37.Chapter-Öltöny.

-Nincs itt öltönyöm, se semmilyen ruhám, amit ilyen alkalomra fel tudnék venni. – dörmögte a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Veszünk! – másztam ki öléből és felkapva a szürke baglyos pizsamámat, -amit már nagyon régen húztam fel – elindultam a fürdőbe. Miután ott végeztem, halkan nyitottam ki az ajtót. A villany le volt oltva, és az ablak, pedig kinyitva. A Göndör az ablakban ült és egy szál cigaretta tengett ajkai között. Holdfénye világította meg, szinte tökéletes arcát. Mélyet szívott a káros szálból, majd rám nézett. Szemét végig futtatta fedetlen combomon, majd arcomra nézett. Közelebb sétáltam, majd kivettem kezéből a cigarettát. Várta következő cselekedetem, de amit tettem azt semmiképpen sem várta. Mélyet szívtam a szálból, majd elfordítva fejem kifújtam.

-Bell, ne! – vette ki kezemből, majd elnyomta.

-Ugyan. – mosolyodtam el, majd ajkaira akartam vetni magam, de eltávolodott. Összehúzta szemöldökét, erősen figyelt engem.

-Inkább feküdj le! – javasolta, majd az ágyba feküdt, nyakáig felhúzva a takarót. Oda sétáltam, majd én is bebújtam a takaró alá, vele szembe. Arcom minden egyes szegletét felmérte. Ilyenkor szokott jönni a „Gyönyörű vagy!” megjegyzése, de nem mondta ki, csak lecsukta szemét. Kezemet arcára simítottam. Bőre puha volt és meleg.

-Szép Álmokat! – suttogtam, majd kezemet magam mellé rakva hunytam le szemem. Pár perc elteltével egy leheletet éreztem arcomon.

-Még mindig gyönyörű vagy! – suttogta mély rekedt hangja. Beleremegtem, de nem reagáltam rá. Keze arcomat simogatta gyengéden.

-Csókolj meg! – suttogtam határozottan, amire simogató keze megállt. Leheletét egyre közelebb éreztem, majd ajkait enyémre nyomta és lágyan megcsókolta. Nem mozdultam felé, csak visszacsókoltam. Két cigaretta szagú lehelet találkozott.

-Jobban tetszik a csókunk, mikor nem olyan az íze a szádnak, mint a cigarettámnak. – váll el ajkaimtól. –Két káros szenvedélyem egyben. – neveti el magát. Elmosolyodok, de szemem még mindig csukva van. Hízelgő, hogy egy szenvedélynek talál.

            Madarak csicsergésére ébredtem. Lassan nyitottam ki szemem, ami a Göndör smaragd tekintetével találkozott. Elmosolyodott, majd közelebb jött.

-Jó reggelt! – suttogta, ajkait arcomra nyomta. Csak elmosolyodtam, majd felkeltem az ágyból, s a ruhámat felkapva indultam a fürdőbe. Kíváncsi voltam, hogy ez a mai nap, hogyan fog telni. Érzem, már most reggel, hogy nem vagyok jól. Nem tettem fel sminket, attól félve, hogy csak elfolyna. Mikor kimentem a Göndör félmeztelenül ült az ágy szélén és maga elé bambult. Nem nézett ki valami jól.

-Harreh, jól vagy? – leültem mellé. Csak bólogatott és bement a fürdőbe a ruháival. Hagytam édesanyámat még aludni, hiszen sok erő kell neki holnapra. Mindenkinek sok erő kell holnapra. A Göndör egy fekete felsővel, a szürke pulcsival és a feszülős csőnadrágjában lépett ki a fürdőből. Haja most be volt állítva, késztetést éreztem, hogy bele túrjak. Szemeiben fájdalom csüngött, közelebb mentem, s derekára tettem kezem. Arcát fürkésztem, nem nézett szemembe. Szóval már ketten vagyunk, akik rosszul érzik magukat. A Göndör indokát nem értettem. Hátán végig simítottam kezem, majd nyakhajlatába temettem arcom. Tudtam, ha rá kérdezek, úgy se árulná el. Így inkább vigasztaltam. Pár perc után megszakítottam az ölelésünket, s kezét megfogva húztam az ágyra. –Nem kérlek, hogy mondd el mi történt. Hiszen ha akarod, úgyis elmondod. – arcát figyeltem, miközben ő az összekulcsolt kezünket, ami az ölében pihent – De tudd, hogy bármi történt, Rám számíthatsz! – utolsó mondatomnál rám nézett, majd egy lágy csókba vont.

