29.Chapter-"..és nem élte túl."

-Kíváncsi lennék a reakciódra, ha azt mondanám, hogy nem. – elmosolyodtam, mire Ő eltávolodott.

-Most te hülyéskeded el. – picit idegesebb lett. Kezemet felvezettem arcához, majd közelebb húztam és megcsókoltam.

-Ezt foghatjuk arra, hogy ez a válasz. –büszkén elmosolyodott, majd az ágyhoz sétált. –MOST KOMOLYAN LEFEKSZEL? – kiabáltam utána – aludni. – mondtam, miután végig gondoltam milyen megjegyzést hagyna rá. Megfordult, majd visszajött hozzám. Felemelt és lefektetett az ágyra. - Engem nem lehet ilyen könnyen lefektetni. – röhögtem. Fölöttem támaszkodott és engem nézett. Majd legördült rólam és kezét feje alá tette.

-Tényleg, telefonomat visszaadod? – nézett rám. Kivettem a zsebemből, majd oda adtam neki. Elfordultam a másik irányba, háttal a Göndörnek, majd elaludtam.

            Mikor felébredtem oldalra tekintettem, de nem volt mellettem a Göndör. Öklendezést hallottam a fürdőből. Oda siettem, majd kinyitottam az ajtót. A Göndör görnyedt a wc felett és adta ki épp a reggelijét.

-Mi történt? – kérdeztem aggódva. Mély levegőt vett, majd a mosdókagylóhoz ment, hogy kiöblítse a száját. Szerencsétlen egy helyzet volt, mert nem volt se fogkrémünk, se fogkefénk.

-Biztos elrontottam a gyomrom valamivel. – rántott vállat, majd elment mellettem. Leült az ágyra, majd az arcát a kezébe temette. Oda sétáltam hozzá, majd lába közé férkőztem, elvettem kezét. Arca fáradt volt és nyúzott.

-Jól vagy? – aggódóan figyeltem arcát.

-Voltam már jobban is. – mondta, majd hajába túrt. Közelebb hajoltam, hogy nyomjak egy csókot ajkaira, de felemelte kezét. –Ezt talán most nem kéne. – mosolyodott el, majd lefeküdt az ágyra. Elmentem a konyhába egy pohár vízért, majd oda vittem a Göndörnek.

-Ne menjünk vissza? – leültem mellé az ágyra és összegörnyedt testét figyeltem. Nemlegesen rázta a fejét, majd belekortyolt a vízbe.

-Csak pihenésre van szükségem. – mondta és lehunyta a szemét. –Értékelné szervezetem, ha mellém feküdnél és velem pihennél. – halványan elmosolyodott. Vele szembe fordultam, kezét a fejem alá tette, a másikkal, pedig átölelt. Majd így aludtunk pár órát.

Mikor kinyitottam szemem, egy gyönyörű arccal találkozott. Szeme csukva volt, telt ajkai picit nyitva voltak. Egy ránc se volt arcán, szinte hibátlan. Egy csókot nyomtam ajkaira, aminek nem volt olyan íze, mint amit pár órája kidobott. Még egy csókot nyomtam ajkaira, amire felébredt és elmosolyodott.

-Milyen csodálatos ébresztés! – suttogta, de szemét nem nyitotta ki. – De mondtam, hogy inkább ne. – nyitotta ki szemét és fenyegetően nézett. Közelebb menetem, majd megtámadtam ajkát.

-Le…szarom...hogy…pár...órája...hánytál. – mondtam csókok között. Elmosolyodott, majd lehessegetett magáról. –Ha valakinek kívánatosak az ajkai, arról csak is Ő tehet. – mondtam és felálltam, hogy valamit egyek. Csináltam egy szendvicset és öntöttem egy pohárba narancslevet. Hirtelen felszólalt a telefonom csengőhangja. A Göndör közelebb volt hozzá, így Ő adta oda nekem. Az anyukám volt az.

-Szia! – a telefon végéről nem hallottam mást csak zokogást. –Anya? – kérdeztem, mire abba hagyta a sírást és valamennyi erőt vett magán.

-Szervusz, Édesem! – szinte úgy préselte ki magából a szavakat.

-Minden rendben? – néztem a Göndörre, aki közelebb jött. Megint hangosan felzokogott.

-Tudod…nagyon nehéz elmondani így. – zokogta. Megijedtem, hogy mit is akar velem közölni. –De…az apád…balesetet szenvedett. – elhallgatott, majd pár perc után újra beleszólt. –És nem élte túl. – hangosan zokogott. Nem kaptam hirtelen levegőt, ott, ahol voltam leültem, és a fejemet fogtam. A Göndör utánam kapott, mert azt hitte összesek. Visszafojtottam a sírást, de a könnyeim folytak.

-Majd felhívlak később…rendben? – remegő hanggal mondtam, majd meg sem várva válaszát kinyomtam a telefonom. Kezemet arcomba temettem, majd felzokogtam.

-Hé, Bell! Mi a baj? Mi történt? – leült mellém és az ölébe vett. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam. Nyugtatóan simogatta a hátam. –Ki hívott? – suttogta a fülembe. Erősen lecsuktam szemem és próbáltam visszafojtani zokogásomat. Pár perc elteltével sikerült.

-Anyám volt. – egy gombóc keletkezett a torkomban, amit próbáltam lenyelni. –Meghalt az apám. – újra sírni kezdtem és örült módon szorítottam magamhoz Göndör testét.

