míg Jess idétlenül elkezdett nevetni. Irritált egy picit, bár nem tudom, hogy miért. Nem vagyok féltékeny se meg semmi. Régebben se bírtam az ilyen vihorászós kis mondhatni "ribancokat", akik így viháncoltak azon, ami nem is vicces. Hamar sorra kerültünk, Rosetie megvette, amit reggelizni akart és vissza sétáltunk a termünkbe. Tényleg! Reggeli. Nem is ettem még semmit. Mindegy is, majd bepótolom. Elkezdődött az első óra. Két ismerős volt, az osztályban. Az egyik a mellettem ülő Rosetie volt, a másik pedig, aki jól lekoppintott, Jess volt.  Becsengetés után rá két perce meg is érkezett egy szőke hajú 29 éveiben járó nő. Gondolom Ő lehetett a tanár nő. 
-Jó Reggelt, Fiatalság!-köszön lelkesen és ledobja a cuccát a tanári asztalra.- Mrs. Calvin vagyok. Kaptam egy névsort, amin remélhetőleg a Ti nevetek van. Ja és amúgy a Rajz tanárotok vagyok. Aki az Általános szakot választotta, az különösebben a Rajz szakot is választotta, mivel több Rajz órátok lesz, mint amúgy volt. Akkor térjünk vissza a nevekhez. Én mondom a nevet (Elnézés, ha rosszul ejtem ki.) és Ti meg csak annyit mondtok vagyis az az illető, aki ennek a névnek a birtokában áll, hogy Jelen! Kezdjük is.-TÚL SOK INFORMÁCIÓ! Olyan gyorsan beszélt és olyan sokat, hogy győztük felfogni, azt amit mondott. Mindenki bólogatott és erősen koncentrált a tanár nőre. 
-Jessica Lowdes?
-Jelen.
-Rosetie McDell?
-Jelen!-szólal meg mellőlem. 
-Nicole Bell? Jól olvastam?-nézz felénk a tanár nő és keresi az embert, akihez beazonosíthatja a nevet. 
-Igen, és jelen!-mondom egy picit hangosan. A tanár nő rám nézz, majd egy mosolyt küld felém. 
-Marko Jesstwe?
-Jelen!
-Illetie Hombrew?
-Jelen!
-És az utolsó Harreh Styles?-tekintetét a lapjáról felénk vezeti és keresi az embert, akinek ez a neve. De nem jelentkezik senki. Majd hirtelen nyílik az ajtó és betoppan a bunkó punk rajta. A tanárnő oda kapja a fejét és rosszallóan megrázza. 
-Te vagy Harreh Styles?-kérdezi felé nézve. Ő bólint egyet és az osztály fele tekint. Képzelem, milyen cikis is lehetett neki, mivel mindenki Őt nézte, de ahogy láttam, nem igazán zavartatta magát.-Ülj le!-mondja neki a tanár nő, majd újra felénk fordul. Ő sietve leül az utolsó padba leghátra és a táskájában kezd matatni.-Szóval ott tartottam, hogy aki az Általános szakot választja az a Rajz szakot is választotta egyben. Persze bármilyen más szakot is fel vehettek mellé. A Ti döntésetek.  De öt közül lehet választani. Mondjuk igaz, hogy most mondtam, hogy bármilyen, de az a bármilyen alatt ötöt értettem. Fizika, Jog, Művészet, Irodalom, Számtan. Melyikről meséljek részletesebben?-nézz ránk érdeklődve és egy picit reménykedve, hogy szóra tud minket bírni.
-Az Irodalomról.-szólal meg leghátulról valaki. Mindenki oda kapja a fejét és kikerekedett szemekkel néz vissza, mikor meglátta, hogy a punk mondta.
-Rendben. Mr.Stremvel tanár úr tartja ezeket az órákat. Ezen az órán verseket vagy saját műveket olvastok vagy írtok. Nagyon jó tanár. Mindenkiből ki tudja hozni a költőt vagy az írót. Mielőtt tanítottam volna, Én Rajz szakra és Irodalomra jártam. Ő tanította nekem az Irodalmat és tényleg nagyon jó tanár. Imádtam az óráit. Sok mindenre megtanított.-mondta lelkendezve. A punkra nézett sokszor, mivel Ő kérte, hogy erről meséljen. Majd elkezdtük az órát és egy fa ágat (?) kellet lerajzolni, árnyékolva stb. Hamar elment az első öt óra. Miután kicsengettek Jess oda sétált hozzánk és Rosetie ölébe ült.
-Szóval, akkor megyünk?-kérdezte egy mosollyal megfűszerezve a mondandóját. Rosetie csak bólogatott és kezemnél fogva húzott maga után. Megálltunk a folyosón és megvártuk Rosetie-vel, míg Jess szól még pár "haverjának".  A tegnap megismert haverjait hozta, azt hiszem Zacarit és Hamil-t. Szóval összesen voltunk öten. Őszintén szólva nem is igazán zavart, hogy kinéztek ebből a társaságból. Mivel cseppet sem úgy néztem ki, mint Ők.
-És hova megyünk kajálni?-nézek Jess-re. 
-A közelben elméletileg van egy jó étterem féleség.-nézz rám, majd meglátta a punkot és oda szaladt hozzá. Megálltunk és Jess-t vártuk. Rosetie és a két fiú jól el voltak. Én csak néztem Jess-t, ahogy mutogat felénk és mintha ide hívná. Nem kellet sokáig győzködnie, mert utána egyből ide sétáltak. Lekezelt a két fiúval és megölelte Rosetie-t. Mikor rám került volna a sor csak egy lusta pillantást vetett és oda sétált Jess mellé. Oh, oké. Nem is értem mire számítottam. Egyedül sétáltam, mivel Rosetie a két fiúval társalgott, míg Jess a punkkal. Jess egy hanyag pillantást vetett hátra, mikor meglátta, hogy Én egyedül sétálok. Megállt és bevárt engem. Ez kedves volt tőle. Nem mindig bírtam a stílusát és a viselkedését, de voltak normális percei.
-Na, mi a baj?-néz rám és az arcomat fürkészi. Én csak megráztam a fejem és küldtem egy mosolyt felé, ezzel megadva a választ.-Nem jössz oda Harry-hez?-még mindig engem néz, majd az említett névnél rá mutat. Harry? Szóval így becézik a Harreh-t? Végül is nem mindenki  olyan, amilyennek mutatja magát. Ki tudja, lehet ha jobban megismerem egy full normális egyéniség. De amit eddig mutatott, nem akarom megismerni. Kitudja, hogy mit csinálna. Így egy fej rázással elintéztem, hogy a további utat egyedül magamba tegyem meg. 

Sziasztok!
Köszönöm ismét a komikat és a pipákat. Nagyon jól esnek az ilyenek. Csak jelezzétek, hogy tetszik-e avagy se. Remélem, hogy nem okoztam csalódást. Kérlek titeket komiba, jelezzétek, hogy milyen lett.
Köszönöm.
Nóry.xx