2.Chapter-Bunkó!

Harry Styles

____________________________________________________________________________

-...ígérd meg, hogy mindennap fel fogsz hívni!-mondja Gemma megerősítve fenyegetőzve mutat rám. Nekem nevetnem kell ezen és nem tartom vissza, hangos nevetésben török ki.-Harry! Nem olyan vicces!-szontyolodik el. 

-Rendben. Ne haragudj!-ölelem meg és egy puszit nyomok a hajába.-Na, de menj aludni.-távolodok el és megsimogatom a fejét.

-Vettem kapitány!-nevet fel hangosan.-Jó Éjt!-dob egy puszit és kimegy az ajtómon. Én vissza dőlök az ágyamba és a plafont nézem. Rossz szokásommá vált már, hogy túl gondolok dolgokat vagy csak túl "izgulok" dolgokat. Inkább a második szokott sűrűbben előfordulni. Úgy hogy elfordultam az oldalamra és próbáltam aludni, ami nem sok sikerrel járt. Így elő vettem a telefonomat és a fülhallgatómat és egy altató hatású számot indítottam el. Reggel az erősen a szemembe irányuló nap sugaraira ébredtem fel. Ránéztem az órámra, ami fél hetet mutatott. Felkeltem az ágyamból és a ruhámat felkapva elindultam a fürdő felé. "Szerencsémre" épp voltak ott.

-Siess már! Akárki is van bent! Nem érek rá!-kiabáltam és dörömböltem be az ajtón. Anya volt az.

-Nyugalom kisfiam, oda fogsz érni.-mosolyog rám, miután kinyitotta az ajtót.

-Ennek örülök.-köptem oda és beviharoztam a fürdőbe. Megfésültem és belőttem felfelé a hajamat. Majd megmostam az arcom. Felhúztam a nadrágom és a Ramones-es pólóm. Ez volt a szerencse hozó pólóm. Majd felhúztam egy sötét barna csizmát és még egy utolsó pillantást vettetem a tükörre, mikor már késznek nyilvánítottam magam. Kiléptem a fürdőből és Tom-ba ütköztem. Nyugodt volt az arca és egy halvány mosolyt küldött felém.

-Jó Reggelt, Harry!-mondja felém nézve. Én elkapom a tekintetem és motyogok neki egy "Reggelt!"-et. Bemegyek a szobámba és összepakolom a bőröndömet. Mikor átnéztem másodjára már minden benne volt. Rendet raktam a szobámban és át slattyogtam Gemma szobájába. Az ajtó egy halk nyikorgással jelezte, hogy valaki bement oda. Gemma egy halk nyögést adott ki és a másik oldalára fordult. Szőkés barna haja szinte eltüntette a párnáját.  Oda sétáltam az ágya sarkához és leültem. Egyik lába kilógott a takaró alól és mint egy villám csapás villant be az ötlet, hogy hogyan is ébreszthetném fel. Még jobban felhúztam a takarót a  lábánál és csikizni kezdtem a talpát. Hangos nevetésben tört ki, majd egy idő után sikerült kihúzni a lábát a kezeim közül.

-Jó Reggelt, Álomszuszék!-mondom neki mosolyogva. Ő az egyetlen ember szerintem, aki mostanában mosolyogni látott. Kinyújtotta a nyelvét és vissza dőlt az ágyba.-Csak köszönni jöttem. Meg egyben elköszönni is.-mondtam egyre halkuló hangon. Gemma felült és megláttam a baglyos felsőjét, ami igen édesen állt rajta. 

-Nem akarom, hogy elmenj.-vágja be a durcás képet. Közelebb csúsztam hozzá és megöleltem.

-Majd hívlak, ha oda értem. Meg mindennap. Meg meglátogatsz..ugye?-kérdezem úgy mintha attól félnék, hogy nemet mondana.

-Jaj, te Lüke! Persze!-nyom egy puszit az arcomra és megölel.-Annyira hiányozni fogsz.-Egy könny futott végig az arcán. Érzem, hogy a hangulat kezd átmenni szó szerint siralmassá, így meg kell törnöm, mielőtt én is el sírnám magam.

