36.Chapter-"Szeretném, ha elkísérnél.."

Kisírt szemekkel ültem az ágyamon és bámultam magam elé. Úgy éreztem, mindenki és minden elhagy. Ledőltem és én is aludtam inkább. Jobb idő elütésnek tűnt.

Telefonom üzenet jelzőhangja zökkentett ki. Gyenge látásommal oldottam fel, majd néztem meg az üzenetet.

„Megírod a címet és hívok egy taxit.H”

Üzenete, nagyon zárkózott és rideg volt. Leírtam neki a címet, majd telefonomat az ágyamra dobtam. Valahol a szívem legmélye repdesett az örömtől, hogy idejön, viszont a másikat bántotta, hogy ennyire nem érdekli. Hangos dudaszó jelezte, hogy megérkezett. Kinéztem az arra fele nyíló ablakomon. Pont akkor szállt ki a kocsiból. Fején egy zöld sapka, egy fehér pólót és rajta egy dzsekit viselt. Fekete csőfarmerja és a barna csizmáját húzta fel. Feltekintett az ablakokhoz, mikor tekintetünk egybe akadt. Halvány mosolyt küldött, majd elé siettem. Megálltam az ajtó előtt és vettem egy mély levegőt, s kinyitottam. Fölém magasodva tekintett le rám. Arcán gödröcskéi mutatkoztak meg. Hirtelen léptem előre egyet, és kiejtve kezéből csomagjait ölelt vissza.

-Bell. – simogatta meg hátam. Nyakába hintettem egy csókot, amibe beleremegett. Mélyet szívtam illatából, majd picit eltávolodtam.

-Hiányoztál! – vallottam be, amire elmosolyodott.

-Édesem, hol találom a tea filte…oh. – döbbent meg édesanyám. A Göndör hirtelen elengedett, majd felvette a szemkontaktust anyámmal.

-Khm...anya Ő itt Harreh Styles! – mutattam őket be egymásnak. Anyám arcán nem enyhén jelent meg a meglepődöttség színvilága.

-Öhm...örvendek! – intett kezével, majd zsebébe csúsztatta. Anyám közelebb jött, én beljebb invitáltam a Göndört. Hevesen közeledett, majd megölelte. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy édesanyám öleli a Göndört, aki meglepettségében azt se tudja, mit tegyen.

-Köszönöm! – suttogta a Göndörnek, aki halványan elmosolyodott.

-Mit, Hölgyem? – udvariasság lesült róla. Nem ilyennek képzeltem, tisztelettudó, imádni való.

-Hogy vagy a lányomnak és nem hagyod cserben! – arcán egy könnycsepp folyt végig, majd elengedte.

-Ezért jöttem, és hogy magának is segítsek. – ölelte át derekamat. Mély levegőt vett anyám, majd a konyhába sétálva beszélt nekünk közben.

-Gondolom már aludtatok együtt. Szóval Harreh, nyugodtan aludhatsz a szobájában. – arcomra egy halovány mosoly kúszott és felkapva egyik táskáját invitáltam a szobámba. Letettem a földre, majd becsuktam az ajtót. A Göndör levette csizmáját és kabátját, majd közelebb jött. Kezét derekamra tette, majd közelebb húzott magához. Ajkai vészesen közeledtek felém, érintették egymást. Lágy táncba hívta, majd pár perc után elvállt.

-Minden rendben? – suttogta nem messze ajkaimtól. Fájdalmasan hunytam le szemem, s megráztam nemlegesen fejem.

-Két nap múlva édesapám temetése, édesanyám nyugtató vagy altató nélkül nem tud békésen aludni. És én sem érzem magam a toppon. – néztem el fájdalmasan egy sarokba. Kezét arcomra simította, majd leültünk az ágyamra. Ledőlt velem, majd hátamat simogatta.

-Azt hiszem nekem is, hiányoztál. – jelentette ki, amin belül mosolyogtam, hogy talán még magának se tudja bevallani. Levettem sapkáját, majd hajába túrtam, amire lehunyta szemét.

-Milyen volt az út? – hajoltam arcához. Nyúzott és fáradt volt.

-Tűrhető, bár én nem találkoztam kedves hölggyel, akinek mesélhettem volna rólad. – mosolyodott el. Fülénél lévő tincseivel játszadoztam.

-Köszönöm. – suttogtam, majd ajkaira nyomta egy csókot. –Nem tudod, hogy jelenléted mekkora nyugalmat és biztonságot ad. – vallottam be picit elszégyellve magam az őszinteségem miatt.

-Ez a legkevesebb, Bell. – suttogta, majd nyakhajlatomba hintett egy csókot. Pár perc után kikeltem az ágyból, hogy anyát lefektessem. –Én addig letusolnék. – mondta bátortalanul a Göndör.

-A fürdőben találsz törölközőt. – mondtam, majd anyám szobájába mentem. Már ágyában pihent. Gyógyszeres doboza a kezében volt. Betakartam, majd egy puszit hintve homlokára mentem ki szobájából. Főztem egy kellemesen meleg teát, magamnak és a Göndörnek, majd felvittem a szobámba. Az éjjeliszekrényemre tettem, s vártam, hogy végezzen a Göndör. Pulcsija még mindig rajtam volt, de már kezdte átvenni az én illatom. Lehajtottam fejem a párnámra, hátamat meg az égnek emeltem, hogy megnyújtsam valamennyire. Túl sok volt az ülve eltöltött idő. Az ajtó kinyitódott, s a Göndör lélegzete egy pillanatra elállt. Felültem, majd furcsán rá néztem.

-Minden rendben? – hajába túrva bólintott. Próbálta elrejteni zavartságát. Egy melegítőnadrágot és egy pólót viselt. Hajából csöpögött a víz. Isteni látványt nyújtott. Ajkamba haraptam, leült az ágyra és oda nyújtottam neki a teáját. Lassan érintette telt ajkait a bögréhez, majd kortyolt bele. Elmosolyodott, de nem nézett rám. Pirulva kaptam el tekintetemet. Letette a poharat, majd felém fordulva közelebb jött. Mélyen szemébe néztem, ami most nem úgy csillogott, ahogy szokott. Kulcscsontomra hintett egy lágy csókot, majd lassan lehúzta rólam a pulcsiját.

 -Teljesen „Bell illata” van már. –nevette el magát. Szóval nekem is van egy külön „illatom”? Vajon tetszik neki? – de meg is kaptam azzal a választ, hogy magára húzta. Elmosolyodtam cselekedetén, majd ölébe bújva temettem arcom mellkasába.

-Szeretném, ha elkísérnél minket a temetésre. Engem és az édesanyámat. – suttogtam mellkasába. Keze végig siklott hátamon. 

Csak annyit kérek, hogy aki szereti az írásaimat, és szerinte jól is írók, az kommentben hagyna egy szívet vagy szmájlit?
Nóryxoxo