33.Chapter-"Csak arra kérlek, ne szeress ki belőlem!"

Másnap a telefonom ébresztett hajnalban. Fáradtan és kialvatlanul keltem ki az ágyamból. Megfésültem a hajam, megmostam az arcom, nem tettem fel sminket. Felhúztam egy farmernadrágot és egy toppot. Átnéztem még egyszer táskám tartalmát, majd lassan sétáltam át a Göndörhöz. Fejemet lehajtottam és lépteimet figyeltem. Nem volt kecses, inkább tudtam volna egy részeg ember járásához hasonlítani, ahogy néha elvesztettem az egyensúlyom. Megálltam az ajtaja előtt, majd próbáltam halkan benyitni. Ashton felére tekintettem, de nem volt a szobájában. Erőt kapva magamon nyitottam ki jobban az ajtót. Összegörnyedve ült az ágya szélén, már felöltözve. Kezébe temette arcát és – szerintem – aludt.

-Harreh. – szólítottam halkan. Lassan emelte ki fejét kezéből, majd rám nézett. Halvány mosoly ült ajkán, bár tudtam, hogy nem őszinte. Közelebb sétáltam, majd leültem mellé.

-Jó Reggelt! – motyogta, majd közelebb hajolt, hogy arcomra hintsen egy csókot. Suttogtam egy „Neked is!”-t. – Mindent sikerült elpakolnod, amire szükséged lesz? – bólintottam, majd fájdalmasan fürkésző tekintetébe néztem.

-Kérlek, ne nézz így. Rendben? – arcára simítottam kezem, amibe beledőlt.

-Túl nyálas lennék, ha azt mondanám, hogy örülnék, ha minden nap beszélnénk? – elpirult azon, amit mondott, de nem nézett el. Nemlegesen ráztam a fejem, egy mosollyal arcomon. Szürke pulcsijára tekintettem, amit már egyszer viseltem, nem is olyan rég.

-Harreh, kölcsön kérhetem a szürke pulcsid? – én is zavarban éreztem magam, így elnéztem. Egy mosollyal az ajkán, ment oda és hozta nekem, felhúztam, és élvezettel szívtam be kellemes illatát, ami Rá emlékeztetett.

Órámra pillantottam, majd, mint egy villámcsapás, hasított belém, hogy mennem kell. Felálltam, Ő is felállt, majd szorosan megölelt.

-Csak arra kérlek, ne szeress ki belőlem. – hajolt fülemhez. Még szorosabban megöleltem, majd nyakhajlatába csókoltam.

-Lehetetlen kiszeretni belőled. – nyomtam ajkára egy csókot, majd köszönés nélkül menetem el. Nem szeretek elköszönni „Viszlát!”-val, mert nekem az olyan végzetes. Semmiféle, olyan végzetes köszönést nem szeretek. Szobámban vállamra kaptam táskámat, majd egy taxit lestoppolva mentem a repülőtérre. Megvettem a jegyemet, majd felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyemet, ami egy kedves hölgy és az unokája mellé szólt.

-Jó Napot! – köszöntem udvariasan, majd elfoglaltam az ablak melletti helyet.

-Jó Napot, Kedveském! – köszönt, azzal a tipikus kedves nagymamás stílussal, amit oly’ annyira imádtam. –Hát Ön, hogy hogy nem az iskolapadban ül? – kezdte a beszélgetést. Igazság szerint, talán most kellet egy beszélgető társ.

-Gyászolni megyek haza egy időre. – összehúzom magamon a Göndör pulcsiját, majd lejjebb húzom ujját.

-Sajnálom, Kedveském! – simogatta meg együtt érzően a vállam. Megmosolyogtattam közvetlenségét. – Erős férfi illata van ennek a pulcsinak, talán a kegyed testvéré? – terelte el a témát. Mosolyogva megráztam a fejem.

-Barátomé. – mosolyodom el, hogy milyen szív melengető is ez a szó. A Göndörre, mint pasimra nem igazán gondoltam, de tetszett ez a gondoltam, most hogy ez így van.