-Te is nekem. Segítesz lecipekedni?-küldök felé egy mosolyt. Ő megtörli a szemét és kipattan az ágyból és elkezd szaladni a szobám felé azt ordibálva maga után, hogy "Aki utoljára ér oda az lesz a záp tojás". Én csak ezen nevetek és utána sétálok. Bemegyek a szobámba és azt látom, hogy Gemma valamit nagyon szorongat a kezében.  Közelebb megyek és ő szét nyitja tenyerét, amiben egy keresztes nyaklánc pihent.

-Neked vettem, Öcsi!-adja oda a kezembe. Én nem tudom, hogy mit mondja ezért megölelem.

-Köszönöm!-suttogom a fülébe és a hajába puszilok. Majd eltávolodok és a cuccomért indulok. Oda adtam Gemmának a könnyebb táskát és én vittem a nehéz bőröndöket.  A lépcsőn megúsztuk az esést lefele. A kocsim felé vettük az irányt, mikor megláttam, hogy anya és Tom az ajtóban állnak. 

-Szia Kicsim!-jön oda anya és ölel meg. Egy kezemmel vissza ölelem, de hamar meg is szakítom ezt a pillanatot. Tom arrébb áll az ajtóból én kimegyek rajta és Gemma követ. Betettük a csomagokat a Range Rover-embe. Gemmának még adok egy puszit és beszállok a kocsimba és kitolatok a garázsból. Anyáék az ajtóban állnak és integetnek én egy duda szó nélkül ott hagyom a házat. Tudom, hogy ez bántotta őket. Engem is bántott, de nincs mit tenni. Az oda fele út nagyon unalmas volt. Benyomtam a rádiót, ahonnan az összes számot már fújtam. Így a rádióval együtt énekeltem. Mikor oda értem leraktam a kocsimat az Egyetem parkolójában. Kivettem cuccaimat a kocsiból és azt húzva magam után néztem körbe. A kapunál egy csomó ember állt. Mindenki a saját vagy a szülei kocsijával érkezett.  Egy lányt látok, aki egy taxival hozatta ide magát. Különösebb figyelmet nem adok neki, mert nem igazán izgat. Elindultam be a nagy épületbe, majd a porta féleségnél, megkérdezem, hogy hol találom a szobámat. A nő, aki ott ül látszik rajta, hogy tart tőlem, pedig semmi okot nem adtam rá. Ez általában idegesíteni szokott, de most túl tettem magam ezen. Elindultam a szobám felé, ami a 82-es szoba volt.  Miután megtaláltam, becuccoltam oda és átnéztem a "szomszédba", a 81-es szobába. Először kopogtam, majd egy kellemes női hang kiabált ki.

-Igen?-én azzal be is nyitottam. Jessica volt az. A volt osztály társam, akivel egy bandában voltunk. Ő nem volt össze tetoválva, csak úgy bekerült. Nagy mosollyal fogadta, hogy én vagyok az.-Harry! De örülök, hogy látlak!-ölel meg. 

-Részemről a szerencse, Jess!-Ő egy belevaló, aranyos lány volt. Vörös hajjal és egy fültágítóval rendelkezett. Barna, nagy boci szemei voltak. Egész jól kijöttünk egymással, de most biztos, hogy nagy haverok leszünk, hiszen egyenlőre Ő az egyetlen, akit ismerek. 

-Nem gondoltam, hogy lesz itt ismerős.-mondja széles mosollyal.

-Én se. Látom berendezkedtél. Ennél ijesztőbb posztereket ki sem rakhattál volna.-nevetem el magam a szörnyes poszterein.-Meg fogod ijeszteni a szoba társadat.-mondom még mindig egy picit nevetve. Ő csak vállat vonva leül az ágyára.

-És te már berendezkedtél?-én csak bólogatok és már indulok is az ajtó felé, mivel eszembe jutott, a nyaklánc, amit Gemmától kaptam.

-Most megyek. Majd még benézek!-mondom és nyomom már le a kilincset és nyitom ki az ajtót, mikor egy barna, hullámos hajú és kék szemű lányba ütközöm. Tekintetét a Ramones-es pólómon tartja, majd rám néz és a szörnyülködést lehet látni a tekintetében. Amilyen aranyos benyomással kezdte nálam, ezzel a tekintetével el is szúrta. Egy picit neki ütközve  vállának, hagyom ott az ajtó előtt és megyek be a szobámba. Ledőlök az ágyamra és megint ugyan ott vagyok, mint tegnap este, otthon. 

