Prológus

Nicole Bell

-..és nem utolsó sorban megszeretném köszöni, segítőkész tanárainknak, hogy támogattak és segítettek minket a sok év alatt. Akik sose hagytak minket cserben!-mondtam, könnyes szememet törölgetve, fent egy nagy színpadon. Előttem a nézőtér és az összes szem pár engem fürkészett. Valaki büszke, valaki csalódót, valaki pedig tanácstalan. Valaki sírást nem vissza tartva zokog. Lehetnek öröm könnyek. Az én szüleim leghátul foglalnak helyet a nagy teremben. Édesanyám szemét törölgetve mosolyog. Igen, ezek öröm könnyek. Édesapám, pedig büszke mosollyal figyel engem. Rá nézek osztály társaimra és megannyi emlék tör fel belőlem. Azért mégis  négy évig együtt töltöttünk, minden hétköznapot, néha délutánt és néha, pedig hétvégét is.-Nagyon köszönöm osztály társaimnak, ezt a négy boldogsággal teli évet. Semmit sem fogok elfelejteni. Mikor McHeronald tanár úrral, Április elsején bolondot csináltunk és Ő még partner is volt benne. Nem vagyok az a beszédes fajta. Vagyis az ilyen beszédekben nem vagyok jó. Megpróbáltam minden gondolatomat összeszedni, de így is biztos vagyok benne, hogy valamit kihagytam.-nevettem el egy picit elszégyellve magam.-Szóval köszönök mindent és további sok szép évet és szerencsét kívánok Minden Tanárnak és az Osztály társaimnak. Köszönöm a figyelmet!-fejeztem be a beszédem. Lementem a nagy színpadról és vissza ültem a nevemmel ellátott székre. Miután még az Igazgató úr is mondott pár szót vége lett a ballagásnak. Nagy tapssal zártuk és feldobtuk a sapkánkat, mint a "tipikus amerikai filmekben". Család tagjainkhoz sétáltunk, valami ezren gratuláltak és százan jöttek oda, hogy hozzanak egy csokor virágot vagy csak csupán puszival gratuláljanak. Általában ezután szoktak lenni a nagy bulik, amit vagy családias körben tartanak vagy nagy bulit csapnak és a haverjaikkal jól berúgnak. Én egyiket se csináltam, nem vagyok az a bulizós fajta. Beszálltunk az enyhén szürkés és feketés árnyalatú kocsinkba. Anya és apa elől ültek én hátul. Az út nagyon csendesen telt, senki nem beszélt senkivel, talán mindenki a gondolatába merült el. Én már azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lehet az az egyetem, ki lesz a szoba társam vagy az osztály társaim. Vajon ugyan ilyen aranyos, kedvesek lesznek mint itt? Ezen még hiába törtem a fejem. Mivel még majdnem 1 hónap addig. Mivel itt a Ballagás Júliusban tartják, ez egy ilyen szokás féleség. Hazaértünk én kiszálltam a kocsiból egyenesen a szobám felé vettem az irányt és lefeküdtem az ágyamba...

Harry Styles

Sajnos ez a nap is el fog jönni. Itt hagyom a haverjaimat, az iskolámat és elutazok itthonról. Gondolkoztam egyedül a szobámban az ágyon ülve, fejem a falnak támasztva. Kinéztem az ablakon, amit sötétség borított. Kint lámpák világították meg a hideg utcákat. Igaz, hogy nyár van, de itt nem mindig van nyáron meleg. Mint ahogy máshol nem esik télen a hó. Majd tekintetemet az órára vezettem, ami már 23:59-et mutatott. Hívtak ma is buliba, de nem voltam ma olyan hangulatomban. Már nem igen tartom a kapcsolatot a barátaimmal. Inkább egyedül vagyok vagy a nővéremmel vagy dolgozok. A munka helyem egy közeli pékségben van. Akkor még nem voltam tele ennyi tetoválással, mert akkor biztos nem vettek volna fel. Az idő során lettek, sokan látnak ijesztőnek, ezért nem hisznek olyannak, mint amilyen igazából vagyok. Néha már direkt tettem azt, hogy bunkó és kőszívű vagyok. Gemma tudja az igazat csak, hogy még mindig ugyan az az aranyos és jó pofa fiú vagyok. Már anyával se viselkedek úgy, inkább csak bunkó szavakat köpök oda neki. Tom, na igen vele nem is beszélek, már egy jó ideje. Ezért járok el bulizni vagy dolgozni, mikor itthon vagyok beszélgetek inkább Gemmával. Már csak 1 hónap és teljesen itt hagyhatom ezt. Gemmát sajnálom egyedül, de remélem, hogy Ő majd meglátogat engem. Majd gondolatomból az ajtóm nyikorgása zökkentett ki. Oda kaptam tekintetem, Gemma volt az. Egy aranyos mosolyt küldött felém és befeküdt mellém az ágyamba.
-Mi a baj Öcskös?-nézett fel rám.  Gondolkoztam, hogy hogy fogalmazhatom meg neki röviden, hogy micsodán járt az eszem.
-Csak gondolkoztam, hogy mi lesz egy hónap múlva.-feküdtem le mellé közben és nyakig betakaróztam.-De már alszok is. Jó éjt Gemma!-csuktam le szemeimet és arról kezdtem ábrándozni, hogy milyen lehet ott. Vajon szürke és egyhangú lesz? Lesznek ott haverjaim? 
-Jó éjt Öcskös!-nyomott egy puszit a hajamra és megölelt....

Nóry