-És aranyos fiú? Meséljen róla, kérem. Nekem csak egy unokám van, de Ő is csak 5 éves és fiú. – mosolyodott el és büszkeséggel nézett unokájára, aki nyugodtan szunyókált.

-Szívesen, legalább nem unatkozom az úton és elterelődik gondolatom. Harreh Styles-nek hívják. – egyből félbeszakított.

-Gyönyörű név egy fiúnak. – mosolyodott el kedvesen, majd hagyta, hogy tovább meséljem.

-Igen, az. – én is elmosolyodtam – Már több mint fél éve ismerjük egymást, de csak pár napja kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője. – elmosolyodtam az emlékeken.

-Szóval nem valami bátor fiúcska. – jegyezte meg, amin hangosan felnevettem.

-Tetszik tudni, mi a legelején, nem igazán kedveltük egymást. Majd ahogy megismerkedtünk, kezdet valami kialakulni. – magyaráztam meg neki. – Van egy pár közös bennünk.

-És helyes a fiú? – rosszabb volt egy tinédzser lánynál, de tetszett a stílusa.

-Igen, - elpirultam – van egy pár lány az iskolából, aki igen helyesnek találja. – húztam el számat, amire csak legyintett egyet.

-Ha igazán szeret az úrfi, akkor nem érdekli a többi lány. – simogatta meg vállam. –És huncut a fiú? Mármint, elnézést az ilyen kérdésért. – szégyelli el magát, amin szintén elmosolyodom.

-Ugyan, kérem. Csak nyugodtan, igazából úgy sem osztottam meg senkivel a kapcsolatom. – szeme megcsillan, majd figyelt tovább.-Nem éppen a szavak embere. Inkább a tetteiben fejezi ki szeretetét. Szeret megcsókolni vagy csak hozzám bújni és dicséri gyengéd érintéseimet. – beleborzongok abba, amit mondok, hiszen ezek gyönyörűen hangzanak. 
-Bárcsak megismerhetném. Tudja, Kedves nekem is volt egy ilyen szerelmem. – kezd bele az Ő történetébe, amit kíváncsian hallgatok. – Az iskolában a leghelyesebb fiú volt. Minden lotyóval leállt, persze nem éppen a szeretgetésükért. – célzott itt arra, hogy csak a szex miatt – Többször láttam, persze csak távolról. Minden lány olvadozott érte, persze én nem. Nem szerettem a tömegbe vegyülni. Egyik nap leszólított egy „Hello, lenne kedved eljönni egy partiba?”-val. Majd abban a partiban jobban megismert, -persze később elmondta, hogy nem akart velem megismerkedni, csak egy trófeának akart a többi lány mellet – elkezdtünk többet találkozni és meg találtuk a közös témánkat is. Kezdett kialakulni a kapcsolatunk, jöttek a féltékeny „trófeái”, majd elhívott egy randevúra. Amit akkor már szívesen fogadtam. Teljesen összemelegedtünk, majd egymásba szerettünk. – egy könnycsepp folyt le arcán az emlékekre.

-És utána? Mi történt? – hajamat a fülem mögé tűrtem és vártam a történet folytatását.

-Háborúban életét vesztette. – elmosolyodott, majd megtörölte szemét.

-Sajnálom. – fogtam meg a kezét és megsimogattam.

-Előtte úgy búcsúzott el, hogy „Ha nem látsz viszont, tudd, hogy én mindig is szeretni foglak. De halhatatlanul csak halandó szerethet halandót.” Ezzel arra célzott, ha nem jön vissza – elhallgatott, majd szemembe nézett mosolyogva – ne várjak rá.  – szívem összeszorult a történetre. Kezemet a pulcsi zsebébe csúsztattam, mikor egy papírzacskó csörgött benne. Az öreg hölgy unokájával foglalkozott, így lassan kihúztam a bal zsebemből. 

MEGLEPETÉSEK MEGLEPETÉSE!
Remélem kellemesen csalódtatok vagy nem. (:D) Gondoltam megleplek benneteket egy - most már - normális méretű résszel. 
Véleményeteket ne felejtsétek kifejteni nekem!
Nóryxoxo