26.Chapter-Randevú.

-Tudod, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova. – szaladt mellém a Göndör. Önelégülten elmosolyodtam, majd bólintottam egyet felé nézve.

-Mint egy randevú? – elnéztem zavaromban, és ezt is úgy suttogtam.

-Nevezhetjük így is, de ez a szó olyan régimódi. – húzta össze szemöldökét.

-Szerintem egy szép szó. – keltem ki magamból, felemelte kezét védekezés képen.

-Akkor Bell, lenne kedved eljönni velem egy randevúra? – csodálatos mosolyát megmutatva nézett ám. Elpirultam, nagyon jól esett ilyet hallani ajkai közül.

-Igen. – suttogtam zavaromban, majd lehajtottam fejem. Megsimogatta kezem, majd elém sétált.

-Akkor majd a többit még megbeszéljük. – kacsintott hátra, és előre sietett a következő órájára. Onnantól fogva az egész napot egy lemoshatatlan mosollyal ültem végig az órákon. Utolsó órámról csörtettem ki a teremből, mikor megláttam a Göndört a padon ülve. Több ember összesúgott, volt lány, aki próbálta felkelteni figyelmét. Telefonjában kutakodott, oda billegtem hozzá, majd picit távolabb leültem mellé. Felnézett telefonjából rám, elmosolyodott, majd visszaszegezte tekintetét telefonjára. Épp üzenetet írt valakinek, miután elküldte lezárta, és a zsebébe csúsztatta a készüléket. Kiürült az a folyosó rész, ahol ültünk. Közelebb hajolt és egy gyors csókot hintet arcomra, majd felállt.

-Engem vártál? – hitetlenkedtem, bólintott egyet, majd a kocsijához vezetett. Beültünk, bekötöttem magam, majd a Göndörre néztem.

-Szóval – rám emelte zöld íriszeit, majd elmosolyodott. –Tudnod kell, hogy kicseszett szar helyzet, mivel talán még soha nem randevúztam. – nézett el zavarában. –Ha az nem számít annak, hogy ha elhívtam és nem jött el velem. – savanyúan elmosolyodott, a szívem mintha összeszorult volna, ahogy elképzeltem, mikor picit fiatalabb korában milyen aranyosan nézhetett ki és visszautasítja a lány.

-Majd megköszönöm neki. – mosolyogtam rá.

-Micsodát? – húzta össze szemöldökét.

-Hogy meghagyott nekem. – zavarba jöttem, így elpillantottam egy pillanatra. Majd visszanéztem és a Göndör arcán egy hatalmas mosoly terült el.

-Most megcsókolnálak erre az aranyos megjegyzésedre, de korai lenne. – kacsintott rám, majd beindította az autóját. –Ezzel csak azt akartam mondani, - folytatta tovább - hogy már most nagyon sajnálom, ha nem olyan, amilyennek elképzelted, vagy valami nem tetszik. Ha az utóbbi helyzet alakul ki, nyugodtan említsd meg. – elkezdett zavartan habogni, így belevágtam szavába.

-Segítek majd. – lágyan rá mosolyogtam, valamennyire megnyugodott, majd elindult az autójával. A rádió halkan szólt, ami meg adta az alap zajt, így nem volt kínos a csend köztünk. Rá pillantottam, görcsösen szorongatta a kormányt és a sebváltót. Arca feszült volt, és az útra koncentrált. Kezemet rá tettem arra a kezére, ami a sebváltón pihent. Egy pillanatra rám kapta tekintetét és elmosolyodott. Összekulcsolta ujjainkat és így vezetett az út további részében. Nem kérdeztem rá, hogy hová megyünk, mert tudom, hogy így is nagyon izgul. Az ablakon néztem kifele, ahogy elhagyjuk a házak sorait, majd egy erdőnél vagyunk. Leparkolt egy betonos területen, kicsatolta magát, majd rám nézett.

-Öhm…nagyon elcseszem, ha elmondom, mit tervezek? – vakarta meg kínosan a tarkóját. Elmosolyodtam, hogy csak miattam randizik.

-Ahogyan akarod. – hajamba túrtam, majd rá néztem.

-Semmi komolyra nem gondoltam, csak elmehetnénk sétálni. – lehangolóan hangzott, amit mondott, bólogattam, majd kiszálltam a kocsiból. Mellém sétált, majd elkezdtünk egy sövényen sétálni.

-Bell, csak tudtodra hozom, miattad teszem ezt az egészet. – mondta őszintén, majd zsebéből kivette a kezét és az enyém után nyúlt. Nem szóltam semmit, csak egy mosolyt küldtem felé. Pár percen belül egy faházat láttam, kérdően a Göndörre néztem, akinek egy széles mosoly ült ajkán. –Nem gondoltad komolyan, hogy ilyen szerencsétlen vagyok?! – nevette el magát, majd mikor leolvasta, hogy azt hittem, elkomorult. –Köszönöm, hogy ilyen lúzernek néztél. – nevetett fel, majd a faház irányába kezdett húzni. Kikapott a zsebéből egy kulcsot, majd kinyitotta.

-Ez a faház régebben a miénk volt. Nem messze vagyunk Holmes Chapel-től. – tájékozatott. – Szinte minden nyugalmas hétvégénken kijöttünk ide, míg, anyám és apám el nem váltak egymástól. – itt elhallgatott, majd egy könyvet figyelt. Közelebb mentem és felvettem azt a könyvet a dohányzóasztalról. Kinyitottam és több kiskori kép is volt benne. Egy kisfiúról és egy gyönyörű lányról. –Kérlek, csukd be. – kilökte a kezemből, majd visszarakta, ahonnan felvettem.