-Shh…annyira sajnálom! – hangja szomorú volt. Pár óra után sikerült valamennyire kisírnom magam, de nem engedtem el a Göndört. Most kellet  a közelsége. Felemelt, majd bevitt a fürdőszobába. –Itt maradjak veled? – suttogta, majd megsimogatta könnytől átázott arcbőrömet. Bólintottam, hozott be nekem ruhát, majd megengedte a csapot. A Göndörnek hátat fordítva levetkőztem, majd beszálltam a zuhanyba, megmosakodtam, majd arcomra folyattam a vizet.

-Harreh, adnál egy törölközőt? – kiabáltam, amennyi energiám még volt. Elhúzta egy picit, a függönyt, majd beadta. Megtörölköztem és magam köré csavarva, kiléptem a fülkéből. Göndörre néztem, arca sápadt volt és szomorú. Oda sétáltam hozzá, majd ölébe ültem. Kezemmel megfogtam fejét és erősen megcsókoltam, egyre vadabb lett, majd zihálva elváltunk egymástól. –Kérlek, ne legyél te is szomorú. – suttogtam. Keze fel-lejárt hátamon, én egy göndör tincsével játszadoztam.

-Megpróbálom. – suttogta és nyakamba csókolt. Felkeltem és felhúztam azt az egy darab pólót, amit adott a Göndör és egy melegítőnadrágot. Persze alsóneműm már nem volt, ezért kellett a nadrág. Megfogtam Göndör kezét, majd magammal húztam az ágyba. Nyakig betakaróztam, Göndör ölelésébe vont, majd Ő is nyakig betakarózott. Talán a csend volt a legjobb gyógyszer most.

-Köszönöm, hogy most vagy nekem! – suttogtam, majd mellkasára nyomtam egy puszit. Beleremegett, és még szorosabban ölelt.

-Ez a legkevesebb. – suttogta és hajamba puszilt. Hallgattam, ahogy a Göndör egyenletesen veszi a levegőt. Azon gondolkoztam, hogy vajon édesapám is ott él boldogan, ahol a barátnőm. A gondolatra csak még rosszabbul éreztem magam, így próbáltam valami mással elterelni. De semmi nem jutott az eszembe.

-Alszol? – suttogtam, megemelte fejét, majd lejjebb csúszott hozzám.  Lábamat átdobtam derekán, hogy még közelebb tudhassam.

-Azt hittem alszol már. – egy kis csalódottság volt a hangjában. Szemét figyeltem, ahogy a zöld árnyalatok játszadoznak benne. Szempillái csak aranyossá tették tekintetét, de mégis szívdöglesztő. A Göndör az, aki el tudja terelni gondolatom.

-Csak azon jár az agyam. Így nehéz aludni. – mondtam problémámat. Végigsimított arcomon, arca meggyötört volt.

-Holnap, így nem lesz kedved, gondolom menni akár hova is. – jelentette ki. Bólintottam, majd vettem egy mély levegőt. –Nem szeretnélek ilyenkor egyedül hagyni. – szögezte le. Megint bólintottam, majd egy puszit nyomtam ajkára, amire nagyon halványan elmosolyodott.

-De te mit mondasz a tanároknak? – suttogtam a mellkasára.

-Az az én problémám, Édes. – amint kimondta, hogy „Édes” a hideg végig futott a hátamon. Jó értelemben. Jól esett, hogy ilyenkor itt van mellettem és nem hagy cserben. Mert jobb érzést azt hallani, hogy „Itt vagyok melletted!”.

-Nem tudom mi lesz ezután. – gondolkoztam hangosan. Keze megállt a simogatásban, majd kérdően rám nézett. 



Sziasztok!
Először is, megváltoztak valamennyire a modulok, remélem elnyerte a tetszéseteket.
Másodszor is, ÚJ fb csoportot készítettem. >>LINK<< 
Harmadszor, Készítettem egy ÚJ Könyvborítót, ami nekem nagyon-nagyon tetszik! Nagyon "sokat" mond, -képletesen- a történetből. 
Na igen, és megint nem szokványos időben(? Okay Nóry) hoztam ezt a részt, mivel én is ráértem és ti is tartottak rá igényt, így meghoztam. 
Aztán írtam, ugye az előző résznél, hogy ezentúl mindig lesz egy "KommentHercegnő". 
Nos, az előző részhez nagyon sokat mondó és - számomra - gyönyörű kommentek érkeztek és 1000 wattos mosollyal olvastam őket. Viszont ki kellet változtatni egyet, ami igen nehéz volt, de sikerült!

A nap "KommentHercegnője": Timi Szilágyi👸: Tényleg nem tudom hogy csinálod?! Elképesztő a fantáziád! :) Minden résznél csak ámulok és bámulok, mert annyira lenyűgöző a sztori! Nagyon tehetséges vagy, remélem, hogy még sokáig olvashatom a szerzeményeidet! Nagyon hálás vagyok az égnek, hogy megtaláltam ezt a fanfiction-t, mert egyszerűen nem tudok élni nélküle! :D Ha egyszer egy könyvkiadónál fogok dolgozni, akkor tuti, hogy kiadatom a blogodat könyv formájában! :D

Felcsigáztad az fantáziámat ezzel a "innentől kezdődik a "baj" dologgal, mert kezdek félni, hogy valami rossz történik közöttük, ami elválasztja őket! Ugye nem? Mond hogy nem!

Nagyon köszönöm neki ezt az aranyos kommentet!

*ölelés*

Akkor remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész is és ismét bombáztok gyönyörű kommentekkel, amiből én ki tudom választani a "KommentHercegnőmet"!

Nóryxoxo