5.Chapter-Valaki más?

Harry Styles

_______________________________

Nem ment valami egyszerűen a kelés. Főleg az a tudat, hogy az iskolában kell ülnöm egész nap. Nem valami kényelmes gondolat. Nirvana szólt az ébresztőmből. Ez volt a kedvenc számom. Nem tudom, hogy lettem ekkora Fan-juk.  Kinyomtam és összekaptam valami ruhát, amit felhúzok és egy törölközővel elindultam a folyosó végén lévő tusolóba, mivel nekünk nem volt. A szoba társam még mindig nagyban nyomta az ágyat, Én meg minek ébresszem még fel? Kinyitottam az ajtót és Nicole állt előttem. Mintha hallgatózott volna. Rá néztem és Ő köszönés képen bólintott egyet. Sunyi módon végig mértem. Egy feszülős gatya volt rajta mintákkal, fekete hosszított póló és egy bőr dzseki. Tudta, hogy mi áll jól neki. Bejött volna, ha a tudat, hogy Ő hordja nem villant volna be. Szánalmasnak találtam, hogy még egy 'Jó Reggelt!' se fér ki a szájából, amit egy szem forgatásommal jeleztem, majd ott hagytam. Lehet, sőt már biztos, hogy bunkó punknak tekint. De hát sajnálom, Ő váltja ezt ki belőlem. Fél tőlem, mikor semmi oka erre. Köszönni se tud, mondjuk ott lehet Én vagyok a hibás, mivel egyszer köszönt, de Én csak bólintottam, mindegy. Ezen a hülyeségen járt az agyam már korán reggel. Gyors letusoltam és megigazítottam a hajam, felöltöztem. A pólóm nagy mázlimra a szobámban maradt, így félmeztelenül kellet elmennem a szobámig. Nem jelentett nagy gondot, mert nem voltam szégyenlős.  Egy vékony női alak jött velem szemben. Messze volt, így nem láttam, hogy ki az. Csinos homokóra alakja volt, hosszú barna haja. Majd ahogy közeledett úgy tisztult a kép és felismertem, hogy ki az. Meg is bántam azt amit gondoltam róla. Nicole szedte a lábait, amennyire csak tudta, de sajnos nem volt gyorsabb nálam. Nem akartam neki mondani semmit, így egyből bementem a szobámba. Mikor becsuktam az ajtót láttam, hogy Ő várta, hogy mondjak valamit. Felvettem a pólóm, amit előkészítettem. Mivel a hajam nem úgy állt, ahogy én azt szerettem volna, felhúztam egy narancs sárga sapkát. Igen, narancs sárgát. Nem érdekelt, hogy a többiek megnéznek vagy fintorognak. Össze pakoltam az iskolás táskám, még utoljára leellenőriztem, hogy minden benne van-e. Majd magam után becsukva az ajtót hagytam ott a szobámat.  Épp hogy elindultam a folyosón, mikor Jess jött utánam. 

-Szia Harry!-mondja mosolyogva. Aranyos lány volt, bár néha a pokolra tudtam volna kívánni. 

-Szia!-köszönök neki én is. Nem volt semmi féle kínos csend. Mindig járt a szája, ha kell, ha nem. Most épp a reggelét mesélte el, hogy nem talált magának normális ruhát és hogy reggel még Nicole Nirvana ébresztőjére se ébredt fel.

-..pedig a nagyon béna számokra fel szoktam kelni.-mondta elhúzva a száját. Mivel nem értettem teljesen, hogy mit is mondott az elején, így egy olyan választ kerestem, ami elfogadható minden sztorira.

-Aha. Nagyon szar lehetett szerintem is, de akkor is a Nirvana ébresztő tökéletes.-mondom neki, mivel nekem is az az ébresztőm. 