-Ha ilyen emlékek kötnek ehhez a helyhez, elmehetünk máshova is. – közelebb sétáltam hozzá, majd arcán végig simítottam.

-Egy idő után sikerül az embernek mindent megemészteni. Így vagy úgy. – halvány mosolyával megajándékozott.

-Viszont egy pici rendet tehetnénk. – mosolyogtam rá és a csuklómon lévő gumi segítségével, összefogtam a hajam.

-Bell, nem ezért hoztalak ide! – hangja szigorodott. Megsimítottam arcát, majd közelebb hajoltam.

-Tudod, ha rendet tennénk, és tartanánk is, talán kijárhatnánk időnként. – fülébe suttogtam, majd a végén kacsintottam egyet és egy rendezetlen könyves polc elé sétáltam. A Göndör mögém lépett és hátulról átölelte derekam.

-Köszönöm! – lágyan suttogta fülembe, majd a fülem mögötti egyik érzékeny pontomra lehelt egy csókot. Végigsimítottam kezén, majd kiléptem öleléséből, és rendezni kezdtem a könyveket. A Göndör a konyhában tett rendet, majd a nappaliban, ami egybe volt egy szobával, mint ahogy a konyha is egybe volt a nappalival. A bútorokon rendet tettem, majd összesöpörtem és végeztünk is a takarítással. Fáradtan dőltem le a nappaliban lévő kis kanapéra. A Göndör is mellém, dobta magát, majd a fejét a vállamra döntötte.

-Gyönyörű ez a ház! – suttogtam neki, kezünket összekulcsolta, majd azt nézegette.

-Régen ezen a kiskanapén aludtunk a nővéremmel. Ki lehetett húzni. – mosolyodott el az emléken.

-Gondolom, értelemszerűen a szüleid aludtak abban a szobában. – bólintott egyet, majd a telefonjáért nyúlt.

-Rendelek valami pizzát, meg bort. – tárcsázott egy számot, és várta hogy felvegyék. Miután megrendelte a vacsoránkat, benézett a fürdőszobába, ami sokkal jobb állapotban volt, mint az egész ház. –Elmehetsz letusolni, ha gondolod. – mondta, majd egy szekrényben kezdett kutakodni.  – De nincsenek a méreteinkben ruhák, ha csak.. – átsétált a szobába, és ott is kutakodott egy ideig a szekrényben, mire kihalászott egy nagy pólót és két melegítőt. Oda adta a pólót és a nadrágot, majd adott egy törölközőt, és bementem letusolni a fürdőbe. Miután végeztem ujjaimmal végigszántottam hajamon, majd kimentem a fürdőből és intettem neki, hogy Ő is mehet. Elégedett mosollyal az arcán mért végig és közelebb jött. –Nem sokára hozzák a vacsorát, ha nem végzek addig a pénztárcám az asztalon, van, és fizessd, ki legyél szíves. – hadarta el, bólintottam, majd elment letusolni. Levettem egy könyvet a könyvespolcról, majd kinyitottam. Tele voltak kis firkákkal, amit gondolom ők, firkálhattak össze, elmosolyodtam, majd visszatettem a könyvet. Épp csengettek, felvettem az asztalról a Göndör pénztárcáját, majd az ajtó felé indultam. Egy harmincas éveiben járó férfi állt az ajtóban, alaposan végig mért, majd a szemembe nézett.

-Itt a számla, rajta van az összeg. – közölte közönyösen. Leolvastam, majd kivettem annyi pénzt és a kezébe adtam.

-Köszönöm, Jó Étvágyat! – köszönt el, bólintottam egyet, majd becsuktam az ajtót. Zavarban éreztem magam, hogy így látott ez az ember, mikor megfordultam a borral és a pizzával a kezemben, vettem észre, hogy a Göndör a fürdőajtónak támaszkodva figyelt. Haja kuszán és nedvesen csillogott, felső testét tetkók fedték, kocka hasa elterelte figyelmemet. V vonala alatt lógott csípőjén a melegítője. Közelebb jött és kivette kezemből a bort és a pizzát.

-Tessék. – nyújtottam neki a pénztárcáját, azt is kivette kezemből, majd ledobta az asztalra. Kihúzta azt a kanapét, amin régen a nővérével aludt, egy huzatot tett rá, majd engem is oda invitálva tette le a bort és a pizzát a dohányzóasztalra.

-Pillanat, még hozok tányért, meg boros poharat. – féloldalasan elmosolyodott, összefogtam hajamat, majd idegesen piszkálni kezdtem a végét. Visszatért két borospohárral és két papír tányérral. Kinyitotta a borosüveget, majd öntött mindkét pohárba. Én addig kinyitottam a pizzás dobozt és tettem a tányéromra. Göndör félszemmel figyelte cselekedetem, és az elégedett mosolyát le sem lehetett mosni arcáról. Ő is kivett magának egy szeletet, majd kezembe adta a borospoharat, ő is a kezébe vette, majd mélyen szemembe nézett.

-Az első randevúmra! – röhögte el magát a Göndör, koccintottam vele, majd megkóstoltam, kellemes íze volt. Lassan elfogyasztottuk a pizzánkat, közben ittunk bort is. 

Sziasztok!
Szóval, hétvégén nem voltam itthon, így nem tudtam felrakni a részt. Mivel gy gondoltam nem szeretnék csúszni, így ma kirakom a szombatit- vagyis a múlthetit - és holnap ugyan úgy megszokottan jön a következő. 
Nóryxoxo