-Köszönöm! – suttogta ajkaimra, majd lehunyta szemét, de nem távolodott el.

-Menjünk, vegyünk öltönyt. – erőltettem egy mosolyt, majd felálltam.

            Három próbálkozás után, meg is találtuk a megfelelő öltönyt. Tökéletesen passzolt mindenhol és észveszejtően festett benne. Folyton ajkaimat harapdáltam, ahogy felmértem minden szegletét. Mikor elment az úr, aki adogatta a Göndörnek az öltönyöket, megragadva az alkalmat sétáltam mellé.

-Állhat valakinek ennyire jól egy öltöny? – simogattam meg a mellkasán az anyagot. Széles mosolyra húzta ajkait, s a tükörben figyelt. Felnéztem arcára, a gödröcskék ott ültek mosolya szélén. Imádtam a mosolyát, imádtam a szemeit, az arcát, a haját, a mámorító illatát, az ajkait, mindent imádtam rajta, és nem zavartak a tetoválásai, hiszen azok mutatják, hogy igazából milyen élete is volt. Talán túl sokáig figyeltem, de nem szólt a Göndör. Kezét derekamra tette, majd a fülke felé kezdett húzni. Pimaszul elmosolyodott, majd magunkra húzva a függönyt csókolta meg ajkaimat. Követelőző és szenvedélyes volt a csók. Keze egyre csak magához közelebb húzott. Ajkai finoman játszadoztak enyémmel, nem bírtam ki hajába kellett túrnom, amire egy picit elszakadt.

-Tudod nem pár másodperc volt, míg megcsináltam. – nevetett fel halkan. Megforgattam szemeimet, majd visszatértem ajkaihoz, s hajába vezettem kezem.

-Uram, megfelel az öltöny? – jött kintről a hang. Zilálva váltunk el hirtelen egymástól és csak reménykedtem benne, hogy nem tudja, hogy én is bent vagyok.

-Öhm..igen azt hiszem, ezt vesszük meg! – krákogott, majd elkezdte levenni magáról. Kérdően néztem rá, amire csak legyintett. Már csak a nadrág volt rajta. Elpirultam, hiszen nappal nem láttam még alsónadrágban. Még a teste is tökéletes volt. Kocka has, izmos kéz, hát. Nem tudtam nem észre venni, hogy még a feneke is tökéletes. Magára húzta a ruháit, majd rám nézett, s nyomott egy csókot szám szélére. –Elintézné addig a számlát? – kiabált ki, amire csak egy „Természetesen!” jött válaszképpen. Halkan felkuncogtam, majd miután kinézett a Göndör, hogy tényleg elment-e, invitált ki engem is. Összekulcsolta kezünket, majd a pénztárhoz sétáltunk, kifizettük az öltönyt, s elindultunk haza. 

Remélem tetszett ez a rész is!
Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy egy csomóan kommenteltetek, hogy szeretitek az írásaimat, nagyon örültem neki! 
Viszont, a csoportban említettem, hogy támadt egy új blog ötletem, amit meg is valósítottam, bármint a kinézetét, meg a szereplőket. Szóval örülnék, ha bekukkantanátok:LINK 
Az a történet valamennyivel más, mint ez. Sokkal szomorúbb a hangleejtése, de remélem, hogy megragadja a figyelmeteket és szívesen fogjátok olvasni. Akár csak ezt a blogom!
Nóryxoxo