38.Chapter-"..Föld nevű szar helyre száműzték.."

+18!! 

Megállt a kanapé mögött, majd egy „ohh”-t nyögött, mikor meglátta, hogy a Göndör ölében ülök.

-Csak nem tudtam hova tűntél. – suttogta – De most, hogy tudom, biztos kezekben vagy, visszafekszem. – és visszasétált a szobámba.

-Ezek a kezek nem csak biztonságot nyújtanak. –suttogta rekedten fülembe, amire ajkamba haraptam piszkos megjegyzésére. Kellemetlen érzés volt kielégítetlenül lenni, pár perc csend után kerestem meg a Göndör kezét és vezettem le, amire rekedtesen felnevetett. De nem tett semmit, ajkával úgy artikulált, mintha meg akarna csókolni, de nem tette. Lassan simította kezét nadrágomra, kijelenthetem, hogy kínzás ez, amit tesz.  Fejemet hátravetettem érintésére, pedig csak nadrágomon keresztül tette.

-Ugyan Harreh! – nyögtem, már szenvedve.

-Mi az? – szórakozottság játszott hangjában. Most azt várja, hogy könyörögjek érintéséért? Picit felháborodva huppantam le mellé, majd alsóneműmbe vezettem Én kezemet. Göndör tág szemekkel figyelt. –Mit csinálsz? – ledöbbent.

-Megoldom. – válaszoltam egyszerűen. Egy ujjamat felvezetve kezdtem vonaglani mellette. Furcsa lehetett neki, mivel teljesen le volt dermedve mellettem. Mellkasom fel-leemelkedett egyre gyorsabb tempóban.

-Állj már meg! – szinte kiabált. Kérdve tekintettem rá. Letérdelt elém, s lehúzta a nadrágom, majd a fehérneműt, s kivette kezem. Nem tudtam, mire készül, bár sejtettem. Egyik lábamat nyakába helyezte, majd combom belső felén egyre beljebb hintett csókokat. Számomra, és számára is az volt a legizgalmasabb, hogy jelen volt a „lebukás” veszélye. Majd ajkai lassan érintették érzékeny pontomat, amire egy visszafogottat felnyögtem és a Göndör hajába, vezettem kezem. Nyelve és ajkai tökéletes munkát végeztek, s miután elélveztem elégedetten nyalta meg száját. Lassan visszaadta rám ruhámat, és visszaült mellém. Kapkodtam rá egy percre is a levegőt.

-Úristen. – adtam végül hangot gondolataimnak. Göndör elégedetten nézett rám, majd egy csókot lehelt nyakamra.

-Mit ne mondjak tökéletes a nyelvmunkám. – önelégülten elmosolyodott. -Remélem anyukád, tényleg alszik. – nevetett fel halkan, amire kezébe boxoltam. Nadrágjára pillantottam, ami kidudorodott egy helyen. Halkan felkuncogtam, majd szemeibe néztem. Biztos elpirult vagy zavarba jött. Felpattant és a lépcsőn fellépkedve a fürdőszobába ment. Furcsa érzéssel töltött el, hogy nem akarja, hogy én…

Én is felsétáltam, s benyitottam a fürdőbe. A zuhanyzóban állt, nekem háttal. Tökéletes fenekére volt kilátásom és izmos hátára. Szinte csodálattal figyeltem minden mozdulatát. Ő nem tudta, hogy bent vagyok. Elzárta a vizet, épp fordult meg, mikor felfogtam, hogy nem kellene itt lennem. Ijedten kapta kezét férfiassága elé, míg én alma piros arcomat a kezeimbe temettem.

-Nicole? – szinte sipákolta a nevem. Hátat fordítottam neki, s kezemet se vettem el.

-Ne haragudj! Ne haragudj! Ne haragudj! – szégyenérzet hatalmasodott el rajtam. Felnevetett, majd mögém lépett. Lassan levittem tekintetem, hogy megnézzem felhúzta-e már legalább az alsóját. Megkönnyebbülve sóhajtottam, mikor megláttam az anyagot a V vonala alatt. Mély levegőt vettem, s szembe fordultam vele. Arcán gödröcskéi ültek, szemei csillogtak. Ritkán látni őt komolyan vidámnak.

-Velem szerettél volna tusolni? – hangja játszadozott. Arcomra megint pír került.

-Ne haragudj..é-én csak azt hittem, hogy…hogy.. – kerestem a szavakat és közben próbáltam nem elpirulni ennél jobban.

-Nem vártam el. – őszintének hangzott. Szemeibe néztem, és egy halvány mosolyt küldtem. Magamban vagy ezerszer megköszöntem neki, hogy nem kényszeríttet, arra hogy kimondjam. Nem tudtam, ezután mit is kéne, mondjak. Csak hülyeségek jutottak eszembe, mint például „És nem is szeretnéd?” de ez arra utalna, hogy én szeretném. Vagy „Nem is akarod, igaz?” de ez is arra következtetne. Nem parancsolhatok rá, hogy „De most igen is le foglak cuppantani!”. „Cuppantani” világ legbizarrabb szava.

-Öhm… visszamegyek, biztos kihűlt már a teám. – ismét zavarba jöttem. Hajamba túrtam, s magam után becsuktam az ajtót. Miközben lépkedtem le a lépcsőn egy mélyet sóhajtottam. Tökéletes teste van. Az arca is tökéletes. Minden vonás tökéletes rajta. Mintha az Istenek teremtették volna és a „Föld” nevű szar – Írói megj.:elnézést, ha valaki nem így gondolja. – helyre száműzték. Megviselte az élet, ez tisztán látszik rajta, de mégis mosolyog, és itt van, nem adta fel. Törökülésben bambultam a sötétségbe, s gondolataim repkedtek. Holnapi nap lesz életem egyik legszörnyűbb napja. Muszáj erősnek maradnom, hiszen Édesanyámban tartanom, kell a lelket. Ha nekem most nem lenne a Göndör, nem tudom, mit kezdenék. Támogat, segít és próbálja elterelni gondolataimat a temetés és a gyász felől. Göndör ereszkedett le mellém a kanapéra. A szürke pulcsi és egy melegítő volt rajta, a haja kuszán állt. Ölébe vont, s kezemet cirógatta. Megnyugtatott egyenletes légzése és közelsége. Elnyúltunk a kanapén, lejjebb húztam felsőjén a cipzárt, s végig simítottam puha bőrén. Nem húzott a pulcsi alá pólót.

-Tetszik, amikor ilyen gyengéden érintesz meg. – dörmögte rekedt hangjával, amibe beleremegtem. Álvonalára mértem egy lágy csókot, majd lehunytam szemem. 


Megszeretnélek kérni titeket, hogy véleményt hagyjatok magatok után. 
Akár kifejtős, akár nem.
Hiszen most már nem kell profilodnak se lenni, hogy tudj hagyni egy kommentet. 
Nóryxoxo