40.Chapter-Régi érzések?

Sóhajtottam, s kiszálltam a kocsiból. Felvettem kalapom, majd lépteimet figyeltem, egészen, míg, az ajtóig nem értem. Göndör lépett mögém, kezeivel közre fogta derekam, majd nyakhajlatomba csókolt. Furcsa volt hirtelen tette, de megmelengette fájdalmasan szomorú és összetört szívem. Összekulcsolta kezünket, s beléptünk a házba. Hirtelen mindenki felénk kapta tekintetét. Anyámat egy pár ember körbe állta és beszélgettek. Konyhába sétáltunk, amekkora sebességgel tudtunk, hiszen mindenki jött és részvétét nyilvánította, amivel én már nem mentem semmire, de ők jobban érezték magukat tőle. Öntöttem két borospohárba bort, s leültünk egy üres asztalhoz. Csak anyám miatt jöttem el erre a Torra. Hiszen Ő ragaszkodott hozzá. Semmi értelmét nem találtam ennek, sok ember, aki sajnálkozik, és apámról beszélget, hogy milyen volt. Undorító. Göndör kezét éreztem, ahogy végig simít combomon egyre feljebb, picit felgyűrve a szoknyámat.

-Harreh! – suttogom felszólítóan, hogy hagyja abba, amit művel. Fülemhez hajol, majd megcsókolja a gyenge területet. Lehunyom szemem, hiszen belőlem is kivált dolgokat, de elhúzom fejem és ránézek. –Keresek egy mosdót. – mondom és felállok ott hagyva őt egyedül. Katherine.el összeakad tekintetünk, miközben sétálok a lépcső felé, hogy az emeletre menjek. Nem sejtek jót a nézéséből. Peter, nagybátyámba erősen kapaszkodik, mintha egy szakadék szélén állna. Miután sikeresen megtaláltam a mosdót, megnéztem a sminkem – ami még volt rajtam -, majd leültem a wc fedelére. Kellett egy kis magány, egy nagyon kicsi. Igazából most inkább feküdnék otthon a puha ágyamban a Göndör meleg ölelésében, simogatásában, minthogy itt legyek sok ismeretlen ember között, akik sajnálkoznak, és az apámról beszélnek. Ha apám élne biztos, kedvelné a Göndörömet. Csodálatos ember, akárcsak az apám. Lenne témájuk, nem lenne kínos pillanatuk. De hiába gondolkozok ezen. Inkább felállok és visszasétálok a Göndörhöz. Lépkedek le a lépcsőn, figyelve, hogy ne essek el, mikor felemelem tekintetem a lábaimról csak két emberen, akad meg. Göndör mosolyogva suttog valamit Katherine fülébe, amire Katherine csak mellkason csapja. Mintha a szívem pici része letört volna. Lenéztem remegő kezeimre, majd vissza rájuk, gyorsabban szedtem a lábaimat, s arra fele sétáltam. Csak őket figyeltem, miközben a szívem összetörni készült. Már majdnem ott vagyok, mikor Katherine Harreh.hez hajol és vagy csókot vagy, puszit akar nyomni, de szinte sprintelve oda futottam, amire a Göndör pár lépést távolodott tőle. Nem tudom, mit mondjak. Katherine csak gúnyosan rám néz. Míg a Göndör végig futtatja tekintetét rajtam. Érzem, ahogy felmegy bennem az a bizonyos „pumpa”.

-Tudjátok mit?! Nem is zavartam. – ezzel otthagytam őket és szinte szaladva mentem ki az ajtón. Nem érdekelt, hogy gyalogolnom kell, de minél hamarabb el akartam innen tűnni. Nem hiszem el, ha picivel tovább maradok a mosdóban, vagy nem sietek oda, lesmárolja a barátomat, és a Göndör garantálom, hogy el se tolta volna magától. Elhiszem, hogy egy álma válhatott volna valóra, de van barátnője, csessze meg! Gombóc egyre nagyobb lett a torkomban, sírás kerülgetett. Csalódtam a Göndörben. Nem gondoltam volna, hogy nem hogy máskor, de az apám temetésén ezt tenné. Egy könny végig folyt az arcomon, majd azt követte a többi. Nem sikerült visszatartanom sírásomat. Főleg ma. Találtam egy padot, arra leültem, és arcomat kezembe temettem. Ez a mai nap különösen elcseszett volt. Anyámat egyedül hagytam, de azt mondta, hogy a Házban alszik ma meg talán holnap is. Mivel magányra vágyik. Az ismerős fekete autó hajtott el előttem. Tekintetem pont találkozott a Göndörével. Visszatolatott, s sprintelve jött hozzám.

