3.Chapter-Furcsa/Bunkó!

Felnéztem és a bunkó punk fiú fogta szorosan a kezem. Tekintetével engem nézett. Kicsúsztattam kezem kezei közül és ki egyenesedtem. 

-Köszönöm!-küldök felé egy félénk mosolyt. Ő csak bólint egyet és folytatta útját a fürdő felé. Bementem a szobámba, összehajtogattam cuccaimat és elpakoltam őket. Jess még mindig nem volt a szobában, így egyedül voltam. Kivettem fekete-fehér mintás táskámból a laptopom és felültem vele az ágyamra. Kinyitottam és elkezdtem gépelni a blogomba. 

Furcsa/Bunkó!

Itt vagyok. Egy nagyon hosszú út után megérkeztem. Mi az első benyomásom az iskoláról? Nagy, szürke és unalmas. Az iskolában élő emberekről? Csak azokról tudok vélemény nyilvánítani, akikkel találkoztam ez pedig talán három ember. Ami nem sok. Így ezt hanyagolhatjuk is. Igazán eddig két emberrel futottam össze többször is. Egyik Jess, aki nagyon aranyos, bár a kinézete igen ijesztő. Ő a szoba társam. Másik egy névtelen punk, aki még csak be sem mutatkozott nekem. Első találkozásunk úgy történt, hogy a szobámból kijövet, nekem jött. Gondolhatjátok milyen szép véleményem van róla. Bár most egy picit megváltozott. Mikor majdnem elestem figyelmetlenségem miatt, Ő megfogott, hogy ne essek el. Ez egy igen aranyos gesztus volt tőle. Udvariasan megköszöntem és Ő még egy 'Szívesen'-t se tudott kinyögni, csak intett egyet a fejével. Érdekes egy fiú, de egyben nagyon rémisztő is.

Mikor már fáradtnak éreztem magam, lecsuktam a laptopom és az éjjeli szekrényemre tettem. Levettem cipőmet a lábamról és ledobtam a földre. Egy nagy csattanás jelezte, hogy azok földet értek. Betakartam magam és elterültem a kényelmetlen ágyon. Az alvás nem igazán ment. Egy darabig a telefonommal babráltam. Beállítottam az ébresztőmet, hogy eltudjak normálisan készülődni, majd még egy picit nyomogattam és a párnám alá tettem. Mikor már majdnem sikerült elaludnom, egy hangos ajtó csapódásra felriadtam. Jess jött be az ajtón és utána láttam, hogy hozta "pár" barátját is. Ilyen hamar megismerkedett ennyi emberrel? Picit csodálkoztam rajta, hogy máris ennyi ismerőse lett és egy picit irigy is lettem rá.

-Szia Nic!-köszön hangosan Jess és az ágyam sarkába ül. Tudtam, hogy valamit ihatott, hiszen a szájszaga bűzlött az alkoholtól és Nic-nek hívott. Amit mellesleg ki nem állhatok. Intettem neki egyet egy fintorral és a többi igen punkos emberre néztem. Négyen voltak összesen. Egy lány, akinek a haja  barna hullámokban omlott a vállára. Szemei gesztenye barna színűek voltak. Arca nem tűnt szimpatikusnak és a ruhája pedig egy fekete szettből állt és még egy bőr dzseki volt rajta. Rajta kívül még volt három fiú. Kettő srác egymást támogatva tántorogtak épp be az ajtón. Szintén bőr szerkóban voltak. Egyiknek a haja barna volt és egyenes, ami mindig a szemébe omlott, így hátra fésülte folyton. A másik egy szőke hajú fiú volt, de volt a szőke hajában egy rózsaszín csík is. Az ő haja hátra volt igazítva és nem volt olyan hosszú, mint a haverjának. Volt a háttérben egy harmadik fiú is. Ismerősnek tűnt, fejét lehajtotta és a földet nézte.-Ő itt Zacarit és Hamil.-mutatott a két fiúra, akik egymást támogatták. Rám emelték tekintetüket, intettek a fejükkel és folytatták tovább a beszélgetésüket.-A kis csaj Rosetie és Ő itt Harry.-mutatott a  lányra, majd a háttérben lévő fiúra. Mikor meghallotta a nevét rám emelte tekintetét, de nem köszönt sem intett.-Srácok Ő itt Nicole.-mutatott be engem is nekik. Nem csináltam semmit csak az ágyamon ültem. Jess felé fordultam és Ő rám nézett.

-Hol ismerkedtetek meg?-kérdeztem egy picit halkabban.