-Oké, ahogy gondolod. De nem kell azért védeni, mert neked is az.-neveti el magát. Ha-Ha-Ha. Nagyon viccesnek érezte magát. Majd megpillantottam Nicole-t, akit eddig észre se vettem. Elkomorodtam, Jess maga után húzta és, mintha mi sem történt volna beszélgetett vele. OKÉ. Furcsa helyzet volt, az már biztos. Én is elsétáltam Jess osztályáig, majd szóltam neki. Közben láttam, hogy Nicole-t Rosetie pátyolgatja. Uhh, Rosetie. Nagyon-nagyon sexi volt és aranyos számomra, bejött. Bár ahogy ismerem magam, nem maradna meg sokáig mellettem. Meg szerintem nem is bír vagy mi. Jess kijött és elmentünk valami kaját venni magunknak. Össze baromkodtunk minden hülyeséget. Mikor mi jöttünk sorra, neki dőltem a pultnak és úgy néztem hátra fele. A sor végén Rosetie-ék álltak. Oda avagy se? Se! Miután meghoztam a döntést, tovább beszélgettem Jess-el. Megvettünk mindent, amit reggelizni akartunk Jess vissza ment a terembe, míg én kimentem az udvarra egy padra és ott reggeliztem. Csodálatosan sütött a nap és nem volt  hideg se. Bár a többieknek én nem nyújthattam valami szép látványt, de nem érdekelt. Nyugodtan megreggeliztem, majd vissza sétáltam az iskolába. Pont becsengettek, gyorsan felszaladtam a lépcsőkön. Közben megnéztem, hogy hol lesz az első órám. Rajz, abban a teremben lesz, ahova Jess mentbe. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd  egy picit megpihentem az ajtó előtt, hogy ne zihálva menjek be. Mikor úgy éreztem, hogy normálisan veszem a levegő lenyomtam a kilincset. Mikor kinyitottam az ajtót az összes szem pár rám szegeződött. Tanár nő rosszallóan megcsóválta a fejét.

-Te vagy Harreh Styles?-kérdezi. Nem szerettem a Harreh-nek szólítanak. Mindenki Hazz-nak vagy Hazza-nak szólít. Bólintottam egyet, majd az osztályra néztem. Tényleg minden tekintett rajtam és a Tanár nőn volt. Nem idegesített.-Ülj le!-mondta. Nem kellet többször elismételnie. Beültem leghátulra az utolsó padba és a táskámból elővettem a Vázlat füzetem. Nagyon sokat tudott beszélni a tanár nő. 

-Szóval ott tartottam, hogy aki az Általános szakot választja az a Rajz szakot is választotta egyben. Persze bármilyen más szakot is fel vehettek mellé. A Ti döntésetek.  De öt közül lehet választani. Mondjuk igaz, hogy most mondtam, hogy bármilyen, de az a bármilyen alatt ötöt értettem. Fizika, Jog, Művészet, Irodalom, Számtan. Melyikről meséljek részletesebben?-nézett ránk, mintha attól félt volna, hogy nem fog senki megszólalni.

-Az Irodalomról.-mondom neki és hirtelen megint rám nézz mindenki.

-Rendben. Mr.Stremvel tanár úr tartja ezeket az órákat. Ezen az órán verseket vagy saját műveket olvastok vagy írtok. Nagyon jó tanár. Mindenkiből ki tudja hozni a költőt vagy az írót. Mielőtt tanítottam volna, Én Rajz szakra és Irodalomra jártam. Ő tanította nekem az Irodalmat és tényleg nagyon jó tanár. Imádtam az óráit. Sok mindenre megtanított.-ahogy mesélt róla a tanár nő egyre jobban elnyerte a tetszésemet ez a szak. Lehet a tanár nő példáját követem és én is rajz mellet oda járok még. Hamar elment ez az öt óra és a tíz perces szünetek. Most jött egy harminc perces szünet. Úgy gondoltam, hogy kimegyek egy picit az udvarra és utána lepihenek. Leültem a zöld pázsitra, betettem a fülhallgatómat és elindítottam egy Nirvana számot. Lehunytam a szemem és mintha egy picit el is aludtam volna. Felültem és kivettem a fülhallgatómat. Jess szalad oda hozzám.

