27.Chapter-"Te nem olyan vagy, mint a többi."

-És miért váltak el a szüleid? – tettem fel félve a kérdést, majd bele ittam a borospoharamba. Nagy levegőt vett, majd a szoba fele nézett.

-Nem mondták el, amikor elváltak még kicsi voltam, nem értettem volna. Most meg már megérteni se szeretném. Apám az óta még csak le se szar engem és a nővéremet se. – mondta csalódott hangon, majd beleharapott a pizzájába. –De ne folyton rólam beszéljünk! Mesélj te is valamit. – zöld íriszével rám nézett, majd kortyolt a borából.

-Hát… még kislány koromban volt egy barátnőm, Nicola. Óvodában ismerkedtünk meg, és haláláig legjobb barátnők voltunk. Ő volt az a testvérem, akit az Isten nem nekem szánt, de mégis egymásra találtunk. – mosolyodtam el a végén, majd egy lepotyogni készülő könnyet töröltem ki szememből.

-Miben halt meg? – érzelem nélkül kérdezte.

-Nyaraláson voltak, egy hajón utaztak, ami később elsüllyedt. – suttogtam, majd felnéztem a plafonra és vettem egy mély levegőt.

-Sajnálom! – közelebb jött és ölelésbe vont. Elmosolyodtam, majd beleittam a boromba.

-Nem kell, már biztos egy szebb helyen van, szenvedések nélkül. – szemébe néztem, bólintott egyet, majd homlokon puszilt. –Nem láttalak még anyukáddal beszélni. – közöltem vele, megrántotta a vállát, majd elpakolt az ágyról, mivel befejeztük a vacsorát.

-Nem mondható jónak a kapcsolatunk, sőt. – elővett két párnát és egy takarót. – Csak egy takarót találtam, aminek kellemes az illata, viszont párnából van kettő is, szóval azon nem kell osztoznunk. – lefeküdt, majd félig betakarta magát és megütötte a mellette lévő helyet, hogy én is helyezzem magam kényelembe. Felém fordult, így az oldalán pihent, én is felé fordultam, majdnem egy magasságban voltunk.

-A válás miatt romlott el a kapcsolatotok? – kérdeztem rá finoman.

-Is. Azóta van egy új barátja, akit még máig se ismerek, mert annyira nem érdekel. – megtörölte szemét, majd hajába túrt és kezét az oldalán pihentette, míg a másikat a feje alatt volt.

-Ő nem tehet semmiről, Harreh! – elmosolyodott neve hallatára, majd bólintott egyetértően. Közelebb vont magához, majd szemembe nézve lágyan csókba hívott. Örömmel fogadtam el és viszonoztam. Pár perc után levegő hiánya miatt váltunk el.

-Te nem olyan vagy, mint a többi. – suttogta, majd becsukta szemét.

-Milyen az a többi? – kérdeztem, majd hajába túrtam.

-Nehéz megfogalmazni, te különleges vagy. Más a felfogásod és a viselkedésed is. Más lányt ilyenkor már rég megbasztam és el is ment. – kikerekedett szemem, amire felnevetett – persze nem itt. Ide még senkit se hoztam. Te vagy az első! – féloldalas mosolyra húzta száját, majd ismét megcsókolt.

-Te is más vagy. – suttogtam neki. –A „mások” ennyire vonzzák egymást? – felnevettem, amin Ő is elmosolyodott. –Furcsa vagy, kiszámíthatatlan és tökéletes a zenei ízlésed. – céloztam itt a Nirvana-ra.

-Még a végén elpirulok. – mosolyodott el, majd lejjebb csúszott, hogy arcunk egy magasságban legyen. –Vannak hátrányaim is. – suttogta a szemembe nézve.

-Mint minden embernek. – nem szakadt meg a szemkontaktus. Elmosolyodott felfogásomon, majd félmeztelen testére vont.

-Erről beszéltem. Más lány rég hagyott volna a faszba. – szemembe nézve beszélt nekem. –De te nem igazán akarsz hagyni. Ha jók a megfigyelő képességeim. – huncútan elmosolyodott, majd felült velem, így én lábamat a dereka köré tettem és rajta ültem. –Ahogy én se akarlak igazán téged. – zavarba jött, így elnézett rólam. Felnevettem, majd melegséget adó testéhez bújtam. Rossz előérzetem van ezzel a felhőtlen boldogsággal kapcsolatban. Ez olyan vihar előtti csend. Szemeimet már húzta az álom, a Göndör is egyre lassabban vette a levegőt.

-Így kényelmetlen lesz aludni. – suttogtam mellkasára, hirtelen megugrott, amire arcára néztem.

-Csak megijedtem. – nevette el magát kínosan, amire nekem is hangosan kellett nevetnem.

-Nem az én szövegem az, hogy „Itt vagyok veled, nem kell félned semmitől!” – nevettem tovább. Finoman lelökött magáról, majd elfordult a másik irányba, megjátszva a sértődött kisfiút. – Ugyan már. Hány éves vagy, Harreh? – visszafojtottam nevetésem. –Tudod, a húsz éves férfiak nem tesznek ilyen gyerekes dolgokat. – megint felnevettem egy picit, majd kikeltem az ágyból. Nem feltűnően hátra pillantott, hogy megnézze, mit csinálok. Oda sétáltam az ágy másik oldalához, majd lehajoltam arcához. Kezemet végig simítottam arcán, meggyengült érintésemre. Közelebb hajoltam és egy puszit nyomtam telt ajkaira. Összerezdült, de még mindig nem tett semmit. Megfogtam a takarónak a végét, felemeltem, majd befeküdtem mellé. Becsukta szemét, ajkai egy picit elváltak egymástól, kihasználva az alkalmat ismét oda hajoltam és egy csókba hívtam ajkait. Viszonozta a csókot, szemeit csukva tartotta, de kezével megszorította derekamat. Közelebb vont magához, kezem felhevült felsőtestén pihent. Ajkaimról áttért a nyakamra, ahol lágy csókokat hagyott, néha-néha megharapott egy-két területet. Kezem hajába vezettem, majd pár perccel később eltávolodott és fejét visszatette a párnára. 
-Többször kéne játszanom a sértődött kisgyereket. Régen nem ilyennel akartak kiengesztelni. – elmosolyodott, majd egy csókot nyomott nyakamra és lecsukta szemét. –Szép Álmokat, Bell! – kezével hátamat simogatta. Egymás kezében aludtunk el.