-Jaa..van egy ilyen buli féleség a suliban, hogy jobban megismerjük egymást és ott ismerkedtünk meg. Gondoltam felhozom őket, ha neked nem nagy baj.-mondja a végére egy mosolyt beillesztve. Forrtam a méregtől, hogy nem mondta el és hogy csak így felhozta ezeket az agyon tetovált pasikat és azt a lányt. Friss levegőre volt szükségem, hogy ne ordibáljam el magam. Kipattantam az ágyamból, tekinteteket éreztem magamon. Mikor leesett, hogy miért is néznek annyira, hiszen csak egy pizsamában voltam. Most nem zavart, felhúztam a cipőmet, majd ajtót becsapva magam után kiviharoztam a szobából. Elindultam a porta felé. Reméltem, hogy ott találom a portás lányt, egyenlőre Ő tűnt az egyetlen értelmes embernek. De sajnos nem volt ott. Így elindultam egy másik folyosón. Majd egy füves területre érkeztem. Leültem a zöld pázsitra és ott pihentem. Néztem a csillagokat, míg egyszer arra nem ébredtem fel, hogy fázok. Vissza fele sétáltam, majd halkan mentem be a szobámba. Mindenki eltűnt. Egyedül egy alakot láttam ülni Jess íróasztalánál. Világított a lámpa, de nem erős fénnyel. Göndör fürtök rajzolódtak ki, a kezének támaszkodva. Lassan emelkedett fel és le a teste. Egyenletes szuszogás vette át a csendet a szobában. Közelebb sétáltam és a bunkó punk srác aludt az asztalon. Hangosan ledobtam a cipőmet a lábamról, amire felijedt. Rám nézett fáradt tekintettel, majd szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta.

-Örülnék, ha nem a szobámban aludnál.-mondtam flegmán, miközben az ágyamhoz sétáltam. Nem szólt semmit csak felállt a székről és felém kezdett sétálni. Én már az ágyamon ültem, térdemet felhúztam az államhoz és egy picit féltem tőle. Ezt Ő is észre vehette, mivel az álla megfeszült.

-Bazzdmeg, ha akarom itt alszok melletted.-köpte oda nekem. Megijedtem hirtelen haragjától és a mély és erőszakos hangjától. Eltávolodott és kisétált az ajtón. Egy ajtó csapással jelezte, hogy nem nyugodott meg. De az Ő ajtaját csapta be, lehet tekintettel Jess-re. Befeküdtem az ágyamba és a fal felé fordultam. Azon gondolkoztam, hogy miért ilyen bunkó mindenkivel. Bár még Jess-szel nem láttam így beszélni. Majd kiderítem, csak nem szeretném, hogy rosszul végződjön. Nem bírtam elaludni, féltem, hogy megint át jön és valamit csinál. Szorosan becsuktam a szemem és bárányokat kezdtem számolni. 1, 2, 3..és már az álmok világát éltem.