-Szia Harry! Nem jössz el velünk kajálni?-kérdezi lelkesen, közben a négy emberre mutatott. Jobban megnéztem őket. Zacarit, Hamil, Rosetie (Hmmm) és Nicole. Utolsó személy zavart a legjobban, de mindegy. 

-De. Szívesen mennék.-mondom egy halvány mosolyt felé küldve. Megragadta a kezem és húzott, ahogy Ő tudott húzni engem. Lekezeltem a fiúkkal és megöleltem Rosetie-t.  Finom parfüm illata volt. Majd Nicole-ra néztem és oda sétáltam Jess mellé. Szokásához híven folyton csak beszélt-beszélt és beszélt. Majd mondanivalóját egyszer csak abbahagyta és megállt. Hátra néztem, hogy mit csinál. Nicole-t várta be. Egyedül sétált, biztos megsajnálta. Jess-nek nagy szíve van, de nem mindig mutatja. Hm, ismerős helyzet. Lehet ezért vagyunk olyan jó barátok. Hallottam, hogy megkérdezi tőle, hogy nincs-e kedve hozzánk jönni, de nem hallottam semmi féle választ. Vissza sétált Jess, majd rám nézett.

-Annyira fura egy lány.-összevonom szemöldököm, az miatt amit mondott.

-Miért? Ha Én rá nézek egy normális lányt látok. Semmi fura nincs benne.-mondom teljes őszinteséggel.

-Nem olyan, amilyennek mutatja magát. Valaki más.-mondja majd elneveti magát. Megint összevonom szemöldököm és még értetlenebbül nézek rá. 

-Most meg mi van?-rám emeli a nevetéstől könnyes tekintetét.

-Ez a mondatom filmbe illet volna.-nevet megint-Ja, és az a tekintett, ahogy nézel rám.-egy picit enyhülnek az arcvonásaim és  Én is megmosolyogtattam egy picit. Hátra nézek Nicole-ra, Ő csak a földet pásztázza. Biztos gondolkodik, kezdtem már Én is egy picit megsajnálni. Észre se vettem, hogy sokáig néztem. Arra lettem figyelmes, hogy Ő is felvezeti tekintetét és rám nézz. Gyorsan visszakapom tekintetem és azon gondolkodtam, hogy valamit kéne mondjak Jess-nek, hogy ne tűnjön olyan cikinek a helyzet.

-Miért mennek Hamil-ék ilyen lassan?-fordulok oda Jess-hez egy értelmet nem adó kérdésemmel. Jess értetlenül nézz rám, majd egy mosoly kerül az arcára.

-Nem tudom. De ez legyen a legnagyobb bajod, Harreh Styles.-mondja és megint elneveti magát.

-Ha-ha-ha.-mondom neki ezzel mutatva, hogy nagyon viccesnek tartom.-Harry, Életem. Harry.-mondom még kijavítva, amin Én is elmosolyodok.

-Oké. Ne haragudj rám Hazz.-nézz rám boci szemekkel, aminek ugye nem lehet ellenállni.

-Ahh..ki nem állhatom ezeket a szemeket.-mondom neki vigyorogva és megölelem.

-Senki se tud. Muhahaha.-mondja és felnevet gúnyosan. Közben már oda értünk egy nagy épülethez, amire az volt írva, hogy 'DonDiego Étterem'. Bevártuk a többieket. Zacarit-ék hangos nevetéssel jöttek felénk, míg Nicole csak csendben egyedül sétált. Bementünk a nagy étterembe és Jess kért egy hat személyes asztalt. 

-Sajnálom Hölgyem, de az összes hat személyes asztalunk betelt. Már csak három személyesek vannak.-mondta udvariasan az ember, aki az ajtóban fogadott minket.

-Ohh..rendben. Az is megfelel. Csak olyan legyen, ami egymás mellet van, ha kérhetem.-mondja egy mosolyt küldve felé. Az ember bólint és oda vezet minket a két egymás mellet lévő asztalhoz.-Akkor srácok, hogy ülünk?-nézz felén érdeklődve Jess.