-Bell, .. – kezdte volna, de belevágtam.

-Nem érdekel, Harreh! – fordultam el másik irányba, hogy ne lássa az arcomat. Beharaptam alsó ajkam, s lehunytam szemem. Furcsa volt a tény, hogy Ő az egyetlen ember, aki meg tudna vigasztalni. Még ha Ő is ennek az okozója. Leült mellém, amire én reflexszerűen csúsztam lejjebb. Felsóhajtott, de nem szólt semmit. Nem bírtam tovább, szóvá kellett tennem a tettét. –Mi a faszért? – szinte ordítottam rá, amire egyből rám kapta tekintetét.

-Mi csak beszélgettünk. – összehúzta szemöldökét. Tipikus szöveg. Felnevettem kínomban, amire láthatóan Ő is idegesebb lett.

-Fogalom zavarod lehet, mert nálam a „csak beszélgetés” nem arról szól, hogy random a partnerem felé hajolok és lesmárolom. – idegesen a hajába túrt és elnézett. Igazam volt. – Tudom, hogy nem te kezdted, de benne lettél volna, ha nem jelenek meg ott. – halkultam el – Én nem is értem, hogy minek jöttél utánam. – idegesen felállt, majd felém fordult. Tekintete perzselt a haragtól.

-De nem szeretem őt, csesszed meg! – kiabálta. Egyből azt vontam le, hogy engem szeret. Ugyan, Nicole. Ne gondolj egyből a pozitív dologra. Csak bólintottam, s lehajtottam a fejem.

-Vigyél haza! – álltam fel és a kocsi felé sétáltam. Nem szólt semmit, csak jött mögöttem. Bekötöttem magam, lábamat keresztbe tettem, hogy még véletlenül, se érjen hozzám, s az ablak felé fordultam. Egész úton káromkodott. Minden apróságon. Legszívesebben ráordítottam volna, hogy hagyja abba, de csak egy újabb veszekedést szított volna. Így csak tűrtem.

-Kurva anyádat! Te is úgy kaptad ajándékba a kikúrt jogosítványod! – ránéztem egy „most már igazán abba hagyhatnád” fejjel, amire ő is rám emelte tekintetét, amiből szinte kiugráltak a szikrák. Utána már csak az orra alatt motyogott. Miután leparkolt a ház előtt, azonnal kipattantam, s beviharoztam a házba. Fejem sajgott a sok kiabálástól és a káromkodás ezer meg annyi fajtájától. Tudtam, hogy nekem most csak egy nyugtató zuhany és egy alvás kell. Sajnos a fürdőszobai ajtómon nem volt zár, így nem tudtam bezárni, de a kabin ablakain nem lehetett átlátni. Egy bő pólót és egy francia bugyit megfogva sétáltam a fürdőbe. Vagy negyed órát csak álltam a zuhany alatt, majd mikor a tusfürdőért nyúltam észrevettem egy alakot, aki nem lehetett más, mint a Göndör. Lassan mosakodtam, majd kinyúltam a törölközőmért, magam köré tekertem, s kiszálltam a kabinból. Göndört figyelmen kívül hagytam, s vizes hajamat kezdtem fésülni. Majd felé nézve – de még mindig nem rá – megráztam a hajam. Göndör szeme először kulcscsontomra, majd mellkasomra tévedt. Beharapta ajkát, de nem szólt semmit.

-Bell. – hangja már nyugodtabbnak tűnt. Nem néztem még mindig rá, felhúztam a törölköző alatt a francia bugyim, majd Harreh.nek háttal állva, felhúztam a pólómat is. Lekapcsolva a villanyt sétáltam el mellette, mintha ott se lenne. Bekentem testápolóval kezem, lábam, majd az ágy legszélére lefeküdtem, hogy távol legyek tőle. Pár perc elteltével jött ki ő is a fürdőből, megcsapott kellemes tusfürdőjének illata. Besüppedt az ágy másik fele is, majd sóhajtott egyet. Rossz érzés volt, hogy nem a karjai közt aludhattam el, de tudnia kell, hogy a dolgoknak súlya van. Az ággyal szemben lévő ablakon néztem kifele, hideg volt, mégis ki volt nyitva valamennyire, hogy friss levegő jöjjön be.

Arra ébredtem fel, hogy a Göndör nyöszörög mellettem, s forgolódik. Hozzá fordultam, homloka ráncos volt, arca meggyötört, s izzadtság cseppek arcán ott éktelenkedtek.