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Lustán nyitottam ki a szemem, majd a telefonomért nyúltam, hogy kikapcsoljam az ébresztőm. Jess-re néztem, aki még nagyban az igazak álmát aludta. Nyakig betakaróztam és a plafont bámultam egy kis erőt gyűjtve. Majd mikor úgy éreztem, hogy elég az erőm, ahhoz hogy kikeljek az ágyból feltápászkodtam és a szekrényem felé mentem. Ami igazából nem is az enyém, csak jelenleg az. Egy jó fél órája kutakodhattam, mire megtaláltam a megfelelő ruha darabokat, ami egy fekete ujjatlan pólóból, egy fehér, szürke, fekete mintás nadrág, egy bőr dzseki és egy szürke Vans cipő volt. Még a fiókomból kerestem hozzá megfelelő kiegészítőket. Egy vagyis kettő füles gyűrűt, egy napszemüveget és a hajamhoz egy haj gumit. Majd ezekkel elindultam a fürdő szobába. Ami egy kupacként összegyűlt a kezemben, ledobtam egy székre. A mosdó kagyló fölé hajoltam és langyos vizet engedtem, amivel megmostam az arcom. Mikor tekintetem a velem szemben levő tükörre tévedett egy enyhe szív roham jött rám, mivel a fejem egy igen szép kis kinézetett vett fel. A fésűmet a kezembe vettem és kifésültem a hajam. Majd a székről elvettem a haj gumit és egy ló farokba fogtam. Felhúztam a ruháimat és vissza sétáltam a mosdó kagylóhoz, hogy egy kis enyhe sminket tegyek fel, ami egy szempilla spirálból és egy kis vékony tus vonalból állt. Nem voltam igazán megelégedve a külsőmmel, de igazából nem mintha akárki is nézné. Ezzel  gondolattal ott hagytam a fürdőszobát és az ágyamhoz sétáltam, hogy bevessem. Miután végeztem a kis szürke mintás táskámba pakoltam a lét fontosságú dolgokat, mint például fésű, sminkes cuccom, papír zsebkendő, tampon, parfüm s a többi, s a többi. Telefonom kijelzőjére néztem, ami még nem mutatott teljesen hét órát. Jess még mindig húzta a ló bőrt. Elég sokáig tépelődtem azon, hogy felébresszem-e avagy se. Az utóbbi mellet döntöttem. Még egyszer megbizonyosodtam, hogy minden rendben van-e, majd halkan magam után becsuktam az ajtót. Elnéztem balra az ajtóból, de nem volt semmi élet, majd jobbra ott se mozgott senki. Talán túl korai vagyok? Egyet léptem, mikor meghallottam Nirvana-Smells Like Teen Spirit számát a szemben lévő szobából. De hirtelen megszűnik a zene és mocorgást lehet csak hallani. Vajon ki szereti a Nirvana együttest? Azt hittem, hogy csak én vagyok nagy Fan-juk. Ha megnézzük a telefonom lejátszási listáját, garantálom hogy több, mint a fele Nirvana. Sokan nem szeretik őket, mert hogy hasonlít egy beszívott énekesnek a számaihoz. De garantálom, hogy ezeknek a fele csak az egyik szám elejébe hallgattak bele. Amik tény és való, hogy lassúak, de ettől még nem olyan, mintha egy beszívott énekes énekelné! Annyira elmélyültem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy a szemben lévő szobának az ajtaja nyílik. Mindegy, már semmi esélye annak, hogy elfussak. A bunkó punk össze kócolt hajával és az álmos tekintetével találkozom. Bólintok neki egyet, amire neki csak egy szem forgatás volt (amit nem értek, hogy miért tett)a reakciója és tovább ment a fürdő irányába. Az Ő szobájában nincsen tusoló? Mindegy is, inkább én is folytattam utamat jobbra a porta felé. Az aranyos portás lány már ott ül a gépe mögött és valamire nagyon erősen koncentrál. Az én hangom ijeszti ki a székéből.
-Jó Reggelt!-mondom neki életvidáman. Egy lusta pillantást vett rám, majd tekintetét vissza vezeti a gépre.
-Neked is.-mondja unott hangon. Furcsa volt. Tegnap ennek az ellentétére emlékeztem, hogy aranyos, mindig mosolyog. Inkább betudtam annak a viselkedését, hogy nem lehet mindig mindenki boldog. Így ott hagytam, mert nem akartam, hogy rosszul induljon a napom. Kisétáltam az udvarra, ami még nagyon üres volt a tegnapi tumultushoz képest. Olyan gyönyörű volt minden. A napfelkelte, amiknek a sugarai a fákra vetődött ki, a fű deres volt és csillogott, ahol a nap sütötte. Leültem egy padra, ami nem messze volt az épülettől. A táskámból elővettem a fülhallgatómat  és a telefonomba dugtam a végét. Elindítottam egy Eminem számot és a lábam az ütemre ütöttem. Sajnos, az én ízlésem igen furcsa volt. Szinte minden evő voltam ilyen téren. Imádtam Eminem-et, Nirvana-át, Fall Out Boy-t inkább az ilyen rock-os számokat szerettem jobban. A külsőm pedig egyáltalán nem ezt tükrözi. A zenét a telefonom rezgése zavarta meg. Kivettem a fülhallgatót a telefonomból és elhúztam a 'Fogadás' gombot. Lustán emeltem a fülemhez, majd beleszóltam.
-Igen? Itt Nicole Bell.-hadartam el gyorsan azt a szöveget, amit ilyenkor szoktam mondani. Majd vártam, hogy a másik oldalon lévő ember beleszóljon.
-Szia Nicole! Hol vagy?-kérdezi egy ismerős női hang.
-Jess?-ez volt az első tippem. Mondjuk, ha nem jön be, akkor nem mondanám végig az összes női nevet, amiket ismerek.
-Igen.-mondja. Szerencsémre.
-Öhm..Itt vagyok az épület előtti udvaron.-mondom teljes nyugodtsággal.
-Oké. Mehetnénk együtt az első óránkra. Mert ugyanis osztály társak leszünk, Bogaram.-mondja teljesen nagy lelkesedéssel. Teljesen leblokkoltam. Egy, le Bogaram-ozott. Kettő, mert osztály társak leszünk.-Haló! Itt vagy?-kérdezi egy pici ijedtséget vélek felfedezni a hangjában.
-Ja, igen. Oké, akkor vissza megyek a szobánkhoz.-mondom és azzal ki is nyomom a telefonomat. A fülhallgatómat vissza dobom a táskámba és elindulok a szobánk felé. Már valamennyivel több ember volt a közelemben, mint amikor elindultam. A portánál elfordultam jobbra és a hosszú folyosón sétáltam. A földet pásztáztam, ahogy egyik lábam utánozza a másikat. Mikor tekintetemet felemeltem egy nagy és vékony test alak rajzolódott ki a távolban. Egymással szembe sétáltunk. Nem volt rajta felső, tele volt tetkóval. Majd megláttam fürtjeit, amik össze-vissza álltak. Ő is szemeivel engem fürkészett, de mikor Én felismertem, hogy ki is az elkaptam tekintetemet. Sietősebbre vettem a lépteimet, hogy én hamarabb a szobámhoz érjek.

Hi, Everyone!
Nagyon köszönöm a 23 Feliratkozót(Bloglovin, Blogger) és a sok pipát és komit. Ehhez a részhez is nagyon örülnék, ha ennyi pipa és komi jönne! 
Nóry.xoxo