-Szerintem így mi hárman.-mutatott Hamil, magára, Zacariti-re és Rosetie-re.

-Oké.-egyezett bele egyszerűen. Három szék volt az asztalunknál. Nicole leült a középsőre, mellé Jess a másik oldalára meg Én. Őszintén nem volt kedvem oda ülni, de nem volt más választásom. Egy csinos hosszú szőke hajú pincér hozta ki nekünk az étlapot. Sokszor nézett rám, Én ezt nem viszonoztam, mert nem izgatott annyira. Néha megejtettem neki egy 'szívdöglesztő' mosolyomat, amitől látványosan szinte elájult. Nem tartottam magam olyan helyesnek, de a lányok nem erről tanúskodtak. Néha ki is használtam Őket, de hát az Ő hibájuk. Sokszor már félek egy lánnyal beszélni, mert belém gabalyodik és néha sok mindent félre értenek. Egy aranyos mosolyommal megköszöntem és távozott az asztalunktól. Csend telepedett az asztalra. Nekem kínos csendnek tűnt.

-Ti mit rendeltek?-szólalt csak meg egyszer Jess az étlapját fürkészve. 

-Én szerintem egy Bolognait fogok kérni.-mondom nemes egyszerűséggel. Jess Nicolra nézett várva a válaszát.

-Én is azt akartam, de akkor keresek valami mást.-mondja egy picit sajnálva. Meglepődtem ezen, tényleg fura lány volt. Nem értettem logikáját.

-Miért nem rendeled azt, amit eredetileg akartál?-kérdeztem zavarodott arc kifejezésemmel. Ő rám nézett és még csak most vettem észre, hogy milyen szürkés színű is a szeme. Megvonta vállát, majd újra az étlapjára nézett. Majd visszajött a pincér nő és leadtuk a rendelésünket. Közben elég észre vehetően elém rakta egy papíron a telefon számát. Kikerekedett szemmel néztem a cetlit.

-Öhm..izé.. két Bolognai lesz és egy. Mit is kérsz Jess?-néztem rá elég kínosan és zavartan. Jess egy picit felkuncogott és elmondta mit kér. Majd elment a másik asztalhoz.

-Ez meg mi volt?-kérdezi Jess felém fordulva. Én csak megvontam a vállam és a cetlire néztem. 

-Öhm..amúgy mondtam, hogy nem Bolognait kérek.-vágott közbe Nicole. Ránéztem és zavartságot láttam az arcán. El is felejtettem! Tényleg, mondta, hogy nem azt kér.

-Ö..S.. már mindegy.-először azt akartam mondani, hogy 'Sajnálom!', de meggondoltam magam. Megint jött egy pincér, de ez már nem a szőke cica baba volt. Hálát adtam az égnek.

-Meghoztam a rendelésüket.-nyújtotta oda Jess-nek, amit kért, majd egy nagy tányér Bolognait rakott le és Jó Étvágyat kívánva elment. Értetlenül néztem utána. 

-Hát Én úgy látom, hogy azt hitték, hogy együtt kéritek a Bolognait.-nevetett fel Jess.-Ez nem a Ti napotok!- Nicole-ra néztem, aki egy picit el sápadt. Látszott rajta, hogy nem evett egész nap semmit.

-Nyugodtan edd meg. Majd Én rendelek mást.-mondja Nicole egy félénk mosolyt küldve felém. 

-Nem! Te nem ettél még semmit. Látszik. Szóval megesszük együtt. Csak nem kapunk fertőzést.-mondom az utolsó mondatomat egy picit halkabban és elfintorodva, amire Jess megrúgja a lábam. Oda húztam a székem mellé és, amennyire lehet ebben a helyzetben a lehető legtávolabb mentem. Jess kárörvendően felnevetett, amire Én csak egy grimaszt küldtem felé. Nyúltam egy villáért, mikor kezem megütközött egy vékony kézben. Hirtelen elkaptam, Nicole rám nézett, majd elvette az egyik villát. Hamar elfogyott a tányérról az étel és jóízűen dőltem hátra a székemben.