Nicole Bell

_______________________________________________________________

Köszönés nélkül nekem jött és bement a szobájába. Bunkó! Gondoltam magamba. Majd beljebb lépve láttam, hogy az egyik ágyon ül egy lány. Vörös haja, barna nagy boci szemei voltak és az egyik fülében fültágító volt. Alap járaton aranyos lánynak tűnt, csak az a fültágító nekem nem túl barátságos. 

-Szia!-köszön kedvesen és feláll, hogy segítsen behoznom a cuccomat az ajtóból.

-Hello! Nicole Bell.-mutatkozok be és nyújtom egyik kezem felé. 

-Jessica Kriptoen. De a barátaimnak csak Jess.-mosolyog rám kedvesen és kezet fog velem. 

-Öhm Jess, köszönöm a segítséged.-küldök neki én is egy mosolyt.

-Semmiség. Amúgy ne haragudj, modortalan haverom miatt. Ő ilyen.-mondja vállát vonogatva. Nekem nem jönnek be az agyon tetovált, bunkó pasik. Mindegy is, nem foglalkozok vele.

-Milyen szakra jöttél?-kérdezem megint egy mosolyt felé küldve.

-Rajz. Tetoválás készítő akarok lenni, majd.-mondja lelkendezve.-És te?-kérdezi illedelmesen vissza. Én közben a táskámból pakoltam kifele.

-Általános. Nem tanulok igazán semminek. Talán, majd az általános szakon találok magamnak valót. De egyenlőre csak sima semmi.-nevetem el a végét az utolsó szavaim miatt. Ő is felnevet, majd feláll az ágyáról.

-Én megyek is. Majd jövök valamikor.-mondja és már kint is van. Miután kipakoltam a cuccomat, bedobom magam a kényelmetlen ágyba, amiben ebben az évben aludni fogok. Az otthoni ágyam sokkal kényelmesebb. Kikapom a táskámból a telefonom és anya számát tárcsázom. Két csöngés után fel is veszi.

-Szia Anyu! Megérkeztem.-mondom neki teljesen nyugodtan.

-Szia Kincsem! Ugye nincs semmi bajod? Minden rendben? Nem hagytál itthon semmit?-kérdezi egy levegő vétellel szinte az egészet.

-Oké anya, egyszerre csak egyet és vegyél levegőt is.-nevetek a telefonba.-Nem, nincs semmi bajom és Igen minden rendben és nem, Nem hagytam otthon semmit.-válaszolok az összes feltett kérdésére.

-Ennek örülök, hogy minden rendben. Találtál már barátokat?-kérdezi izgatottan.

-Öhm..a szoba társam egyenlőre, akivel beszéltem. Majd az idő elteltével lesz.-nyugtatom meg.

-Rendben Kicsim. De én most megyek. Szia és vigyázz magadra! Puszi.-köszön el.

-Szia Anyu! Puszi.-és letette az utolsó szavam után. A telefonomat vissza süllyesztettem a táskámba. Felálltam és összekaptam valami ruhát a szekrényemből, amit felhúzok pizsamának. Ló farokba fogtam a hajam és egy szürke belebújós cipőt vittem még magammal.  Elindultam meg keresni a fürdőt, ami kiderült, hogy a folyosó végén van. Miután letusoltam, megtörölköztem és belebújtam a ruhámba. Visszafele sétáltam a szobámba, közben megigazítottam a hajam, mikor egy  erős mellkasba ütköztem és elestem volna, ha nem fog meg két nagy kéz. Hirtelen becsuktam a szememet és mikor megéreztem a kezeket, nyitottam ki.

Köszönöm a sok feliratkozót! Itt a második fejezet is. Remélem elnyerte ez is a tetszéseteket. És ÚRISTEN több mint 20 pipa az első fejezetnél..nagyon köszönöm. Remélem ennél több lesz és több vissza jelzést is kapok. Mivel Szerda..egy Új rész. Hétvégén jön a következő rész.
Üdv.:Nóry